Heti egy ingyenes elemzés
Vállalom azt, hogy hetente egy ember horoszkópját ingyen kielemzem. Jelentkezni ezen az oldalon tudsz, ha kommentbe beírod a születési adataidat, (hely, idő, ha lehet percre vagy órára) és a keresztnevedet. Innen a többiek is tudni fogják, hogy milyen hosszú a sor. Fontos, hogy csak akkor kérd, ha el tudod fogadni, hogy mások is elolvashatják az elemzést. Persze írhatsz be fals keresztnevet, ezt rád bízom. Az elemzést itt lehet majd olvasni. Az első 3 jelentkező után lezárom a lehetőséget, amíg velük nem végzek, mert a tapasztalat szerint a többség nem tud várni pár hétnél tovább az elemzésre, és már nem tér vissza. Szeretném, hogy csak olyanok írjanak, akik a személytelenség mögé rejtőzve merik vállalni magukat, és őszintén válaszolnak a kérdésekre. Ha nem válaszolsz, csak általános válaszokat kapsz, amikkel saját lehetőségeidet szűkíted. Ha elemzést kérsz, ne engem tesztelj, mert így azoktól veszed el a lehetőséget, akik tényleg segítséget remélnek. Vedd komolyan, valós adatokkal és szándékkal keress meg. Ha egyszer kérted az elemzést látogass vissza, mert sorra fogsz kerülni. Nem vagyok jós, célom nem a jövőbe látás, hanem kis segítségnyújtás a jelenben, a jövődért. Szeretettel: Attila
October 27th, 2008 at 20:37
Tiszteletettel és szeretettel köszöntöm Önt.
Tisztelettel szeretnék élni, az Ön adta ingyenes lehetőséggel.
October 27th, 2008 at 20:44
Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önt.Szeretnék élni, az ön által kínált ingyenes lehetőséggel.Nagyra becsülöm. az Ön felajánlását.
Én 1954 január 7- én délután 16 óra 30 kor Szegeden születtem.
Várom a válaszát
Juditka
Válaszolni fogok, az Ön értékelésére.
October 27th, 2008 at 22:54
Kedves Judit,
Köszönöm hogy megtisztel bizalmával. Bizonyára az sem véletlen, hogy a névnapomon született:-).
A képlete nagyon izgalmas, és rengeteg feszültséget sejtet. E feszültségnek legfőbb oka, hogy az ön személyisége erőtőtől duzzad, ugyanakkor a sors szintjén bizonyos mértékig passzivitásra van kárhoztatva. Igaz a reakció inkább sajátja a személyiségének, ám e cselekvések állhatatossága és intenzitása párját ritkítja. Mindez sok sok kudarcélményhez juttathatja, mert az gátolja az önérvényesítést.
Nem szívesen jelentek ilyeneket látatlanban, de olyan erős a jelzés, hogy mégis megteszem. Szóval a harmonikus családi életre nagyon kevés esélyt látok. Ez alatt a klasszikus családmodellre gondolok. Ettől még van esély, hogy megélje anyai, gondoskodó ösztöneit, de alaposan nehezített. Ami igazán hangsúlyos az az anyai szerepek hiánya, sérülése. Önnek tehát vagy nincs gyermeke, vagy született egy, de váratlanul, esetleg nem óhajtott körülmények közt. Persze innentől kezdve minden ilyen analógia esélyes, ahol egy gyermek elvesztése a legvalószínűbb.
Ilyen esetekben általában már a szülői minta is sérült szokott lenni, ami annyit jelent, hogy már ön sem ép családban nőtt föl (válás, egyik szülő halála, viszontakságos háttér).
Az ön feladata, hogy képes legyen a saját érzelmeit önmagában külső befolyásoló tényezőktől függetlenül megélni. Véleményét, álláspontját nem, vagy csak nagyon nehezen tudja elfogadtatni másokkal, aminek megint csak az a célja, hogy a belső útra kényszerítsék. Érzelmeivel egyedül van, azok megértése, és viszonzása csak rövid távon tűnik működni.
Akkor tud kiteljesedni,ha mások céljait tudja segíteni. Ezért is van a saját akarata blokkolva, pontosabban korlátok közé szorítva.
Az ön életében a függetlenség, és a kiszolgáltatottság helyzete váltakozik. Mivel ön nehezen viseli a kötöttségeket, valószínű a függetlenség kezdte, majd ez váltott kiszolgáltatottságra, méghozzá érzelmi kiszolgáltatottságra.
Mivel öntől nem áll távol a munka, minden bizonnyal végigdolgozta eddigi életét, ahol önállóságra törekedett. Jó eséllyel vállalkozása volt, van.
Kérdéseim:
Gyermekek hányan, milyen körülmények közt stb.
Családi háttere?
Volt e abortusz, vagy inkább hány…?
Mi a hivatása, van e vállalkozás?
Édesanyjával milyen volt a viszony?
Amit jónak lát még elmondani a megjegyzéseimmel kapcsolatosan:-)
Köszönöm, és kérdezzen, ha valami nem tiszta, vagy szeretné tudni.
October 28th, 2008 at 21:35
Kedves Attila!
Nagyon köszönöm a válaszát.Figyelmesen elolvastam, és sok minden így van, de igényesen, pontról pontra értékelve fogok válaszolni.
“Persze innentől kezdve minden ilyen analógia esélyes, ahol egy gyermek elvesztése a legvalószínűbb.” Ezt hogy értette Kedves Attila?
Várom a válaszát
Judit
October 28th, 2008 at 22:11
Kedves Judit,
A gyermekvesztés addig analógia amíg a gyermek valóban gyermek, tehát 14 éves kor alatt. Egyébként a Sors csak ritkán él ezzel az “lehetőséggel”. Szerintem önnél inkább a holid szerep vesztésén volt a lényeg, ami a legkönnyebb a válással…
October 28th, 2008 at 23:21
Kedves Attila!
Nagyon köszönöm a válaszát,sírtam is egy sort, sőt most is hullanak a könnyeim.Amit eddig csak éreztem, most papírra vetve láttam.
“az ön személyisége erőtőtől duzzad, ugyanakkor a sors szintjén bizonyos mértékig passzivitásra van kárhoztatva”
(Erről még fogok írni.)
Nénány szó a fiamról.
Valóban 1 gyermekem van, János ő 1980 aug.23 án született,kb fél 9- és fél 11 között.
(Azért nem tudom a pontos időt,mert császárral született többféle okból.Közvetlenül altatás előtt ,ránéztem a műtőbe a faliórára fél 9 -et mutatott.Gyorsan szedik ki a gyermeket az anyából, mert altatva van.)
Apgár 8- al született, tehát valami probléma ott is merült fel.( A teljes Apgár, 10-es értékü)
Előzmény: a férjemmel szerelmi házasságot kötöttünk,(ma is együtt
vagyunk),és a házasságunk 6 évében született.3 évig nem akartunk gyereket, tehát szedtem fogamzásgátlót. A következő 3 év várakozással telt el. A harmadik év végén jelentkeztem az orvosomnál ,teljes kivizsgálásra,hogy vajon miért nem esek teherbe és akkor közölte,hogy a természet megoldotta AKkor már terhes voltam kb 6 hetes.
(Szegény anyám,(nyugodjon) nem hitte el, hogy nem maradok terhes,mert ő nagyon termékeny volt.Rettenetesen félt az újabb terhességektől,az újabb gyermekáldástól.Ketten vagyunk testvérek van egy Öcsém Zoltán.)
Az első hónapokban különösebb probléma nem merült fel.A hetedik hónap végén,egyik napróla másikra azonnal műtöttek gangrénás(üszkös, gennyes) vakbéllel.
(Érdekes az öcsém, és én köztem 2 év korkülömbség van,és öcsémet 2 év múlva ugyan ezzel műtötték.)
A varratszedés után kinyílt a sebem, és 3 hét tisztitás után újravarrták,tehát ismét műtő.És utána jött a császármetszés.
A gyermeket nagyon vártuk, nagyon nagy szeretettel vettük körül.A férjem a szoptatáson kivül mindent megtett érte.
A fiam a mai napig velünk lakik,még nem találta meg az igazit.
A férjemmel irigylésre méltó a kapcsolata, és rendkivüli kapcsolata volt, a férjem szüleivel.különösen a férjem Édesapjával.Szinte példa nélküli,az én ismeretségi körömben.
Amikor 9 éves volt, január 13 án elütötte egy autó.Amikor a taxis feljött szólni “Asszonyom a fiát elütötte egy autó a sarkon” őrjőngtem,összeomlottam. Az ügyeletes orvos azt mondta ,nem tudja ,hogy vállán sérültek e a növekedési szalagok, mert ha igen ,akkor nem nő tovább a karja.(Más sérülései is voltak.)Megműtőtték, hála Dr Altorjai István professzor Úrnak és különösebb nyoma nem maradt.Egyik karja néhány centivel rövidebb. Utánna több hónapig épült fel.
Nem emlékszem pontosan,(de ha ez fontos a fiam holnap itthon lesz, és Ő tudja az évet) a fiamat ismételten baleset érte ismét január 13 -án. Még mondta is az orvos,hogy tudjuk e az előző balesete is január 13 án volt. Uszodába megrúgták a térdét,ami operációval végződőtt.
Azóta nem volt beteg, és büszke arra ,hogy a középiskolába egyetlen napot sem hiányzott.
Abortuszom nem volt, de viszont egy vetélésem igen.Abban biztos vagyok, hogy akkor maradtam terhes, amikor a csernobili robbanás volt, tehát 1987 májusában.Kb 6 hetesen vetéltem el, de az sem volt egyszerű.Az utána kötelezően végzendő küretet nem hajtották rendesen végre, így ismételten a műtőbe kötöttem ki.Azután soha többé nem maradtam terhes.Sajnáltam, mert a férjem 10 gyereket megérdemelt volna, de lehet hogy nekem ez sorszerű.
Remélme ,hogy nem tartottam nagyon fel, és várom a válaszát, és ha tud még időt szakítani rám a következő levelembe folytatom.
Tisztelettel és köszönettel
Judit
October 29th, 2008 at 22:32
Kedves Judit!
Ismételten köszönöm őszinteségét.
Gratulálok a boldog párkapcsolatához, ez igazán nagy dolog. A Sors kegyes volt önhöz, azt gondolom, hogy nagyon sokat “hozott” ki az élete adta lehetőségeiből. Igen a műtéteket kihagytam az elemzésemből, de nem szeretek ijesztgetni, de gondolhattam volna, hogy ezen már túl van. Higgye el, hogy minderre szüksége volt, és nagy “szerencséje” volt, hogy ennyivel megúszta. Kicsit megijedtem, amikor a képletére néztem, és jó hallani, hogy ön mégis boldog. Megnézem azt a 13.-át is:-)
A munka, vállalkozás témakörében még kérem írjon pár sort. A fiát is meg fogom nézni, mert érdekel, hogyan kapcsolódik az ön sorsához. Csak most kissé idő híján vagyok.
Ja és még anyukájával való viszonyáról, meg apukáról picit.
Köszönöm!
October 30th, 2008 at 18:08
Tisztelettel köszöntöm önt.Szeretnék élni ezzel a roppant nagylelkű ajánlattal.
Én 1988 augusztus 18-án születtem Romániában,Csíkszeredában úgy reggel 7 óra tájékán.
Köszönöm,mélységes hálám a lehetőségért.
Tisztelettel,
Beáta
October 30th, 2008 at 18:57
Kedves Beáta,
Kérésének semmi akadálya. Mivel a héten már megvolt az egy kérés, jövő héten tudok foglalkozni az ön, vagy ha megengeded a te képleteddel. Nyugodtan tegeződjünk, ha nem gond.
Üdv.:
Köles
October 30th, 2008 at 23:46
Tisztelt, és kedves Attila!
Nagyon nagyon köszönöm,a válaszát.
A fiamra visszatérve még egy kicsit, tehát az autóbalesete 1990 január 13-án volt,a térdsérülése_(balesete)az uszodába 1994 január 13-án.
Fiam erdészeti szakközépiskolát végzett, majd a technikusi oklevelet szerzett. Utána(mivel nagyon szerette a sportot,elvégzett egy sportmenedzseri tanfolyamot, majd jelentkezett a Tanárképző Főiskola testnevelés szakára. Sajnos gyorsan rájött,hogy a szintidőket nem tudja tartani, így átment az egyetem történelem szakára. Aztán úgy gondolta , hogy inkább szociológiát tanul. Azóta is itt tart. A férjem folyamatosan türelemre int vele kapcsolatban.
A szüleim:
Édesanyám:M. Julianna született 1932 november vagy 18-án vagy 19 -én. Ha ennek van jelentősége akkor megnézem a családi iratok között. Azért nem tudom pontosan, mert rosszul anyakönyvezték.
Ketten voltak testvérek ,neki is volt egy öccse. Az édesapjuk M. Antal (az én nagyapám)33 évesen meghalt. Pék volt, megfázott,és a tüdögyulladás gyorsan végzett vele. Árván maradtak. Az én dédagymamám nem engedte a nagymamámnak , hogy ismét férjhez menjen. “míg én élek, a gyerekeknek nem lesz mostohájuk”.Ez így is volt, de amikor meghalt a dédnagyamám, a nagymamám férjhez ment. Édesanyám, és a nagybátyám nem szerették a mostoha apjukat. Anyámnak, és a nagymamámnak nem volt bensőséges a kapcsolatuk.
Édesanyám egyetlen öccsének (M Antal) a családja (felesége 3 gyerek evolt) teljesen széthullott, ő maga tragikus körülmények között halt meg.
Édesapám: B.Péter szül 1928 május 30. (Meghalt 2005 március 2)
Parasztcsalád ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot.
Az ő életéről is tudnék sokat írni.
Szerelmi házasság volt, bár apai nagymamám bár apai nagymamám B.Katalin Anyámat szegénynek tartotta. 1953 júniusába esküdtek, tehát akkor én már útban voltam. Édesapám a házasságkötésük után szinte élete végéig gyakran nézett a pohár fenekére, ebből aztán kerekedtek a családi cirkuszok.
Nagyon sok mindent megéltünk az öcsémmel kisgyermek korunkban.(Édesapám élete végén valami kapcsán megkérdezte: nem voltam jó Apa? Sajnos nem tudtam uralkodni magamon, és odavágtam neki , hogy bizony nem, mert milyen történéseknek tettetek ki bennünket. Mélységesen megbántam, mert öregen ,betegen nem kellet volna már bántanom.
Édesapám a maga módján nagyon szerette Édesanyámat.
Viharos volt a kacsolatuk ,életük, házasságuk, az együtt eltöltött 29 év alatt.
Édesanyám 33 éves korában megismerkedett egy nála 17 évvel fiatalabb független férfival. Nem vált el, miattunk. Ez a férfi Anyám halála után sem nősült meg. Ő sem volt hosszú életű 52 évesen ment el. (Anyámnak 32 évesen komoly nőgyógyászati műtéte volt.)
Hányatott sorsú Édesanyámat 48 éves korában halálos betegség támadta meg: mieloma multiplex (csontvelőrák.)
1982 május 2-án 49 éves korában meghalt. Számomra pótolhatatan űrt hagyott maga után. Azóta, nem telt el nap, hogy ne gondoltam volna rá.
Ennyit a szüleimről. Remélem nem untattam.
Egy kicsit megrajzoltam, az őseim családi hátterét, ami úgy gondolom, feltétlen befolyásolta az én sorsomat is.
A következő levelembe írok a munkámról ,ha megengedi.
Szeretettel üdvözlöm Önt, és nagyon várom a válaszát
judit
October 31st, 2008 at 9:23
Kedves Judit,
Igen valahogy így tudom elképzelni az ön hátterét. Ez ugyanis valahogy úgy működik, hogy az erős emberek többnnyire nehéz és viszontakságos sorsot választanak. Igaz ki is hívják a sorsot maguk ellen, de maga a születés előtt kijelölt életterv is igen nehéz. Persze, mint minden, ez is relatív, de az adott társadalom és értékrend mércéjével nézve minden képpen súlyosabb az a bizonyos kereszt. Mivel önben van egy igen nagy adag igazságérzet, ami igencsak megnehezíti a saját életét. Ezzel nem az a baj, hogy van, hanem, hogy az ego könnyen eltorzíthatja, és ilyenkor úgy érzi, ön tudja az igazat, és mindenki ellene van. Ilyenkor a gondolkodása könnyen beszűkülhet, és dogmatikussá válhat. Ez az érem másik oldala, ahol a fényesebbiktől kapta a kitartást, erőt, és a képességet, hogy tartásával példát mutasson a környezetének.
Tudja, azok a horoszkópok, ahol a tanítás analógiája valamilyen formán megjelenik (mint az önében), különösen próbára teszik az ember igazságérzetét, és elvei folyamatos megújítására kényszeredik. Ezekhez katarzisok kellenek, de hát ez a lényege a tanulási folyamatnak.
Ahogy remekül érzi, a családi háttér legtöbbször döntően befolyásolja a szülött későbbi életét. Önnél ez különösen hangsúlyos, mivel az anyai mintát kell követnie, aki a vezérvonal az életében. Az űr azért maradt ott a szeretett szülő elvesztése mellett, mert hozzá kötődött a legjobban, azaz az elvárások, és a megfelelések tőle származtak. Most, hogy nincs, úgy érezheti egyedül maradt a családja ellenére, mert az anyja volt az, aki a egész életén keresztül mint egy zászlóhordozó mutatta az utat. Hol kritikával, hol tanáccsal, de legfőképpen a puszta lényével, amit ön látott benne.
Megnézem a fiát még, meg azt a dátumot, de sajnos többre nem lesz időm, következik az új hét.
Üdvözlettel: Köles
November 1st, 2008 at 6:23
Kedves Attila!
Tisztelettel köszönöm a válaszát
Ami eddig lemaradt.
Édesapámat ,Édesanyámat ,Édesapámat anyósómat apósómat, betegségükben én és a férjem ápoltuk.
Édesapám: Egész életében ,kívéve a végét ,öntörvényű ember volt. 23 évvel élte túl Édesanyámat.
A maga módján szeretett, de élete során Anyukámmal való kapcsolatában, sok félelmet okozott nekem. Volt olyan félév, amikor nem beszéltem vele. Az utolsó pillanatáig ápoltuk, vele voltunk. Amikor meghalt, nagyon sokáig ,pontosan egy évig minden nap sirattam.
A férjemmel 1968 szeptemberi évnyitón találkoztunk. Ő akkor első látásra belém szeretett,és azt mondta a barátjának ,engem fog feleségül venni. Ez így is történt,1975 aug.30-án házasságot kötötünk.
38 éve élünk együtt, és 40 éve ismerjük egymást. Eddig még mindig velem volt jóban,rosszban, bánatban ,boldogságban ,betegségben.
A munkámról:
Valóban elég sok munka jutott az életembe.
1972 óta dolgozom.1973 ban kerültem a multinacionális céghez, ez 1999
jan 13 án végződött. Leépítés volt, elküldtek. Rettenetes volt számomra.
2000 november 20- án visszavettek. Az utána következő évek kizárólag reggeltől estig,munkával teltek. Tavaly júniusban áthelyeztek egy másik munkaterületre,ami lényegesen könnyebb. A férjem általam került ugyanehhez a céghez 1982 ben. Azóta szintén itt dolgozik.(Ö diplomás ember.) Ennél a cégnél 10 évig laboráns voltam,utána adminisztrátor.
.Mi 54 születésüek, nem vagyunk szerencsések, hiszen mi nem fogunk nyugdijba menni,csak 62 éves korunkban.(most 55 évesek vagyunk én is férjem is. Ö 1954 május 10 én éjszaka fél kettőkor született.) Nagyon nehéz a fiatalokkal tartani a tempót ,arról nem is beszélve, hogy hogy csak a fiatalok kellenek.,Nagyon szépen kérem ,ezzel kapcsolatban írjon egy mondatot, hogy meddig maradok én és férjem ezen a helyen, mi vár még ránk, és mivel kell szembe néznünk.
Kérem írjon néhány szót, a jövönkkel, az egészségünkkel,(mi hárman egyek vagyunk a fiam, a férjem és én) kapcsolatban, és a fiamról,mikor talál igazi társat,mikor indul el a saját útján. És mi az a jövőt illetően, amire ügyelni kell, amit esetleg meg tudnánk előzni,ki tudnánk kerülni. Az asztrológusok szerint vannak dolgok, események amit ha ismerünk, és tudunk előre, meg tudjuk előzni, ki tudunk kerülni.
Látom hogy a következő levelezőtársnak felajánlotta a tegeződést,(ő látom 20 éves)arra kell következtetnem ,hogy Ön fiatal, vagy jóval fiatalabb nálam. Én is szeretnék Önröl többet tudni,és nagyon szeretnék valamit Önnel megbeszélni,valamit elmondani, de csak a privát E mail címemen.
Nagyon nagyon kérem Önt, adja meg nekem ezt a lehetőséget.
Nem tudom, hogy hogy müködik ,ez a hetes dolog Önnél,ha letelik a hét nincs tovább kapcsolat kérdés?
Maradok tisztelettel, és szeretetel gondolok Magára
Judit
Nagyon várom a válaszát
November 1st, 2008 at 12:57
Kedves Judit,
Először is köszönöm válaszát, a részletes információkat.
Nagyon fontos megértenie, hogy az asztrológia nem olyan, mint egy mindent látó varázsgömb. Mint tapasztalhatta, főleg így távolból csak irányokat, tendenciákat látok. Pontos események jóslására nem szívesen vállalkozom erkölcsi és képességbeli korlátaim miatt. Megértem, hogy most azt gondolja végre választ kaphat régen dédelgetett kérdéseire, és elkerülheti a további megpróbáltatásokat.
Elkerülni még maguknak az asztrológusoknak is csak nagyon ritkán sikerül a nem kívánt eseményeket. Egyrészt mer sokszor nem lehet, másrészt meg ott van a hitetlenség még bennük is.
Amiért én ezt a oldalt indítottam, annak az a fő célja, hogy kapjanak kis mankót az emberek, hogy átlássák, lehetőség szerint kívülről lássák magukat, életüket. Célom, hogy kis tudatosságot csempésszek az életükbe azzal hogy ráismernek a feladatukra, gyengeségeikre, lehetőségeikre.
Néha már az is elég, hogy meggyőződjenek róla, hogy nincsenek egyedül és életük nem céltalan. Az értelme éppen a tapasztalás, és pont ezért kikerülni csak azokat lehet, aminek megtapasztalására már nincsen szükségünk vagy hitünk erősebb a tapasztalásnál.
Nem tudok valamennyi kérdésre választ adni, és azt gondolom nem is kell. Amire mégis azt most olvassa:
Az ön fia 10óra után születhetett pár perccel, mérleg ASC-el. Az ő életében a szűz analógiák játsszák majd a vezető szerepet. Magyarán nagy komoly elvárásokkal van saját maga és a világ iránt. Egész életében a tökéletességet fogja keresni, és a legtöbb problémája innen fog származni. Mivel a szülők részéről is szigorúság és elvárások jelentkeztek, ő mindig nagyon meg akart felelni, főleg anyukájának:-). Bár talpraesett, és tehetséges mégis kevésnek találja tudását, és nem találja a helyét. A lányokkal is ez lesz a gond. Nem sok lány lesz képes átugrani a lécet, ami ő állít fel. Mivel az egoja igen erős nem nagyon hallgat senkire, inkább a saját kárán tapasztal.
Olyan hivatást ajánlok neki, ami tudás alapú és elviseli a folytonos kritikát.
Az ön esetében 2010 tavasza az első pont, amikor véleményem szerint hivatás, munka váltás lehetséges.
Sajnálom, de most nincs több időm, azt az egy kérdést emailben megbeszéljük.
Kívánom a legjobbakat.
Köles
November 1st, 2008 at 18:38
Nagyon köszönöm.Nyugodtan tegeződhetünk.
Tisztelettel,
Beáta
November 2nd, 2008 at 20:57
No lássuk Kedves Beáta:-) Azért írok most, mert legközelebb két hét múlva szerdán jövök vissza hazánkba.
Sokat nézegettem, mi köré építsem fel a képletet, és végül a párkapcsolatra, a fiúkra jutottam:-). Lássuk az okokat.
Egyrészt egy igen erős személyiséggel rendelkezel, komoly önérvényesítési képességekkel. Akárcsak előbbi elemzettemnél ez az érvényesülés a sors szintjén viszont sokszor ellenállásba ütközik, ami a te esetedben csak még tovább erősíti a dacot.
A másik az édesapáddal való kapcsolat ill. nem kapcsolat… Az apaminta a te esetedben döntő fontosságú a személyiséged alakulása szempontjából.
A harmadik pont a számodra igen fontos párkapcsolati igény, ami maga után vonja a megfelelési hajlamot, ami ilyen erős személyiség esetén külön feszültségforrás.
Negyedik a párkapcsolatokban hajlamosság a csalódásra, és a gyengébb partner választására.
Végül a szexualitás kérdése, amit most nem részleteznék, de a lényeg, hogy női-férfi energiák harmóniába hozása fontos kérdés. Szélsőségessé válhatsz e téren…
Erős a jelzés a hivatásbéli kiteljesedés vágyára. Sok munka, becsületes úton óhajtott felemelkedés.
Jó elemző, erős kritikai érzék. Tehetség írásban, kommunikációban. Ezért aztán kereskedői hajlamod van, vagy tanítói ambíciók valószínűek.
Feladatod elfogadni az élet tökéletességét, hogy bármi történjék veled az úgy jó. Nem az egodnak, Neked:-) Ezt kell hirdetned, és képviselned a világban. Ilyenkor gyakran megesik , hogy hamar fel kell nőni, és hamar önállósodnod kell.
Kérdéseim:
Milyen hivatást választottál, ill. szeretnél?
Apukáddal való viszony?
Ha egyéb megjegyzése is lenne, ami kényesebb…várom megjegyzésed és megadmo az emailem.
Üdv.:
Köles
November 2nd, 2008 at 22:58
Tisztelt, és kedves Attila! Ezuton szeretnék élni a nagy lelküen felkínált lehetőséggel, melyet előre is megköszönök.
Bár a korom magában trauma számomra, de itt kell kezdenem: 1961.10.15.
Szüleim fiatalon meghaltak,édesanyám 1931.10.15-1988.01.29. édesapám1928.11.28.-1984.08.26. testvérem nincs.1981.07.11.-én férjhez mentem,1990.08.26.-án autóbalesetben férjem meghalt, melybe kis híján magam is majd belehaltam , fiunk akkor 3 éves volt.ő 1987.05.26-án született..Szállításvezetőként dolgoztam gyes előtt, aztán továbbra is szellemi fogl.voltam.3 munkahelyem volt.jelenleg is tanulok.Sok megpróbáltatás ért,melyre nincs magyarázat..a” SORS…KEZE” ??? 1995.05.03-án született a kislányom, akinek édesapja súlyos beteg,most 66 éves…
Dióhéjban ennyi, de ha kérdésed van, válaszolok rájuk,hogy tisztábban láthassak valamelyest.
Tisztelettel
November 3rd, 2008 at 10:28
Kedves Erzsébet,
Legközelebb jövő héten tudok foglalkozni a horoszkópoddal. Holnap hajnalban külföldre utazom, és csak 8 nap múlva jövök vissza.Látom nem írtál órát a születése idejéhez. Ha lenne ilyen időpontod kérlek adjad meg a születés helyével együtt.
Üdvözlettel:
Köles
November 3rd, 2008 at 16:35
Kedves Attila!
Engem elfelejtett.A privát címére küldtem a levelet.
Annyira, de annyira vártam a válaszát.fontos lett volna.
Bocsásson meg ,hogy zavartam.
Judit
November 4th, 2008 at 22:50
Kedves Attila!
Petra vagyok. 1988.03.31-én születtem, 14.30-kor. Sokat küzdök a személyiségemmel, nehezen tudom kiismerni magam, eldönteni, mi lenne számomra a jó, hogyan kellene kezelnem az életet, vagy egyszerüen csak felfogni. A kos csillagjegy és a szűz accendens különös párosítás… Sokat olvastam az asztrológiáról, de kétségbe vagyok esve.
Szerelmem tárgya egy szűz férfi, akivel egy 4 éves kapcsolatom után jöttem össze. 2 hétig húztuk a dolgokat, az első hétben minden nap találkoztunk. Tudom mi fogott meg benne és azt is, hogy őt mi fogta meg bennem, de mindent elrontottunk, amit csak lehetett. Ő a földön jár, elemző és realista. Szükségem van rá, hogy valaki a földön tartson. Én akaratos, makacs, bolondos művészlélek vagyok. Neki erre van szüksége, a kaland és az elszántság tetszik neki, ami nincs meg benne. Stb. , de gondolom ezt ön tudja.
Hogyan tudnék visszahódítani egy ilyen férfit, aki szerint nem engemet keres, pedig úgy gondolom kiegészítenénk egymást, csak mindig azt keressük, aki elérhetetlen. Én túl elérhető voltam számára, mert óriási volt a szeretethiányom. Pedig én mindig nagyon elérhetetlen vagyok. Igaz az értelmi szintem magas, ami hihetetlenül lenyűgözte, hiszen még csak 20 éves vagyok, de az érzelmeimet drámaian kezelem, olyan vagyok, mint egy színész. Ő 26 éves és hát folyton csak keres… az igazit. Ha neki kell egy nő, akkor tegyük fel, hogy van 10 dolog, aminek meg kell lenni benne, akkor ha már egy hiányzik, eldobja. Hát olyan vagyok, csak nem voltam elég elérhetetlen a volt kapcsolatom lezárásának eredményeképpen. Reménytelen ez?
Nem is adtam mindig önmagam és nem tetszik neki, hogy néha szinpadias a viselkedésem, ami egyébként az elmúlt hetek szenvedéseiből fakadt. Tiszta meggyőződése, hogy köztünk már nem működne.
A legkülönösebb az egészben, hogy akinek jelenleg udvarol… megint csak kos. Véletlen talán?
Mivel lehetne meghódítani?
Előre is köszönöm válaszát.
November 6th, 2008 at 17:26
Először is szeretném még egyszer megköszönni neked:) azt az értékes elemzést,amely nagyon rám vall a valóságban.
Az apámmal semmilyen viszonyom nincs,ugyanis a születésem előtt elhagyta anyámat. Így csak látásból ismerem,soha egy szót sem váltottunk.Az igzsághoz hozzátartozik az is,hogy akkor már családja volt neki,amikor én megfogantam.
Az állásom kereskedelemi,eladó vagyok egy savanyús boltban:)
Még egyszer köszönöm
Üdv,
Bea
November 7th, 2008 at 14:16
Kedves Attila,
Szerenék élni az általad felajánlott lehetőséggel.
Adataim: Komárom, 1980.04.09. 04:35
Előre is köszönöm! :)
Melinda
November 14th, 2008 at 8:40
Kedves Mindenki,
Sikeresen és egyben hazaérkeztem, és tudom folytatni az elemzéseket. Ezen a héten Erzsébet a soros, akit kértem, hogy pontosítsa a születés idejét, és a helyét is pótolja, de nem reagált, ezért az elemzés kevésbé lesz részletes. Nos:
Ami nagyon feltűnő az ön képletében a Sors önnek a passzív, reagáló szerepet szánta. Ez nem azt jelenti, hogy nem kezdeményezhet, de a legjobb úton akkor jár, ha figyeli az önt ért hatásokat és ezek közül választ. Sajnos a cselekvőkészsége ezen okból szintén erősen korlátozott. Ön persze annál erősebben és makacsabbúl probált kitörni, és tenni. Ez az élet ezonban inkább mások támogatását és célkitűzéseit segítendő született meg. Ez a feladata, és kitartás szívósságot kapott hozzá, hogy véghez tudja vinni. Megkapta az a segítséget is, hogy érzelmeit jobban képes uralni, aminek fájdalmát valószínű sokszor elfolytással tudta tompítani.
Az ön megpróbáltatásai véleményem szerint oda vezethetők vissza, hogy jóval többet vállalt egymaga, mint lehetett volna, és ezeket ilyenkor el kell venni. Az ilyen típusú emberek kapják a vízhordó feladatát. Rendkívülí szívosságot, és kitartást, amihez nem párosul a választható önérvényesítés.
Túl sokat harcol az élettel, ahelyett, hogy csak élne…
November 14th, 2008 at 9:03
Kedves Petra,
Mivel Te nem képletelemzést kértél,kivételesen sort kerítek egy gyors válaszra.
Először is nagyon fontos tisztázni, hogy egy nő nem hódíthat meg egy férfit sem. A nő csábít. Passzív erő ez, ami felkelti a férfiban a vágyat. Ha te nyomulsz, az a féri energiák mozgósítását jelenti, ami a féfiaknak ritkán imponál, vagy ha mégis, akkor nem biztos, hogy ő a te embered…
Meg kell tanulnod nőnek lenni. Nőnek lenni főleg ilyen fiatalon igen nagy hatalom a kezedben. Ne fuss olyen szekér után ami nem vesz fel. Ha csak megállsz és adod ami vagy, sok-sok szekér próbál majd felvenni, és Te választhatsz.
A képletedből egyértelműen kiderül, hogy számodra a szerelem és szenvedélyek kérdése mindig a kulcskérdés lesz az életedben. Mondhatnám azt is, hogy ide kaptad a feladatodat. Ha görcsösség és akar nélkül tudod elfogadni, amit itt kapsz az élettől, akkor megoldottad az életed.
A mádik, hogy nem nagyon tudsz veszteni, és az elengedés alapvetően okoz neked fizikai szintre emelkedő lelki fájdalmat is akár.
Használd a rideg elemzőkészségedet, és logikádat, amikor érzelmi túlfűtöttséged kezdi elvennni a józan eszed:-) Ez igen nehéz, de fontos, hogy figyelj ezekre, és tudatosan lásd, mit művel veled a birtoklási vágyad, és a beteljesült szerelemre való sovárgás.
November 15th, 2008 at 17:17
Kedvea Attila!
Köszönöm szépen, megpróbálok higgadtabb lenni és realistább. Úgy felfogni a szerelmet, hogy nem élem bele magam már az elején. Nagyon szenvedtem már és még most is megalázottnak érzem magam… Egyébként nem szoktam elérhető lenni, sőt, sokáig húzom az ismerkedési időszakot, de most szakítottam 3 év és 8 hónapos kapcsolatommal és nagyon szeretethiányom volt. Azt hittem az első férfi, akibe belebotlok, az igazi. Minő badarság. Köszönöm még egyszer és kérlek, ha esetleg sorrakerülnék, elemezz engem is. 1988.03.31. du. fél 3 óra. Tiszalök.
Előre is köszönöm.
Örök hálám.
Üdvözlettel: Petra
November 16th, 2008 at 9:39
Kedves Attila! Szerenék élni az általad felajánlott lehetőséggel.
Adataim: 1964.06.20. 18.06
Előre is köszönöm! :)
Lia
November 16th, 2008 at 12:52
Kedves Lia,
Születésed helyét is áruld el. Köszönöm:-)
November 16th, 2008 at 14:44
Kedves Attila!
A többiekhez hasonlóan szeretnék én is élni az elemzés lehetőségével. 1981.06.03-án reggel 6:30-kor születtem Székesfehérváron. Előre is hálás köszönettel: Zsuzska
November 17th, 2008 at 14:42
Kedves Zsuzska,
Vettem a kérést, de egyre hossza a “várólista” mivel továbbra is kb. heti egyre van időm. Sorra fok kerülni:-)
Üdv.:
Köles
November 17th, 2008 at 22:00
Elnézést kérek, ez a website dolog teljesen megzavart, hogy oda mit is kellene írni? :)Még most sem tudom, de látom, a kérésem elérte :)1964. 06. 20. Pécs
Köszönöm a kedvességét Üdv. Lia
November 18th, 2008 at 19:06
Kedves Melinda,
Azon törtem a fejem, amikor a képletedbe néztem, hogy vajon mi céllal kérted az elemzést. Arra jutottam, hogy főleg kíváncsiságból. Aztán tovább nézegettem és találtam mást is. Lássuk.
Az eddigi elemzettekhez képest ez a horoszkóp egy egész kiegyensúlyozott személyiséget takar a sorsfeladatodhoz mérten. Mégis két területet emelnék ki, ami szerintem a Te életedben a kihívásokat magában rejti.
Az egyik a párkapcsolat. Nem vagy az a minden áron házasodni akaró leány, de ha mégis megléped, akkor komoly kritériumoknak kell meg felelnie a bizonyos férfinek. Ami ezt az egészet izgalmassá teszi, az az, hogy bárhogy is választasz, azt fogod érezni, téged korlátozni akarnak, illetve el akarják nyomni azt ami vagy. Igaz hajlamos vagy a pasikat idealizálni, de ha ez elszáll, és kijózanodsz, olyan, mintha nyakon öntöttek volna egy nagy vödör hideg vízzel. Ezt a korlátot ugyan úgy kaphatod a külvilágból is, így sokszor érezheted, hogy mindig akadályoznak. Ennek valahol az a célja, hogy önfeláldozásra késztessenek, és befogadóbbá váljál.
A másik terület amit hangsúlyosnak látok az az anyukád.A minőségét nehéz lenne megmondani, de számomra olyan, mintha inkább ő nevelt volna fel…Kemény asszony szigorú értékrenddel.
A feladatod a tökéletesség megélése, azaz, hogy elfogadd minden tökéletes, azaz semmi nem az:-) Bármi történjen veled, az éred van. Másokért kell küzdened, áldozatokat hozva.
Ebből adódóan arra vagyok kíváncsi, mi is van anyukáddal, valamint, hogy is van ez a párkapcsolati dolog. Volt a már baleseted (auto, közlekedés, sport egyéb)
Mi a hivatásod?
Üdv.:
Köles
November 18th, 2008 at 20:16
KÖSZÖNÖM A LEHETŐSÉGET!
1965 JANUÁR 14-ÉN 20 ÓRA 50-KOR SZÜLETTEM NAGYSZALONTÁN(ARANY VÁROS)ROMÁNIÁBAN.
NAGYON VÁROM AZ ELEMZÉST.
T.BALOGH ILONA
November 18th, 2008 at 20:35
Kedves Ilona,
Természetesen sorra kerül, de előre láthatólag 3 hét múlva. Többen várnak…
November 19th, 2008 at 13:04
Kedves Attila,
Kérlek, add meg az e-mail címed, ha nem bánod inkább oda írnám a válaszokat..
Köszönöm! :)
Melinda
November 19th, 2008 at 21:10
köszönöm.várok türelemmel.
November 22nd, 2008 at 10:58
Kedves Attila!
Nagyon örülök, hogy megtaláltam ezt az oldalt, és szeretném, ha az én képletemet is elemezné.
Előre is nagyon köszönöm, és türelemmel várok.
Szül.:1965.01.14.Budapest 11.56
Üdvözlettel:
Ágacska
November 22nd, 2008 at 13:45
Szia Melinda!
Megkaptad az emailemet?
Köles
November 22nd, 2008 at 13:47
Kedves Ágacska,
Sorra fog kerülni:-)
November 22nd, 2008 at 15:24
Kedves Attila!
Köszönöm a 28. választ. Várok türelemmel hogy sorra kerüljek. Ez számomra azért is izgalmas, mert lenyűgöz hogy ilyen részletességgel vizsgálja a horoszkópokat és ennyire alaposan “belelát” mindenkibe. Szép Napot! Üdvözlettel: Zsuzska
November 22nd, 2008 at 19:07
Kedves Petra,
A párkapcsolati kérdésed kapcsán már tettünk egy rövid, de annál fontosabb kitérőt a horoszkópodat illetően. Itt folytatnám.
Mint említettem, a szerelem, vágyak központi szerepet töltenek be az életedben, és pontosan azért majd a sorsod is e köré teszi a feladataidat. Te, aki kizárólag szerelemből tudja elképzelni a házasságot, javaslom, csak akkor döntsél így, ha már alábbhagytak a tomboló érzelmek, és képes vagy a racionális gondolkodásra. Mivel magasak az elvárásaid, és hajlamos vagy azokat háttérbe szorítani a hevület idejére, később meglehet a böjtje.
Ehhez kapcsolódóan meg kell említenem a gyermekkérdést. A gyermekvállalás körülménye szintén sokat fordíthat a sorsod kerekén. Gondolok itt többek közt váratlan, nem tervezett gyermekáldásra.
Apukáddal való kapcsolatod érdekelne. Úgy tűnik mintha kissé megközelíthetetlen hideg apukád lenne. De ez azt is jelentheti, hogy nincs vagy nem veletek él.
Mivel igen erős a személyiséged, amihez valódi erő társul, nehezedre fog esni elfogadni azokat a korlátokat, amiket az élet támaszt majd érted. Minél inkább nem lehet valamit, te annál jobban akarod.
Végül amit tudatosítanod kell magadban, hogy a birtoklás csak illúzió. Senki és semmi nem a tulajdonunk. Mivel számodra fontos a pénz és a birtoklás (ami nem baj) tudd, hogy ezt azért kaptad, hogy a környezetedben meg tudd teremteni a biztonságot, miáltal mások céljait tudok segíteni. Ez a feladatod is.
NE engedd, hogy az erő magad ellen fordítsd.
Üdv.:
Köles
November 24th, 2008 at 1:15
Szia Attila,
Köszönettel megkaptam és részletesen válaszoltam, de arra még nem érkekezett válasz Tőled.
Üdv,
Melinda
November 24th, 2008 at 21:30
Kedves Attila!
Teljesen igazad van, ha kell valami, akkor kell. Nehezen fogadom el, hogy nem kaphatom meg, hiába küzdök, mert nagy küzdő vagyok ám, igazi harcos. De már tudom, hogy hiába annál inkább kell valami, minél inkább nem kapom meg. Már beletörődtem abba a ténybe, hogy semmit nem szabad erőltetni. Mindenáron magam akarom irányítani a dolgokat. Nagyon furcsa jelenség van a tenyeremben is ezzel kapcsolatban, mert nincs sorsvonalam. Talán mert mindig spontán élek.
Emellett köszönöm.
Még megtudhatnám, hogy mit várhatok a jövőtől, néha kicsit szerencsétlen alkatnak érzem magam, ami inkább a szétszórtságomból fakad. Mindent egyszerre akarok és nehezen tudok egy dologra koncentrálni. Ez meg fog változni?
Bármi válhat belőlem? Álmaim teljesülésére mekkora az esély, ugyanis túl sok és túl nagy céljaim vannak. Sokat stresszelek emiatt. Nagyon erős a művészi vénám. Nem tudom, hogy megbízhatok-e abban, hogy ebbe fektessem az életem energiáit. Egyébként a munka terén és minden másban is nagyon sokoldalú vagyok, mindent kipróbálok, ami megtetszik és szinte csak addig érdekel, amíg új. Persze vannak dolgok, amiket mindig csináltam és csinálni fogok, mint a költészet, az éneklés és a diplomám irányultsága. Mégsem tudom igazán mit akarok. Legszivesebben mindent.
Másik kérdés: A szeszélyességem, a színpadiasságom, a naivságom és a híiúságom idővel elmúlik? Emellett mely tulajdonságaim azok, amelyekre figyeljek, hogy erősödjenek és melyek azok amelyeket lehetőleg gyengítsek annak érdekében, hogy az életben igazán jól megfeleljek a céljaimnak?
Jól látod édesapámmal a helyzetet, ugynis 4 éves koromban meghalt.
Üdvözlettel: Petra
November 24th, 2008 at 21:38
Még egy dolog a ‘mindent szeretnék’ mellé. Megpróbálok a szétszórtságomtól függetlenül, tudatosan élni. Ezt fontosnak tartom. Sokat ügyelek az egészségemre.
Összességében mindig arra jutottam, hogy a színészet lenne számomra a legmegfelelőbb hivatás. Mit gondolsz erről?
A csillagképem beteljesült életet rejt?
November 24th, 2008 at 21:38
Előre is köszönöm.
November 25th, 2008 at 19:23
Üdvözlöm.
köszönöm a lehetőséget.
Ujszászi Beáta
1977.08.16. Cegléd, 12.25-kor
köszönöm szépen és minden jót kívánok
üdvözlettel
BEA
November 26th, 2008 at 21:21
üdvözlöm!
elnézést, hogy zavarok, csak nem tudom, hogy jól töltöttem-e ki a fenti lapot??
üdv:
BEA
November 27th, 2008 at 15:02
Kedves Attila!
A többiekhez hasonlóan én is azt szeretném kérni, hogy elemezd a képletemet.
Előre is köszönöm!
A képletem:1983.04.06 22.15 Eger
Üdvözlettel: Veronika
November 29th, 2008 at 23:22
Kedves Beáta,
Jól töltötted ki a lapot. Te is sorra fogsz kerülni, de mivel csak heti egyre van időm, türelmedet kérem.
Üdv: Köles
November 30th, 2008 at 13:59
Kedves Petra,
Örülök a kérdéseidnek, mert azt mutatják, szeretnél tudatosabban élni. Azonban óvva intlek, hogy elkövesd azt a hibát, amit a legtöbben, akik úgy érzik változniuk kell a boldogabb lét érdekében.
Akarattal, egoból, nem lehet megváltozni. Sőt megváltozni sem lehet. Külső szemlélő persze mondhatja, hogy hogy megváltoztál, de te mindig ugyan az leszel, csak éppen szemed fog másként tekinteni a világra.
Az egytelen, amit tehetsz, hogy figyeled magad. Figyeled a reakcióidat, és felfedezed az igaz énedet. Ami tiszta, mentes minden szerepjátéktől, és elvárástól, ami csak Te vagy, minőség nélkül. Azrért vagy hiu, mert erős benned az oroszlánság, erőszakos, mert kos a napjegyed, Szétszórt vagy, mert a halakban áll a Merkúrod. Szereted a művészeteket, mert vénuszi az alkatod. Ezek pusztán asztrológiai fogalmak, amely tükrözik a te minőség nélüli földi megjelenésedet. Az, hogy te ezeket melyik oldalról éled meg, az már rajtad múlik.
Az erőd elegendő ahhoz, hogy megvalósítsd az álamidat, a kérdés csak az ár, amit hajlandó vagy megfizetni vagy sem.
Igazán “változni” csak akkor fogsz tuni, ha előbb elfogadod olyannak magad, amilyen vagy. Akkor meg már minek:-)
Sok sikert az élethez.
Üdv: Köles
November 30th, 2008 at 20:08
Kedves Lia,
Ön a következő:-).
Úgy látom az ön életét 3 tényező alakítja, és befolyásolja, melyek szorosan kéz a kézben járnak. A gyermek, a pár, és a család. MIndezek leginkább egy terülten, a párkapcsolatan csúcsosodnak ki. Ezt alatt az értem, hogy a párkapcsolat által mozgatják az ön életét. Az azért nagyon fura számomra, mert az a sors, de személyiség szintjén ez egyáltalán nem olyan erős.Úgy értem, hogy ön egy szabad lekű ember, aki könnyen idomul mindig az adott élethelyzethez. Ez egyedül néha eluralkodó birtoklási vágya akadályozza.
Ilyenkor mindig nehéz helyzetben vagyok, mert amit látok harmonukusan is meg lehet élni, de nem könnyű. Majd ön elmondja.
Olyan gondolatom támadt, mintha ön: szerelemből férjhez ment volna, ami eset leg egy megcsalatás végett válással végződött. A képbe itt jönnek a gyermekek, akikből legalább kettőt sejtek. Ez, és az ezek kapcsán kialakuló különböző élethelyzetek alakíthatták az életét. Ha nem íg történt, kérem meséljen nekem a gyermekeivel való kapcsolatáról. Ha a másik utat választotta, amire kisebb esélyt látok, akkor nem skerült a család, vagy ön nem vállalta fel a gyermeket az adott férfitől.
Ha mindez nem így történt és boldog párkapcsolatban él három gyermekkel, mélyebben el kell beszélgetnünk:-)
Az ön életfeladata az egység megélése. Ez annyit jelent, hogy az ego lassú felodódása, tudatosodása által képessé válhat elfogadni mások akaratát, miáltal ön is érvényesülni tud. Ezt leginkább az adás-kapás területén fogja majd tapasztalni, azaz meg kell tanulnia elfogadni amennyit kap, és adni, amennyit tud. E kettőt kell harmóniába hoznia.
Nagyon fontos feladat az ön életében a hitelesség kinyilvánítása. Ilyen feladatoknál az sors sokszor felkérdezi az embert, hogy képes e úgy élni, mint ahogy gondolokozik, és amiről beszél. Ez a tanítói analógia, ami maga után vonja a lehetséges következtetést, hogy ön tanár esetleg. Önnek mindig szembesülnie kell a döntései következményeivel. Ilyenkor lehet gond a felelősség vállalásával, és az előle való meneküléssel.
Ami számora nagy kérdés az ön édesanyjával való kapcsolata, és amit már említettem, a gyermekkérdés.
Üdv.: Attila
December 1st, 2008 at 19:33
Kedves Attila!
Ha lehetőséget adsz nekem, akkor szeretnék élni az általad felkínált lehetőséget. Fontos lenne, hogy egy kívülálló ismertesse személyiségemet, mert most lett vége egy 5,5 éves kapcsolatomnak és talán az újrakezdéshez segíthet.
Születésem adatai: 1981.04.29. hajnali 03:08 Lengyeltóti (szülőotthon)
Tisztelettel: Balázs
December 1st, 2008 at 23:09
Kedves Attila!
Tágra nyílt szemekkel olvastam, amit írt! :) Valóban tanár vagyok, akkor ezek szerint jó foglalkozást választottam. Mindig kétségeim voltak, hogy melyik a “hivatásom”, mert több szakmám is van. (mérnök, mérnök-tanár, egészségtan-tanár, mentálhigiénikus, kineziológus, természetgyógyász.) Elég fura összeállítás, nem kis fejtörést okozott, hogy mi is a hivatásom, a feladatom. Jól értettem inkább a tanítás, mint a gyógyítás, vagy valami más? Látja, még mindig nem tudom biztosan. Egy biztos, tanítani nagyon szeretek. A férjről, a válásról és a gyerekekről (2) minden igaz! Abban nem vagyok biztos, hogy valóban el kellett-e válnom, vagy hogy jól tettem-e? A kétségek valószínű azért vannak bennem, mert gyerekkori szerelem volt, és annyira összenőttünk, hogy még mindig egymás mellett élünk, de részemről úgy érzem, hogy ez egyre nehezebb. A végleges elszakadástól félek, mert nem tudom, hogy jól döntöttem-e, valóban indokolt volt-e, és hogy lesz-e még társam, vagy akár férjem ebben az életben, vagy örökre egyedül maradnék-e, és még ezer kérdés a fejemben:)Az utolsó csepp a pohárban az ital, a kimaradozások mellett a húgommal való kapcsolat volt. Hogy a végsőkig elmentek-e azt biztosan a mai napig sem tudom, de amit megtudtam bőven elég volt. Mégis valahogy mindig felmentem, hogy biztos én gondolom rosszul. könnyebb lenne, ha tudnám, hogy jól döntöttem, és hogy van “élet” azután is, ha végleg “elválnánk”. Jól látta, szembesülnöm kellene a döntéseimmel, csakhogy olyan bizonytalan vagyok. Lánykoromban határozott voltam, aki tudta, hogy mit akar, és valóban felvállaltam a döntéseimért a felelősséget. Ez a gyávaság, taku-bakuzás nem az én stílusom, mégis néhány dologban aszolut bizonytalan vagyok. Édesanyám azt gondolom, hogy a húgomat kedvelte inkább, túl fiatal volt, amikor én születtem, nem igazán ért rá velem foglalkozni. Mikor kiderült a férjem és a húgom “viszonya”, akkor is mellé álltak, és engem, meg a gyerekeket tagadtak ki, mert azóta nem beszélek vele. Mostmár kezdenek viszakozni, azt mondják “rossz lóra tettek”, kicsit sem megalázó, hiszen én valóban nagyon sok mindenben segítettem őket, amit ők saját elhatározásukból elutasítottak a kitagadásunkkal. Én ezt tudomásul vettem, és az x év alatt valahogy megemésztettem. Már próbálnák rendezni a dolgokat, de a gyerek 18. szülinapját, a másik eljegyzését stb. nem lehet visszahozni. A tisztelet meg van, a többivel próbálom visszafogni magam, hogy részükről több sérülés ne érjen.
Nagyon szépen köszönöm, hogy időt, energiát fordított az elemzésemre, és örülök, hogy ha másként nem is, de levélben megismerhettem egy számomra szavatartó, következetes, hiteles, jószándékú, önzetlen fiatalembert! Még egyszer köszönöm! Tisztelettel: Lia
December 2nd, 2008 at 2:16
Köszönöm Attila… Sokat segítettél…Én is sok sikert kívánok az életedhez és itt mindenki másnak is.
ÜDV
December 2nd, 2008 at 9:49
Kedves Lia,
Köszönöm őszinteségét!
Feltett kérdéseire- már amennyiben választ vár rájuk- nem szeretnék válaszolni, mert túl messzire vezetne. Csak annyit jegyeznék meg, hogy ne féljen attól, hogy egyedül marad, mert belül mindig is egyedül volt. Az élet igazolta, hogy boldogsága kapcsolatban sem lesz teljesebb, mint egyedül.
Nagy tanítás ez az élete, ahol a tanítást elsősorban az életével teheti,teszi!
Üdvözlettel: Köles
December 3rd, 2008 at 10:52
Kedves Zsuzska,
Megörültem ennek a horoszkópnak, amikor megláttam, ugyanis pont ilyen “típusokból” írtam a vizsgamunkámat. Ez persze nem jelenti, hogy már azt is látom mi a kedvenc ételed, mert ez egy igen nehéz terület, amit kevesen ismernek igazán (ezért is választottam). No lássuk!
Két nagyon erős analógia uralja a képletedet az egyik a halak, a másik az ikrek. Na de mit is jelent ez. A halakság, azaz a te életed egyik vezérfonala, amitől valószínű sokat szenvedsz. Az esetek nagy részében sérült családban nő fel a gyermek. A te esetedben én apára gyanakszom inkább. Igaz anyánál sincs minden rendben. Most nem akarok találgatni, mert itt szóba jöhet a szigórú de igazságtalan apuka, aki tetlegességik fokozhatta a szigorát, de az is lehet, hogy csak korán elvesztetted. Kérlek mesélj erről.
Nem is az a lényeg ilyenkor, hogy miben nyilvánult meg a halakság, hanem, hogy miért. Amit meg kell értened, hogy a te életedben a lemondás és áldozatiság szükségszerű rossz. Legalábbis annak szokták megélni. Mégsem javaslom a valószínű gyakran megjelenő önsajnálat és depresszió csalóka illúziójába menekülést. Nem, mert van megoldás. Tudni kell, hogy azt amit te most belül esetleg áldozatként élsz meg, megélheted, mint önfeláldozó a külvilágban. Nem mondom, hogy ez könnyebb lesz, de mindenképpen előrébb jutsz vele a tudatosodásban, és életterved lehetőséget kap a kiteljesedésre. Sőt, még élvezheted is!
Nagyon érdekes, hogy a második erős vonal az ikrekség, bár a véredben van, a külső tapasztalások és a beléd nevelt passzivitás okán nem tud igaz valójában megnyilvánulni. Magyarán a társas kapcsolatok, haverok, kommunikáció, tanulás, információ befogadás stb. korlátozott mértékben tudnak csak érvényesülni.
Szerencsére kaptál segítséget, hajlam formájában a másokról való gondoskodásra, érzelmi alapon történő segítségnyújtásra. Innetől kezdve a hivatásod mibenléte a kulcs. Ha ugyanis ezt jól meg tudod választani, nagy eséllyel nem a magánéletedben kell az említett nehéznek ítélt helyzeteket átélned.
Az utolsó fontos tényező a párkapcsolat. Mivel önelfogadásod és önbizalomad területén lenne jópár gátlás amitől megszabadulhatnál, ezért egy kapcsolatban sem az olyan férfiakat vonzol be akik segíthetnének kimászni a gödörből. Feladatodat is ide kaptad. Önmagad felvállalása a feladatod. Mivel az ilyen “karmával” születettek legtöbbször a külvilág visszajelzéseiből állítják fel saját önképüket, nehezen tudják megélni valós önmagukat, mert mindig a másiknak akarnak megfelelni. Ilyenkor gyakran megesik, hogy “alulválasztanak”.
Remélem azért nem ennyire borús a helyzet, mert találkoztam már kivétellel. Kíváncsian várom a te történetedet, és kérdéseidet.
Üdvözlettel: Köles
December 3rd, 2008 at 18:59
Kedves Attila!
Én is szeretnék élni az általad felkínált lehetőséggel amennyiben ez lehetséges.
Budapest, 1975.02.16 23:33 perckor születtem.
Előre is köszönöm:
S. Magdi
December 3rd, 2008 at 19:36
Kedves Attila!
Meglepődve olvastam az elemzést.A szüleimről írnék elsőként. Édesanyám tanárnő, elég későn kötött édesapámmal házasságot. Ez a második házassága, így én és az öcsém “későn” 40 éves kora körül születtünk. Édesapám korán beteg lett, mindkét veséje leállt, művesekezelésre szorult. Amikor én kb. 5 éves lehettem akkor kezdődött a betegsége.Engem ez nagyon megviselt emlékszem mindenre, bele is betegedtem az ő távollétébe szó szerint. Tüdőgyulladást kaptam.Láttam a szüleim szenvedését és apukám hosszú kórházi kezeléseit, lelkileg kibuktam. Anyukám innentől szinte egyedül nevelt minket -még van egy nővérem és egy bátyám anyu első házasságából-. Anyu szigorú szülő volt nem sokat engedett de iszonyatosan szeretett és szeret minket. A párkapcsolataimba a svihák hapsikat vonzottam. 14 évesen anyu mutatott be az első nagy szerelemnek, melyből 17 évesen egy tündér kislányom született. Anyu kicsit kiborult hogy iskola és érettségi és mi lesz, apu viszont örült, hiszen a betegségéből adódóan magányosan otthon ült, míg anyu kereste a kenyeret és átvette a családfői szerepet. Megszületett a lányom, majd a kapcsolatunk az apukájával elkezdett romlani, és közben én is felnőttem. Kiadtam az útját, jött más, udvarolók, barátok… Én tudtam, hogy nem lesz akadálya hogy párkapcsolatom legyen. 5 évvel ezelőtt jött az életembe a jelenlegi párom, akit nagyon régóta ismerek - Ő 1975.08.21. reggel 9 körül Székesfehérvár- és álmomban sem gondoltam, hogy vele fogok élni, ő lesz a párom. Ő próbál rábírni a lazább felfogásra és nem a folytonos hezitálásra, az élet élvezésére. Jelenleg egy nagy családi házban lakunk alul anyuék és az öcsém, középső szinten külön lakásban mi.Jelenleg főiskolára járok a munkahelyem által, na nem pont olyan területen végzem ami a vágyam. Közgazdásznak tanulok. Egy szolgáltató cégnél dolgozom ügyfélszolgálati területen, imádom!! Mindenem a szervezés, kommunikáció, emberek ..3 éve dolgozom itt és több sikert is elértem, ebből fakadóan sokan nem szeretnek, pedig nem érzem magam törtetőnek, másokat bántónak, lenézőnek.
Sokszor úgy érzem mindennek többszörösen megfizetem az árát az életben. Tudom hogy el tudok érni sok mindent és meg tudom valósítani az álmaimat, de.. mindig másnak akarok megfelelni -ez így igaz ahogy irtad- a párom szeretne saját házat, saját családot, külön életet.. Anyukám szerint így tök jó így a párom rosszul gondolkodik el akar szakítani tőlük..És én?Néha fogalmam sincs. Persze hogy szeretnék önállóan élni, még gyereket ,és közben dolgozni és úgy érezni sikeres vagyok. Nem vagyok egészen százas ugye? Mások ezt egyszerűen megoldják férjhez mennek, gyerekeik lesznek, elköltöznek, nem hezitálnak. Az én életem miért olyan kesze-kusza, én teszem azzá? Hiszem hogy semmi nem történik ok nélkül és a sors rákényszerít a Neked megírt útra, azért sodorja utadba azt a valakit mert dolgod van vele. Én szerencsés ember vagyok, mindenem megvan.
Azt hiszem mindent leírtam. Köszönöm, hogy kíváncsi vagy rá és meghallgatsz. Odavagyok mindenféle ezoterikus dologért, és nagyon tisztelem azokat akik ezt ilyen szinten művelik. Kérlek adj tanácsot mi a helyes út, és pl.: én sose megyek férjhez? :). Köszönöm a választ és nagyon várom! Zsuzska
December 4th, 2008 at 22:08
Szia Zsuzska,
Nagyon örülök, hogy az ikrekséged meg tudod valósítani a mindennapokban. Igaz a feladatodhoz nem segít sokkal közelebb. Fontos azonban az is, hogy szeresd, amit csinálsz.
Nehéz tanácsot adni, mi lenne neked a legjobb út, mert azt én nem tudhatom, hogy mit tudsz befogadni, ill. mivel tudsz azonosulni. Ahhoz nem fér kétség, hogy kommunikáció, szervezés, társaság kell az életedbe. Ám azt a 12-es házat, hogyan tudod úgy megvalósítani, hogy ne nagyon fájjon…nem tudom, hogyan lehet. Szerintem, annak egyszerűen csak meg kell történnie, mert át kell élned. Azt gondolom, egész jó úton vagy. Azt figyeld, hol próbál segíteni a Sors, ahol áldozatokon segíthetsz, amikor le kell mondanod stb. Ezek elől nem célszerű menekülnöd, mert érted vannak. Sokkal többet segít, ha tudatosan próbálod ezeket megélni. Az ilyen életek mint a tied, minidg maguk után vonják az okkultizmusra való fogékonyságot. Azt javaslom tanulj.
Semmi akadályát nem látom, hogy újra megházasodj. A kérdés inkább az, hogy akarsz e…? A kifejlettől való félelem, leginkább a csalódástól való félelem nem könnyíti meg a döntésed. Egy dolog biztos. A párod a legtisztább tükör lesz számodra mindig, ezért sosem lesz könnyű. Ez azonban ne félelemet ültessen beléd, hanem hálát, hogy élhetsz:-)
Sok boldogságot!
Köles
December 5th, 2008 at 8:09
Kedves Attila!
Nagyon nagyon szépen köszönöm..Én is kívánok Neked egészséget, boldogságot,sikereket a munkádban és magénéletedben! Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet! Üdvözlettel:Zsuzska
December 7th, 2008 at 14:22
Kedves Vilma,
Ön a következik. Elsősorban itt is két területet emelnék ki, ahova valószínűsíthetőleg a sorsa köti, Az egyik a párkapcsolat, a másik a célok és hivatás. Nézzük az elsőt.
Két okból kényes terület ez önnek. Az egyik, hogy erős személyiséget kapott, miáltal a kevésbé képes a befogadásra. Nőként, feleségként ez nagy kihívás. Ilyenkor a nő hajlamos párja helyet viselni a nadrágot. Mint mindennek, ennek is oka van, és nem kiszúrásból kapta. Véleményem szerint azzal, hogy érzelmileg kevésbé befolyásolható, lehetővé tette, hogy könnyebben viselje azokat a megpróbáltatásokat, amiket a Sors az egojára mér. Ön az a típusú ember, aki nagyon kemény és kitartó, és sok terhet cipel a vállán, még azokat is ami nem sajátja. A kérdés ilyenkor mindig az, hogy meddig hajlandó. Ön ezeket a terheket minden bizonnyal a kötelesség zászlaja alatt hordta. Mindennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy párkapcsolatban él e, ill vált e?
A másik terület a hivtásé. Az említett munkabírás, és felelősségvállalás okán valószínűsítem, hogy sokat és keményen dolgozik, dolgozott. A kérdés az, hogy ezt alkalmazottként tette, vagy saját lábra állt. Ez utóbbira jók az esélyei, amennyiven nem egyedül teszi.
Feladata a stabilitás, biztonság biztosítása azoknak, akiket tiszta szívéből szeret. Ez annyit jelent, hogy sosem azt nézi mit kap cserébe, és kap e egyáltalán, hanem az önfeláldozás olyan szintje, ami már nem az, mert a szeretetben nem érezzük áldozatnak.
Kiteljesedni akkor tud, ha képes mások céljait segíteni.
Kérdésem, hogy van e testvére? Voltak e balesetei, ill a mozgásszervekkel, beszédel minden rendben van e?
Kérdés még, hogy hányszor és hova költözött?
Köszönöm!
Köles
December 8th, 2008 at 20:07
Szia Attila!
Amint időd engedi, kérlek készítsd el nekem is az elemzést.
1986.06.25. Debrecen, 01:30 körül születtem.
Kíváncsian várom!
Előre is köszönöm!
Üdv:
Nóri
December 10th, 2008 at 9:54
Kedves Ágacska,
Nem tudom figyelte e, de ön már a negyedik ebből a korosztályból eddig. A korosztály jelen esetben asztrológiai szempontból a bika Jupitert és halak Szaturnuszt jelenti.Még érdekesebb, hogy egy napon született az előbb elemzett Vilmával. Ha Ő is válaszolna kiderülne, melyikőjük, hogyan élte meg a hasonló adottságait. Na de lássuk Önt.
Kezdjük a hivatással, hiszen ez igen erős terület minden bak típúsú ember életében, főleg önnél,ahol különösen dominánsak e jegy hatásai.
Ami tovább erősíti, hogy sors szinten is támogatott választott hivatása kiteljesedésében. Csak azért nem mondom, hogy tipikus karierista nővel állunk szemben, mert itt találkoztunk, egy ilyen oldalon, ilyen névvel. Kérem meséljen, mi a valóság.
Ha már itt vagyunk, elemzéstechnikailag adódik a kérdés anyukájával kapcsolatban. Olyan, mintha erős anyukája, rövid pórázon fogta volna, komoly elvárásokkal és szigorral. Mintha ő lett volna a családfő.
Láthatóan a párkapcsolat a másik nehéz kereszt az életében. Sokszor érezhette úgy, hogy párja, kapcsolata, önmaga feladására kényszeríti. Kérem meséljen erről, sikerült a párkapcsolatban maradnia?
Úgy tűnik, van gyermeke, bár több is lehetne…igaz ez?
Vannak, voltak súlyproblémái?
A feladata, hogy megtanulja, önnek arra van szüksége, amit a másik adni képes. Mivel önnek rendkívül fontos a stabil élethelyzet és anyagi kiszámíthatóság, ezért dolga, hogy ezeket megteremtve mások céljait segítse, mint egyfajta támasz. Ilyenkor gyakori a háládatlanság érzése, és hogy kihasználják, de pont az a feladata, hogy szeretet erejével legyen képes adni és kapni.
Üdvözlettel:
Attila
December 15th, 2008 at 16:06
Kedves Bea,
A Te horoszkópodban 3 területet szükséges kiemelnem.
Az első a skorpió területe. Azért így fogalmazok, mert ezt nem lehet konkrét életterületre szűkíteni. Sok megnyilvánulása lehet, de leggyakarabban veszteségként szokott megjelenni. Ezt természetesen negatívnak tartjuk, de a Te esetedben célja, hogy hited erősödjék, miszerint ne az anyagban keresd a megoldást. Azzal, hogy elveszted, azt, ami Neked fontos, olyan úton indít el, ami segít megismerni önmagadat, és kérdéseket tenni fel: miért? Ez egyszersmint igen erős érzelmi hullámokat vet, amit te hajlamos vagy elfojtani, illetve többet rágódni rajta a kelleténél. Ez nem baj, hiszen az érzelmi mélypontok szükségesek az átalakuláshoz. Itt megjegyezném, hogy nagyon erős a jelölés a fiatalkori (gyermekkori)apavesztésre. Kérlek mesélj erről a területről, apukádról, és itt át is hajlanék a következő elemzenő részhez, az apamintához.
Amíg élsz, keresni fogod azt a férfit, akire fel tudsz nézni. Ha apukád olyan volt, akkor olyat akarsz, de ha nem akkor mindegy csak olyat ne.
Számodra a kretivitás, és teremtés sarokpontja az életednek, ám nőként ebben kiteljesedni kicsit nehezebb. Meg lehet tenni, csak arra kell vigyázni, hogy ne magadon kersztül éld ezt át, hanem valakit ezzel a tudásoddal, képességeddel emelve. Ideális esetben ez az ember a párod.
Ezzel a képlettel esélyes egy kereskedelmi vagy vendéglátós hivatás, de még egy fodrászt is el tudok képzelni. Erős ezoterikus hajlamod van, és csak azért gondolom, hogy nem tanító vagy e területen, mert akkor nem kértél volna elemzést. Egyébként tanítóként is el tudnálak képzelni.
Miután nagyon erős oroszláni feladatot kaptál, elkerülehetelen az élethelyzet, ahol át tudod élni a fensőbbséget, hogy az emberek felfigyelnek rád vezetőjük lehetsz. Ha ez nem sikerült még, akkor vágysz erre. Ezt nőként megélni, megint csak egy férfin kereszetül lenne ideális…
Már érintettem a hivatás területét, de ő a harmadik nagy kérdés. Mivel neked a külvilágban kell csillogni villogni, nem teheted meg, hogy visszahúzódj, és csendes tudományoknak hódolj. Noha megvan benned ez a hajlam, neked közvetítened kell a világnak azt, ami vagy, egy olyan erkölcsi tartásról tanubizonyságot téve, ami te magad is vagy. A hitelesség a te esetedben mindig kulcskérdés. Az emberek tiszteletét elsősorban a hited által kell elnyerned, ami leginkább az önmagadban való hit.
Azt gondolod az élet igazságtalan? Remek elemzőkészséged, és még nagyobb igaságérzeted okán sokszor lázadhatsz a tények ellen, de szerencsére valahol tudod, hogy mit jelent az: rendeltetett.
Kérdésem, hogy 20 éves korod körül mi történt?
Még egy utolsó vezérfonal az életedhez: Az önfeláldozásra csak a legerősebb képes!
December 15th, 2008 at 23:00
Kedves Attila,
nagyon örültem, mikor megláttam, hogy én következem! köszönöm:))
- igen, Édesapám, 2003-ban halt meg rákban. A végtelenségig imádtuk egymást ezt nagyon jól látod. Kemény, de igazságos ember volt. Talán azért, mert mindent a maga erejéből, nagyon kemény, és kitartó munkával ért el. Ő olyan ember volt, aki mindenhez ért, amihez nem, abból pedig képezte magát újságokból ill. ahonnan lehetséges volt. Nagyon precíz, elvekkel teli ember volt ő. Halála után vált csak lehetségessé, hogy együtt éljek a mostani párommal (persze nem kívántam halálát, félreértés ne essék) Valamiért ő nem szerette Józsit. Nem tartotta elég “jónak” számomra.
A mostani párommal 7 éve ismerjük egymást. csupa lélek, csupa szív ember, talán ezért is szeretem annyira. Lelki síkon nagyon összeillünk.
Nem nézek fel rá, de ezt most ne értsd félre, szeretem nagyon.Biztosan azért, mert olyan soha nem lesz, mint az én Édesapám volt.
- végzettségemet tekintve külgazdasági szakos, banki szakirányos közgazdász vagyok. Számomra ez elég “vicces”, egyébként meg kínkeserves. Nem bírom igazából a kötöttségeket elviselni (mint pl. 8-5ig ülni egy bankban). soha nem is dolgoztam a tanult szakmámban. egy ideig dolgoztam mint hitelközvetítő, de mivel nem értettem egyet azzal, hogy az emberek akkor is adósságba verik magukat, hitelt vesznek fel ha nem szükséges, azt abbahagytam. Jelenleg alkalmi munkáim vannak, mint angol fordító dolgozom. Fő problémám, hogy nem találom az igazi helyem a világban, nem tudom mi az hivatás amit folytatnom kellene. de még csak ötletem sincsen, hogy milyen irányban kellene elindulnom?? jó lenne megnyerni a lottót és akkor ezer meg egy emberen tudnék segíteni:))
- Hát igen. 20 éves koromban férjez mentem. három évig tartott a házasság. Nem volt jó, gonosz, öntelt ember volt, aki lelki, néha fizikai terrort alkalmazott. szerencsére három év után sikerült megszöknöm tőle (ugyanis Amerikában éltünk)lassan lassan beletörődött, hogy eljöttem, de nagyon -nagyon nehéz időszaka volt ez az életemnek. azóta már szerencsére itt Magyarországon elváltunk. Utána párszor még zaklatott, de mára már vége. nem tudom merre él most.
- igen, kreatív vagyok. nagyon-nagyon szeretek barkácsolni, meg bíbelődni, viszont nagyon rossz tulajdonságom, hogy sok mindent elkezdek és ha látom hogy nem tudom tökéletesen megoldani a feladatot be sem fejezem.
- igen. nagyon sok érzelmet magamba fojtok, de azt mutatom hogy valójában nem érdekel, de igen. Általános első és második osztályában a tanító néni engem nem szeretett és ezt jelezte is felém, szavakkal, gesztusokkal. hogy miért a mai napig nem tudom. talán a kisebbségi érzésem és kishitűségem innen fakad. érdekes, hogy erre, csak huszon egynehány éves koromban jöttem rá. az is érdekes, hogy sokszor a világ legszerencsétlenebb embere vagyok lélekben, máskor pedig enyém a világ és mindenre képes lennék.
- hogy érted azt, hogy egy férfin keresztül kell kiteljesednem?
-nem, nem vagyok tanító. Nem tesztelnélek, vagy ilyesmi, nem hiszem, hogy tisztességes lenne.:)
- egyébként szerintem nagyon szerencsés vagyok az életben, kivéve a hivatást, amiben ki tudnék teljesedni és megvalósíthatnám magam??
Ha bármilyen kérdésed van, nyugodtan kérdezz.
köszönöm szépen előre is.
szép estét kívánok Neked.
szia
BEA
December 16th, 2008 at 9:53
Szia Bea,
Először is ha még nem tetted volna, kérlek olvasd el a blogomon a jegyekél, mit jelent oroszlánnak lenni. Mivel a te feladatod nagyon ide van kihegyezve, az sem baj, ha kinyomtatod, és magadnál hordod:-). Mivel a nők alapvetően azért születtek, hogy a holdi energiákkal azonosuljanak, oroszlán napjegy esetén is nőnek, anyának kell lenniük. Az oroszláni analógiákat viszont ekkor is meg kell élni. Ez ellentmondásos ugyan, de ezért találták ki a férfit, akin keresztül ezt átélheted. Olyat, mint apukád. Azért választottad őt, hogy megtanuld, és átéld ezt a princípiumot, amit az életedben követned kell. Bea, ha ezt nem találod meg egy férfiben, és nem tudsz rá felnézni, nem fogja engedni a sors, hogy elmenj a feladatod mellett. Ettől még szeretheted, és biztosan jólelkű, szelíd természetű, megértő a párod, de ha őszintén a kapcsolatra nézel, ki irányít?
Ég óvjon, hogy bármlyen kapcsolatba beleártsam magam, csak elmondtam, amit tudnod kell, a többit rád bízom. Ha te így vagy boldog, élj így!
Ami a hivatásodat illeti, az ideális az volna, ha a párodat tudnád támogatni a hivatásában. Mit dolgozik? Mivel jól bánsz a szavakkal, és remek a kritikai érzéked, nem is beszélve az említett kretivításról, kíváló “háttérmunkatárs” lenne belőled. Egy erős alap, amire lehet építeni. Ez olyan, mint a Forma 1-ben. Bár senki nem látja a mérnök igazgatót, de ő legalább úgy átéli a sikert, mintha ő nyert volna. Így lehet valakin keresztül átélni a fensőbbséget. Ha olyan férfi mellett állsz, aki sikeres (neked köszönhetően, de ezt elég, ha te és ő tudjátok) téged is magába ölel a reflektorfény, még ha nem is rád céloznak, mert mellette állsz.
Nem szeretnék konrét hivatást mondani, jobb lenne ha éreznéd, mit gondolok, és te választanál.
Anyukádról nem beszéltél. Ő olyan háziasszony volt, aki kötelességtudóan szolgálta apukád és a családot?
Tesód van? Bátty?
Üdv.:
Attila
December 17th, 2008 at 1:42
KÖSZÖNÖM,KEDVES ATTILA!
VÁLASZOLOK A ÉRDÉSEIRE:NINCS TESTVÉREM.NEM VOLT SOHA BALESETEM.HÁLA ISTENNEK SEMMI PROBLÉMÁM NINCS SEM A BESZÉDEMMEL,SEM AZ ÖNKIFEJEZÉSEMMEL.A MOZGÁSSZERVEIM IS EGÉSZSÉGESEK.VOLT RÉGEBBEN KÖSZVÉNYES FÁJDALMAM A LÁBFEJEMBEN ÉS ÜLŐIDEGZSÁBA JELLEGÜ ZSIBBADÁS A LÁBAMBAN,DE AMINT AZ EHHEZ VEZETŐ LELKI DOLGAIMAT MAGAMBAN ÉS GYAKORLATILAG IS MEGOLDOTTAM,EZEK A TÜNETEK,MINTHA SOHA NEM IS LETTEK VOLNA,ÚGY ELTÜNTEK.
KÖLTÖZÉS:SZÜLŐVÁROSOMON BELÜL 4-SZER KÖLTÖZTEM KÜLÖNBÖZŐ LAKÁSOKBA.
A LÉNYEGES KÖLTÖZÉS 20 ÉVE VOLT ZÖLDHATÁRON “OTTHONRÓL HAZA”.
BÉKÉSCSABÁN ALBÉRLET,CSORVÁSON KIS HÁZ VÁSÁRLÁS,MAJD UGYANOTT NAGYOBB HÁZ VÁSÁRLÁS.ENNYI-EDDIG.
ALKALMAZOTT VAGYOK 20 ÉVE A MÁVNÁL.
HOGY SOKAT ÉS KEMÉNYEN DOLGOZTAM-E?NÉZŐPONT KÉRDÉSE,HOGY KINEK MI A SOK.INKÁBB ÚGY FOGALMAZNÉK,HOGY GYAKRAN VÁLLALTAM ERŐMÖN FELÜL,EZ IS INKÁBB ABBÓL AZ ÉRZÉSBŐL FAKADT,HOGY EGYEDÜL VISELTEM A FELELŐSSÉG SÚLYÁT.
PÁRKAPCSOLAT.A FÉRJEM VISELTE A NADRÁGOT,TETT-VETT-INTÉZKEDETT.2 ÉV UTÁN ELVÁLTAM.SORRA CSAK LÉNYEGESEN GYENGÉBB KARAKTERÜ FÉRFIAKAT TALÁLTAM,AKIK ASSZISTÁLTAK AZ ÉLETEMHEZ,HOBBIMHOZ,HÁZTARTÁSOMHOZ.
MOSTMÁR KIÉLVEZTEM A MAGAM TEREMTŐKÉPESSÉGÉT.
PILLANATNYILAG NINCS PÁROM.
ÖTLETEIM VANNAK,DE A JÖVŐRE VONATKOZÓ ÉLETFELADATOMAT JOBBAN SZERETNÉM ÖNTŐL TUDNI,ÉS KICSIT KÉZZELFOGHATÓBBAN.
KÉRDEZZEN BÁTRAN,SZIVESEN ÉS NYÍLTAN VÁLASZOLOK.
JAVASLATAIT ÉRDEKLŐDÉSSEL ÉS KÖSZÖNETTEL VÁROM.
BALOGH VILMA ILONA
December 17th, 2008 at 2:10
FOLYTATOM,KEDVES ATTILA!
JÓL LÁTJA,KITARTÓ,SZÍVÓS,ÉRŐS,HA ÚGY TEZSZIK–FÉRFIAS,HATÁROZOTT JELLEM VAGYOK.
ÍGY FOGALMAZOTT:”MEDDIG HAJLANDÓ?”
MÁR NEM.MÁR TERHEMRE VAN.MÁR VAGY 3 ÉV ÓTA EGYRE TERHESEBB SZÁMOMRA EZ A TESZEK,VESZEK INTÉZKEDEK ÉS ÉN MINDENT MEG TUDOK OLDANI ÁLLAPOT.
MÁR NEM AKAROK ERŐS LENNI.
ERRE OLVASSON KI VALAMI SZÉPET A HOROSZKÓPOMBÓL,HA LEHET.
SZÜLEIMRŐL NEM LÁTSZIK VALAMI ÉRDEKESSÉG?
ÉS A HOBBIMRÓL?
MILYEN MEGPRÓBÁLTATÁSOKRA GONDOLT,AMIT A SORS AZ EGÓMRA MÉR-MÉRT???
A”MAJD ÉN ÚGYIS MEGMUTATOM…”CÍMÜ STORYKRA GONDOL,VAGY MÁS-MÁS DOLGOKRA?
ELŐRE IS KÖSZÖNÖM MEGTISZTELŐ VÁLASZÁT.
HÁNY ÉVES ÖN,KEDVES ATTILA?
December 19th, 2008 at 0:19
Kedves Attila,
ne haragudj, hogy csak most válaszolok.:))
-köszönöm és elolvastam az “oroszlán részt” a blogodon. Tanulmányozom és érlelődik bennem. :))
-nem igazán értem, hogy mit jelent” nem fogja engedni a sors, hogy elmenj a feladatod mellett” . kérlek segíts nekem ebben.
- egyébként értem és köszönöm a kapcsolatra vonatkozó megjegyzésedet.Elgondolkodtató számomra, az biztos.
- Páromnak állateledel üzlete van itt a településünkön, ami nem túl nagy igazán. néha-néha szoktam segíteni neki, de nem jelent számomra különösebb “kihívást”. Igen, ezt keresem én, valami olyat csinálni, ami az agyam és lelkem is megmozgatja:))
- Édesanyámat nagyon nagyon jól látod. Ő egész életében Édesapámat “szolgálta” és a családot, a mellett pedig rengeteget dolgozott. Édesanyámmal soha sem volt jó a viszonyom egészen Édesapám haláláig. Azóta viszont nagyon jónak mondható. Próbálunk egymás kedvében járni és egy nagyon szeretetteljes, figyelmes kapcsolatunk van.
- egy nővérem van. Ő 9 évvel idősebb nálam. Igazából már gyerekkoromban sem és most sincsen olyan jó kapcsolatunk. úgy értem, hogy nem bántjuk egymást, vagy mocskolódunk de szinte ki is merül ott a kapcsolat, hogy “szia, mi újság, hogy vagy”. ez is érdekes hogy miért van így? szoktunk találkozni rendszeresen ha hozza az unokákat Édesanyámhoz.ő egyébként egy nagyon szorgalmas személy. Aranyos jó lelkű volt, de a férje eléggé a maga formájára alakította, aki - az én szememben- egy nyers, durva személy.
- azért, ha megkérdezhetném, tudom hogy azt írtad hogy nem szeretnél konkrétabb foglalkozásokat számomra megjelölni - és ha nem írsz ezzel kapcsolatban azt is tiszteletben tartom- de azért mégis ha valamit ezzel kapcsolatban még mondhatnál az nagyon jó lenne.:))
köszönöm szépen, hogy ídőt szánsz rám és segítesz.
köszönöm
szia
BEA
December 21st, 2008 at 10:57
Kedves Vilma,
Az élefeladata kézzelfogatóságában sokkal több segítséget nem tudok adni, mert az nem olyan, hogy ezt, meg azt meg kell csinálnia, és akkor készen van. Akkor fogja tudni igazán megérteni mi az, ha átérzi mit jelent a halak szimbolizálta energia. Jézus tanításai ilyenekkel voltak tele. Apró kondolatindítónak jó, itt a blogoon a halak-ról írt kis jellemzésem. Fontos, hogy ön feladatul kapta ezt, de jóval inkább a bak irány éli (ez is javaslom olvasásra).
Most mennem kell, majd folytatom.
Attila
December 22nd, 2008 at 18:07
1958 06 16 án születtem hajnalban kb 1-3 között
December 23rd, 2008 at 0:03
“Megmaradjon bennünk
karácsonynak fénye,
szent örömben éljen
világ minden népe!”
-Devecsery László-
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és eredményekben, egészségben, szeretetben gazdag Boldog Új Évet kívánok Mindenkinek!
December 23rd, 2008 at 9:45
Kedves Attila!
Tudom, hogy nagyon sok dolgod van és türelmesen várom az elemzést. Minden héten megnézem az oldalt, nem felejtem el, hogy írtam neked.
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és sikerekben gazdag Boldog Új Évet kívánok neked és mindenkinek!
Üdvözlettel: Veronika!
December 23rd, 2008 at 9:59
Kedves Vilma, folytatom,
Tapasztalatom szerint a feladatunkkal tudunk a legkevésbé azonosulni. Azt érezzük semmi közünk hozzá, és természetesen az megy a legnehezebben. Ha önnek azt mondom az önfeláldozás a dolga, akkor, hogy látja eddig életét? Könnyen ment ez a része? Hogyan viselte a lemondásokat? Én nem tudom megmondani azt, hogy mit tegyen, hogy jó legyen. Arre kérem, nézzen végig eddigi nehézségein, megpóbáltatásain, azon az üvegen keresztül, ami az önfeladásról szól egy másik emberért. No? Amikor mások céljaiért küzdött, hogy ment? Nem érezte, azt, hogy már megint önnek kellett lemondani? Nem tapasztalta, hogy az, aki erősebb önnél, az elveszi a szabadságát? Miért vált e a férjétől? Ön adta be a keresetet?
Ami a szüleit illeti, nincsen olyan erős jelölés, de ha már kérdezi, akkor két gondolatom van. Az egyik, hogy édesapja esetleg más nemzetiségbéli, illetve nagy korkülönbség lehetősége kettejük közt. Egyébként meg szabad a gazda:-)
A hobbija lehet, hogy gyűjt például modelleket, valamint, hogy valamilyen használati tárgyakat készít.
Az ego minduntalan támadásoknak van kitéve, ezzel semmi újat nem mondtam. Amiért mégis hangsúlyoztam az ön esetében, az azért van, mert ön nagyon nehezen változtat, és minél több támadás éri, annál kevésbé hajlandó feladni az “bunkert”. Pedig, ha tudná, hogy ha kijön, nem is lövik tovább:-)
Gyermekeiről nem beszélt…pedig kellene lenni. Hacsak nem az történt, hogy sosem volt alkalmas apajelölt.
Boldog Karácsonyt!
December 23rd, 2008 at 10:29
Kedves Beáta,
Ez azt jelenti, hogy életünk egy adott szinten, a feladat szintjén eleve elrendelt. Magyarán, ha te azzal születtél, hogy megtapasztald a teremtés energiáját, hogy átéld a fensőbbség érzését, akkor ennek meg kell történnie. Ez természetesen csak analógiás szinten igaz, mert nyilván nem minden ember képes erre. Ha nem ismered a függőleges világképet, akkor nem mennék bele, de a lényeg a szimbólum. Azokat kell életünkbe építeni. Nálad ez az oroszlán szimbóluma. Ha nincs olyan hivatásod, nincs olyan párod, ha nincs olyan családod, ahol ezeket át tudnád élni, akkor a Sors majd csinál. Ez vagy jó vagy rossz, majd kiderül, de könnyebb a pozitív irányba mozdulni, ha tudatosan figyelünk azokra a lehetőségekre, ahol ezek megnyilvánulhatnak.
Tipikus hivatásként el tudnám képzelni, hogy nagykövet vagy egy távoli országban, szóvivő egy nagy szervezetnél, cégnél. Író. Segélyszervezet, vagy alapítvány irányítója, társelnöke. Egyébként, meg tedd azt, amit szívesen csinálsz:-)
Köszönöm a szép idézetet, és Neked is nagyon Boldog Karácsonyt kívánok!
Attila
December 26th, 2008 at 21:27
Kedves Veronika,
Itt az idő:-)
Ismételten egy igen erős személyiséggel van dolgom. Ilyenkor mindig felvetődik bennem a kérdés mi vezetett téged az ezotéria ösvényére? Az erős egyéniségek sokáig gondolják, úgy, hogy ők pontosan tudják mit kell tenni, és nincs szükségük segítségre. Aztán telnek az évek, és események sokasága kikezdi ezt a rendíthetlennek tűnő hozzáállást, ezért titkon kérdéseket tesznek fel a nagy miértekről. Szerintem te is ilyen vagy.
Megvan az érzéked realitásin túl mutató tanok befogadásához, ám nagyon kell figyelned, hogy ne ess dogmatizmus sötét és mély csapdájába. Mindig maradj nyitott, és sose hidd, hogy te azt már tudod, neked ne papoljanak. A befogadás fontos tényező az életedben.
Nem csak mert nőnek születél, hanem a feladatod is erre terel. Ez nem könnyű Neked, mert alapvetően aktív és kezdeményező vagy, de mégis sokszor megéri csendben maradnod, hogy meghalljad, mit mondanak belül. Nagyon fontos részhez érkeztünk.
A belső út, melyet feladatul kaptál, csak akkor lesz járható számodra, ha képessé válsz befelé figyelni. Figyelni magadat, és uralkodni közlési kényszereden is.
Igen erős önérvényesítési és függetlenségi vágyad ellentétben áll intenzív párkapcsolati törekvéseddel. Ezért vagy gyakori főszereplője “se veled se nélküled” élethelyzeteknek. Érezheted a párkapcsolaton belüli magány érzését. Egy ideig tűrsz, aztán bumm:
Erős vágyak mozgatnak, ezért tetteid hátterében legtöbbször szenvedélyek és kihívások állnak.
Feladatodhoz szorosan kapcsolódik az a fajta átalakulás az egodnak, amely képessé tesz elfogadnod a szembe jövő történéseket, olyannak amilyenek, és nem pedig a törekvést erősíteni, hogy a világot a magad tetszésére formáld.
Szeretnél másokon segíteni, csak sokoszor úgy, ahogy te jónak látod, és nehezen tudod elfogadni, hogy mások másként gondolkoznak. Akkor érezheted magad kiteljesedettnek, ha másokért tudsz küzdeni, energiáidat jórészt ezért kaptad.
Nehezedre esik az elengedés, körcsös ragaszkodásoddal nehéz pillanatokat szerzhetsz magadnak.
A pénz meg tudod, hogy nem boldogít…
Anyukád gyenge pont a képletedben, mesélnél róla?
Mi a hivatásod?
Üdv.:
Attila
December 26th, 2008 at 22:07
Kedves Attila,
köszönöm szépen válaszod, az elemzést és azt, hogy időt szakítottál rám.
Minden jót kívánok Neked az életben:))
BEA
December 31st, 2008 at 11:42
Kedves Attila!
Először is nagyon szépen köszönöm az elemzést, hihetetlen, hogy mennyire igazad van.
Édesanyám tényleg nagyon meghatározó pont az életemben, talán azért mert édesapámmal sosem volt túl jó a kapcsolatom. Amióta az eszemet tudom minden gondomat meg tudom beszélni édesanyámmal, édesapám csak anyagilag támogatott és nagyon sokat bántott minket, sajnos nem csak érzelmileg.Talán ennek is köszönhető, hogy édesanyámmal és az öcsémmel ennyire szorossá vált a kapcsolatunk, egymásra voltunk utalva. Az édesanyám nagyon egyszerű,csendes nő. Sokat szenvedett élete során, szerintem ez annak köszönhető, hogy sorozatosan hozott rossz döntéseket az élete során és mindig hagyta magát befolyásolni olyan embereknek akikről azt gondolta, hogy jót akarnak neki. És valószínűleg tényleg jót akartak, csak fogalmuk sem volt róla, hogy neki mi lenne a jó. Én ugyanebben a helyzetben vagyok, félek döntéseket hozni és ha nagy nehezen meghozok egyet utána félek a következményektől. Az iskoláimat is mások javaslatára végeztem el és valójában sosem szerettem azt amit tanultam.
A hivatásomat sajnos nem tudom, mérnöknek tanultam és a szakmámban helyezkedtem el. Viszont egyre gyakrabban úgy érzem, hogy nem ez az igazi helyem az életben. Nem érzem azt, hogy ez a munka örömet okoz nekem, viszont azt sem tudom, hogy mi az amit szívesen csinálnék. Lehet, hogy bányász vagyok és bányászom, csak nem akarom elfogadni, hogy számomra ezt az utat szánta az élet. Valami többre, érdekesebbre vágyom.
Remélem sikerült megválaszolnom a kérdéseidet.
Üdvözlettel:Veronika
December 31st, 2008 at 12:26
Kedves Attila!
Szeretnék kérni még egy óriási szívességet, persze csak ha nem gond.
Nagyon szeretek egy fiút és szeretném megkérdezni, hogy vele összeillenék e, mert már nagyon elegem van a társas magányból.
Az ő képlete:1979.12.22 16.15.
Nagyon szépen köszönöm!
Üdvözlettel:Veronika!
January 4th, 2009 at 13:16
Kedves Veronika,
Az összeillés fogalma az asztológiában számomra nem létezik. Két ember egymáshoz való viszonyát én leginkább a sors tükrében tudom értelmezni, ami ritkán esik egybe azzal, amit te összeillés allatt értesz.
Köztetek látható a kapcsolat, ami főleg azért jelentős, mert ha úgy alakul ő komolyan befolyáslhatja sorsod alakulásást. Ő célokat adhat Neked! Esélye van az elsöprő szenvedélyeknek is, ám azok pont olyan hamar tűnhetek el, amint jöttek, és ha addig nem találtok közös célt, menthetetlenül vége lesz. Amire nagyon fogyelj, hogy ő könnyen elmélyítheti benned azt a bizonytalanságot magaddal szemben, ami most is él, mert nagyon kritikus, és nehezen képes változtatni a megszokott dolgain. Jól nézd meg mit hoz otthonról, főleg, ami az apukáját illeti, mert azokat Neked is szembesülnöd kell.
Rajta kersztül megélheted, hogy egyedül vagy belül, mert ő nem az az érzelmes típus, ügyetlenül bánik a lelki dolgokkal. Lehet, hogy cseberből vederbe kerülsz, de ha így is van legalább megtanulod, hogy nem a másikkal van a baj, hanem Te nem tudod felvállalni azt, amiért születtél. A magány a te jóbarátod, ne menekülj előle, bölcs és sokat tanulhatsz tőle.
A boldogságot csak belül leled, más nem adhatja meg neked:-)
Üdv.: Attila
January 4th, 2009 at 15:33
Kedves Balázs,
Ünnepélyesen felavatlak, mint első férfi jelentkező:-)
Na de lássuk az elemzést. Három területről kell beszélnem, ha legfontosabb irányvonalakra rámutassak a te életedben.
Az első és legfontosabb az anyagiak. Ez nem feltétlen pénzt jelent, mindent, ami birtokolható, és elveszthető, ami anyagi formát ölt. Természesen Te elsősorban a pénz összetevőjét érzékeled, és életedet, is valószínűsíthetőleg ennek viszonyában alakítod. Tudatosítanod kell magadban, hogy ez az anyagközpontú gondolkodás a te sajátod, és ne ítéld el magad miatta. Ezt kaptad, és céllal kaptad. A lényeg, hogy ne ő irányítson, ne merevedj bele a birtoklásba, és képes legyél elengedni. Biztonságérzetedet inkább kötöd az anyagi helyzetedhez, azért ha az meginog, minden mást is magával ránthat.
Következő gondolat a függetlenség és kiszolgáltatottság anakógiájhoz tartozik. Ebből is leginkább az utóbbit kell sors szintjén megélned. Amit viszont magadban érzel, az az önállóságra, és függetleségre törekvés. Vonzanak az újjabbnál ujjabb találmányok, és az életedben is szereted a változatosságot, de csak akkor, ha tudod, hogy mindig van hova visszahátrálni, biztonságba. Innen szárazik az a tulajdonságod is, hogy szeretesz embereken segíteni, és párszor már boztosan megváltottad a világot is gondolatban.
Végül a párkapcsolat területe. Mivel te feladatul önmagad felvállalását kaptad, ennek teljesítésében a főszerepet kap a te párod, hiszen ő a tükör. Ha pedig nem tetszik a tükörkép, akkor nem a tükör a hibás:-). Tehát mivel magadat a párod és a külvilág visszajelzései alapján itéled meg, meg kell tanulnod, hogy minden ember véleménye csak saját magáról szól és hogy amilyen te vagy, azt csak Neked legyen fontos, és önmagad elfogadása csak rajtad múlik. Ha másoknak akarsz megfelelni, és az ő elvárásaik alapján élsz, sosem tudod meg ki vagy te valójában.
Sorsod sok érdekes élethelyzetet tartogat számodra, melyek nagy része döntően befolyásolja világról alkotott képedet. Sok-sok sztereotípiát kell levetkőznöd, hogy eljuss valós énedhez.
Külföldön étél e?
Miért lett vége a kapcsolatodnak?
Anyukádról mesélj légyszíves.
Mi a hivatásod, mit dolgozol?
Üdv.:
Attila
January 5th, 2009 at 9:56
Kedves Attila!
Írtam neked az édesanyámról és a munkámról is, nem tudom, hogy elolvastad-e, de ha véletlenül elkerülte a figyelmedet kérlek olvasd el.Mert a másik nagy problémám a munkahelyemmel kapcsolatos, mérnök vagyok és egy hivatalban dolgozom, de egyre erősebben érzem azt, hogy nem vagyok idevaló.Nem élvezem azt amit csinálok csak sajnos fogalmam sincs, hogy mihez kéne kezdenem.
Egyszer egy jósnő azt mondta nekem, hogy sokan vannak körülöttem mégis mindig egyedül vagyok, akkor azt hittem, hogy ez azt jelenti, hogy senki sem ért meg.Nemrég azonban rájöttem, hogy én vágyom a magányra, néha fáj ha nem lehetek egyedül.A családom és a barátaim szerint depressziós vagyok,képtelenek megérteni, hogy nekem egyedül a legjobb.
Üdv.:Veronika!
January 5th, 2009 at 22:03
Szia Veronika!
Elolvastam, de nem emlékszem, hogy kérdésként is feltetted volna, hogy mit tegyél. Mellesleg hasonló cipőben járunk:-). Én is mérnök vagyok, és tudom hogy én nem erre születtem, de most ez van, és egyenlőre nem tudok változtatni. Az asztrológia persze segít, hogy néha átéljem azt, amiért itt szerintem vagyok, de a mindennapjaim akkor is a tanult szakmám körül forognak. Szóval tudom, milyen nehéz váltani. Nem tudhatom, hogy neked mi a jó, de abban tudok segíteni, hogy elmondom, miben teljesedhetsz ki.
Az, hogy szereted a magányt, teljesen természetes, az lenne a fura, ha másként lenne. A fontos az, hogy ne keverd össze a belső magányt a társassal. Belül mindig egyedül leszel, de társ nélkül meg boldogtalannak fogod érezni magad. Ezért fontos, hogy emberek vegyenek körül a munkád folyamán, lehetőleg olyanok akik a te segítségedet kérik. Ez lehet közvetlen fizikai segély, és lehet lelki. Nem kell feltétlenül hinteni az észt, mert azzal könnyen férecsúszhatsz. Elég, ha meghallgatod, és ha nagyok kérnek, elmondhatod, hogy te mit tennél, de ez utóbbit még nem javaslom.
Ha módod van rá válthatsz olyan területre, ahol embereken segíthetsz, de tapasztalatom zerint ez ritkán megy ilyen egyszerűen. A legjobb, ha szép lassan elkezdesz olyannal foglalkozni munkaidőn túl, amit szeretsz, és ha adódik az alkalom, akkor váltasz. Neked ez azért is nehéz, mert anyagi oldalról igencsak megfogható vagy, ezért nem szívesen váltanál valamire, amivel nem keresel úgy, mint előzőleg. Egyszóval először keresd meg mi, az amiben igazán jól érzed magad, és a többit bízd a Sorsra. Segíteni fog. Persze ingyen semmi nem jön. Neked is “változnod kell”…
Üdv.: Attila
January 6th, 2009 at 10:28
Kedves Attila!
Lenne még egy utolsó kérdésem, mit értettél az alatt, hogy édesanyám gyenge pont a képletemben?Tudod ő az akinek az elvesztésétől a legjobban félek nem hiszem,hogy túlélném ha vele bármi történne.
Üdv.:Veronika!
January 7th, 2009 at 13:17
Kedves Attila!
Először is köszönöm, hogy szakítottál rám időt. Az elemzésed végén feltett kérdéseidre a válaszaim: A bátyámmal ellentétben én nem éltem huzamosabb ideig külföldön, bár be kell vallanom elgondolkodtam mostanában, hogy kipróbálom ezt is persze a szakmámban. Én is mérnök vagyok építőmérnök statikai ágát tanultam és most egy hídtervező cégnél dolgozom 3,5 éve. Anyukám (1956.08.04.) egy kőkemény oroszlán jellem szinte ő nevelt fel minket egyedül a tesómmal, mivel 1991-ben elvált édesapámtól (1953.08.02) amit apukám nem tudott elviselni és az italhoz fordult és 1998.07.06.-án eltávozott. A válóper még akkor is zajlott, amit a magyar jogrendszer alapján tesóm és én örököltünk meg, tehát elváltunk papíron édesanyánktól. Édesanyám és édesapám is kertészmérnöki végzettsége van(volt). Anyukám szinte soha nem dolgozott a szakmájában azóta sok mindennel kereste a kenyeret, hogy eltartsa a családot. Most jelenleg és pár éve biztosítási és pénzügyi vonalon dolgozik és kb 2 évente céget vált. A párkapcsolatomban, amikor jelentkeztem nálad, akkor még nem tudtam egy-két információt a “kedves” menyasszonyom(1983.08.25.) akkor azt mondta, hogy kihűlt a szerelme irántam, de közben kiderült, hogy a saját szakmájából egy vezetővel jött össze(a pénz ugye-ugye) a jobb előrejutás szándékával gondolom! A válaszodat várom és mindenkinek sikerekben gazdag boldog új évet kívánok!
Tisztelettel Dancs Balázs
January 7th, 2009 at 16:08
Kedves Veronika!
Nincs mitől tartania, ami édesanyját illeti, bár az örök életet nem garantálom:-). Gyenge pont alatt a családba elfoglalt nehéz helyzetére gondoltam.
Légy jó:-)
Attila
January 7th, 2009 at 16:27
Kedves Attila!
Nagyon szépen köszönök mindent,még soha senkitől nem kaptam ennyi segítséget!További sok sikert kívánok neked az életben!Remélem nem okozna problémát,ha valamikor még megkeresnélek és leírnám hogyan alakult az életem.
Szeretettel:Veronika
January 7th, 2009 at 17:47
Szia Balázs!
Pont ilyen hivatást tudtam neked elképzelni, biztosan szereted is.
Érdekes ez a válás a szüleid közt. Megtudhatom, hogy mi volt a konkrét ok, és volt e egyéb járulékos következménye? Apukád vagyonvesztése, vagy gyermekek megvonása, bármi más? Olyan mintha apukád tartása, életének váza eset volna darabokra azzal a válással? Ezek szerint anyukád kezdeményezte a válást? Meg azért is érdekes, mert anyukád eléggé családcentrikusnak tűnik, és mégis így alakult…
Jó ha tanulsz belőle, mert hasonló mintát kaptál te is. Például ez a lány, aki lelépett mellőled, nem hiszem, hogy az érekei végett tett így. Mondjuk, ha az új ember 30 évvel idősebb, akkor ok, de nem hiszem. 4 és fél év elég, hogy vége legyen, ha nincsenek meg a közös célok.
Jó, ha edződsz, pont amennyire vágysz a bitonságra és az állandóságra, annyira hirtelen, és megmagyarázhatatlanul történnek veled az események. Az állandóságot a saját hitedben keresd. Minden érted van!
Üdv.:
Attila
January 7th, 2009 at 21:31
Szia Attila!
A konkrét okot pontosan én sem tudom, mert édesapámmal sajnos nem tudtam olyan fiatalon mélységében beszélni a dolgokról és egyoldalú elmondásból levonni a helyes konzekvenciát szerintem fals képet fest. Anyukám elmondása alapján, amikor belevágtak egy étterem működtetésébe, akkor kezdődtek a problémák. Kimaradás, későig dolgozás család elhanyagolása stb. A válást anyukám kezdeményezte jól gondolod. A válással és heves viták, csapkodások közepette, persze kevesebb időt töltöttünk édesapámmal. Találkozgattunk vele hiszen egy városban éltünk, de már nem volt az igazi. Mondjuk egy gyerek másképp éli meg ezeket az élethelyzeteket mint most, hogy felnőtt fejjel visszagondolok. Apu tényleg évről évre rosszabbul nézett ki és mi sem tudtunk rá hatni gyerekek és amikor meghalt az apukája nekem a nagypapám, akkor teljesen visszafordíthatatlan csapdába került.
A párkapcsolati dolgokra visszatérve ez a tükrös dolog nem teljesen tiszta. Azt mondod, hogy sokat adok legfőképp a párom szavára és abból állapítom meg, hogy milyen is vagyok és ennek megfelelően próbálok élni? Amúgy szerintem teljesen elfogadom magam, ahogy szinte mindenkit elfogadok magam körül pedig mindenkinek vannak hibái. Még egy kérdésem lenne, hogy írtad sorsom sok élethelyzetet tartogat számomra ezen belül mi a fő irány párkapcsolati, szakmai vagy valami más? Válaszodat várom
Üdv.: Balázs
January 8th, 2009 at 18:12
Szia Balázs,
Nem egészen. Nem az a lényeg, hogy a párod mit mond rólad, vagy bárki más, hanem, hogy Te hogyan látod magad helyetekben. Csak úgy tudod magadat valahova tenni a világban, ha hasonlítod másokhoz. A párod olyan tetteivel, mondataival olyan gondolatokat gerjeszt benne, hogy te arra gondolj, nem vagy elég jó. Igaz a te racionális éned sokkal erősebb, és remekül működteti az önvédelmi mechanizmust, de az érzéseid előbb utóbb utat találnak maguknak, és kiderül, hogy mennyire értékeled magad. Ha csak abba gondolsz bele, amit a menyasszonyod tett, már egy komoly támadás az egod ellen, hogy máshoz ment. Persze mondhatod, hogy a pénzért meg stb, de ez csak az említett védemi rendszer, hogy ne gondold benned volt a hiba. Ezzel csak magyarázom, és nem gonolom, hogy hibáztál, ne értsd félre.
Ha már itt tartunk tudsz e arról, hogy nem vártak, vagy más neműnek vártak születésed előtt.
Az, hogy elfogadod magad, és felvállalod magad, engedd meg, hogy kicsit kételkedjek benne. Ez ugyanis nem egyenlő azzal, hogy megférsz a környezeteddel, és nem szégyenkezel, azért, ami vagy. A lényeg itt az élethelyzetekben felvállani azt ahogy érzel, amilyen vagy, és amit gondolsz. Egyébként elsősorban párkapcsolati téren számíthatsz az említett váratlan eseményekre, de inkább csak a feladatod miatt, egybként a terület mindegy, honnan érkezik a hatás, nem tutsz felkészülni. A lényeg, hogy direktben az egot veszik célba. Ezért tartom valószínűnek, hogy sok falat húztál már magad köré, hogy megvédd magad a sérülésektől. Ha időd engedi, olvasd el a blogomon a bika és a mérleg írásaimat a jegyeknél, hátha találsz benne pár gondolatot, amit hasznáni tudsz.
Üdv.:Attila
January 8th, 2009 at 22:37
Szia Attila!
Először is lenyűgöztél azzal a mondatoddal, hogy nem vártak vagy más neműnek gondoltak születésem előtt. Tényleg így volt nem voltam tervbe véve és szinte az utolsó pillanatig lányt vártak még a nevem is megvolt erre az esetre (Eszter). Szeretném megkérdezni tőled, hogy a váratlan események pozitív és negatív események is lehetnek és mit értesz azon, hogy a feladatom miatt? Egy utolsó kérdésem lenne még, mit gondolsz a külföldi munkavállalásommal kapcsolatban, hogy van-e értelme, sikere? Válaszodat várom.
Tisztelettel: Balázs
January 8th, 2009 at 22:41
Ui.:
Olvastam a bika jellemét már régebben és most is újra elolvasom, de a mérleg jegy hogy-hogy vonatkozik rám?
Üdv: Balázs
January 9th, 2009 at 13:31
Szia Attila!
Nem tudom, hogy megkaptad-e, korábban kértem én is elemzést, csak nem vagyok biztos abban, hogy célba ért. Így inkább elküldöm még egyszer az adataimat. Ha időd engedi, akkor kérlek írj. Aranyi Nóra vagyok, Debrecenben születtem, 1986.06.25-én, 01:30 körül.
Előre is köszönöm!
Nóri
January 9th, 2009 at 19:23
Szia Nóra,
Minden OK rajta vagy a listán, pont te voltál az utolsó, mielőtt lezártam a jelentkezéseket. Előbb jön Magdi, még a héten, és utána Te. Kis türlemedet kérem:-)
Üdv.:
Attila
January 9th, 2009 at 19:45
Kedves Veronika,
Nagy öröm az nekem, ha segíteni tudok. Természetesen szívesen fogadom a visszajélzéseket életed alakulásáról.
Sok boldogságot!
Attila
January 9th, 2009 at 21:36
Szia Balázs!
Természetesen nagtív és pozitív is lehet az esemény, de mint sokszor később kiderül, hogy a negarív pozitívan alakult és megfordítva. Szóval ezen felesleges aggódnod. Mivel a feladatod erősen kötődik a párkapcsolathoz, a sorsnak legkönnyebb és célszerű ide hozni az említett változásokat. A mérleget is ezért javasoltam, hogy olvasd el, mert a feladatod mérleg analógiákon alapul (ezekről írtam).
Ha netán vesekővel küzdenél, feltétlen jusson eszedbe, amit az elengedsről írtam. Ne ijedj meg, ez csak egy alternatíva.
Ami a külföldet illeti nem mondhatom, hogy ott megfoghatod az Isten lábát, küzdelmesnek, és nehéznek ígérkezik. Bár ettől még lehet jövedelmező:-).
Üdv.:Attila
January 10th, 2009 at 10:27
Szia Attila!
Először is nagyon szépen megköszönöm neked, hogy szakítottál rám időt. Sok mindenben segítségemre voltál, hogy megtaláljam az életben való helyemet. Annak kimondottan örülök, hogy a sorselemzésed szerint is jó szakmát találtam, amit tényleg szeretek. Minden jót kívánok neked és a körülötted lévőknek és még egyszer boldog új évet kívánok mindenkinek.
Üdv: Balázs
January 10th, 2009 at 11:59
Szia Balázs,
Köszönöm a nyitottságodat, és bízom benne kaptál olyat, ami később épülésedre szolgál. Ha még van kis időd, és nem tetted, olvasd el a “Pénz avagy a birtoklás csapdája” irásomat.
Emlékezz, hogy minden értünk van!
Üdv.: Attila
January 10th, 2009 at 14:03
Kedves Magdi,
Úgy látom, sok érdekes információt fogok megtudni. Úgy sejtem extrém élethelyzeteket éltél meg eddig.
Két területet emelek ki. Az egyik a család, a másik a vágyak.
Bevallom, hogy noha klasszkus jelölések nem mutatják a gyökereid különleges mivoltát, nehezen tartom elképzelehtőnek, hogy tradicionális családban nőttél fel. Elsősorban édesapád tűnik “sárosnak”. A legvalószínűbb a szülők válása, de az is lehet, hogy apu valamilyen okból, csak ritkán volt veled, veletek. Mondjuk külföldön dolgozott vagy kamionos, ilyesmi, és lényegében anyukád nevelt fel. Erről mesél kérlek?
A tesóval való kapcsolat is megér egy misét. Esetleg jóval idősebb nálad. Bátyád van? Aztán az is lehet, hogy nincs, de szerintem a Sors nem hagyná ki ezt a ziccert:-)
Ez volt a múlt, ami szorosan kapcsolódik a jelenhez és a jövőhöz. Egészen pontosan a gyermekvállalás látszik izgalmasnak. Enek okai a következők: Rendívül fontos tényező az életeben, az utódkérdés, amihez minden segítséget megkaptál. Erősen támogatják az égiek, hogy családban több gyermekkel élhesd meg a feladatodat az önfeláldozó gondoskodást. Ezt azonban egy olyan szintű önfeladással keverték, ami kérdésessé teszi, hogy képes voltál e az “Úton” maradni. Ez olyan élethelyzeteket jelent, amikor a gyermekvállalás mindig valamilyen Neked nagyon fontos feladásával kapcsolódott. Ennek analógiája sajnos a gyermekvesztés is, mondjuk egy abortusz formájában. Egyéb válfaJaitól szerintem nem kell tartanod.
Alapvetően Te amolyan “földanya” típus vagy. Termékeny, erős, tele szeretettel. Olyan, aki a háttéreben marad, és biztos támaszként szolgál szeretteinek. Ami feltűnő, hogy a tűz energiája csak haloványan pislákol személyiségedben, erőd ezért inkább a passzív energiákon alapul, mint befogadás, kitartás, szívosság, megbízhatóság. Ezért nehéz számodra az újrakezdés, a megújulás. Szükséged van valakire, aki irány mutat és célt ad.
A passzív energiák hátulütője, hogy hajlmosítnak a depressziós természetre, önsajnálatra.
A vágyak igen erősen munkálkodnak mint hajtó erő. Elsősorban a szexuális vágyak dominánsak. Ezt azért volt fontos kihangsúlyozni, mert a Sors sokszor ezen keresztül befolyásolhat döntésekben. Vágyaid ereje, és azokról való lemondás gyakran teremt feszültséget az életdben.
Az említett passzív energiák nagy előnye, hogy hajlamosítanak a mély gondolatokra, hogy magadba néz, és felfedezd, van valami odabent, ami túlmutat az anyagon. Titkos tudományok, és minden olyan, ami segít önmagad megértésében vonzanak. Nem gyakorlod esetleg valamelyiket???
Nem éltél külföldön, vagy estleg akarsz menni?
Mi a hivatásod?
Üdv.: Attila
January 11th, 2009 at 22:44
Kedves Attila!
Először is köszönöm az elemzést.:-)
Jól rátapintottál a lényegre, nekem nagyon fontos a család és,hogy a vágyaim teljesüljenek. Bár ez utóbbi sajnos egyre csak tolódik. Apukám sokat volt külföldön kiskoromban (alsós általános iskolás koromig), de nagyon jó apa volt. Sajnos csak múlt időben tudok beszélni róla, mert egy hónapja hirtelen elvesztettük.:-( Abban igazad van, hogy bizonyos dolgokban érdekes személy volt, pl.ő soha nem tudta a döntéseit felvállalni. Egy példa: 60 évesen “meghülyült” és elköltözött a családtól egy nőhöz…amit egy sms-ben közölt. De amúgy, mint édesapáról csak pozítiv dolgokat tudok mondani. Nem csak anyu nevelt fel, de nálunk mindig is ő tartotta össze a családot, ő volt az igazi családfő. Én vagyok a családban a legkisebb. Egy nővérem van aki két és fél évvel idősebb nálam. Felnőtt korunkra nagyon szoros a kapcsolat köztünk, mindig számíthatun egymásra. Pl. most, hogy vége lett egy együttéléses kapcsolatomnak, jelenleg náluk lakom. Meg közös vállalkozásunk van.
Gyerekvállalás témaköre: Én szeretnék gyereket, de sajnos ez idáig nem adta meg a sors..lehet benne valami, hogy önfeláldozás, mert mindig olyan férfiakat vonzok be, akikről később kiderül, hogy képtelenek az elköteleződésre…már 2x voltam mennyasszony, de a végén a férfiúk megfutamodtak… Szóval a gyerekekkel való foglakozást egyenlőre iker unokaöcséimen élem ki. :-)
Könyvelőként dolgozom saját vállalkozásban immáron 4. éve.(Ez a tesómmal közös vállalkozás) Szeretem a munkám és azt, hogy a magam ura vagyok…valahogy a főnök-beosztott viszonyt nem nekem találták ki.
Külföldre soha nem vágytam dolgozni, élni, főleg a családom miatt, ugyanakkor oda utazni nagyon szeretek. :-)
Tavaly óta igen intenzíven foglalkozok magammal, járok kinezológushoz, voltam önismereti tanfolyamon és elkezdtem asztrológiát tanulni. :-)
Azt is teljesen jól írtad, hogyha szeretek valakit mindent beleadok a kapcsolatba…és nagyon nehéz az újrakezdés…most is ezt érzem….kicsit apu halála és a párkapcsolatom tönkremente után eluralkodott rajtam az önsajnálat…de küzdök ellene.
Szép estét!
üdv:
Magdi
January 12th, 2009 at 17:36
Szia Magdi,
Köszönöm a bő kifejtést, válaszokat.
Sejtem miért könyvelesz, de szerintem jobb lenne olyan munka, ahol emberekkel tudsz foglalkozni. Dudom persze, hogy a pénz beszél:-)
Egy utolsó tanács. Kezdd el igen aktívan tanulmányozni a halak energiák működését, kezdve mondjuk, hogy elolvasod az én halakról szóló irásomat.
Döntően határozza meg az életed. Ha megérted, talán könnyebben elfogadod majd, mit az élet hoz.
Üdv.: Attila
January 12th, 2009 at 17:49
Kedves Attila!
Én is még egyszer köszönöm az elemzést. Nálam nem is annyira a pénz beszél inkább, hogy saját magam ura vagyok..nem szeretem a korlátokat.:-)
Mindenképpen elolvasom az írásodat, köszönöm a tanácsot.
Az utolsó mondatodat általánosságban írtad, hogy a változásokat könnyebben fogom elfogadni és megélni ha megértem?
üdv:
Magdi
January 12th, 2009 at 21:35
Szia Attila!
Rendben, örülök, hogy célba ért.:) Akkor várom az elemzést.
Üdv:
Nóri
January 12th, 2009 at 23:00
Szia Magdi,
Igen, pontosan így értem.
Minden jót Neked!
Üdv.: Attila
January 13th, 2009 at 15:02
Szia Nóri,
Utolsóként türelmedet köszönöm, lássuk a medvét:-)
Először azon gondolkodtam el, hogy ilyen fiatalon, mi késztet arra, hogy foglalkozz szellemi kérdésekkel, önismerettel. Tudud a legtöbb embernek sok kellemetlen és fájdalmas eseményen kell túljutnia ahhoz, hogy érdeklődését az anyagon túlra irányítsa. Azt sejtem, hogy nálad is történtek már hasonlók, és persze ott van az adottságod is mellé. Késztetésed, hogy kutass, és feltárd az ismeretlent. Nem akartál régész lenni?:-)
A másik amit említettem a fájdalmak, amiket többnyire a veszteségek váltanak ki. Nálad is ilyen jelöléseket látok, ezért arra vagyok kíváncsi voltak e ilyen események az életedben? Sokszor ezek nem konkrét veszteségek, hanem olyan lemondások, amikre a Sors kényszerít, logikus külső okok nélkül. Első sorban a családban történt veszteségre gondolok, másodszor pedig olyan életeseményre, ahol te voltál az áldozat.
Kiemelkedő terület nálad az nőiesség és az anyaság viszonya. Először itt anyukádra szeretnék rákérdezni, úgyanis ő látszik dominánsnak az életedben. Olyan, mintha kemény és szigorú nevelésével, olyan kereteket termetett neked, amikből te ki akartál törni. A tőle látott minta sokban nyomta rá a bélyegét a családról alkotott képedre. Ez lehet olyan, hogy miért nem jó anyának lenni.
A nőiesség a másik érdekes kérdés. Alapvetően számodra fontos a külső, hogy mások mit mondanak rólad, és te is sokszor szelektálsz e szerint. Itt aztán bejön a szexualitás kérdése, ami megint csak sokat nyom a latban, ha a boldogulásodról van szó. Könnyen lehet, hogy ennek nem megfelelő minősége okozza a bonyodalmat. Mivel te sok érzelmet, és igazán önmagadat viszed egy kapcsolatba, könnyen lehet, hogy itt sérülsz, mert nem várt kimnetel esetén becsapottnak, kihasznátnak érzed magad. Holott, “csak” arról van szó, hogy nem tudták elvárásaidat teljesíteni.
Életedben a tökéletességet keresed. A feladatod az, felismerd minden tökéletes, ami veled történik. Ezt úgy lehet megtanulni, hogy azt tapasztalod semmi nem az. Ekkor jönnek a pofonok, meg csalódások, amikben fel kell ismerned, hogy érted vannak, hogy tanulj.
Van benned egy nagy adag lázadás is, pont azért, mert nem akarod elhinni, hogy, ami történik érted van. Mivel igen makacs is vagy ezzekkel sokáig elküzdhetsz, ha nem tudatosítod magadban, hogy nincsenek véletlenek, és mindennek célja van, még ha nem is látod akkor még.
Szencsére képességeid hozzásegítenek a megérésekhez, ami elsősorban az intuíció, a belső látás. Persze ennek megvan az ellen oldala is, ami az érzelemek útvesztője, ami nehezen enged tisztán látni.
Volt már veled olyan, amit nagyon akartál és balul sült el?
Nagyon fontos, hogy megtaláld az életedben az érzelmi biztonságot, amit legkönnyebben egy család adhat meg.
Vigyázz a depresszióval, az nem te vagy. Ne keverd össze a vágyat az egyedül létre a magánnyal. Az egyik belülről jön, a másik külső körülmény, ami belülre hat.
Nem volt bonyodalom a születésednél?
Mit dolgozol, tanulsz?
Üdv.: Attila
January 13th, 2009 at 19:22
Szia Attila!
Először is köszönöm, hogy sorra kerültem.
Azzal kapcsolatban, hogy mi késztetett arra, hogy ilyen fiatalon foglalkozzak ilyen dolgokkal, arra annyit tudok mondani, hogy valamiért ez mindig is foglalkoztatott. Próbáltam mindig figyelni arra, hogy mi miért történik és tanulni abból, ha valamilyen pofont kaptam. Az mondjuk lehetséges, hogy nem minden esetben fogtam fel,vagy nehezen ment megérteni, hogy az értem van.
Csalódások szempontjából talán egy dolgot tudnék kiemelni, az pedig a szüleim válása. Kb. 6 éves voltam. Bár én nem éreztem ezt tragédiának. Apu nem foglalkozott velünk és eléggé elmérgesedett a végére a helyzet. Mióta viszont külön vannak sokkal jobb a viszonyom Apuval, sokat törődik velem és a tesómmal.
Anyura térve, hát érdekes a kapcsolatunk. Igazából sosem volt az az igazi anya-lánya kapcsolat. Én mindig azt éreztem, hogy azt várja tőlem, hogy úgy gondolkodjam, ahogyan ő. És nekem ez nem ment. Másabbak vagyunk, így sok összezördülésünk volt! Mindig azt éreztem, hogy ha valamit nem úgy csinálok, vagy nem úgy gondolok, akkor az rossz. Ma már nem nagyon veszekedünk, mert belefáradtunk, és nem is vagyok sokat itthon. Meg ha van valami akkor én inkább csendben vagyok, ami a párom szerint nem jó, de én nem látom értelmét a vitának. Ha minden igaz,akkor nem sokára a párommal összeköltözünk. Születésem körül úgy tudom minden rendben volt.
Már nem tanulok, dolgozom. Szeptember óta. Gyógytornász vagyok + lakástakarék-pénztárral is foglalkozom. De régész az nem akartam lenni.:)
A nőiesség az tény és való, hogy nagy szerepet játszik az életemben. Mindig is fontos volt számomra a külső, de másokat nem szoktam ez alapján megítélni.
Depresszióra nem érzem, hogy hajlamos lennék. Az is igaz, hogy nagyon dominálnak nálam az érzelmek és sok esetben megérzés alapján döntök. Emiatt tényleg volt már olyan, hogy nem tudtam túl tisztán látni. Igazad van abban is, hogy a maximumot próbálom adni egy kapcsolatban és ezt nem mindig érzem a másik fél részéről.
Most viszont úgy érzem megtaláltam az érzelmi biztonságot és életem párját!
Kíváncsi vagyok mit írsz még!:)
Üdv:
Nóri
January 14th, 2009 at 9:28
Szia Nóri,
Még egyszer végig néztem a képletedet, és úgy látom mindent elmondtam, amit fontosnak ítéltem. Lehet, még nem is mindent tudsz a helyére tenni, és csak később látod be a jelentőségét. Úgy tűnik jó úton vagy, de a java még csak ez után következik. Fontos, hogy figyeld magad és az életed.
Ha már olyan szerencsés vagy, hogy szeretsz és viszont szeretnek, ne engedd, hogy az idő eloltsa a tüzet. A szerelem oltárán minden nap áldozni kell, és ha mindezt szívből, ELVÁRÁSOK NÉLKÜL teszed, boldog lehetsz. Találjátok meg a közös célokat, és semmit ne halogassatok, ha már most meg tudjátok tenni.
Sok boldogságot!
Attila
January 14th, 2009 at 12:55
Szia Attila!
Nagyon szépen köszönök mindent. Megfogadom a tanácsaidat.
A párom is kíváncsi, hogy róla mit tudsz mondani. Ha lesz időd kérlek írd le, hogy nála mit találsz fontosnak. Köszi!
Sarkadi Balázs, Debrecen 1985. 05. 26. 14:00-kor született.
Üdv:
Nóri
January 16th, 2009 at 14:54
Kedves Attila!
2009 nagyon rosszul indult nekem, épp ezért szeretnék én is élni ezzel a lehetőséggel.^^
1990.07.06-án születtem, Miskolcon. 19:17 óra körül.
Az ezen az oldalon leírt Rák jellemzés szóról szóra igaz rám. Szeretném tudni, h mit várhatok ettől az évtől, és úgy általában az élettől. És még azt, h szerelmi ügykben (ami leginkább foglalkoztat) ezután is csalódnom kell-e majd.
Előre is nagyon köszönöm!^___^
January 18th, 2009 at 12:28
Szia Balázs,
Először is arra lennék kiváncsi, hogy te kérted az elemzést, vagy a kedves párod unszolt? Nincs jelentősége, csak kíváncsiság.
Első ránézésre neked az érzelmi megnyilvánulásokkal és befogadással van dolgod. Ez annyit tesz, hogy te javarészt kifelé áramló személység vagy (biztosan ez tetszik Nórinak :-) )
Ez persze nem baj, csak előre vetíti, hogy nehezebben tudsz befogadni, azonosulni mások érzelmi energiáival, és a saját érzelmeidet sem tudok sokszor kezelni. Pontosabban racionlisan kezeled, és nem nem utazol a mélybe, mint Nóri. Ez azért is érdekes, mert a feladtod, hogy rátalálj a belső utadra. Ez az az út, amit mindenkinek egyedül kell bejárni, mit senki nem ért, és te sem tudsz másnak segíteni. Kaphatsz táblákat, de azokat már neked kell értelemezned. Fura módon, de éppen ezért érezheted magad magányosnak, mert a pezsgő felszín ellenére alatta meg nem értettnek érezheted magad. Nem biztos, hogy ismered ezt az oldalad, mert ezzel nyengének gondolhatod magad, holott te erős akarsz lenni, ezér elnyomod.
Mivel számodra nagyon fontos a külvilág, sokszor abban élsz, a belső megismerésre kevesebb energiát áldozol.
Az imént említett külvilág számodra létkérdés. Egyrészt, mert igazi társasági ember vagy, aki szereti az információkat adni, venni, másrészt, mert az egodnak szüksége van a pozitiv visszajelzésekere, hogy jól teszed, amit teszel. Ezért könnyen befojásolhat mások véleménye, ha másért nem azért, mert te akkor is az ellenkezőjét teszed, hogy megmutasd:-) Erős oroszlánságod miatt javaslom elolvasásra az ezt a jegyet tárgyaló irásomat.
Erős tanítói ambícióid vannak, és a feladatodnak is szerves része. Hitelesen tenni, mondani, ami vagy. Magyarán felvállalni gondolataidat, tetteidet minden körülmények közt.
Nem udom mennyire voltál te tervezett gyermek, de nálad erős a jelölés egy nem tervezett utód megfoganásársa. Ettől ne félj, csak ne lepődje meg, mert amit te teszel, mindig felkérdezik, mert ezért születtél.
Tömören ennyi.:-)
Üdv.:
Attila
January 19th, 2009 at 11:38
Kedves Kriszta,
Nem véletlen, hogy ennyire magadénak érzed amit a ráknál írtam, mivel valóban nagyon erősen nyilvánulnak meg ezek az energiák a jellemedben és a sorsodban egyaránt. Ezért aztán újra nem mondom el, amiket ott leírtam, javaslom olvasgasd:-)
A te boldogulásod kulcsa nagyon könnyen megfogalmazható, de annál nehezebben megtenni. Kaptál egy igen erős egot, akaratot, amit még komolyabb érzelmi töltések támogatnak. Az érzelmi alapon nyugvó tettek sokkal erősebbek, mint a raciónális cselekedetek. Te mindekettőt megkaptad. Ez remek adottság, hogy az életben állva maradj, viszont megnehezíti az önmagadra való objektív rálátást, és tiszta befogadást.
Így aztán enyhe túlzással a te életed a párkapcsolat és a külvilággal való folyamatos ütközésekről szólnak, ami tűzzel, vassal formálja az egot. Szerencsére megkaptad azt az adottságot, hogy képes legyél mindig talpra állni, és optimitán állni a jövőhöz, mondván az biztosan jobb lesz.
Annyi jó hírem van, hogy a szerelem kérdésében nincsenek olyan jellegű események prognosztizálva, melyek az arról való lemondásra vagy csalódásokra utalnak. A te párkapcsolati gondjaid egészen máshonnan fakadnak. Onnan, amit az elején írtam. Először is te komoly elvárásokkal mész bele egy kapcsolatba, ami nem utolsó sorban olyan érzelmi elvárások, amikről te azt gondolod, az illető akkor szeret téged, ha így, meg úgy viselkedik. Ha pedig nem teszi, becsapottnak érzed magad, és ha kell kizsarolod a neked szükséges érzelmeket. Magyarán a gond sosem az, hogy jön e a szerelem, hanem, hogy meg tudod a tartani. Ehhez hozzá tartozik az is, hogy olyan fiúkat választasz, akik hajlamosak is belemenni a játékba, és ilyenkor hatalmas csaták dulnak. Javaslom olvasd el a “Emberi játszmák” írásomat itt a blogon, és nézz magadba. Ilyenkor nagyon nehéz kivülről szemlélned magad, de ez az egyetlen módszer, hogy átláss az egodon, hogy zúzza szét a kapcsolatokat. Persze a legtöbbször a másik a hibás, amit ezer indokkal tudsz alátámasztani, mert a saját részedet nem látod. A másik meg, hogy tényleg olyan fiúkat választasz, akikben lehet is csalódni.
A feladatod, hogy mások céljait segítsed, mert érzelmileg kötődsz. Magyarán, csak akkor tudsz bármibe igazi energiát fektetni, ha megérinti a lelkedet, tehát érzelmi kötődést hoz.
Amit mégis ismétlek, pedig a rák jegynél már leírtam, boldogságod másik kulcsa, képesnek lenni alárendelni az akaratodat egy gyengébbnek, mert érzelmileg kötődsz, tehát a gondoskodás!
Ennek megélése a családban a legkönnyebb, és innentől nagy kérdés, hogy milyen mintát hoztál otthonról. Ahogy elnézem, nem volt felhőtlen gyermekkorod, de szeretném ha erről te mesélnél. Főleg apukád látszik izgalmas esetnek.
Még nagyon fiatal vagy, ezért minden, amit mondtam, tedd fel a polcra a fejedben, és vedd elő, amikor úgy érzed, “nincs igazság” sok mindere magyarázatot fogsz találni.
Ami az évedet illeti, úgy tűnik a nehezén túl vagy, és ahogy látom, az nem volt semmi. Mondanál pár szót erről? Mi történt? A születésnapodig, azért még lehetnek “utórengések”.
Ami a csalódásokat illeti, azt hiszem, már elmondtam. Mindaddig csalódni fogsz, amíg elvárásokkal indítod a kapcsolataidat. Tudom, hogy ez milyen nehéz, de ettől még feladat marad. Erős vagy, és remélhetőleg a tudatosodás utján, mert ezt csak így lehet megoldani.
Üdv.: Attila
January 19th, 2009 at 13:14
Kedves Attila!
Nagyon szépen köszönöm a válaszod. (: Így visszagondolva tényleg el vagyok látva egoval, de nem olyan értelemben. Ha valami rossz történik, azt hiszem h miattam és én vagyok az oka, azt hiszem csak körülöttem forog a világ.
Elmesélem szívesen h mi történt eddig, de nem publikusan tenném ezt.^^
Meg tudnád adni az e-mail címed? Mert nem láttam sehol az oldalon.^^”
Mégegyszer köszönöm a gyors választ. ^__^
January 19th, 2009 at 20:36
Kedves Attila!
Szeretnék én is élni ezzel a lehetőséggel. :)
1990.08.20-án, Miskolcon születtem.
A közelmúltban ért véget 15 hónapos kapcsolatom, amin még most sem léptem túl, és szeretném tudni h ezzel kapcsolatban számíthatok-e még valami jóra…és még pár dolgot általánosságban.
Előre is nagyon köszönöm. :)
Üdvözlettel: Petra
January 21st, 2009 at 0:00
Mohács,1972.04.24. 8óra30perc
köszönöm
January 21st, 2009 at 13:13
Kedves Petra,
Ami a kapcsolatodat illeti, nem tudom, mit értesz “valami jó” alatt, de ha azt, hogy összejöttök e még, akkor a válaszom nem. Mondjuk számomra nem is tűnik úgy, hogy olyan nagyon akarnád… Még nem látsz tisztán, de hamarosan kitisztul.
Mivel órát nem adtál, valóban csak általánosan tudok beszélni a horoszkópodról.
Sőt, mivel annyira erős benned az oroszlánság, tuladonképpen, nincs is más dolgod, mint elolvasni az oroszlánt, itt a bolgomon.
Egyedül a feladatodat tenném hozzá: Mások céljait kell segítened, olyanokét, akik felnéznek rád, tisztelnek, hisznek benned. Eleve másokét nem is hiszem, hogy tudnád:-)
Üdv.:
Attila
January 21st, 2009 at 14:53
Szia Attila!
Én is kíváncsi lennék az elemzésemre, itt vannak az adataim:
1981.06.08. 17:45 Debrecen
Üdv: Krisztián
January 24th, 2009 at 13:29
Kedves Anita,
Amikor elemzek, első, hogy jól végignézem a képletet, és megkeresem, mi az eszenciája. Mielőtt konkrét elemzésbe folynék, ezt szeretném neked összefoglalni.
Már maga az sokat sejtet, hogy egy ilyen racionális adottságokkal megáldott lány, a csillagoktól vár választ. Ez is visszaigazolja, amit gondolok, hogy téged az élet megpróbáltatásai terltek erre az útra. Jellem szintjén ugyanis nem vagy az a mélyre ásós, meditálós típus. Ez valami olyan lehet, mint amikor azt mondják, hogy a zuhanó repülőgépen nincsen ataista. Nem hoztad magaddal hajlamot, mégis mivel választ akarsz a miértekre nyitod a kapukat az ismeretlen felé.
Szinte lehetetlennek tartom, hogy ép családban nevelkedtél. Egyik szülőben sem látom az esélyt, hogy ép mintát tudott volna adni. Komoly érzelmi vákuum alakulhatott ki benned, amit hívhatunk szeretetéhségnek. Ha neveltek, bizonyára nagyon szigorúan és sosem voltál elég jó.
A később minden itt felgyülemlett tudattalan gát fájdalom a párkapcsolatban csapódott le. Ilyenkor ezzel szokás a legtöbbet küzdeni, és előfordul hogy vagy nagyon korán, vagy viszonylag későn indul el a szexulis élet.
Nagyon fontos szerpet játszik az életedben a kommunikáció. Mind szóban, mind írásban. Ezt azért fontos tudnod, mert lehet, hogy a múltbéli fájdalmak miatt visszafogod e képességedet, és mert próbálsz a világgal minél kisebb felületen érintkezni, hisz félsz a további sérüléstől. A magányosság eleve egy olyan tanult érzelem nálad, ami nem sajátod, mégis az gondolod, ott legalább csak te vagy, még ha szenvedsz is tőle.
Feladatod ömagad cselekedeteinek, gondolatainak felvállalása. Mindezt oly módon, amit te választhatsz, hogy egyben céljaidat is szolgálja. Legtipikusabb példa a nem kívánt terhesség, amire megvan a jelölés nálad. Volt ilyen?
Ez a horoszkóp egy olyan létet mutat, ahol a szülött tele van cselekvő erővel, amit csak akkor tud igazán kibontakoztatni, ha leszámolt és feladolgozta a múlt fájdalmait.
Kérlek mesélj, a családodról, szüleidről. Mit dolgozol, és hogy miért írtál.
Üdv.: Attila
January 24th, 2009 at 18:05
Kedves Attila!
Pécsen születtem 1959. 10. 11.-én 10 óra 30 perckor.
Nem találom a helyem. Az életközepi krízisben vagyok.
Szeretném megtudni, milyen céllal is születtem le, mi az én életfeladatom. Pályát szeretnék módosítani, nem tudom pontosan merre induljak el.
Előre is köszönöm a segítséget.
Amália
January 27th, 2009 at 16:19
Kedves Attila!
Szeretnék én is élni az általad kínált lehetőséggel.Adataim: 1977.03.08 8.35 Balassagyarmat
Magamról néhány szó: Majd egy éves voltam, amikor édesanyám elhagyott minket.Édesapámnál maradtunk az akkor 4 éves fiútestvéremmel.7 éves voltam, amikor apukám újra nősült, nevelőanyukámban nem találtam meg az igazi anyát.Vele együtt kaptunk egy újabb testvért is, majd rá 10 évre egy kistesót, akinek én a “kis” anyukája lettem. A sors szeszélye talán, hogy a 3 fiú tesó mellett, 3 gyönyörű fiúgyermekem született az utóbbi 7 évben.Ebből eredően most a család áll életem középpontjában, de úgy érzem, hogy lassan eljön az ideje annak is, hogy a hivatásomban is elinduljak,fejlődjek(tanár vagyok).Talán még annyi, hogy a legnagyobb nehézség az életemben saját magam elfogadása, folyton harcban állok magammal.
Előre is köszönet! Kati
January 28th, 2009 at 23:51
Tisztelt Elemző!
Szeretném az aszcendensem pontosan megtudni, mivel eddig voltam, halak, vizöntő s most az asztronetem kos lettem.
adataim: 1951. 05. 19., 01 óra 30 perc, Kolozsvár
nagyon szépen köszönöm
Julia
January 31st, 2009 at 15:34
Kedves Attila!
Születtem 1984. január 28-án, Szekszárdon, 21 óra 50 perckor. Már szerettem volna kérni régebben Tőled egy részletes elemzést. Most itt az alkalom. :) Az utóbbi években elég sok minden történt velem. Kiváncsi lennék, hogy merre visz az utam.
Köszönettel: M.
February 1st, 2009 at 12:48
Kedves Júlia,
Az ön Aszcendense a megadott időpont szerint Vízöntő!
Üdv.: Attila
February 1st, 2009 at 20:30
Kedves Krisztián,
A te életed az érzelmek és a kapcsolatok körül forog. A külvilág, az emberek jelenléte, a párod, a társaság, barátok mind elengedhetetlen részei életednek. Csak akkor leszel képes a tanulásra, ha emberek vesznek körül. Ezt mondjuk nem lesz nehéz, mert eleve könnyen teremtesz kapcsolatot, és ragaszkodsz is hozzá. Ami miatt mégis nehezen éled meg ezeket a kapcsolatokat az egy részről az, hogy nehezen fogadod el magadat, és ezért fokozottan érzékeny vagy a külvilág visszajelzéseire. Mivel a feladatod önmagad felvállalása, és elfogadása nagyon fontos, hogy tudd ezen belső konfliktusok segítenek, hogy megismered önmagad. Ne engedd, hogy másokat hibáztass, saját bajaidért. Fel kell ismerned azokat a játékokat is, amiket valószínű előszeretettel alkalmazol az említett kapcsolatokban. Olvasd el itt a blogomon az emeberi játszmák részt, szerintem sok midenre rá fogsz ismerni.
Erős benned a függetlenségi törekvés, noha azt érzed, mindig te vagy az akit hoppon hagynak.
Ne szégyeld megélni az érzelmeidet, nem az az erős, aki elfojtja, hanem aki vállalja érzéseit. Mivel önbizalomtól sem duzzadsz, hosszú az út még felismered saját értékeidet, és nem a társadalmi elvárások szerint ítéled meg magad.
Erőd nem a tűzé, hanem a változásé, aki képes tanulni, és ritkán követi el ugyan azt a hibát. A veszteségeid is érted vannak!!!
Kérlek mesélj apukádról. Tőle olyan mintát hoztál, ami döntően befolyásolja az életedet.
Mi a hivatásod?
Műtéted volt?
Üdv.: Attila
February 1st, 2009 at 21:33
Szia Attila!
Köszönöm a válaszodat, neked nem lesz meglepetés, ha azt mondom, hogy valóban így vannak a dolgok ahogy elmondtad. Apukámmal való kapcsolatom az igazából túlnyomó részt olyan mintha barátok lennénk,felnézek rá, mert egy becsületes szorgalmas ember, néha összekapunk, de az csak a hirtelenségünknek köszönhetünk, de amúgy maximálisan megértjük egymást! Elég csak annyit mondani róla hogy a a születésnapja június 9-e:-)Visszatérve a veszteségekre, az utóbbi pár hónapban jöttem rá, hogy a veszteségeim értem vannak, azóta kezdtem el ezt megfigyelmi, mióta egy törés történt a szerelmi életemben, és utána megváltozott a szemléletmódom az életről. Jelenleg egy autószalonban vagyok értékesítési tanácsadó. Műtétem még soha nem volt.
February 1st, 2009 at 21:46
Kedves Attila!
Köszi az elemzést. Magamra ismerek benne. Kivéve,hogy nem vagyok mélyre ásós. Nagyon mélyre ásós vagyok.:-) Ez abban is megmutatkozik, hogy most fogok végezni egy ezoterikus suliban, pszichológiai tanácsadóként.
Lehet,hogy nincsenek született spirituális képességeim,talán mindegy is.A racionális adottságaimon elfogok gondolkodni. Másnak látom magam. Bár tény,hogy van kötődésem a fizikai világhoz,olyan értelemben,hogy szeretek kiélvezni mindent amit itt lehet. Jó ételek,szép ruhák, szép autó,szép környezet,szép virágok,egy jó kávé,és a szerelem testi örömei is fontosak. Talán a bikaságomból adódóan van így. Viszont nem tartanak fogva.Úgy érzem egyensúlyban van nagyjából a két felem. Jól működik a logikus felem,tudok döntéseket hozni,önálló munkát végezni, másokat irányítani.Eközben hallgatok a megérzéseimre is és soha nem feledkezem meg arról,hogy minden amit tapasztalok tükör. Volt több nem kívánt terhességem,ahogy írtad is. Remélem ezt megoldottam, mert egy éve szültem és boldog anyuka vagyok. A legjobb dolog ami történt velem és nem is értem miért féltem ettől annyira. Egyedül vállaltam, apuka nélkül. Tudtam,hogy dolgom van ezzel és végre másként döntöttem. A szüleimet tényleg úgy éltem meg,hogy úgy éreztem nem fogadnak el,nem akarnak megismerni engem. A fiamnak nagyon örülnek(végre valamit jól csináltam:-) Azért írtam neked,mert szeretnék tudni magamról mindent,amit csak lehet és segítséget jelenthet a tovább haladásban.
Amit a kommunikációról írtál arra felkaptam a fejem,mert úgy érzem,hogy nem megy jól. Olyan értelemben megy,hogy kimerek már mondani bármit, beszélek az érzelmeimről(ezt tanultam az elmúlt egy évben), viszont nem tudom normálisan szavakba önteni,megfogalmazni a gondolataimat,érzéseimet. Úgy érzem,hogy nehezen tudok szép kerek,értelmes mondatokat formálni és mások számára is érthetővé tenni amit gondolok. Valami blokkolja ezt. Most sem vagyok biztos benne,hogy sikerül leírnom neked,ami bennem van. Vagyis belül mindig több van,mint ami kijön:-) A párkapcsolattal sehogysem állok. Szeretnék,de nincs. Régebben fura helyzetekbe keveredtem,most meg szinte semmilyenbe:-) Foglalkozom ezzel a kérdéssel,de nem találom a gátat. Nemhogy nem tudok kinyitni egy ajtót, azt se látom hol az ajtó,vagy ott látok ahol nincs is. Bocsi,hogy ennyit írtam.
Anita
February 3rd, 2009 at 18:10
Szül.: Mohács 1968.08.20 19ó30perc
Lécci:) segíts nekem egy elemzéssel…. Köszi, -Zsolti
February 3rd, 2009 at 22:36
Üdvözlöm Kedves Attila!
Miután nem foglalt a hét, bátorkodom ismét bejelentkezni. Szeretnék Öntöl még egy lehetőséget.A fiamról szeretném,ha bővebben írna ha lehetséges, és a férjemről.A fiam János 1980 aug.23 reggel 9 óra, Szeged, férjem 1954 május 10 hajnal 4 óra Hódmezővásárhely.
Szeretném tudni az életfeladatukat,sorsukat,ha lehetséges.
“Amiért én ezt a oldalt indítottam, annak az a fő célja, hogy kapjanak kis mankót az emberek, hogy átlássák, lehetőség szerint kívülről lássák magukat, életüket.Célom, hogy kis tudatosságot csempésszek az életükbe azzal, hogy ráismernek a feladatukra, gyengeségeikre, lehetőségeikre.”
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget.
Tisztelettel és szeretettel
Judit
Judit
February 3rd, 2009 at 23:07
Kedves Judit,
A hét koránt sem üres, többen várnak, de sorra fok kerülni,
Üdv.: Attila
February 4th, 2009 at 0:03
Ami az előzőből kimaradt:)
Szüleim 3 éve elváltak. Azóta mindkettőnek van új párja és sokkal boldogabbak,mint azelőtt. Jó a viszonyom velük,bár némi alázatot tanulhatnék. Időnként kívülről és felülről tekintek rájuk. Próbálom szeretni őket,de a sérelmeim miatt néha nehezen megy. Mindig csak azt látom ami szétválaszt,ahelyett,hogy arra figyelnék,ami összeköt. Pedig tudom,hogy ők mindent megtettek és tesznek ami tőlük telt és amire most képesek. Nem is biztos,hogy a szülők ténylegesen olyanok,amilyennek megéljük őket.
Közös cégük van és ebből adódóan még van súrlódás néha. Én is ott dolgoztam mielőtt a kisfiam született. Egy ker. egységet vezettem és vissza várnak. Nem tudom,hogy vissza akarok-e menni. Nem tetszik már ez a reggel 7-kor felkelek,8-kor kinyitom a boltot és 5-kor haza megyek,ebből áll az életem típusú élet:) Szívesebben szülnék még gyereket és lennék valakinek a felesége és közben foglalkozhatnék a pszichológiai tanácsadással. Szeretek mandalákat festeni. Szóval nem tudom,hogy merre tovább. Nem tudom,hogy tényleg tudok-e másokat segíteni vagy ezek a tanulmányok csak arra voltak jók,hogy magamon tudjak segíteni.
Közelebb áll már hozzám,mint a kereskedelem. A másik amiért írtam a társ keresés kérdése és hogy ez az egyedül gyerekvállalós dolog miért része az életemnek. Persze fizikai síkon megtudom magyarázni:-) egyébként viszont nem. Van egy negatív programom,ami végig kiséri az életemet. Ez alatt azt értem,hogy állandóan “várom” mindennek a végét. Vagyis mindennek a negatív kimenetelét. Tudatos vagyok már rá,de ettől ez nem múlt el.
Köszi a figyelmet!
Anita
February 7th, 2009 at 13:28
Kedves Anita,
Úgy látom szerencsés helyzetben vagy, és öröm olvasni, hogyan teljesíted a neked szánt feladatokat. A könyvelői hivatás eléggé klappol a személyiségedhez, és tehetséges is vagy benne, de érthető, ha inkább emberekkel akarsz foglalkozni. Most azt mondom, hogy legyen a gyermek az első, és neki adj meg mindet magadból, és fontos, hogy boldognak lásson.
Másnak segíteni, főleg lelki téren tudod, hogy nehéz feladat. Sok a magányos ember, akik szívesen fogadnák a táraságodat, de ebből nem nagyon lehet megélni. Javaslom ne add fel, hanem kezeld most még hobbinak, és a valós pénzkereset mellett hódolj neki, ha időd engedi. Ha Sors majd ad lehetőséget, ha jónak látja, hogy ezzel hivatásszerűen is foglalkozhass, akkor áll készen.
Sok boldogságot kívánok Neked!
Attila
February 7th, 2009 at 22:48
Kedves Attila!
Köszi:-) Könyvelő hivatás nem nekem való. Isten mentsen meg mindenkit attól,hogy a könyvelője legyek:-))) Pontatlan vagyok és nem szeretem a jogszabályokat és nem is érdekelnek. Kereskedelemben dolgoztam,az inkább való nekem. De nem ezért írtam még egyszer. Ha megengedsz még egy-két:-) kérdést,nagyon megköszönöm. Olvastam amit írtál az életfeladatról és felkeltette az érdeklődésemet,mert ezzel így ebben a formában még nem találkoztam. A szaturnusz jupiter szerepére gondolok. A házbéli helyzetük is lényeges?(gondolom igen…) A jupiterem a hetes ház csúcsán a bakban, és ikrek szaturnusz a 12.házban. Megnézegettem symbolon kártya segítségével. Ha segítenél,abban,hogy ez pontosan mit jelent az én életemre nézve. És gondolom párkapcsolati feladatot is rejt. Érzem is,hogy van valami amit még nem értettem meg pontosan,de még nem jött a nagy felismerés.
Írtad,hogy vállaljak felelősséget a tetteimért,gondolataimért. Értem,hogy mit jelent,de mégsem. Nem érzem mélyen,hogy mit jelent. Ez egy olyan mondat,amire mindenki bólogatna,hogy igen,persze így helyes élni,de szerintem nem sokan tudják mit is jelent valójában.(és úgy néz ki én sem:-)))Ha erről írnál pár szót nagyon örülnék:-)
Anita
February 8th, 2009 at 12:33
Szia Anita,
Nos a Szaturnusz jegybéli helyzete mutatja meg, hogy milyen feladattal születtél. A Jupiter jegye pedig azt szimbolizálja, hogy ezt a feladatot milyen úton tudod megvalósítani. Bak Jupiterrel ugymond szabad kezet kapsz, milyen eszközzel tanítod a környezetedet, de csak hitelesen tehted. Ahogy mondtat a házbéli helyzete is számít a Jupiternek, azaz a külvilágban és a párkapcsolatod által tanulhatsz és taníthatsz a legtöbbet. Ez egy erős kifelé vágyakozást szül, aminek célja, hogy másokon keresztül megismerhesd önmagad.
Az ikrek Szaturnusz, azaz, hogy vállald fel önmagad, annyit jelent, hogy bármit mondasz vagy teszel az életben annak hitelessége felöl felkérdez a Sors. Ha például azt mondod egy barátodnak, hogy milyen fontos a család, és hogy áldozatok nélkül nincs győzelem, de amikor te kerülsz kutyaszorítóba, és mondjuk elveteted a gyermeked, vagy elválasz, máris megbuktál a “vizsgán”. Ezért analógiája e feladatnak a tanító, mert az dolga, hogy azért nézzenek fel rá, mert úgy él, amit tanít. Olvasd el, ha még nem tetted volna, a ikrekről való írásomat.
Üdv.:
Attila
February 8th, 2009 at 13:35
Kedves Amália,
Az ön életének kulcsát a következőkben látom. Olyan, mintha két ember lakna önben. Az egyik, aki szeretne mindenkivel jóban lenni, és törekszik a harmóniára a kapcsolataiban. A másik egy önérvényesítő jellem, aki kevésbé hajlítható, céltudatos, és nehezen viseli a korátokat. Kezdetben mindig a harmonikus énje érvényesül. Kompromisszumokat köt, igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Ám egy idő után, amikor azt érzi, hogy már nem képes tovább “nyelni” átveszi az irányítást a másik, és leráz minden kötést és végre önmaga akar lenni.
Mivel önbizalma és önértékelése finoman szólva is erősítésre szorulna, nehezen tud túllépni saját árnyékán, ha külvilág a kizárólagos értékmérő.
Komoly ambícióit és célkitűzései lehettek, amit az előbbiek mértékében tudott megvalósítani, vagy még mindig merész álomként dédelgeti.
Meg kell tanulnia, hogy tud másokkal úgy együtműködni, hogy segíteni tudja őket, és mégse érezze magát kihasználva. A feladata ugyanis, hogy mások céljait segítse az ön által választott módon. Saját céljait legkönnyebben úgy érvényesítheted, ha az egyezik a másikéval.
Édesanyjával való kapcsolata érdekelne. Könnyen lehet, hogy ő ültette el azt a önelfogadási problémát erős elvárásaival, A minta mindenesetre arról tanuskodik, hogy a szülő (szerintem anyu) döntő hatással volt életére. Ennek köszönhetően elképzelehtő, hogy korán önállósodnia kellett.
Volt e hosszabb ideig külföldön?
Voltak e nőgyógyászati problémái?
Mi történt 25 éves korában?
Milyen hivatásról próbál váltani, és miért?
Üdv.: Attila
February 8th, 2009 at 17:47
Kedves Attila!
Szeretnék tőled kérni egy elemzést.1983 11. 20. 10óra 30 perc,Kazincbarcika
Előre is köszönöm.
February 10th, 2009 at 9:42
Kedves Attila!
Köszönöm a válaszát.
Pontosan ezzel a belső kettősséggel küzdök. A túl alkalmazkodás, túlzott segítés és a teljes függetlenség között ingadozok.
Édesanyámmal nagyon feszült volt a viszonyom, úgy éreztem, hogy szinte elnyom az elém állított követelményeivel. De soha nem éreztem igazán, hogy mellém állna , és támogatna. Azt hiszem, hogy a szeretetét akartam megszerezni tudat alatt is a teljesítményemmel.
Több helyen is jártam külföldön, de sehol sem tartózkodtam hosszabb ideig.
Nőgyógyászatilag nagyobb betegségem edddig még nem volt, kivéve a menstruációs görcsöket, amik gyakran megkínoznak.
Huszonöt éves koromban három hétig Londonban voltam, ami életem egyik legérdekesebb epizódja volt. Mintha hazamentem volna. Talán előző életemben ott éltem? Ott minden olyan ismerősnek tűnt, nagyon természetesnek.
Ott éreztem igazán magam otthon. Szinte vitt a lábam reggeltől
estig. Sokáig dédelgettem magamban egy álmot, hogy még vissza szeretnék oda menni. De ez mára megváltozott, már nem tartom fontosnak.
Pedagógusi hivatásról próbálok váltani, mert úgy érzem, hogy a mai
nevelési elvek nem egyeznek meg az én felfogásommal.
Hosszú időbe telt, amig rájöttem, hogy irattárosi munkára szeretnék váltani. Nívósabb munkát szeretnék végezni, ahol akár komolyabb, titkos iratokat is kell kezelni. Érzem, hogy közszolgálati munkát kéne végeznem. Alapvetően rendszerező alkat vagyok, és úgy gondolom, hogy ennél a munkánál lenne időnként terem és lehetőségem arra is, hogy a saját ritmusomban , saját felelősséggel tevékenykedjek.
Szeretném Önt megkérdezni, mit gondol erről, a horoszkópom alapján ez nekem való volna-e?
Köszönöm
Amália
February 10th, 2009 at 19:17
Kedves Amália,
Fontos tudnia, hogy édesanyja fontos feladattal jött az életébe. Azért volt ilyen, mert el kellett önben ültetnie az önbizalomhiányt, és az önértékelési problémát. Ne haragudjon rá!:-)
Ami az állást illeti, illik a személyiségéhez. Önnél az a fontos, hogy a munkájában megtapasztalja, hogy ön ott fontos és felnéznek önre. Kapcsolatban kell lennie emberekkel és szembesüljön önmaga problémáival általuk.
Örizze meg születésekor kapot ajándékát, optimizmusát, még ha később már felül kerekedett sokszor a pesszimizmusa. Tudja, új nap, új szerelem:-)
Üdvözlettel: Attila
February 10th, 2009 at 22:12
Kedves Kati,
Nem sok mindent hagytál nekem, de így is jó:-)
Azt gondolom jó úton vagy. A következőkre kell figyelned. A család az egyik kulcskérdés lesz az életedben. Főleg azért, mert most erre helyzted rá a sorsod. Ez annyit jelent, hogy a feladatod erősen kötődik a gyökereidhez, a családodhoz. Ideális esetben ez egyfajta korlátként jelenik meg az életedben, és a kiszolgáltatottság analógiáit vonja maga után. Mondjuk úgy, hogy anyagilag kiszolgáltatott vagy a férjednek. Ez jó dolog! Az sem lenne gond, ha nem lenne a neveden a lakás. Mindez azért érdekes, mert valószínű te pont ezek ellen küzdesz, mert félsz a bizonytalanságtól. Különösen éles füllel és szemmel figyelj minden családot érintő eseményt! Ha a nagyszülő akar oda költözni, külön örvendj:-)!
Feladatod, hogy felnézzenek rád, mert biztonságot teremtesz. Ez nem anyagi, hanem az az igazi ősanyai biztonság, amit egy nő adni tud. Tudom, hogy most azt gondolod, te ilyen vagy, és én el is hiszem, de ez nem én döntöm el:-)
Erős a jelölés az áldozati szerepre a személyiségedben. Ez azért van, mert a kiteljesedéshez vezető út számodra az önfeláldozáson keresztül vezet. Ennek a másik oldala az áldozatiság. Az ego pedig ez utóbbit érzi leginkább.
Valóban nagyon domináns az önelfogadási probléma a képletedben. Ennek két forrása van. Az egyiket a külsőd miatt érzed, a másik, meg gyermekkorod terméke, amikor nem fogadtak el…legalábbis te így érezted. Ilyen gyakori a nem várt gyermekeknél, vagy akiket más neműnek vártak.
Hogy állsz a súlykérdéssel?
Milyen szakos tanár vagy?
Mindig nagy családot akartál? Miért alakult így?
Üdv.: Attila
February 11th, 2009 at 9:08
Kedves Attila!
Köszönöm bölcs tanácsait. Próbálok megbarátkozni a tényekkel…
Nagyon jó, hogy megerősített a munkát illető elképzelésemben.
Egy kérdésem volna még, mi mutat a horoszkópomban a 25 éves korra, miért kérdezett erre rá az előző levelében?
Üdvözlettel:
Amália
February 11th, 2009 at 11:15
Kedves Amália,
25 éves korára több esemény mutatkozott, ezért voltam rá kíváncsi. Furcsállom is, hogy mindez kimerült egy előző élet béli élménnyel, nem mintha az nem lenne fontos. Ebből még arra következtetek, hogy horoszkópja valószínűleg nem pontos. Főleg, ha nagyobb horderejű események történtek 23 és 27 -éves kora környékén.
Üdvözlettel:
Attila
February 11th, 2009 at 22:30
1978.07.12., 04 óra 30 perc, Kolozsvár
kérem az ingyenes horoszkópom aszcendenssel együtt
köszönöm szépen
O. A.
February 12th, 2009 at 11:29
Kedves Attila!
Eszembe jutott, hogy 25 éves koromban változtattam munkahelyet is.
Ezen kívül nem emlékszem semmi fontosabb eseményre.
Lehet, hogy nem pontos a születési időm, mert bár a szülészetről hivatalosan is ezt adták meg, elég nehezen jöttem a világra, és nem lehetett könnyű a percet teljes pontossággal megállapítani.
Ön esetleg tud olyan asztrológust ajánlani, aki biztosan, hitelesen be tudja pontosítani a születési időmet?
Több helyen is olvastam, hogy ez megállapítható, de még nem hallottam olyan esetről, amikor ténylegesen is megcsinálták volna valakinek ezt.
Üdvözlettel:
Amália
February 12th, 2009 at 23:56
szervusz Attila,
nagyon tetszik ez a része az oldaladnak, az én szememben nagy dolog, hogy így szolgálsz – elismerésem!
barátsággal,
istván
February 13th, 2009 at 16:27
Szia István,
Köszönöm a bíztatást. Szerencsére sok pozitív visszajelzést kapok, és ez nagy segítség, hogy tovább csináljam.
Üdvözlettel:
Attila
February 13th, 2009 at 16:27
Kedves Amália,
Sok asztrológus foglalkozik pontosítással. Mostani tanárom is lehet, hogy vállal, bár ő most inkább kérdőszatrológiában utazik. Egy kérdést mindenképpen megér: A neve Herbály Zsuzsa, emailcím:herbalyzs@freemail.hu
Minden jót kívánok!
Attila
February 15th, 2009 at 14:55
Kedves Attila!
Köszönöm a segítségét.
Most már más megvilágításból nézem a sorsomat,
és remélem, hogy hamarosan sikerül megtalálni a helyem .
Sok sikert kívánok az asztrológusi tevékenységéhez!
Amália
February 16th, 2009 at 8:59
Köszönöm Amália!
February 16th, 2009 at 16:51
Kedves Attila!
Köszönöm a válaszod!:-)Azért írtam magamról kapásból ennyit, mert nem tesztelni akartalak, hogy mit is tudsz kitalálni:-), hanem hogy megtudjak olyan momentumot, amely fontos lehet a fejlődésem szempontjából.A család érzékeny területe az életemnek, mindig több gyereket szerettem volna, talán azért, hogy nekik megadjam azt, amit én nem kaptam meg, illetve, hogy bizonyítsak, hogy jó anya tudok lenni az én anyám ellenére, hogy mégis messze esik az alma a fájától.Hogy nincsenek véletlenek az életben azt bizonyítja az is, hogy olyan férfival (1973.09.07.,16.15 Vác) hozott össze a sors, akinek a legnagyobb kihívás az életében a családapai szerep, ilyen szempontból zsák a foltját, nagy a lecke mindkettőnknek.Miért kérdezed, hogy miért alakult így, nem kellett volna, hogy így legyen? Az áldozatiságot érzem gyerekkoromtól kezdve, de szívesen vállalt szerep volt. Most pedig hát három gyerek mellett sokmindent fel kellett adnom magamból, voltak nehezebb időszakaim is, de nagyon sokat tanultam tőlük és mellettük.Biztos vagyok abban, hogy felelősségteljes, összeszedett és türelmes énem csak általuk tudott és tud fejlődni és ehhez 3 gyerek kellett, mert az első után sokszor még olyan voltam mint egy időzített bomba és túlaggódó anya, mostanság sikerül csak átélni az igazi anyaságot. Súlykérdés:-)Légyszíves áruld el, ez hogyan látszik a képletben?Mióta az eszemet tudom ezzel küzdök, nem mintha túl sok feles kiló lenne rajtam, most max.5, de akkor már ideálisan vékony lennék.Sőt kimondottan csinosnak tartanak, főleg 3 gyerek után, de eszement módon kövérnek érzem magam, olyannyira hogy fürdőbe sem vagyok hajlandó menni.Miután rettentő idegesítő vagyok már a magam számára is ezért elkezdtem kitartóan tornázni, illetve az étrendemet is átalakítottam, hogy ne csak nyávogjak, de csináljak is már valamit.:-)És lám, egy kicsit már jobb is a helyzet. Történelem és idegennyelv(elég ritka)szakos tanár vagyok. A tanári pályán kívül nem is igazán tudok mást elképzelni. Nem illik a képletembe? Nagyszülő költözés?! Ennek nagyon nem örvendenék:-) Az lenne csak a kiszolgáltatottság. Anyósoméknál laktunk egy ideig, elég is volt, költöztünk az ország másik felébe.:-) Tényleg fontos a biztonság az életemben és valóban anyagiakban a férjemtől függök és időnként ez zavarólag hat, de ha ez így jó, akkor jó. De tényleg “áldozati bárány” szerepre születtem?Milyen forgatókönyvet írtam magamnak?!
Köszönöm az eddigieket! Kati
February 16th, 2009 at 16:55
Szia Márti,
No lássuk milyen lenyomatot hagytál születésedkor az égi térképen:-)
Ez a térkép számomra egy olyan életről árulkodik, ahol a mélységek megélése a feladat. Ez jelenti azt, hogy nem a külvilágban való csillogás, vagy közszereplés, sem egyéb erős társadalmi behatás nem lesz jellemző. A te belső vívódásaidról fog szólni ez az életed. Magadnak szigorú erkölcsi és morális falakat emelsz, és próbálsz ezek szerint élni. Aztán újra és újra le kell rombolnod e falakat és máshová tenni, mert túllépsz, majd azokon a korlátokon. Persze ezek a túllépések fájdalmasak, hiszen egy egy elvünk csak úgy tud megújulni, ha a régit támadás éri, ami saját magunk elleni támadásnak fogunk fel. Holott az egész csak arról szól, hogy felismerd korlátlanságodat, és megértsd, hogy mindenkinek saját útja van. A te utadat más nem járhatja, és nem is érthetik, ahogy te sem az övékét.
Nagyon kell figyelned, hogy ne essél a dogmatizmus csapdájába, és idejében felismerd, hogy úgy tudsz legtöbbet segíteni másoknak, ha hagyod őket tapasztalni. Senkit nem kell megváltoztatnod, ők maguk fognak változni, ha úgy látják az jó nekik. A jó vagy rossz fogalmát viszont csak ő érzi, te nem tudhatod.
Igen erős anyagi motiváltság látszik, ami nem feltétlen a karrierizmusról szól, hanem a javak megtartásáról (mondhatni jó spórolós vagy:-)) és azok célszerű felhasználásáról. Ez a terület egy jó kis lecke is Neked, mivel sosem érzed azt, hogy na most már elég.
Céltudaos, megbízható ember vagy, akit pont ezért felháborít és irritál az ellenkező oldal. Sok ilyen embert fogsz kapni, aki ezt a tükröt tartja eléd, hogy ráismerj saját kissé merev gondolkodásmódodra.
Szerencsére kaptál kis lazaságot is, úgyhogy semmi nics veszve:-). Ez azért kaptad, hogy képes legyél a változtatásra, hogy túllépjél dolgokon, és ne tud belemerevedni olyan élethelyzetekbe, amit csak az elevid tartanak egybe, jól már nem érzed magad benne.
Nagyon fontos tanulmányoznod az apamintádat. Láthatólag ott sérültél, és ezt hajlamos vagy kivetíteni a világra, főleg a férfiakra persze. A mintája elöl az ember nem szaladhat el, ezért jobban teszed, ha tudatosítod magadban azokat az érzéseket, melyek esetleg fájdalmat okoznak.
Mivel fogékony vagy az elesettségre, az áldozatiságra azt gondolom jó pályán vagy, ha a szociólógia terén működsz, igaz jó volha ne kevésbé papír alapú volna ez az éritkezés.
Foglakozz az érzékeléseddel. Azt gondolom képes lehetsz a 6. érzékelésre, ezért az álmaidra is jobban figyelj.
Most ennyi!
Puszi
Attila
February 16th, 2009 at 17:41
Kedves Kati,
Semmi gond a családdal, csak arra kérek, hogy tudatosítsd magadban, amiket elmondtam. Nem viccnek szántam az anyós költözését! Ha úgy alakul, te tudni fogod miért. A képetedben alapvetően nincsen jelölve az elhízás, mondjuk inkább, hogy a gömbölyded formák mutatkoznak:-). Inkább az látszik, hogy amit te problémának látsz, az jórészt csak a fejedben van. Mivel fontos számodra a környezeted visszajelzése, azt gondolod, hogy ha nem vagy topmodell alkatú, majd mit mondnak. A nehéz ebben az, hogy ezt te is tudod, még tudos természetesen vállalni a külsődet. Persze, ha úgy érzed, hogy sporttal és étkezéssel még nőiesebb tudsz lenni, hajjrá, az csak egészséges, azonban tudtosulni kell benned, hogy ez miről szól. Az önelfogadás egy olyan rafinált dolog, hogy szinte sosincs vége. Valamit mindig találsz, ami nem tökéletes.
Ha neked így tetszik, akkor áldozati bárnyka szerep jól áll neked, de a lényeg kiteljesedni szeretedben, ahol az adás sosem vár viszonzást, mert az maga az öröm.
Sok boldogságot!
Attila
February 17th, 2009 at 1:14
Kedves Attila!
Kezdek valamit felfogni, amit nagyon jól megfogalmazol az egyik írásodban, a biztonságot és a boldogságot nem lehet kívül megtalálni, pedig én ezt szeretném. Sőt egyáltalán mindenhez a megoldást kívül keresem és csak gyűjtöm a sokmindenféle információt viszont nem hasznosítom. Még egy kérdésem lenne, ami nem tiszta előttem, a család mint szélesebb értelemben vett család fontos, tehát szülők, esetleg testvérek is?Az, hogy a feladatom a gyökereimhez kötődik, azt a saját szüleimre tudom vonatkoztatni, csak nem értem. Milyen jellegű eseményekre gondolsz a családdal kapcsolatban, mire kellene figyelnem? Ne haragudj, ha értetlennek tűnök, csak mivel erre nagy hangsúlyt helyezel, szeretném egy picit jobban megérteni.:-)Munka terén jó úton járok?
Köszönettel: Kati
February 17th, 2009 at 10:00
Szia Attila!
Szeretnék élni az elemzésed lehetőségével. Baján születtem 1983.09.22-én 13.45 perckor.
Köszönettel:
Bianka
February 17th, 2009 at 11:27
Kedves Kati,
A család elsősorban azokat jelenti, akikkel egy fedél alatt élsz. A család és az otthon azok, melyek fontosságát kiemeltem. Azért nem fogalmaztam pontosabban, mert akik nem tudják mit értek én egy szimbólum alatt, azok könnyen negatív oldalról közelíthetik meg az adott intelmet. Nem szeretnék senkiben félelmet generálni, főleg nem attól, amiről nem is tudja mi az tulajdonképpen. Ezért mondtam, hogy a kiszolgáltatottság, és a korlátok megléte fontos a családodban, de ez csak egy analógia. Számtalan módon meg lehet valósítani, de itt nem akarok tippeket adni. Helyesebben csak olyat, amihez nem társítunk csuklóból félelmeket. Ezért mondtam anyósékat.
Talán kicsit közelebb visz, ha átgondolod neked milyen volt az otthonod, főleg apukád okán. Azokat a mintákat, megéléseket felnőttként is meg kell valósítanod, de csak analógiában, amit te választhatsz meg. Ugye már jár az agyad, hogy úr Isten, akkor az majd mi lesz, és hogyan kerülheted el, stb. Ezért mondom, hogy csak figyelj, és amikor a családban, otthonban változás látszik, figyelj fel rá, és tedd a megfelelő helyre. Félni semmi képpen nem kell tőle! Isten vagy Sors, mindig a legjobbat akarja nekünk, de választani nekünk kell.
A hivatásod miatt ne aggódj! Nemes hivatás, és egyre nehezebb. Ha szívesen teszed, és szereted, úgy érzed szükségük van rád a diákoknak, segíteni tudsz, jó úton jársz. Szerintem így van:-)
Üdvözlettel:
Attila
February 17th, 2009 at 14:18
Kedves Attila!
Már tegnap elolvastam az elemzést. Nagyon ledöbbentem, szinte hihetetlen, hogy ennyire pontosan leírd az életem főbb mozgatórugóit. Tényleg nagyon ledöbbentem. Mindenesetre nagyon köszönöm, csak gratulálni tudok. Ami a kezedbe van, az nem csak tudás, ez sokkal több.
Még az érdekelne, hogy a közeljövőben megtalálom-e életem munkahelyét. Szeretnék munkahelyet váltani.
Hogyan lehet az érzékelést fejleszteni?
Üdv: Márti
February 17th, 2009 at 15:43
Kedves Attila!
Köszönöm és minden jót kívánok Neked!:-)
Szeretettel: Kati
February 18th, 2009 at 11:07
Kedves Zsolti,
Egy igen érdekes horoszkóp ez. Ennek fő oka az, hogy az erő és a passzívitás látszólagosan ellentétes energiái keverednek. Természetesen mindkét megnyilvánulás teret kap az életedben, a kérdés az, melyikkel tudsz inkább azonosulni. A képleted szerint a passzív energiák dominálnak inkább, ezért véleményem szerint itt otthonosabban mozogsz. Mit jelent ez a gyakorlatban? Először is, nehezen hozol döntéseket. Egyik oka ennek az érzelmi irányultság, ami mivel ingadozó, hol így, hol úgy érzed. A racionális oldalad (ami egyébként rendkívül erős) meg azért nem tud dönteni, mert mindig a legjobb megoldást keresi. Nem tudja, hogy ilyen nincs. Pontosabban van, de csak a pillanatban, ami múlandó, és idővel a legjobb szándékkal hozott döntésről is kiderülhet fals mivolta.
Ami uralja a képleted az a segíteni akarás. Ezt a késztetésedet négyféle indíttatásod táplálja. Az egyik a sajnálat, adni vágyás. A második a gondoskodás érzése, ami sokszor érzelmi üzlet; adok, segítek, és cserébe majd szeretnek és szükség lesz rám. A harmadik az a fajta segítség, amikor azt felülről teszed, azt az érzést generáva magadban, hogy nagylelkű voltál. Ilyenkor jó begyűjteni az elismerést is, ha akad. A negyedik és talán legerősebb vonal az az építő kritika. Azért akarsz segíteni, mert látod, hogyan lehetne jobb. Ehhez kaptál remek kritikai érzéket, és elemző készséget. Bár őszintén szólva egy kicsit ez is “elvizesedik” ezért kíváncsi lennék mennyire tudod ezt érvényesíteni?
Érdekes harc lehet benned az önérvényesítés és az önfeláldozás tekintetében. Mindkettőt szeretnéd, de ez sajna nem működik:-) Legalábbis egyszerre nem.
Erős a szexuális motiváció is, ami mondjuk egy férfi életében nem meglepő, de most nyilván arról beszélek, hogy ez nálad jóval átlag feletti.
Valószínű sok támadás ér a külvilágból, ami könnyen a szívedre veszel.
Nagyon komoly munkabírás látszik, ami inkább munkamánia sokszor.
Feladatod, hogy másokért küzdjél, segítsed őket. Mivel nehezen viseled az alárendeltséget, ezt lehet csak úgy tudod megtenni, ha te döntöd el, hogy hogyan akarod ezt. Viszont ezzel nem mindig vannak azonos véleményen a segítséget fogadók.
Fontos vonulat az életedben a párkapcsolati kérdés. Nem mondhatnám, hogy ez a harmónia fészke. Az állandó változás, és feszültség jellemzi. Elméletben meg lehet élni a párkapcsolatot, de igen tudatos gondolkodás kell hozzá. Itt lehet a szexualitás is gócpont. Erről kérlek beszélj kicsit bővebben, hogyan alakult a párkapcsolat az életedben.
Összegzés képpen kiemelném, amit legfontosabbnak tartok. Ez az élet önfeláldozásról, segítségről szól. Azt kell megtalálnod, megtanulnod, hogyan tudod ezt úgy megtenni, hogy közben az egod mégis érvényesülni tudjon, és érezd, hogy felnéznek rád. Egy kis fogóckodót adok: A segítség csak az, amit kérnek!
Üdvözlettel:
Attila
February 18th, 2009 at 22:22
Szia Márti,
Az mindenképpen látszik, hogy új állás vállalására lesz módod. Sőt, csak rajtad múlik, hogy elfogadod e. Ezt azért mondom, mert nem úgy tűnik, hogy életed munkahelye lenne. De ezt majd te eldöntöd. Ha így alakul, ahogy látom, kérlek szólj:-)
A 6. érzék fejlesztésének sok módja van. Kezdve az étkezéstől a meditációig. Sokat hallottam ezekről, de nincsenek mélyebbre ható ismereteim. Ami én javasolni tudok, hogy figyelj. Figyeld az érzéseidet, főleg azokat, amikről az érzed valahonnan máshonnan jön. Ezt nehéz elmmagyarázni, de ha már átélted tudni fogod miről van szó.
Ügyes Legyél!
Puszi!
Attila
February 24th, 2009 at 10:19
Kedves Judit,
Először is ez az utolsó alkalom, hogy nem a kérdező képletét elemzem. Ennek sok oka van, amit most nem szeretnék kifejteni.
Akkor kezdjük a fiával.
Feltételezhetően a gyermekkora okán, korán szembesülni kellett a magánnyal. Ez kissé befelé fordulová tette, noha ő alapvetően kezébe veszi és veheti a sorsát. Igaz ezek következményeit viselnie is kell, sokszor tompítatlanul. Mindig elégedetlen maxumalizmusa ambíciózussá teheti, bár e mögött nem a lobógó tettvágy áll, hanem a másoknak és saját magának való szüntelen bizonyítási kényszer.
Konokságából egyedül a róla kialakult kép jobbítása céljából engedhet.
Hajlamos elfojtani az érzelmeit, vagy inkább csak nem kimutatni, mert nem állhatja a gyengeséget, azt gondolja az érzelmek kimutatása gyengévé tesz.
Feladata a tökéletesség felismerése: Vele csak az történhet, amire szüksége van, tehát minden tökéletes. Ezért kritikus, és szőrszál hasogató, mert az gondolja, mindennél van jobb. Ezek egyik jellemző következménye, hogy nehezen hoz döntéseket, mert mi van, ha a másik jobb lett volna.A szűznél leírtak sokszori olvasását javaslom.
Lássuk a férjet.
Ahogy nézem a képletet, azt kell mondanom, önök nagyon szerencsés emberek. Úgy tűnik, a férjének nem volt egyszerű gyermekkora, és főleg az édesanyját illetően kérdés ez. Olyasmit tudok elképzelni, hogy ő pont olyan akart lenni a családjával, ami neki nem adatott meg. Egyéb tekintetben egy igen kemény emberről van szó, akire jó és lehet támaszkodni.
Feladata a belső út megtalálása, (gondolom ez ismerős) azé az ösvényé, amit mindenkinek egyedül kell végigjárnia meg nem értettségtől kísérve.
Erős anyagi mutiváltságát azért kapta, mert akkor tud kiteljesedni, ha biztonságot teremt, elsősorban magában. Ha bizonytalanság őt meg tudja ölni, és valószínűnek tartom, hogy egy megbillenő exisztencia vagy háttér komoly érzelmi mélypontot eredményezhet nála.
Nehezen képes az elengedésre, egyszersmint csak akkor érez valamit sajátjának, ha birtokolhatja is.
Jó kommunikációs képességének, és határozott fellépésének köszönhetően az emberek tisztelik és elismerik őt.
Fontosak neki a testi élvezetek, legyen az szex, evés vagy egy jó autó.
Remélem még nagyon sokáig segítik egymást!
Üdvözlettel:
Attila
February 24th, 2009 at 21:15
Kedves Attila!
Nagyon szépen köszönöm az elemzését.Nem tudok azonnal válaszolni rá,mert többször végig kell olvasnom,értelmeznem kell.El kell mélyen gondolkoznom.Fogok válaszolni.
A továbbiakban kívánok sok sikert ,és jó egészséget.
Még egyszer nagyon köszönöm a fáradozását.
Judit
February 26th, 2009 at 13:30
Kedves Attila!
Szeretném én is a véleményét kérni, nagyon örülnék ha lenne rá lehetőség!:) Szívesen beszélgetnék Önnel!
Születésem: 1985 11. 12. 22:30 körül
Előre is köszönöm!
Ágnes
February 26th, 2009 at 16:07
Kedves Ágnes,
Nyugodtan tegeződjünk:-). Kérlek még a születésed helyét is add meg. Vetettem egy gyors pillantást a képletedre, és felkeltette a kíváncsiságomat annyira, hogy mód nyíljon egy személyes találkozóra. Ha sorra kerülsz, írok, és megbeszéljük.
Üdv.: Attila
February 27th, 2009 at 13:29
Szia Attila!
Szolnokon születtem!
Várok a soromra és köszönöm!:-)
Üdv.: Ági
March 2nd, 2009 at 22:21
Kedves Attila, üdvözlöm Önt. Anna vagyok, 1957 08 13-án szülewttem Szekszárdon. Tudomásom szerint reggel 9 körüli időpontban., de sajnos ez nem biztos. Ikertestvéremmel együtt jöttünk e Földi világba. Ő éllitólag meghalt. Igaz vajon ez az állitás?
Az életfeladatom, a Gyermekeimhez fűződő kapcsolatom, a házasságom, a most szintén labilis eü állapotom, a lehetséges jövő utjai, és feladatai érdekelnének. Tudom ez nagyon sok.
Pedig ezek a kérdések csak dióhéjban iródtak.
Mit miért ugy hozok be az életembe ahogy? pl. eü állapot. Nagy -nagy köszönettel és tisztelettel. Anna (Márti édesanyja)
March 4th, 2009 at 10:19
Kedves Reni,
Ez az életed sok sok tapasztalattal tanulással lesz tele. Így szoktam fogalmazni, ha arra gondolok, hogy miként állsz talpra egy nehéz időszak után, és amit tanulsz belőle, építően hat majd rád.
Mindez szorosan a külvilággal együtműködve, erős szimbiózisban történik. Igen, nagyon fontos, hogy a téged ért események jó részére látszólag nem vagy befojással, csak megtörténnek. Mint egy izgalmas film, csak ebben te vagy a főszereplő.
Az a sors célja, hogy minnél mélyebbre és mélyebbre jussál önmagadban. Erre a birtoklás és veszteség, elmulás ellenpólusait használja. Az ego számára ugyanis ez az egyik legkevésbé elfogadható és feldolgozható esemény, amikor úgy érzi elvettek tőle, valamit.
Mivel Neked nagyon fontos a birtoklás, és a veszteséget nehezen viseled, a Sors innen tanít Téged. Mindez a halál analógiát képviseli az életedben, miszerint semmi nem a tied, és az elmúlás az élet velejárója.
A társas érintkezés, párkapcsolat fontossága miatt könnyű téged “táncba” vinni, jönnek az élethelyzetek, amik a fent említett folyamatokahoz vezetnek. Segítségül kaptad azt a személyiségedet, aki képes taplra állni a legnagyobb megpróbáltatások után is és hisz abban, hogy a köveztkező jobb lesz.
Sokszor gondolhatod azt, hogy jobb, ha semmi nincs, akkor legalább nincs mit veszteni, de úgy látom erősebb a társas lényed, és optimizmudos, hogy ez ne maradjon tartós. Itt fontos szerephez jut a hit kérdése az életedben. Sokszor csak az segít, mert racionális magyarázat nincsen a történésekere. El kell hinned, hogy ami történt szükségszerű volt, és érted történt.
Nagy kérdés, hogy szüleid miként segítettek a feladatod megélésében. Láthatóan az egyik szülő, szerintem anyuka, aktív szerepet játszott abban, hogy ilyen lettél, amilyen most vagy. Talán egyedül nevelt, mert apukád elhagyta a családot. Igazság szerint annyira nem borús a kép, csak azért gondolom így, mert minden képpen ott van a szülői hatás, ami alapjaiban befolyásolta az életedet, gondolkodásod.
Erős a jelölés a függetlenségre, aminek egyik oka, az imént említett, “ha nem kötelezem el magam, nem is veszthetek” tudat alatti program. A másik az erőd, ami folytán gyengébb fiúkat vonzol be, akik mellett nem érzed magad biztonságba, márpedig te mindig ezt keresed.
Kérlek mesélj kicsit a szüleidről veled kapcsolatban.
Mi okozta neked a legnagyobb lelki fájdalmat eddigi életedben?
Tapasztaltál e már megmagyarázhatatlan érzékeléseket magaddal kapcsolatban?
Üdv.:
Attila
March 5th, 2009 at 23:41
Kedves Attila!
Köszönöm az elemzést,abszolút teli találat.
Valóban édesanyám nevelt,10 éves voltam amikor elváltak,és azóta apukám csak egy fantomkép az életemben.Azt hiszem joggal nevezhetem a gyermekkoromat egy drámai előadásnak.Anyukám depresszióba esett a válás után és ráadásul közben a haldokló édesanyját kellett ápolnia évekig,természetesen én ezt vele együtt végig kellett hogy éljem,mert a nagyszüleimmel egy házban éltünk.Ez már gyermekként megviselt,és sikerült is minta ként magammal hoznom az Oscar díjat drámai előadás kategóriában.:)Sokat javított a helyzeten hogy részt vettem egy 3 éves ezoterikus képzésen,ami nagyon sokat segített többek közt ezen a problémán is.Most már felismerem ha a szegény én jelmezébe készülök bújni,és igyekszem felülkerekedni rajta.Nem mindig sikerül.:)Elég fiatalon,már a gimi befejezése után el is menekültem otthonról,azóta kb.a 10. helyen élek.Úgy van ahogy írtad,folyton csak sodródok valahova,keresem a helyem mintha az földrajzilag lenne fellelhető.Persze tudom hogy nem így van,tudom hogy önmagamban kell meglelnem a biztonságot és békét,de ez egyenlőre nem sikerült még.
Folyton hiányérzetem van,és igen,birtokolni szeretnék hogy bebiztosítsam magam,persze így mindig sikerül veszteséget vonzanom.Anyagilag,érzelmileg és minden szinten.
Kapcsolatok terén állt. sikerült olyan férfiakat bevonzanom akik nem tudták a számomra valóban fontos biztonságot nyújtani,viszont nem a gyengébb személyiségük miatt ahogy Te gondoltad,hanem mert többségük már nős volt,és jóval idősebb nálam.Legutóbbi kapcsolatom 3 évig tartott,szintén szeretői minőségben.Tehát már eleve olyan kapcsolatokat létesítettem,amelyek később szinte egyértelmű veszteségekkel járhatnak.Most láthatod,imádok szenvedni:)),de már kb. 2 éve senki nem hajlandó megkínozni:)Bármennyire is vágyom rá,pár napja sikerült rájönnöm hogy mennyire be is vagyok zárva,és a zárt kapuk mögött várok hogy valaki betörjön.De lehet hogy még egy kőfal is van előtte a biztonság kedvéért:)Gondolod tudat alatt talán így akarom elkerülni a veszteségeket?
A legnagyobb lelki fájdalmam ami elkísér már gyermekkoromtól fogva,az az apukám nélkülözése.Nagyon nehéz elfogadnom hogy nem vesz rész az életemben,és nem találok rá magyarázatot hogy miért van ez így.13 évig alig beszéltünk,aztán pár hónapig újra közelebb kerülhettem hozzá,de csak fizikai szinten,mert a közelében éltem egy kis ideig.De 1 éve,amióta elköltöztem onnan,nem beszéltünk.Ez egy nagyon bonyolult sztori,bőven lenne még mit írni róla,ha a későbbiekben lesz még rám időd szívesen kérdeznék még erről.
Nem igazán értem milyen érzékelésekre gondolsz?Intuitiv dolgokra?Kicsit utalj erre kérlek!
Köszönöm az eddigieket!!!
Üdv.:Reni
March 9th, 2009 at 1:15
Szia Atti
Naggyon jó és pontos az elemzésed…. :)
Újra és újra gondolkodóba ejt. De a kérdéseid irányából is kiderül, h.tudod mikkel van igazán problémám.
Egyenlőre még nem tudok összeszedett válaszokat adni, sőt, semmilyet sem…… :))
Nagyon-nagyon köszönöm neked és igyekszem az elemzésed tükrében jól megvizsgálni a cselekedeteimet, meg a témához kapcs.érzéseimet is.
Írok amint tudok.
Köszi - Zsolti
March 9th, 2009 at 20:26
Szia Reni,
Valóban most az a legfontosabb, hogy minél több beléd rögzült sémát tudatosítsál magadban. Most beszélhetnék neked a tudatalatidban játszódó érzésekről, de ettől nem lennél előrébb, mert azért tudat alatti. Ezekenek csak akkor veszed hasznát, ha te tárod fel magadban. Talán kis mankót mégis adhatok:-)
Az egyik gond az, hogy fából akarsz vaskarikát csinálni. Úgy akarsz párkapcsolatat, hogy közben megőrizhesd a függetlenségedet is. A szabadság és félelmed a kiszolgáltatottságtól gátolnak meg abban, hogy szabadon merj dönteni.
Sok nő azért megy bele szeretői kapcsolatokba, hogy garantált legyen a függetlensége… A te esetedben meg talán kis apakomplexus is bejátszik. Ez nem baj, csak tudd, hogy miket érzel. Az érzéseidet csak te értheted, és ezekben senki nem tud neked segíteni.Önvizsgálatban egyébként is jó vagy szóval hajjrá!:-).
Ami a különleges érzékeléseket illeti, olynaokra gondolok, amikor előre megérezted vagy láttad a történéseket, esetleg megálmotad. Előre tudtad, a másik mit fog mondani. Bármi, amit nem tudsz józan ésszel megmagyarázni.
Üdv.: Attila
March 9th, 2009 at 21:30
Születés: 1978. január 7. Pécs 19:00 Erika
March 10th, 2009 at 16:05
Szia Attila!
A feleségemnek írt válaszod felkeltette az érdeklődésem, munkával kapcsolatban kérem a tanácsod, évek óta nem találom meg a helyem sehol. Adataim: 1973.09.07 16.33, Vác
Köszi: Zoli
March 10th, 2009 at 17:24
Szia Attila!
Köszi a mankót!:))
Igen,ilyen jellegű érzékelések napi szinten jelen vannak,leginkább persze amikor jól vagyok,és az egóm kicsit háttérbe szorul.
Egy kérdésem lenne még hozzád.Jelenleg pultos vagyok egy kávézóban,és már kb. 10 éve a vendéglátásban dolgozom.Úgy érzem ez a jellegű munka már nem nekem való,nem érzem magam jól benne.Érdekelne hogy mit gondolsz,milyen területen kellene elhelyezkednem,mi az ami passzolna hozzám.Elég tanácstalan vagyok ezen a téren mert más szakmához nem igazán volt még közöm.Amint írtam is neked elvégeztem egy spirituális tanácsadói képzést,de ahhoz nem érzem még elég felkészültnek magam hogy megálljam a helyem.Ez a suli nagyon sokat segített nekem magammal kapcsolatban,de egyenlőre nem érzek ahhoz affinitást hogy kellőképp alkalmazni is tudjam.Persze ez később változhat,gondolom ez is beérik majd.Kérlek ebben segíts még nekem!!
Köszönöm szépen!
Üdv.:Reni
March 11th, 2009 at 9:47
Kedves Reni,
Érdekes ez a vendéglátás dolog, mert csak haloványan jelzi a horoszkópod, az erre való hajlamot. Kíváncsi lennék miért választottad.
Neked mindenképpen egy olyan hivatásra van szükséged folyamatos kapcsolatban vagy a külvilággal. Eddig most is jó helyen lennél. Ami Neked hiányzik, az a szellemi kihívás. Szeretsz emberket megismerni, meg eszmét cserélni, de gondolom pultosként erre nem sok alkalom nyílik. Egyébként léginkább pszichológusként tudnálak elképzelni. Ezután jöhet minden egyéb lelki tanácsadó terület. Persze tudom, hogy erre jelenleg korlátozottak a lehetőségeid, és azt godolod, hogy vak vezetne világtalant. A lényeg, hogy tudd ez benned van, és idővel valóban kiteljesedhetsz ezeken a területeken. Olvass sokat, és ami a legfontosabb, hogy sose gondol, most már tudod a tutit:-)
Esetleg még a művészet állhat közel hozzád.
Ha kétkezi munkára gondolunk, akkor valóban szóba jöhet a vendéglátó, a fodrász, kozmetkus. Nem is szívesen mondok konkrét szakmákat, azt neked kell eldöntened, mihez húz a szíved, és mire érzel elég energiát, hogy belevágj.
Utoljára annyit még, hogy vigyázz az olyan szakmákkal, amik túlságosan kifelé fordítanak, és a karrier irányába löknek. Neked elsősorban a belső megimserés a feladatod, ha teheted, mindent ennek rendelj alá.
Üdv.:
Attila
March 11th, 2009 at 10:49
Kedves Attila!
Köszönök szépen minden mondatot!:)
Üdv.:Reni
March 11th, 2009 at 10:58
Szia Zoli,
Mivel nem teljes elemzést kértél, erre gyorsan válaszolok.
Tudnod kell, hogy két oldalról lehet megközelíteni a kérdésed. Az egyik, hogy a hivatásod a feladatod felé vigyen, a másik, hogy jól érez magad benne, és pénzt keressél. Ez sajnos ritkán esik egybe.
A te feladatod a gondoskodás, hogy embereken segítsél. Hacsak nem vagy ápoló, vagy gondozó stb. nem hiszem, hogy e meredek váltásra készen állnál. Maradjunk annyiban, hogy mivel te alapvetően racionális ember vagy, anyagközpontú gondolkodással megáldva, aki egyébként hajlamos az élet nagy dolgain elmélkedni, olyan munkát javaslok, ahol fizikai lehetőségeiddel vagy képes hasznos tagja lenni a társadalomnak.
Nagyon fontos: biztosan sokszor megfordult a fejedben az önálló vállakozás, és a saját érvényesülés gondolata. NE! Egy esetben tudom javasolni, ha társulásban teszed, ahol nem te vagy a döntéshozó, ill. ha afféle segítő jellegű a tevékenység. Helyesbítek. Megtehetsz bármit, de tudatosítsd magadban, hogy ennek nem lehet célja az anyagi érvényesülés.
Mivel számodra fonos a külvilág, és hogy ott elismerjenek, jó lenne ha azon gondolkoznál el, hogy a társadalmi elvárások mennyire befolyásolják a gondolkodásod, amikor hivatásról van szó. Könnyen lehet, hogy a vágyaid nem a feladatodat támogatják.
Mondd el, most mivel foglakozol, és mire gondolsz te.
Üdv.:
Attila
March 12th, 2009 at 18:38
Születési idő: 1977.03.29.
Születési hely:Sárvár
Kedves Attila!
Szeretném kérni Tőled az elemzést!
Nem nagyon értem, mikor kezdődik egy hét. :)
Talán most?
Ha nem most, akkor lefoglalhatom most a jövő hetet???
Annyira kíváncsi vagyok! :-)
March 12th, 2009 at 22:38
Kedves Patrícia,
A heti egy azt jelenti, hogy minden héten egy horoszkópot tudok vállalni, amit hétfő és vasárnap között történik meg. Természetesen többen jelentkeznek, minit, hogy hetente egy ember jönne, azért többen várakoznak. Tőled is türeledet kérem, sorra fogsz kerülni. Ezzel le is zárom e jelentkezseket, mert már túl sokan vannak.
Patrícia, a születésed óráját, percét nem adtad meg.
Üdv.:
Attila
March 13th, 2009 at 11:18
Kedves Adél,
Sokat törtem a fejem, melyik oldalról közelítsem a sorsodat. Végül úgy látom, a legjobb, ha onnan kezdem ami a te életedben valószínűsíthetőleg a legnagyobb feszültséget okozza, noha az életed mégsem arról kellene szóljon.
Ez a terület a párkapcsolat. Persze ilyenkor összemosódik a családvállalással, de az már a következő lépcsőfok. Az alapprobléma a társas kapcsolat. Ennek oka két ténynek köszönhető.
Az egyik a személyiséged ereje, ami komoly nehézségeket támaszt a női energiák harmónikus kiteljesítésében. Itt annyi jó hírem van, hogy ez inkább tanult mint belőled fakad, magyarán, ha képes leszel tudatosítani magadban ennek forrását, önérvényesítésed nagyságrendeket fog csökkenni a befogadás javára. Valószínűsíthetőleg édesapád hatása áll a háttérben, aki komoly elvárásokat támasztott eléd, és neki akartál megfelelni. Esetleg ő fiút várt, és neked ezt a szerpet kellett kitölteni.
Azért természetes energiákban is kaptál olyat, ami kiáramló és a termetést helyezi előtérbe. Ez jó is, mert a feladatod is ide kötődik, de erről kicsit később.
Szóval visszatérve a párkapcsolatra az említett erő és önérvényesítési készetés sok feszültséget okozhat egy kapcsolatban, ami nőként fokozottan nehezen élhető meg harmónikusan.
A másik tényező, ami a párkapcsolatot bonyolítja az, hogy erős függetlenség nyilvánul meg a sorsodban. Ez azonban csak egy ideig lesz így, mert azért neked nagyon fontos, hogy tartozz valakihez. Ekkor vált az analógia, és kiszolgáltatottságban jelenik meg, ami te igen nehezen viselsz, pont azért, mert a te fejedben az önállóság és a függelenség még mindig nagyon fontos maradt. Szóval ez a klasszikus libikóka: „Se vele, se nélküle”.
A kiszolgáltatosságodat valószínű a Sors nem kívánt terhességgel próbálta biztosítani…
A feladatod, hogy felnézzenek rád, mint anyára, mint olyan emberre, aki befogadó, és biztos érzelmi támasza környezetének. A hétköznapokban ezt úgy éled meg, hogy úgy alakítod az élethelyzeteidet, hogy azt érezd szükség van rád. Fontos Neked, hogy tudd szeretnek.
Amolyan „Teréz anya” horoszkópod van.
Fontos, hogy felismerd, a te boldogságod, mások boldogságához van kötve!
Üdv.:
Attila
March 13th, 2009 at 20:22
Kedves Attila!
Írom az előzőekhez az órát és a percet, 13 30.
Köszi, rendes vagy, örülök, hogy megtudhatom, amit megtudhatok majd. :)
Patrícia
March 14th, 2009 at 20:35
Szia Attila!
Teljes találat! Szakmámat tekintve szakács vagyok, nem szeretem, bár sok pénzt kerestem vele külföldön.Informatikai végzettségem is van, nem veszem hasznát.Ami most komolyan foglalkoztat, az a masszőrködés(egyenlőre), tehát valamiképpen gyógyítás, más emberek segítése.Igen erősen érzem az energiákat, a gyerekeimet sokszor segítem a gyógyulásukban. Gyakorlatilag amióta erre odafigyelek a korábbi betegségeik megszűntek. Hiszek abban hogy segíteni tudnék az embereknek, csak nem tudom, hol kezdjem. Nem ebből akarok megélni, az anyagiak nem foglalkoztatnak, csak annyiban, hogy a családot el kell tartani, de nincsenek nagy vágyaim.jelenleg nincs munkahelyem, a múlt héten utasítottam vissza egy újabb szakácsállást, ebben a szakmában bármikor el tudnék helyezkedni, de a legutolsó amit csinálni szeretnék.A függetlenség nagyon fontos a számomra, nem bírom a főnököket, ha olyanok utasítgatnak, akik semmivel sem tudnak többet nálam.Valóban gondolkodtam vállalkozásban is, csak nem érzem kivitelezhetőnek, egyenlőre.Mit gondolsz, épp arra a meredek váltásra készülök, amiről írtál.
Köszi: Zoli
March 14th, 2009 at 21:25
Szia Zoli!
Ez nagyon érdekes! A szakácskodás ugyanis nem más, mint a feladatot középső szinten történő megélése. Nem rossz, nem gondoltam volna, hogy rátalász. Ha nem akarod folytatni sem gond, hiszen ezzel valóban csak hétköznapi szinten élnéd a feladatodat, miközben a gondoskodás, hogy alárendelődj a gyengébb akaratnak, mert érzelmileg kötődsz, távol maradna. A gyógyítás egyébként tökéletes, és ha anyagilag ez kivitelezhető…jó úton vagy. Főleg a masszázs hangzik jól! Jól érzed merre az út. Eddig sem voltál nagyon tévúton, szóval csak bíztatni tudlak.
Üdv.:
Attila
March 17th, 2009 at 19:57
Kedves Attila!
Nagyon köszönöm, ennek igazán örülök!Ezek szerint az érzéseim jó irányba vezettek.Bár a mostani körülmények között ez teljesen ésszerűtlen.
Még egy dolog érdekelne, ha nem gond.A feleségem mennyire tud támogatni engem ezen az úton?A segítségemre tud lenni?Nem volt könnyű megértetni vele ezt az egészet és nekem nagyon fontos a családi harmónia, miatta és a gyerekek miatt is.Ő 1977.03.08-án 8.35-kor született balassagyarmaton.
Köszi: Zoli
March 19th, 2009 at 9:53
Kedves Zoli,
Katinak nagyon fontos a biztonság és a harmónia, ezért ő igen nehezen váloztat, nem is beszélve a természetes anyai ösztönről. Mindezek ellenére úgy tűnik támogatni fog. Van azonban egy két fontos tényező, amit szem előtt kell tartanod. Csak akkor és addig szabad csinálnod, ha és ameddig a feleséged is mögötted áll.
A másik, hogy innetől a gazdagság, anyagi jólét egy lehetséges alternatíva, de nem lehet cél. Az egyetlen, hogy másokon segítsetek, és lehetőleg együtt, vagy valakivel tedd.
Valószínű nem lesz könnyű, mert az élet próbára teszi ilyenkor az elhatározás szilárdságát. Az viszont Neked kell látnod és tudnod, hogy nem minden áron kell ezt az utat járnod. Ha dolgod, menni fog!
A vállalkozás a te életedben nem támogatott analógia, csak akkor ha másokért teszed. Ezt sose feledd. Azt se keverd össze, mi az másokért tenni, és ezt ideologiának használva egyéni célok felé törni.
Erőt, kitartást és szeretetet!
Üdv.: Attila
Üdv.:
Attila
March 20th, 2009 at 10:04
Szia Attila!
Köszönöm, teljesen világos amit írsz és ezt érzem én is. A feleségemnek lennének asztrológiával kapcsolatos kérdései, van elérhető e-mail címed?
A továbbiakban minden jót kívánok a munkádhoz, az életedhez és mégegyszer köszönöm!
Üdvözlettel: Zoli
March 20th, 2009 at 13:52
Szia Zoli,
Részemről a szerencse:-)
A címemet itt nem szeretném megadni, de amivel “regisztráltatok” a ti címetek számomra látható. Arra válaszolok, és akkor tudni fogjátok.
Üdv.:
Attila
March 20th, 2009 at 17:24
Oké, köszi!
Zoli
March 25th, 2009 at 10:03
Kedves Bianka,
Nézegettem a képletedet és az jutott eszembe, hogy akár egy mondattal is meg lehetne fogalmazni a lényeget. “Hogy nekem semmi nem sikerül, de sebaj, majd a következő”.
Kaptál sok-sok energiát, hogy az életben alkothass, kiteljesedhess. Igen ám, de azt a feladtod kaptad mellé, hogy megtanuld a Hitet, azaz, hogy ami történik veled az szükségszerű, és a Te fejlődésedet szolgálja. Addig persze semmi gond, amíg ezek pozitív megnyilvánulások, ám amikor negatív megtapasztalás következik, az teszi próbára a hitedet.
Sok-sok lelki áttekintésre, és önvizsgálatra van szükséged, hogy képes legyél pozitívan állni léted folyásához. Mivel Neked igen fontos a külvilágban való megnyilvánulás, és a visszajelzések, a Sors képes téged vezetni oda, ahova akar, hogy szembesülj a dolgoddal. A társadalmi elvársokat bár igyekszel nem betartani, és még meg is veted őket, mégis bánt, ha asszerint ítélnek meg. Pontosan azért van ez így, mert ez az ego védfala, nem pedig belső meggyőződés.
Az egészet csak tetézi maximalista gondolkodásod, amit többek közt a magas szülői elvárások eredményezhettek. Itt főleg az anyai oldal érdekes, szerintem ő az aki korlátozni probált, mondván, hogy csak jót akar.
Az egész élethelyzet megoldása, az említett feladat megtanulásával harmonizálható, hogy elfogadd az események, dolgok tökéletességét. A másik, ami segíthet, hogy elkerülöd az egod sérülését az, ha kiveszed azt az eseményekből, azaz más ember céljait segíted, amit magadénak tudsz tekinteni, és ezt úgy tudod tenni, ahogy neki megfelelő. Ez persze nagyon nehéz, és azt gondolom, hogy előbb a hited kell elsajátítanod.
A belső utunk megtapasztalása mindegyikönknek saját magunk feladata, és ebben az életben neked ez a dolgod. Sajnos ezek csak fájdalmas megtapasztalások útján átélhetők, amiket ha felismerés követ, egy lépcsőfokot feljebb léphetsz a tudatosodás lajtorjáján.
Ne hitesd el magaddal, hogy ha magadnak maradsz, akkor legalább nem sérülsz. Ez nem a te dolgod. Neked szükséged van a külvilág tükrére, ami után visszavonulások segítik a belső épülésedet.
Üdv.:
Attila
March 28th, 2009 at 11:31
Kedves Attila!
Bocsáss meg, amiért zavarlak, amennyiben ráérsz, tisztelettel elfogadom kedves, és számomra fontos felajánlásodat, amikor van ránk időd. A Márti nővére vagyok, cukorbeteg 7 éves kislányom van, jelenleg gödörben vagyok lelkileg, fizikailag, életemet teljesen át kellett értékelnem, minden romba dőlt, remélem, most új időszak indul, házasságom tönkrement, együtt vagyunk, de mégsem, a látszat, a boldog család fenntartására törekszünk, önmagunk számára, nem a külvilág miatt, a gyermek, a közös évek összetartanak, és az egymással szembeni tisztelet,szeretet, 15 éve vagyunk együtt más egyikünknek sem volt, de a kislány betegségei-daganat, diabétesz- miatt valami megtört bennünk. Karrieremet feladtam,12 évig megdolgozott házunkat elvesztettük, de a Niki jól van, ezért megérte. 1974.10.08-án reggel 6 körül születtem, a kislányom 2001.08.03-án hajnali 3-tól vajúdtam , este fél 8-kor született meg a kis drágám a nagy felvállalásaival. Ha lehet, a kislányomról is szeretnék néhány dolgot megtudni, amikor időd engedi. Én jelenleg őrlődök, a gyerek az első, és úgy érzem, elvesztem valahol, nem miatta, már előbb…
Ennyit érzek, hogy Neked el kell mondanom. Köszönettel várom válaszod: Anna
March 28th, 2009 at 11:50
Kedves Attila!
Bocsáss meg, látom lezártad a válaszadást, ne haragudj, látom Anyukám is várakozik. Figyelni fogok, és ha ráérsz, akkor újból jelentkezem.
Tisztelettel és szeretettel: Anna
March 31st, 2009 at 12:27
Kedves Attila!
Köszönöm szépen az elemzésedet. Milyen érdekes, hogy pár adatból mennyi mindent tudsz rólam. Valóban igaz, hogy van erőm,energiám, kitartásom az alkotáshoz.
A pozitív gondolkodás, a különböző helyzetekhez való pozitív hozzállás már nagyon régóta fontos nekem. A társadalmi elvárások be nem tartása alatt nem tudom mit értettél, mert úgy gondolom nem vagyok deviáns.
Az anyai oldallal kapcsolatban is a lényegre tapintottál. Ő nem csak a múltban, hanem a jelenben is korlátozni, irányítani próbál annak ellenére is, hogy külön életet élünk, külön háztartást vezetünk.
Lehet, hogy az egom megvédése érdekében választottam ezt a pályát magamnak (szociális munkás lettem),amiben szívesen dolgozok?
Bianka
April 2nd, 2009 at 19:10
Szia Bianka,
Nem azt mondtam,hogy deviáns vagy, hanem, hogy hajlamos vagy lázadni az társadalmi elvárások ellen, és sokszor kihívásnak tekinted, ha kiállhatsz igazad védelmében a téged skatujázók ellenében.
Ami a pályát illeti, jó helyen vagy. Mivel a te egyik legfontosabb feladatod az önfeláládozás, ill. ez áldozatiság megélése, nem is lehetnél jobb helyen. Arra figyelj, hogy senkinek ne akarj segíteni, aki nem kéri, az már az ego. Erre te hajlamos vagy, és a hálátlanságot is nehezen viseled. Mindig figyel fel ilyenkor, mit érzel. Ha adunk, csak akkor adunk igazán, nem párosul ez elvárással, viszont irányban.
Üdv.:
Attila
April 5th, 2009 at 14:30
1976.július 27.
April 5th, 2009 at 14:30
1976.07.27.00:40
April 7th, 2009 at 16:53
Kedves Anna,
Ön az a típusú ember, aki mindent nagyon megfontol, mielőtt melépi, aztán a Sors bebizoyítja, hogy nem ezen múlt, hogy sikerrel vagy kudarccal végződött a terv. Természetesen mivel taulni csak negatív oldalról tudunk, a fent említett példa is inkább a jól átgondolt, kiszámított és bebiztosított tervek kudarcáról szól. Így igyekszik a Sors megtanítani önnek feladatát, hogy a törénések kimenetele nem tervezhető. Pontosabban az, csak a végeredményt akkor is el kell tudnia fogadni, ha nem az történik, mert annak bizonyára oka van. Ez az az optimuzmus, ami mögött erős hit áll, hit abban, hogy bármi történjen arra szüksége van. Ez egy hosszú tanulási folyamat, mire bátran mer döteni, mert annak tudatában teszi, hogy csak jó döntés van. Ha magába néz pont a döntésképtelenség okozza a legtöbb gondot az életében, pedig hogy felszabadulna, ha elhinné, hogy minden úgy, jó ahogy történik. Ez persze csak akkor igaz, ha mindig vállalja is döntései következményeit.
Fontos tény, hogy az életében másik végighúzódó analógia az áldozatiság, önfelálozás teljessége. Ennek harmónikus megélésének az a titka, ha mindig a másikra bízza, hogy önnek mi a jó:-). Nos ha nem tévedek, ez inkább fordítva lehet az életében, szeretne befolyással lenni az eseményekre is irányítani. Akaratának érvényesítésének problémája ide vezet vissza. Ha képes lenne elhinni, hogy a másik pontosan tudja, mire van szüksége, könnyebben el tudná engedni a görcsösséget, és nem csinálna belőle elvi kérdést, hova tovább büszekeségi drámát.
A párkacsolat is azért olyan fontos önnek, mert az imént említett feladatot a férjével kell elsősorban megélnie.
Nagyon fontos tudni, hogy minden elmondott tény ellenére a bizonyos eseményeket meg kell élni, és nem lehet elkerülni. Olyankor fáj, és nehéz, de ha már így alakult egy dologban bitos lehet. Valamiért erre nagy szüksége van. Ha nem tudja miért, még nem ok, hogy ne higgye el.
Ami a betegséget illeti, az elmondottak megemészése és esetleges alkalmazása segíthet. Gyanús az emésztő rendszer (bél) mint esetleges terület, nyirokrendszer, kiválasztó szervek (máj,vese,epe). Mi a gond?
Ami az ikertestvérét illeti, véleményem szerint igaz a híresztelés, lehetett önnek születésekor egy ikertestvére, aki meghalt.
Üdvözlettel: Attila
April 8th, 2009 at 12:11
Szia Attila!
Elég sokáig vártam lelkesen az elemzésedre:) Tényleg kíváncsi voltam ugyanis, hogy mit írhatsz rólam és szomorúan látom, kimaradtam a sorból.:(
Ági
April 8th, 2009 at 16:42
Szia Ági,
Nem maradtál ki, csak Neked személyes találkozót ígértem:-). Erre pedig még nem tudtam időpontot javasolni, mert kicsit felfordult az életem. Most már egyenesbe jövök, azrét ha gondolod egyeztethetünk. Jövő héten egyik délután 6-körül, ha neked is megfelel.
Üdv.:Attila
April 8th, 2009 at 19:53
Szia!
Persze, szívesen találkozom veled, de nagyon érdekel, hogy miért!? Tudod elég nehezen oldódom :), pláne egy idegennel uh kíváncsi vagyok mi lesz a tárgya a beszélgetésnek és egyébként is…megilletődtem.
Üdv. Ági
April 9th, 2009 at 8:38
Szia,
Lehet félreértettelek, de azt mondtad szívesen beszélgetnél velem. Azt gondoltam ez a személyes találkozót jelenti. A válaszom, tehát az, hogy te kérted:-). Ami való igaz, hogy ez önmagában nem lenne elég, viszont, mint mondtam a horoszkópodat igen érdekesnek találtam, ezért tettem kivételt.
A téma természetesen te lennél:-), hiszen ezért találkoznánk. Ha elbizonytalanodtál, vagy egyéb okból meggondoltad magad, semmi gond, megírom itt a gondolataimat.
Üdv.: Attila
April 9th, 2009 at 18:09
Szia!
Értem!
Ez ebben az értelmezésben jelentheti ezt is.:)
A jövőhét nekem jó, szerdán vagy csütörtökön leginkább. Neked melyik nap felel meg?
üdv Ági
April 10th, 2009 at 9:54
Szia,
Rendben, legyen csütörtök, levélben írtam a részleteket.
Üdv.:
Attila
April 11th, 2009 at 21:40
Tisztelettel üdvözlöm Önt Kedves Attila.
Kissé késve reagálok válaszára, ezért elnézést kérek.
Egyrészt nem tartózkodtam otthon, másrészt viszont kellett nekem most kis idő átgondolni, helyretenni a dolgokat. Engedelmével kérem, mivel a kor nem dicsőség, hanem csak egy állapot, tegeződjünk, ha lehet kölcsönösen. válaszát tudom, és köszönöm,
ezért innentől közvetlenebbre váltok. Mindenek előtt elmondanám amit irtál, talált, olyannyira, hogy először ugyéreztem öngólt rugtam.
Kissé továbbgondolva rájöttem az általad irtak nagyrészét tudtam magamról, csakhát ugye- gyarló az ember, hát még az asszony,és én meg méginkább. szóval lentről felfelé kezdve- ikremmel megszülettünk azokban a zavaros időkben,koraszülöttként.
Ő 3 kiló feletti sullyal egészségesen, én meg 1400 grammal betegen.
másnap közölték Édesanyánkkal, hogy az erősebb baba agyvérzésben meghalt. temetéséről a Kórház gondoskodik. mindez Szekszárdon történt 1957. 08. 13,-án.
agyvérzés azért, mert fogós szülés volt.
hol volt akkor még orvosi műhiba, és egyébként is az orvos a pap és a biró szava akkor még szentirás volt. Pláne az én egyszerű tisztalelkű Édesanyámnak, aki tanyán élt, és mindenki felé ugy fordult, hogy nem is gondolt semmi másra mint amit közöltek vele.
soha sem tudtuk meg hol van eltemetve a nővérem. ő Mária lett Édesanyám nevét kapta, én Anna. a református keresztségben Anna és Mária lettem.
engem pestre szállitottak repúlővel ahol fél éven át küzdöttek az életemért, aztán gyengén de gyógyultan hazavittek a tanyára, és szerető jó anyám mellett Nekem volt a legcsodálatosabb, legszabadabb gyermekkorom. Örök hálám és szeretetem Neki.
kövér erős csintalan kislány lettem, jól tanultam, sikereim voltak, és önbizalmam is volt bőven.
DE jött egy fordulat . ötödik osztályos lettem, és a falusi kollégiumba kellett mennem ahová egy ideig amig jó idő volt gyalog mentünk naponta a bátyámmal.
télen azonban csak hétvégén vittek haza mindket a tsz traktorával.
a kollégium jó volt, szép, kényelmes, ott láttam először tv-t, de volt egy nagy baj vele, nem volt ott az én Anyám.
lefogytam. lelkibeteg lettem.
tanulmányieredményem egyre gyengült. megszünt az én szabad boldog világom.
apró termetem lévén, minden sornak a végén álltam, zavart, szomorú kislány lettem és magányos.
szüleim látták ezt, és otthagyva a tanyát ami még nagyszüleimé volt, beköltöztünk a faluba nulláról indulva akkor nekünk hatalmas adóssággal.
sajnos azthiszem elég gyorsan, de nekem mégis későn.
az én világom addigra összeomlott.
tudom gyenge voltam, hiszen ez csak egy szellő volt, és még nem a vihar.
ujra együtt lakott a család . addigra viszont megtanultam én csak lány vagyok, nem érek annyit mint a bátyám aki fiunak született. ezt apám tanitotta meg nekem, pedig ha tudta volna mennyire szeretem, soha nem tudta. akkor sem, azt sem hogy mennyire fájt a halálos ágyánál az hogy azért imádkoztam hadd menjen már át, hogy ne szenvedjen.
ó istenem, hányszor haltam már meg életemben.
aztán sok sok szeretetre vágytan, kijártam a nyolc osztályt, Édesanyám és Keresztanyám is azt mondták, tanuljon a fiu tovább, a lánynak nem kell, a lány menjen férjhez.
igy is lett hamarosan.
14 évesen dolgozni kezdtem. konyhalány lettem a kórháznál. aztán hogy helyben legyek szövödében helyezkedtem el.
szerelmes lettem a férjembe. egy két együttlét után áldott állapotban lettem.
azonnal tudtam, ez a baba megszületik. tizenhat nem voltam egészen.
mondtam leendő férjemnek, döntsön mi legyen, házasság vagy külön utak.
ugy gondolja át, ha házasságot akar, hogy az ne a születendő gyermek miatt köttessen, hanem mert kellünk egymásnak.
én nagyon szerettem őt.
talán akkor még ő is engem, de biztos ebben sem vagyok. megkérte a kezem, összeházasodtunk.
apám nagyon nem akarta. megkérdezte - lányom mit akarsz te ezzel a gyügyüszkével. soha nem felejtem el. hm. apám tudott valamit. mint kiderült.az én szememre rávonta a rózsaszin felhőt a szerelem.
megszületett az én Ancsám.
jó erős harcos, lázadó karakter. gyakran tükröt állitott, gyakran megharagitott, de egy biztos nagyon szerettem mindig és fogom is. az volt a leggyönyörűbb amikpr a kezembe vettem őket és megfogadtam magamban, én ezért a gyermekért mindent megtesazek, mindent megadok, boldogra nevelem. Két és fél évre rá megszületett Adrikám is.
csodálatos személyiség. csupa értelem, és szelidség.
boldog voltam és büszke, hogy ennyire a sors kegyeltje vagyok, hogy ennyire megtisztwelnek az égiek, hogy két ilyen gyöngyszemet biznak rám.
minden apró dolgot szivem minden hálájával fogadtam amit csak kaptam. közben laktunk anyósnál, közben laktunk otthon, közben épitkeztünk, gyes mellett éjszaka mindig bedolgoztam-akkor még volt igazi munka-.
szóval boldog voltam a lányaimmal, és küzdöttünk apukával, aki akkor már apja példáját látva egyretöbbet ivott. és nekem megint egyre kevesebb lett a szeretet amit mindig oly nagyon áhitottam.
egyre gyakrabban éreztem magam apácának mint asszonynak.
aztán egyrejobban hiányzott mégegy bébi, ha már kevesebb szeretetet kapok, legalább legyen kinek adnom.
és megfogant az én kicsi Ajándékom. Mártikám. Apja amikor megtudta elakarta vetettetni. aztmondtam, nem. életre hivtuk, felelősséget vállalunk érte. ha te ezt nem akarod menj el, de most.
sajnos maradt apuka. én nem csak felelősséget vállaltam érte, hanem teljessé tette az életemet. Ugyhivtuk a növéreivel, hogy ajándék, az is, ma is,. de még előbb 78,-ban történt valami, ami nagyon megviselt. elveszitettem a Drága jó Anyámat.
megint velehaltam kicsit.
aztán Mártikámban látom őt ujra.később amikor Adrikám nagyobbacska lett, hozzánk került az ő barátnője, akit lányomként neveltem. Csodálatos teremtés. köszönöm a sorsnak.ugyhogy voltam ám én boldog is. kaptam ám sok szépet is. most azonban már más idők járnak.
közben apuka egyre többet ivott. a házasság már nem volt házasság, de kit érdekelt, sokkal gazdagabb voltam én annál. csak azért hiányzott,, hiányzott a szeretet, egy igazi férfi is.
ha van bűnöm, hát ez az.
aztán gyorsan felnőttek az én Kincseim. diplomát szereztek, párt találtak, és elkezdték a saját utjukat járni.
és ez jó, jó mert egészségesek, okosak, és gyönyörűek, büszke vagyok rájuk. de itt megint bedölt az én rájuk épitett világom.
közben ötven felett lettem. nagyon sokat dolgoztam.
háromműszakos nővérként mindennap boldogan mentem be a szeretetotthonba az időseimhez, hogy a munkám mellé a szivem is odategyem- amikor önmagadból adsz, igazán akkor adsz-. Egyszer csak beütött a baj. nőgyógyászom azt mondta 95.-ben, hogy ez bizony méhrák, petefészekrák, és áttét a gyomorban,
. műtét kemoterápia, kopaszság, fájdalmak. hatalmas akarattal gyógyulás. ez tartott is három évig. már a 100százalékos rokkantság mellett még dolgoztam is, és akkor nost decemberben ujabb diagnózis, mellrák. kezdódik ujabb khenmotwerápiával, most megint az oroszlánsörényem helyett paróka, aztán hamarosan melllevétel.l folytatólagosan kemó. majd sugár, és gyógyult is leszek.
bocsánat kedves Attila hogy sokat irtam, mostmár csak röviden. a második macerasort már nem akartam bevállalni.
először amikor megkináltak az elmenetellel az én gyönxörű lányaimért és unokáimért maradni akartam.
másodszor ugyéreztem már nem lesz hozzá erőm. aztán mégis vállaltam. Értük.
mit nem tanultam még meg? hol vetettem el ezeket a magokat? És valóban meghalt a testvérem? vagy becsapták szüleimet az orvosok. én nemrég kerestem .iratokat kaptam a kórháztól ahol már csak én szerepelek, az ő nevét az enyémhez csatolták, pedig neki is van saját szül. anyak, kivonata.
sumákoltak a dokik?
a döntéseim. igen agyonhallogatom öket,
de mert döntést ugy kell hoznom, hogy minden érintettnek, a legtöbb szinten, a legtöbb jót hozza, hát létezik ilyen döntés?
hoztam korábban sok olyan döntésrt amit dühből hoztam, csak a saját önbizalmamat tépáztam meg vele,. tul óvatos lettem.
ez lett egy büszke oroszlán története. hiába próbáltam én megélni a nőiségemet, ez férfi nélkül nem megy. és most adom az árát.
de az anyaságot mint csodát éltem meg.
ezért megérte idejönni, de ha lehet már nem jönnék ujra, csak ha ezt másokért-de már megvilágosodottként tehetem-. A Földön van szenvedés, a szenvedésnek van oka, és van célja. De van egy ut amellyel mindez megszüntethető, ez pedig a meditáció.a meditáció elvezethet a megvilágosodáshoz, ezenbelül a vágyaink megszüntetéséhez, mert minden szenvedés a vágyainkból fakad.
de minden öröm is. tehát a vágytalanság nem ugyanaz mint a kiégés.
szeretettel bucsuzom most kedves Attila. köszönöm, hogy mindezt Rádbizhattam. szeretettel anna,
.
April 12th, 2009 at 14:07
Kedves Anna,
Először is köszönöm a megtiszteltetést, hogy tegeződhetünk.
Minél tovább olvastam ezt a megrendítő életregényt, annál biztosabb voltam benne, hogy én százszor többet kaptam, mint adhattam. Olyan bölcsesség sugárzik belőled, amit még sosem volt módom tapasztalni olyan embertől, akit az élet tanított. Köszönöm!
Tökéletesen látod, hogy az anyaság és a nőiesség közt kellett választanod, és örülök, hogy az előbbit választottad. Lehet nem érzed mindig így, de szerintem ez volt a könnyebb.
A kiszolgáltatottság igaz megélése talán még segíthet rajtad. Ez a te dolgod. Segíts a kiszolgáltatottakon, és megad is eggyé válsz velük.
Nem hiszem, hogy bármi mondhatnék én még:-)
Szeretettel: Attila
April 14th, 2009 at 8:57
Kedves Erika,
A te életedben két terület határozza meg a tetteid irányultságát, és boldogságod minőségét, melyek szorosan összefüggnek. Ez egyik a vágyak a másik az önérvényesítés azaz az ego kérdése. Kezdjük az utóbbival.
Mivel sokan félreértelmezik az ego miben létét, javaslom olvasd el a bejegyzéseim közt az EGO-ról szólót. Nos ezzel a bizonyos önérvényesítéssel elég jól állsz, mondhatnám úgy is, hogy amennyire lehet, szeretsz te irányítani. Ez nem jó vagy rossz, ez a te adottságod. Akkor érezheted ezt esetleg rossznak, amikor a Sors a te akaratod ellen kezd el dolgozni, amire egész konkrétan bizonnyal sor is került és kerülni is fog. Amiért számodra ez különösen nehéz, az az, hogy emellé az erős akarat mellé kitartás és makacsság társul. Mondhatni sokszor mész neki annak a falnak, mire elgondolkozol rajta, hogy lehet jobb lenne megkerülni, de lehet, hogy inkább nekiállsz bontani:-) Szerencsére árnyalja ez a képet az a tulajdonságod, hogy hajlamos vagy a változtatásra, képes vagy átlátni az elveid ködén. Ekkor viszonylag könnyen és nagyvonalúan rendezed át az életed, és bízva veted magad a jövőbe, egy jobb kilátás reményében.
Ezt a bizonyos egotördelést már fitalon elkezdi tanulni a hozzád hasonló feladattal megáldott lélek, ami leggyakrabban szülői oldalról indul el, mégpedig az apa irányából. Nálad is ilyen jelzéseket látok. Az is lehet, hogy apád szigorának és elvárásainak próbáltál megfelelni.
Ezt a kissé önös hozzáállásod azért kell néha letörni, hogy megtanuld, csak akkor lehetsz bolodog, ha a saját céljaidat másokon kerszetül valósítod meg. Ezért kaptad az erődet. Sőt, ez az eszközöd arra is, amit életfeladatul kaptál, hogy mások felnézzenek rád, azért, amit tudsz.
Innentől kezdve a párkapcsolat is egy izgalmas kérdés, ami megérne egy misét, noha alapban az nem nehezített terület, és jó esélyeid vannak a harmónikus megélésre, az előbbieket kezelni tudod.
A másik terület tehát a vágyak. Mint mondtam ez igen szorosan kapcsolódik az egohoz, ezért nem biztos, hogy el tudod választani. Amikor mégis el lehet az a szexualitás és a gyermekvállalás. Mindkét esetben egyfajta áldozati szerep illetve lemondás analógiáit tapasztalhatod az életedben. Ha még nincs gyermeked, akkor annak pont az az oka, hogy nem akartad vállalni az azzal járó áldozatot. Ha pedig már van, amire nagyobb esélyt adok, akkor kissé nehezen viseled az anyasággal járó elkötelezettséget.
Mivel a munka és hivatás számodra fontos tényezők, ha a karrier felé indultál, lehet sosincs alkalmas pillanat az elköteleződésre.
Érdekes tény, hogy kevésbé lehet rád érzelemkkel hatni, és inkább a racionaltiás és célszerűség útját választod.
Várom visszajelzésedet!
Üdv: Attila
April 15th, 2009 at 16:17
Szia Attila!
Várjuk az e-mailedet!:-)
Köszi: Zoli
April 18th, 2009 at 19:37
Szia, kedves Attila!
Ne haragudj, hogy zavarlak, csak nem tudom már mit beszéltünk, emailt írsz-e még, mert nem volt jó a gépem, és minden adat elveszett, ha esetleg írtál, kérlek , ha lehet küldd el még egyszer.
Egyébként daganatos- és cukorbetegeket fogok ápolni a kórházban.
Minden jót: szeretettel: Sana
April 18th, 2009 at 20:32
Szia kedves Attila!. az idősebb anna vagyok.
Köszönöm nagyon kedves válaszodat.
ez nekem nagy megtiszteltetés, és igen jókor jött, mert lelkem épp darabokban volt.
A gyógyitásommal kapcsolatban zajlanak az események. Eléggé sokszor megtapasztaltam, hogy az orvosok, bár tudom nem szándékosan, és az okokat hosszu lenne taglalni, bizony megalázzák a beteget. Én azért próbálok küzdeni azért hogy nehogy egy elhamarkodott mellevételt hajtsanak végre rajtam, és ezzel most felgyorsultam, mert közeledik a mütét ideje. ujra szóbahoztam már a sokadik orvosnak, hogy nem lehetne e valahogyan megmenteni. Ez nekem fontos lenne. Érvelt, és miután megkérdeztem ezután nyáron is kabátban fogok járni? vagy hogy lesz? azt kérdezte. Vetkőzbi akar, vagy élni?
Nos már meg sem rebbentem, mert nem az első bunkóságuk volt ez. Folyamatosan jönnek ilyen válaszok, ha elfogynak az érvek.
A végén elnézést kértem, és ennyi.
Meddig kell még a betegnek meghunnyázkodni. A magyar eü. ben mentem tönkre nem a rákóczi téren. Mondd valamit az orvosok hozzáállásának javulásáról az asztrológia ? És ha majd tudsz ennek kicsit utánanézni, sokat gondolkodom azon, vajon mi lehet a Magyarság csoportkarmája? Biztosan nem véletlenül ennyire megtépázott nép a miénk. Hogyan lehet ebből a Nemzet szintjén kievickélni??
Mikor tudjuk megadni karmikos adósságunkat, hogy elkezdhessük a feladatot, mert ennél sokkal többre vagyunk hivatottak.
Vajon a horoszkóp mit mondd erről??
Ha majd lesz időd, és sorrakerülök, nagyon örülnék a válaszodnak. Látom van dolgod bőven,
De ez jó. Gratulálok a munkádhoz és szeretettel üdvözöllek. anna
April 18th, 2009 at 22:32
Kedves Anna,
Sajnos a nemzeti kérdés túlmutat a tudásbéli lehetőségeimen. Annyit tudok mondani, hogy ha a magunk boldogságát meg tudjuk valósítani, a környezetünk és az ország is előrébb jut. Nem szabad várni mások változására, mert mi csak magunkért tehetünk. Persze én is aggódom, ezért a sokat szenvedett népért, és megteszek mindent, ami tőlem telik, hogy jobbá tegyem az életem, és másokét. Nem mindig sikerül, de a szándék a fontos, a többit bízzuk a teremtőre.
Még egy kérdésem lenne hozzád. Mondd csak az utóbbi években nem érezted, hogy nincs mit adnod, vagy nem szeretnek? Érezted azt, hogy az élet kitolt veled, és szívesebben tennél mást? Szíved mélyén nem voltál magányos?
Kérlek nézz nagyon mélyen magadba, nem az igenleges válaszra várok, csak tudni szeretném.
Köszönöm!
Attila
April 24th, 2009 at 8:33
Kedves Patrícia,
Köszönöm a türelmedet, most te következel:-).
Ami számomra igen érdekessé teszi ezt a horoszkópot, az az, hogy sok olyan tulajdonságot kaptál, amit az életben, a sorsodban meg kell tanulnod a helyén kezelni, mert önmagában a képességeid más irányba vinnének, mint amire szükséged van. Hogy jobban értsd: A tűz természete a szabad tombolás, mely elemészti környezetét. Ha ezt a tűz azonban gőzgépekben lobog, vagy a hús sütjük rajta, keretet adva a tevékenységének, máris életed adó energiaként tekintünk rá. Benned is ott van ez a lobogás, amit ahhoz, hogy harmonikusan tudj használni, keretekbe kell foglalnod, irányt kell adnod neki. Mert mint a gőzgépben is, ha nincs útja a forró gőznek, az egész szerkezet megsemmisül. Ahhoz, hogy megtanuld használni az erőd, a sorsnak olyan élethelyzetekbe kell kényszerítenie téged, ahol az imént említett korlátokkal fogsz találkozni. Persze a tűz nem szereti, ha útját állják, igaz a természetben lobógó fajtája, mindig megtalálja azt amerre tovább terjedhet,ha akadályba ütközik. Neked is ezt kell megtanulnod, nem pedig a zárt ajtót döngetni, ha a mellette lévő nyitva van:-).
Az imént vázolt tűzes természetedet, víz és föld tudja csillapítani, melyek szintén részei személyiségednek. Magyarán, ha megtanulod a befogadást, és biztonságban tudod magad, a tüzed is kandalló lángá szelidül, meleget és szeretetet sugározva mindenki felé, aki mellé telepszik.
Tudom ez most kicsit költőire sikerült, de mivel érzéseket vált ki, talán mélyabbre hat.
A feladatod, hogy biztonságot teremts, miáltal ez emberek elismernek és megbecsülnek. Ez amolyan vértanú szerep, ahol az áldozathozalra vagy képes a szeretet, és az elveid oltárán. Sokszor csak a hit segíthet, hogy legyőzd a benned feltoluló keserűséget, melyet a akaratod, vágyaidról való lemondás váltott ki benned.
Fontos lenne az anyukáddal és egyáltalán az anyai szereppel való viszonyod megismerésére. Az látszik, hogy pozitív mintát kaptál, szereted anyukád, és követni szeretnéd a példát. Mégis van benned valami, ami félelmet, kételyt ébreszt benned. Látik, hogy félsz a nőieséged elvesztésétől, és magától a kiszolgáltatottságtól, ami egy gyermekkel jár. Nos, ennek ellenekezőjéről nem fogsz bizonyságot kapni, ez a feszültség kell, hogy felelősséget tudj vállani a cselekedeteidért.
A kapcsolataidat kicsit nehezen kezeled, javaslom ne engedd, hogy csak az érzelmeid alapján ítélj, dönts. Szentelj időt a dolgok, emberek megértésére.
Apu kérdése már nem látszik ennyire derűsnek, ami persze nem zárja ki, hogy nem szereted, csak ő válthatod ki olyat benned,ami a lemondásokkal szemesíttetett téged az életben. Ha így volt, ne haragudj rá, ez volt a dolga:-).
Mivel foglakozol, mi a hivatásod?
Üdv.: Attila
April 27th, 2009 at 15:46
Kedves Attila!
Megdöbbentő, hogy mennyire betalált az elemzésed. :-)
Tényleg nincs gyerekem, és valóban félek attól, hogy rábízzam magamat valaki másra egészen.
És valóban így van, szeretem anyukámat és apukámat is, bár kettő közül nem igazán tudom, csak sejtem, hogy ki a valódi apám.
Mindkettőnek sokat köszönhetek, egyiktől az életet kaptam, a másikuk felnevelt.
Ez a “titok”, amit valahol tudtam a lelkem mélyén, nehezítette az életemet.
Le kellett mondanom arról, hogy egy igazán nyitott szívű apa szeressen, mert a nevelőapámmal nem tudtuk elfogadni egymást. Csak később derült ki biztosan, hogy nem is kellett. :-)
A kapcsolataimban ne az érzéseimre hallgassak???
Ez jó. :-)
Ennyi tűz mellett szerinted ez lehetséges??? :-))))))
Bár, azért fejlődöm…
És a zárt ajtókat is rövidebb ideig döngetem már, mint régebben. :-)
Az áldozati szereppel viszont nem vagyok kibékülve, de mégis vállalom, bár ez már tudatos vállalás. Sajnos, idealista vagyok. :-)
A tűz elemészt?
Néha igen, még saját magamat is…, inkább mint másokat.
Ez a karma dolog azért mégiscsak pozitív irányba vihető. Rengeteget lehet tanulni belőle, az bizonyos.
Egyébként tanár vagyok, és egyre fontosabbnak tartom a személyiségfejlesztést. A képességeim csak segítenek ebben, és már tudom, hogy nem ezekkel kell boldogulnom, hanem mindezt, ami megadatott, a pszichológia területén érvényesíteni.
Köszönöm az elemzésed, rengeteget segítettél a továbblépésben egy nyitott ajtó felé.
Ja, még valami. :-)
Szeretem a lírát, véletlenül éppen magyart is tanítok. :-)Hát, igen, az érzések. :-)
April 27th, 2009 at 16:09
Keves Patrícia,
Köszönöm visszajelzésedet, ezek nekem sokat segítenek.A lírához való vonzódásod, humán érdeklődésed teljesen a helyén van. Mindenképpen elveszett benned egy javíthatalan romantikus az idealista mellett:-).
Ha még két kérdést megengedsz: Hány évesen ment el apukád? Mi volt a legnagyobb fájdalom az életedben?
Üdv.: Attila
April 27th, 2009 at 21:18
Érdekes kérdések. :-)
Apám 50 évesen ment ki a testéből, viszont utána még öt évig mellettem volt. Elmentem egy szakemberhez, de végül aztán én segítettem át valahogy. Édesanyja jött érte, és ő nagyon haragudott az anyjára, mert akkor lett öngyilkos, amikor apa csak hat éves volt. Nagyon szenvedett mindkettő. Akkor döbbentem rá, hogy bizony a lélek is szenvedhet. Viszont felemelő élmény volt, amikor végre találkoztak. Érdekes látni hat évesen azt, aki felnevelt, és a nagymamádat, aki annyi idős, mint éppen most te. :-)
A legnagyobb fájdalmam, hát, ez is komplex kérdés, ha megengeded, dalban válaszolok. :-)
http://www.youtube.com/watch?v=IWDf-3SuGdg
April 27th, 2009 at 21:59
Köszönöm!
April 28th, 2009 at 19:50
Kedves Attila!
Szeretnék élni a lehetőséggel és megkérem elemezze ki a horoszkópomat.
1976 április 25.-én születtem Dunaújvárosban, hajnali 2 órakor.
Köszönettel:Csaba
April 29th, 2009 at 16:41
Kedves Csaba,
Éppen most nyitottam meg újra a jelentekzés lehetőségét, így te vagy az első.
Első ránézésre az jutott eszembe a horoszkópodról, hogy te vagy a nők álma:-). A nők szeretik az ilyen beállítottságú fiúkat. Talán, amit nem szeretnek benned, hogy túl sokat dolgozol, ezért kevesebbet tudsz velük foglakozni:-). Lehet, hogy most az gondolodsz, hogy ezt jó lenne nekik is elmondani, de ez nem egészen ilyen kerek. Sajnos a nők nagy része a rossz fiúkat szeretik, te pedig jó fiú vagy. Érzékeny, gondoskodó, sok gyengédséggel. A nők erre vágynak, de nem ettől jönnek lázba. Jó mi?
Ezzel kapcsolatban még annyit, hogy a kivárós stratégia, és a túlzott biztosra törekvéssel lemaradhatsz az élet nagy lehetőségeiről.
Amiért írtam még, hogy másik nem milyen szerencsés lehet veled, hogy a feladatod alkalmassá tesz a klasszikus családapa szerepre. Melletted megélheti a nő a biztoságot, és az érzelmei viszonzását is megkaphatja. Most nem ajnározni akarlak, de jó ha nem szégyenled, hanem felvállalod, hogy te nem macsónak születtél, nem mintha az kiváltság volna.
Feladatul az önfeláldozó gondoskodást kaptad. Most itt nem arra kell gondolnod, hogy önkéntes szervezeteknél teljesítesz humanitárius szolgálatot. Nem mintha az nem lenne jó, de szerintem az nem a te asztalod. A legesélyesebb nálad a családban való gondoskodás. Ennek az az oka, hogy neked az anyaghoz való hozzáálásod annyira erős, hogy csak ekészen extrém esetben lennél képes anyagi bizonytalanságban létezni. Ha viszont fő motivációdat az anyagi teremtést megvalósítod az tudod kinek adni. Itt fontos hagsúlyoznom, hogy kapsz, de oda is kell adnod. Legkönnyebben pedig ezt a családnál tudjuk megtenni. Nagyon kell figyelned, hogy az anyagiak ne tegyék tönkre az életedet. Téged ugyanis erről az oldalról lehet a legkönnyebben megingatni. A Sors ad és elvesz. Ha te mindent meg akarsz tartani, mindet el fog venni. A céjaidban is az önfelálozásnak kell megjelennie. Azok az legjobb célok ilyenkor, amikor valaki más céljait segíted, úgy, hogy a te szekered is halad. Mint pl. egy közös vállalkozás, ahol te vagy a “vízhordó”.
Elsősorban anyukádra vagyok kíváncsi. Olyan, mitha rajta keresztül kellett volna megtanulnod, mit jelent lemondani a másikért. Ennek számtalan analógiája lehetséges. Vagy anya nélkül nőttél fel, vagy anyukád önfelálozó gondoskodása vett körül.
Van itt még egy érdekes jelzés, amit szeretnék megérteni. Ez elég intim. Könnyen lehetnek szexuális zavarok, és kis homoszexuális beütés is látszik. Ne botránkozz meg, ha őshímek érzed magad, sok férfi képletében ott van a jelzés, és legtöbbször másban jelenik meg az adott szimbólum.
Pénz, munka, áldozatok. Ezeken gondolkozz a legtöbbet.
Üdv.: Attila
April 29th, 2009 at 19:40
Kedves Attila!
Először is megköszönöm fáradozásod. Figyelemmel olvastam soraid és úgy érzem bizonyos megállapításaid valóban illenek rám. Vagyis az énképemre) Valóban nem vagyok macsó alkat, ami úgy érzem inkább hátrány mint előny, ez és a hozzá kapcsolódó részletek helytállóak. Viszont keveset dolgozom, sok szabadidőm van, mindig is ilyen környezetben dolgoztam, ilyen környezetet kerestem. Persze kötődök az anyagi dolgokhoz, de ha megvan egy normál szint azzal megelégszem, alapvetően igénytelen vagyok.
Saját családom nincs, nem is volt. Anyámmal élek még jelenleg is. Az önfeláldozó gondoskodás őt jellemezve, azt hiszem szintén helytálló megfogalmazás. Apámat nem ismertem, 2 éves voltam mikor elváltak.
Homoszexuális hajlamról, beütésről nincs tudomásom. Ha van ilyen az tudattalan, mert én 33 évem alatt még nem vettem észre ilyesmit magamon.) Ha a rendszertelen nemi élet zavarnak számít, -annak kivételével- szexuális rendellenességekről, perverziókról stb.. sincs tudomásom.
A munkát és pénzt nem érzem annyira fontosnak az életemben, amennyire itt kiemelted. Összevetve többségében magamra illő elemzést készítettél. Ha valami eszedbe jut még válaszomból érdeklődve várom.
Üdv:Csaba
April 29th, 2009 at 20:27
Kedves,
Csaba, köszönöm őszinte válaszodat, elgondolkodtatott.
Nem szoktam dolgokon “lovagolni”, ha nem látom nagy fontosnak. Nagyon meglep, hogy az anyagi megfontolás számodra nem annyira domináns. A munkát még meg tudom érteni, hogy annyira nem tied, sőt…de a pénz… Ennek csak oka lehet. Ha más analógiában éled. Azért mondtam, hogy pénz, mert ma az anyagiak jelentik a biztonságot és a kényelmet. Neked ezek a fontosak. Ha ezeket megkapod valóban nincs hova “húznod”. Hm…még átgondolom.
Mivel foglalkozol, mi a hivatásod?
Érdekes, hogy apukád “elvesztése” nem markáns a horoszkópodban. Mit jelent Neked ez a tény? Érzed a hiányát? Elítéled? Tartjátok a kapcsolatot? Miért hagyta el a családot? Van tesód, féltestvéred?
Üdv.:
Attila
April 29th, 2009 at 21:39
Igen, ebben igazad van, a kényelem és biztonság valóban fontos, szerintem nem csak nekem, bárki másnak is. Átlagos keresetű melós vagyok, egy gyárban dolgozom beosztottként. Nem éhezek, apró luxusra is futja, nem vágyok többre. Nem vállalok pluszmunkát, azért hogy egy kicsivel több pénzt költsek el, pedig lenne rá lehetőség. Ha nincs pénz, nem is hiányzik semmi, ha van elköltöm hamar. Nem tervezgetek feleslegesen. Azt hiszem lehet kényelmesen és biztonságban élni egy szintig szegényen is.
Apámmal nem tartjuk a kapcsolatot, párszor láttam a 30 év alatt. Nem érdekel, talán valamiféle harag is van bennem. Érzem a hiányát, ésszel felfogva, hogy gyerekként szükség lett volna rá. Most már nem hiányzik. Van féltestvérem, ő újranősült és ott született egy fiú. Anyámat terrorizálta, verte ez miatt váltak el. Erőszakos ember, emberölési kísérlet miatt ült börtönben 2 évet, 25-30 évvel ezelőtt.
Más nem jut eszembe.
Üdv:Csaba
April 30th, 2009 at 8:05
Szia,
Köszönöm a válaszaidat. Elraklak a még megértésre váró eseteimhez:-)
Minden jót Neked!
Attila
April 30th, 2009 at 8:31
Szia.
Én is köszönöm fáradozásod, érdekes és elgondolkodtató az elemzésed.
Minden jót neked is!
Üdv:Csaba
April 30th, 2009 at 14:51
Kedves Atilla !
Nagyon szeretném ha kielemezné a horoszkópom, még soha nem hallottam ilyen extra ajánlatról mint az Öné, hát…remélem elnyerem.
Nagyon várom, a segítség most jól jönne, és ígérem válaszolok a kérdéseire is ha van !!
Köszönöm, további sok Jótettet !!
Szül.idő: Pécs, 1966.06.04. 15h 18p vagy 20perc
April 30th, 2009 at 20:23
Kedves Attila! Én a fiam horoszkópjának elemzését szeretném kérni.. Ő Balázs és 1992. május 6-án 1 óra 55 perckor született Budapesten. Előre is köszönöm!
April 30th, 2009 at 20:48
sziasztok. Attila,
én oxána vagyok. szeretnék kérni egy elemzést, ha lehet, talán utat mutatna, mit kezdjek az életemmel. 1976.07.27-én születtem, 0 óra 40 perckor, székesfehérváron. kíváncsi lennék az aszcendensemre is, mert amit neten találtam, annak a szöges ellentétje vagyok. segíts légyszi.
May 3rd, 2009 at 13:32
Kedves Attila!
Szeretnék kérni egy horoszkóp elemzést.
1977.06.13-án születtem éjjel 1 óra 30p és 45p között kecelen.
Válaszodat elöre is köszönöm.kérlek segíts.
May 4th, 2009 at 9:03
Kedves Mária,
Valóban a megfelelő nevet kapta a feladatához, amolyan jó “Máriás”:-)
Tanítani a világnak, mit jelent az önzetlen, szeretetből fakadó áldozathozatal, valamint miként lehet a veszteségei ellenére is harmóniába kerülni az életével a hit által. Nehéz és magasztos feladat. Gondolom benne lenni nem annyira rózsás, de nem is mulatni születtünk.
Tuljadonképpen itt le is zárhatnám az elemzést, mert az imént elmondottakban minden benne volt, ami számít. Mivel azonban az anyagi világban ezeket a fenkölt fogalmakat nem árt megfoghatóvá tenni, lássuk, mit értettem a fentieken.
Két vezérvonalat kell követnie. Az egyik a gondoskodás. A gondoskodás az, amikor alárendeli akaratát egy gyengébb akaratnak, mert érzelmileg kötődik. Ennek klasszikus példája a gyermekvállalás, de minden olyan esetben megélhető, ahol az előbb elmondottak teljesülnek. Itt fontos kiemelnem, hogy az ilyen feladattal együtt jár a felfokozott szeretet igény. Adni és kapni. Ebből adódóan ön akkor van a legnagyob veszélyben, ha megérinti a magány. Az az érzés, hogy önre nincsen szükség, végzetes folyamatokat indíthat el, ezért fokozottan figyeljen ha az egyedüllét környékezi.
A másik szál a tanítás. Ez nem feltétlen jelenti a pedagógusi pályát, sőt inkább szól a hitelességről. Amikor egy nehéz élethelyzetben önmagad tudsz maradni, ez az igazi tanítás. Meg tud csinálni olyan dolgokat, amire mások felnéznek. Mi tagadás legtöbbször a veszteségek és lemondások teszik próbára. Mindezt a harmóniára és biztonságra törekvés nehezíti, hiszen e kettő nehezen képes elengedni.
Az ilyen feladatokat már korán el kell kezdeni tanulni. Az apáról való lemondás hangsúlyos a képletedben, ezért kérdem, hogy mi van apukával?
Érdekes kérdés még a gyermek. Megjelenik a lemondás és önfeláldozás e területen. Mondjon nekem valamit erről a területről kérem.
Üdvözlettel: Attila
May 4th, 2009 at 19:04
Kedves Attila!
Szeretnék kérni én is egy horoszkóp elemzést.
1985.03.28.-án születtem Kecskeméten, de. 10:30-kor. Egyszer készítettek nekem egy születési idő korrekciót, ami szerint a pontos óra és perc: 10:23.
Én ettől függetlenül a 10:30-at “használom”, gondolom, ez a 7 perc is sokat jelent, bár az aszcendensem attól még ugyanúgy rák mind a két esetben. Ez jellemző is rám.
Köszönöm : Andi
May 5th, 2009 at 18:00
Kedves Attila !
Gratulálok !
Nagyon nagy a tudásod minden igaz amit írtál, a kérdéseid pedig speciálisan “tényekbe vágó” kérdések.
Nagyon jól olvasod a horoszkópot, és ezt velősen, érthetően megfogalmazod.
A válaszaim neked:
Apukámra vonatkozó:
- “Az apáról való lemondás hangsúlyos a képletedben, ezért kérdem, hogy mi van apukával?”
Édesapám meghalt amikor 2 éves voltam, (gyomorrákban 29 évesen )
Egyben válaszolok a még nem feltett kérdésedre is: mi történt a férfiakkal az életembem ? (8. házas Mars, algol állócsillag 8. házban)
Ezuán 4 évre meghalt a nagyapám. Később a nevelő apám, majd a nevelő nagyapám), tehát senki nem tudta pótolni amit keresek : Az Apát.
gyerekekre vonatkozó kérdésed:
- “Érdekes kérdés még a gyermek. Megjelenik a lemondás és önfeláldozás e területen.”
Négy fiam van: 26 éves, 23 éves, 14 éves 15 éves.
A gyerekek sokáig megkötöttek mert a négy gyerekkel elválni és egyedül nevelni az bizonyos áldozattal és “kínokkal” jár,anyagi és érzelmi is, plusz a kötöttség.
DE…!!
Ennek ellenére az szívesen szülnék még, vágyom rá … aztán jön a józan ész, mennyi lemondással jár.
Amit eltaláltál még:
Volt 4 év teljes magányom ahol a hitem tartott életben és az égiek, és a tanításaik amit kaptam, hogy az lehessek és azt tehessem amit írtál, ahhoz előbb magamnak kellett végig menni a tanítás útján.
Ez a kitartásról , szeretetről, áldozatokról, önfeláldozásról szólt.
Ahogy találóan írtad: “Máriás”, még soha senki nem fogalmazta így meg nekem.
Embereknek segítek “ébredezni”, és elindulni önmaguk belseje felé.
Tanítok, de nem pedagógus vagyok, inkább “papos” tanító és inkább közvetítő, hír vívő Hermész.
Meditációt, energiákat, felsőbb érzékelés fejlesztését tanítom és médiumi munkák.
Közben meg vannak a saját nagy buktatóim, hogy mutathassam amiről írsz:
“-Amikor egy nehéz élethelyzetben önmagad tudsz maradni, ez az igazi tanítás. Meg tud csinálni olyan dolgokat, amire mások felnéznek.”
Nagyon köszönöm amit írtál nekem mert a tömör lényegre törő válaszod segített abban elhigyjem : végzem amiért jöttem, jó az írány, és a dolgok megélése a tanítást tökéletesíti.
Köszönöm, és minden tiszteletem a tied !!
Tóth Mária
May 6th, 2009 at 7:36
Kedves Mária,
Köszönöm a bíztató szavakat, és nyíltságodat. Jó látni, hogy még vannak igazi Máriák! Régen láttam már ilyen szép horoszkópot boldogan élve. Azt is látom, hogy ismered a csillagok üzeneteit. Igen, a te utadon sokat lát az ember lánya:-).
Hitet és kitarást kívánok Neked! A többi meg már magától jön…
Mély Tisztelettel: Attila
May 7th, 2009 at 19:30
Üdvözlöm Attila!
…és kíváncsian várom elemzését, melyet előre is köszönök:)
Megszületésem:
1978.04.18. 17óra 5 perc Miskolc
Tisztelettel: Erika
May 9th, 2009 at 20:57
Szia Attila,
Nem tudom, hogy kéne e most írnom valamit magamról, gondolom, ha érdekesnek találsz valamit és van kérdésed, akkor felteszed azt. Kérdezz nyugodtan majd ha lesz rá időd, válaszolok. Elöljáróban annyit, hogy 2 gyermekem nevelem egyedül, nagyon egyedül vagyunk a világban, elveszve, tanácstalanul. Tulajdonképpen semmi sem úgy alakul ahogy szeretném vagy valaha is terveztem.
Köszönöm, s addig is minden jót.
Tisztelettel,
Oxána
May 10th, 2009 at 8:43
Kedves Oxána,
Nem kell írnod semmit magadról, ha sorra kerülsz (két hét múlva) megírom, ami szerintem fontos a sorsodat illetően. Most már figyelembe veszem és nagyobb hangsúllyal elemzem ezt a párkapcsolati kérdést, mert gondolom ez az egyik nehézség most az életedben.
Addig is sok mosolyt kívánok!
Attila
May 10th, 2009 at 11:45
Kedves Attila,
Köszönöm a visszajelzést. Kíváncsian várom az elemzést, ami a legjobban aggaszt, hogy meddig bírom még egészséggel és ’szerencsével’, mert anyagilag nem számíthatok senkire,(nem is szeretnék azt hiszem) nincs családunk, csak mi 3-an. (Szerintem olyan férfi nincs, akit én mostanában el tudnék fogadni.) De majd ha sorra kerülök.
Nagyon köszönöm.
Tisztelettel,
Oxána
May 12th, 2009 at 8:06
Kedves Tímea,
Nem szívesen elemzem harmadik személy horoszkóját, még akkor sem, ha egy gyermekről van szó. Ennek technikai és elvi okai vannak, amit most soká tartana kifejteni. Ezért aztán másként is fogok elemezni, mintha neki mondanám.
Sokat gondokodtam, vajon mi végre születhetett ez a gyermek erre a Földre, ugyanis, öntörvényű és nem igazán hajlandó az áldozatvállalásra, sőt nem is dolga. No de senki nem születik csak magáért. Azt gondolom ő még nehezebb feladatot kapott. Ez amolyan világmegváltó hazafi szerep. Ezt a rendkívül erős személyiség csak egy esetben hajlandó a köz javára fordítani energiáit, és nem a saját gyarapodására koncentrálni, ha képes azonosulni egy szellemiséggel, melyről elhiszi, hogy a világ általa előrébb jut. Ő remekül látja, a hibákat a rendszerben, képes volna rá, hogy újat, jobbat hozzon. Ehhez legtöbbször kell egy közösség, aminek élén az a zászlót hordhatja.
Ezek az energiák azonban sokszor csak a lázadás szinjén maradnak. Lázadás minden és mindenki ellen, akik őt korlátozni akarják. Más akar lenni, ezzel felrúgva a tradícionális elveket. Az építő és romboló kritika egyaránt a kezében van, rajta múlik melyiket használja. Taníthatja a környezetét, mert hatással van az emberkere. Sőt, itt meg kell kérdeznem, hogy hétköznapi mércével egészséges e a fiad. Gondolok itt különböző fogyatékosságokra, illetve hiperaktivitásra. Ha nem, nem kell félned, már nem lesz az, de az említett energiák ilyen szerepben is megnyilvánulhatnak.
Mindemellett ott van a gondolkodásában a ragaszkodás és a birtoklás vágya is. Tudom, hogy ez ellent mond az előbbieknek, de attól még ott van és feszíti a személyiséget. Talán azért is kapta, hogy ne legyen önmaga ellensége, képes legyen a józan mérlegelésre.
A feladata az első szakaszban leírtakból már látszik. A világ jobbítása, tenni azt, amit a másik nem tesz, segíteni ott, ahol mások elbuknak.
Elsősorban arra kell vigyáznia, hogy az önös érdekek ne kerekedjenek felül, amire jó esélyi vannak. Ez esetben súlyos pofonokkal fogják visszaterelni őt az Útra.
Üdvözlettel:
Attila
May 12th, 2009 at 16:04
Szeretnék élni ezzel a lehetőséggel én is, Pincehelyen születtem 1974. május 13-án 11.02.
Köszönettel Katalin
May 12th, 2009 at 17:07
Kedves Attila! Köszönöm az elemzést és azt, hogy kivételesen harmadik személynek is megtetted. /A lányomét így már nem kérem, pedig kíváncsi lettem volna rá :) / A jellemzés teljesen helytálló. Általános értelemben véve egészséges volt. Sajnos, a benne rejlő energia valóban a lázadásban és birtoklásvágyban merült ki, de nem volt képes a józan mérlegelésre. Köszönöm mégegyszer!
May 12th, 2009 at 21:33
Kedves Attila!
Budapesten születtem 1975. augusztus 13-án 14.05 órakor. Kérem, ha lehetséges készítse el az elemzésem!
Köszönettel:
Lea
May 12th, 2009 at 22:36
Kedves Attila!
Kivételesen nem kérni, hanem gratulálni szeretnék ezért a kitartó és segítőkész, önző szándéktól mentes, szép munkáért, amit végzel. Végigolvastam mindet és már így is tanítottál. Köszönöm.
Legjobbakat, erőt, jókedvet! :o)
Üdvözlettel,
Lívia
May 13th, 2009 at 8:51
Köszönöm Lívia, jól esnek szavaid.
Sokat kaptam az élettől, jó adni is valamit.
Üdvözlettel: Attila
May 14th, 2009 at 9:08
Kedves Oxána,
Sokat néztem a horoszkópod, hogy vajon mi lehet a lényege. Látom, hogy milyen vagy, és hogy mi nehéz, de nem értettem miért kell ezeket megtapasztalnod. Úgy hiszem sikerült megértenem. Egy szóval felenék: Alázat.
Az alázat az én fejemben egy pozitív csengésű fogalom. Arról szól, meg tudunk e hajolni az Isten (Sors) akarata előtt. Azokat az emberek tanulják ezt, akik nagy önérzettel, és erővel születnek. Mint Te. Aki mindig tudja, tudni véli, mit kell tenni, és kívülről nézve erő, és magabiztosság sugárzik. Belül azonban kétségek és bizonytalanság kezdi ki a megingathatatlannak tűnő jellemet. Alázatra a Sors kudarcok és csalódások által tanít. Nem azért, mert ki akar szúrni veled, hanem másként nincs esélyed megtapasztalni egonk arnyék mivoltát, az isteni akarattal szemben. Erre tanít ez az életed.
Mindezekkel együtt feladatod megélni a fensőbbséget, hogy az emberek felnézzenek rád. Ez egy olyan feladat, amit analógiában meg kell élned! Az igazi persze az lenne, ha azért néznének fel rád, mert alázattal viseled a sorsodat. Ezzel egyszersmint tanítod a környezetedben élőket. Neked elengedhetetlen szükség a külvilággal való kapcsolat, még ha néha azt is gondolod, hogy legszívesebben elbujdokolnál a világ elől. Létszükséglet a környezet visszajelzése, mert csak így élheted át az elismertség érzését.
A párod elvesztése is fontos állomása a tanulási folyamatnak. Valószínű komoly áldozatvállalást és lemondást igényelt volna a társ megtartása. Meg tudhatom, hogy mi volt a valós oka a társ elhagyásának, vagy estleg meghalt?
Ilyenkor egyébként nagyon fontos megérteni az apával való kapcsolatodat. A feladatod egy részét ugyanis onnan kellet, hogy megtanuld, mondhatni a felkészülés rajta keresztül történt. Lehet, hogy ő már korán le alkarta törni a szarvadat, vagy csaupán „nem léte” hozta elő belőled, hogy te legyél az irányító. Hogy élted meg vele a kapcsolatod?
A gyermekeid normál úton születtek, vagy császárral? Nem lehet, hogy te akartad jobban a gyermeket?
Mi a hivatásod?
Kérlek anyukádról is mesélj egy kicsit, ő sem lehetett „piskóta”.
Ja igen, és a testvér is nagy szerepet tölthetett be az életedben. Mondjuk egy idősebb bátty. Van tesód?
Üdvözlettel: Attila
May 14th, 2009 at 11:41
Kedves Attila!
Elöljáróban kérlek, ajánlj egy megbízható, lelkiismeretes asztrológust, aki jártas a szinasztria-elemzésben, elérhetőséggel.
Ezen kívül pedig szeretnék kérni Tőled egy elemzést, és útmutatást a valódi :) hivatásommal kapcsolatban. Több utat bejártam, és érzésem szerint eljött az idő, hogy a mostani kavalkádból megmutatkozzon az a foglalkozás, amiben kiteljesedhetek.
Minden egyéb jellemzést, tudnivalót megköszönök, de elsősorban a hivatásra “hegyezd ki”, kérlek, a jellemzést.
Szül.: 1976.02.25., 0:15, Esztergom
A Szaturnusz a nyolcadik házban, a Rák jegyében miféle veszteséget jelent? Elveszítem a családomat, a családi biztonságot, vagy túl vagyok-e már rajta? A második, Bakban álló holdam milyen kapcsolatban áll a Szaturnuszommal? Ennek mi a jelentése?
Látsz arra utaló jelet, hogy sorsot cseréltem az elmúlt évben? Mert én úgy érzem, más vágányra tereltek, ez egy másik film, amibe belecsöppentem… Ennek örülök, mert boldogabb és tartalmasabb ez az új periódus, a jelek szerint fejlődésre ad módot, de újdonsága miatt kicsit esetlenül mozgok még benne. :)
Hatalmas segítség lenne az iránymutatásod, hogy kiszabaduljak a jelenlegi vákuumból.
Elég sok kérdést tettem fel, igaz? Előre is nagyon-nagyon köszönöm a munkádat,
üdvözlettel:
Tamás
May 15th, 2009 at 22:36
Szia Attila,
Döbbenettel, a szívemhez kapva olvastam az elemzésedet. Köszönöm szépen. Igen, azt hiszem igazad van, hogy meg kell tapasztalnom ezt a rengeteg csalódást, amiben eddig életemben nem volt részem. de meddig? összeszorul a szívem, ahogy ezt megfogalmaztad. mindig ’szerencsés’ voltam az életemben, a gyerekek apja ezt pl. sokszor hangoztatta, hogy minden az ölembe hullik, minden jól sül el, és soha nem idegesítem magam semmin. hát ez megváltozott azóta, hogy otthagytam. akkor veszek egy nagy levegőt, és válaszolok a kérdésekre.
boldog párkapcsolatban éltünk, szerettük egymást, az utolsó hónapig szerelemmel (az ismerősök is irigyeltek, hogy tudjuk így egymást szeretni még 10 év után is..) jól éltünk és boldogan.felépítettük a házunkat, és mire a legkisebb is óvodás lett, elhelyezkedtem dolgozni. nem voltam már csak feleség és anya, féltékenysége elfajult, olyannyira, hogy már a gyerekeken verte le, pszichikailag és tettekkel szintén. mikor már ide került a sor kb. 2 hét leforgása alatt, a ‘nagy önérzetem’ ezt nem engedte, és otthagytam a saját házamat, (azóta is ott lakik, nem beszélünk), felpakoltam egy-két szatyrot, és eljöttem a gyerekekkel. feljelentettem a rendőrségen, kiskorú veszélyeztetéséért, meg a többiért. akkor elkezdett üldözni, ellopta az autómat, követett, fenyegetett éjjel-nappal, hívogatott mobilon, munkahelyen, egyedül nem mertem közlekedni. borzasztóan féltem attól az embertől, akit addig szerettem. meg akart ölni amikor egyedül kapott el, mindenért feljelentettem. a rendőrségen akkor azt mondták, mikor szinte minden nap bejártam valami új dologgal, hogy mit csodálkozok, hiszen egy többszörösen büntetett emberről van szó. és fogta a rendőr a priuszos listát, és olvasta másfél oldalon keresztül. akkor leájultam a székről. sajnos rá kellett döbbennem, hogy 10 évig feküdtem és keltem olyasvalaki mellett, akiről fogalmam sem volt, hogy kicsoda. mikor találkoztam utána egyszer vele, megkérdeztem tőle ezt, hogy miért nem mondta el 10 év alatt egyszer sem, rám nézett, és mosolyogva azt mondta: nem kell nekem mindent elmondanom..
összeomlott bennem minden, a világról alkotott nézetem, emberismereti tapasztalatom, tudásom. addig úgy gondoltam, ‘mindent’ tudtam, mindenről volt egy megalapozott, tényekkel alátámasztott véleményem. de azután úgy éreztem nem tudok többé semmiről semmit. egy terror volt az életem 8 hónapon keresztül. az ismerőseim sem mertek velem beszélni,(kivéve 2 ember, akivel ma is tartom a kapcsolatot) mert mindenkit fenyegetett, szóval, tettel. kifordult magából az ember. 8 hónap után megszakítottam a kapcsolatot mindenkivel, hogy miattam ne legyen baja senkinek, felköltöztem pestre 70km-ről, teljes inkognitóban, hogy majd itt szem elől téveszt. megváltoztattam a külsőmet, mindenféle óvintézkedést megtettem, filmbe illő műveleteket hajtottam végre. új életet kezdtem a nulláról. vettem itt egy lakást hitelre, számot cseréltem, mindent titkosítattam. ha az utcán valaki nézett, miközben velem szembe jött, gyomrom görcsben volt, hogy ő lesz az, akit felbérelt, és ő fog nekem támadni. gázsprayvel, ‘fegyverekkel’ közlekedtem. (mondjuk a mai napig a gázspray még mindig kéznél van). 4 hónap múlva felhívott az egyik verőembere a vadonatúj számomon, hogy jövő héten akkor meglátogat. akkor fogtam az összes pénzem, hitelkártyám, még vettem fel hitelt, és egyik napról a másikra elutaztunk a gyerekekkel, egy kis, szinte neve sincs szigetre. lakásomat kiadtam, és nem mondtam senkinek semmit. az albérlőket 1 évig zaklatták, hogy hol vagyunk a gyerekekkel. kint egy pokol volt az életem, alja munkát végeztem, autókat mostam, takarítottam, általában szörnyű helyeken laktunk, és épp hogy megéltünk. (előtte mindig jó munkám volt, vígan kerestem pénzt.) persze voltak ott jó élmények is, és történtek igazán fantasztikus dolgok is. de még 8000 km-rel odébb is ha valaki hasonlított rá, a pánik fogott el, hogy kész, végem van, utánam jött..
nem akarlak nagyon leterhelni, nagyon bonyolult az életem azóta. férjhez is mentem azóta egy amerikai pasihoz, de kiderült róla hogy bigámista, szélhámos és tudathasadása van. gazdag nőkre bukott, és én annak néztem ki. ennyit erről. szóval az egyik pszichopata, a másik tudathasadásos, a szigetekről pedig menekülnöm kellett egy skizofrén miatt. aki pedig zaklatott magyarországon 8000 km-rel odébbről, és aztán, ha megláttam itt valakit, akire ő hasonlított, az ismerős érzés fogott el. ez most így nagyon viccesen hangozhat, de tényleg ez az igazság, minden szó, és nem túlzás. mindegyik egy nagyon értékes embernek tűnt nekem, mind intelligens( kivéve a gyerekek apját, nem rossz indulatból..), de agyilag beteg embernek bizonyulnak később, amit persze én ismerek fel utoljára. emberekben rengeteget csalódtam. a férjem is zaklatott mikor otthagytam, és pár havonta jön mindig valaki, aki nem száll le rólam. ne haragudj, hogy ennyit írtam, próbálom magam rövidre fogni.
kérdezted édesapám, egyik legfájóbb pontja életemnek. nevelőapám volt 14 éves koromig. az utolsó egy évét kórházban töltötte. bennem az egész világ összedőlt, mikor ő meghalt, pedig a nagyi akkor azt mondta, ha apád hal meg, csak a fél világ dől össze, de ha anyád, akkor már az egész világ összeomlik. hát nekem ez fordítva volt. Aput borzasztóan szerettem, ő nevelt fel inkább, anyám mindig csak úton volt, mindig a repülőtérre vittük apuval, vagy éppen onnan hoztuk, sose volt otthon. és csak Apu szeretett igazán. nagyon intelligens, mindenki által tisztelt ember volt. ahogy meghalt, anyám kirakott az utcára, egyszerűen haza sem engedett sokszor, takarodjak. 15 évesen még kiküldött külföldre tanulni, mert ez volt Apu végakarata, ezért hagyta rá a vagyonát. amit tulajdonképpen rám hagyott a halálos ágyánál egy tanú jelenlétében, de írás nem volt róla, a tanú pedig közölte, hogy nem fog anyám ellen állni, hiszen kapott ezért egy kis jutalmat. anyukám gyorsan ki is tagadott ügyvéd jelenlétében az egész örökségből, és meghagyta majdani saját örökösének egy barátnőjét. ezt így gyorsan összefoglaltam, mert ennél ugye ez sokkal bonyolultabb.
15 éves korom óta nem igazán beszélek anyámmal. 16 évesen jöttem haza, albérletben laktam. mikor az első gyermekem 3 éves volt, akkor találkoztunk, 21 voltam, utána is ünnepekkor maximum. 4 éve pedig egyáltalán nem. soha nem szeretett, ezt többször hangoztatta is, hogy csak púp voltam a hátán. nincs testvérem, csak felek vannak az igazi apámtól, akiket nem ismerek. nagyszüleim külföldön élnek, édesanyám is az. 18 évesen megkerestem az igazi apámat, de az is egy drasztikus élmény volt. kiderült róla, hogy homokos, pornószínész, és még utána jól hátba is döfött.. míg Apu élt, jó életem volt, aranykanállal ettünk, gyémántozott asztalnál ettünk, általános iskolás koromra 2 útlevelem betelt, külföldre jártunk vásárolni, színházba. Apunak nagy tervei voltak velem. ha még most is élne a saját multinacionális vállalatom igazgatója lennék. nagyon nehezen engedett el, 1 évig halála után folyamatosan velem volt, vigyázott rám, amíg el nem mentem külföldre. szerintem a nagy szarvat apu rakta a fejemre, ő bánt velem kiskirálynőként, anyám meg dámának nevelt, hisz ő maga is egy dáma. és tényleg úgy viselkedek, mint egy királylány. ez vegyítve a büszkeségemmel talán ez hozza a nagy vonzerőt, hogy mindig rám van valaki szállva. és sokszor csak úgy megszólítanak, hogy én milyen ’sszép vagyok’. azt hiszem ezzel is betetőztem már, szeretném, ha valaki azt keresné végre, hogy milyen vagyok igazából, nem pedig csak a külsőségek számítanának. sokszor ezért bujdosok el legszívesebben mindenki elől, és ezért nem akarok senkivel beszélni, találkozni. van egy pár jó barátom, de igazából nincsen senkim, egyedül vagyok. nem számíthatok senkire, de nem is szeretnék, nem akarok senkitől függni, senkitől se kérni semmit. egyedül akarom megoldani az életem, hogy megmutassam magamnak, apunak (és talán egyszer anyámnak?) hogy elértem valamit, amire büszke vagyok. de jelenleg csak hánykolódok, csalódva mindenkiben, próbálni túlélni ezt az egyre nehezedő és bonyolódó helyzetet amiben vagyok, egy jó gyerekkort biztosítani a gyerekeimnek, mert most már hamarosan felnőnek.
a gyerekeimet igen én akartam jobban, a párommal közöltem is, hogyha neki nem kell, elmehet, felnevelem egyedül. 11 szer voltam terhes, ebből 2 sima szülés, többi abortusz. mindegyik fájt a szívemnek. én nagyon akartam mindkettőt, hogy valakinek tudjam adni a szeretetemet. nagyon hiányzott ez az életemből. az ismerőseim felnéznek rám, ahogy egyedül nevelem a gyermekeimet és mindent megteszek értük, hogy értük élek, legfőképp azok akik ismerik a múltamat. az a baj, tudom, hogy a lányomnak, ő a nagyobbik, szüksége lenne egy apukára, de ezt képtelen vagyok neki nyújtani, nem tudok elfogadni és befogadni magunk közé senkit. vallásos nevelést kaptam, s ezt nyújtom én is a gyerekeimnek.
hivatásom, tolmács voltam 15 évig, majdnem egy éve abbahagytam. dolgoztam tőzsdén, amíg egyik napról a másikra be nem zárt a cég a válság hatására. hát ez is egy trauma volt az életemben. minden nagyon bizonytalan. azt nagyon szerettem csinálni. tolmácsolni is szerettem, csak már mikor magasabb körökben tolmácsoltam, elfogott a halálfélelem, hogy talán nem kéne semmibe belekeveredni, senkiről se tudni semmit. most mi leszek még nem tudom pontosan, jelentkezem tanulni jövőre, ha bírom anyagilag még.
Tényleg elnézést ezért a sok információért, sok keserűség van bennem, de alapvetően optimista és jókedvű vagyok. Most nagyon félek mindentől, és mindenkitől tartok, félek, hogy meddig bírom még, meddig tart még ez az időszak, mert tudom, hogy jobb lesz ismét, nekem nem ez az élet való, kell, hogy ismét jobb legyen, de félek, hogy egészségileg vagy ’szerencsével’ nem fogom kihúzni.
és szeretném nagyon megköszönni, hogy próbálsz segíteni megtalálni a válaszokat az életemben rejlő nagy kérdésekre. Tiszteletreméltó az önzetlen segítséged. Mégegyszer köszönöm.
Tisztelettel,
Oxána
May 15th, 2009 at 22:46
Attila, elírtam egy évszámot, nem tudom számít-e, 21 voltam mikor szültem az elsőt, és 24, mikor a másodikat. Köszönöm.
Oxána
May 18th, 2009 at 8:41
Kedves Oxána,
Először is köszönöm, hogy megosztottad velem eddigi életed történetét. Elképedek ilyenkor, hogy az élet mikre képes. Sok történetet hallottam már, és mégis újra rácsodálkozok a világra, mert annyira csodálatos. Ne érts félre, nem a téged ért nehéz időkre gondolok, hanem arra a regényre, aminek főhőseként olyan tanulási folyamaton mentél keresztül, melyet csak a legerősebbek képesek elviselni. A Jó Isten tudja, hogy kinek mi adható az erejéhez mérten, és Te nagyon erős vagy.
Sokat tanultál eddig, és ne gondold hogy vége van. Félned azonban nem kell, nem szabad. Az Sors legtöbbször ilyenkorra kicsit félreteszi az ostort, hogy időt hagyjon a feldolgozásra, a tanulásra.
Nagyon fontos, hogy sose az embert nézd, amikor szomorúság, fájdalom ér. Ők mind csak eszközök a Sors kezében, hogy megéld, amiért itt vagy. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, különösen Neked, aki könnyebben ítélsz. Kaphatsz az élettől segítséget, de a legnehezebb helyzetekben egyedül kell boldogulnod. Olyankor azonban ott van mindig az az ajándék, amit a nehéz helyzetek hoznak, amit vagy felismersz vagy nem, de érted vannak. Nem szeretnék most bölcseségeket szajkózni, ami attól még igazak, de csak a helyükön értelmesek.
Apró tanács. Tudom, mindkét egyermeket egyformán szereted, mégis kicsit jobban figyelj oda a másodszülöttre. Ne légy paranoid, csak figyeld az apró jeleket, és sokat beszélgess vele. Ne kérdezd miért, mert én sem tudom, csak egy gondolat:-).
Sokat tanultam a horoszkópodból, főleg apukádat és anyukádat illetően.
Lehetsz királykisasszony, de kicsit másként, mint apukád szerette volna. Az a fajta királylány, mint Hamupüpőke. Alázatot tanul, míg végül rátalál a királyfi.
Senki sincs boldogtalanságra ítélve. A boldogság azonban olyan mint az álom, ha meg akarod fogni, menten szerte foszlik. Ha azt gondolod boldog vagy, már számolhatsz is vissza. Sose hajszold, és egyszer csak ott lesz. A köztes időben pedig csak tedd, amit a szíved diktál, és semmit ne bánjál meg.
Köszönettel:
Attila
May 18th, 2009 at 21:01
Kedves Attila,
Köszönöm a válaszodat. Hát akkor bírom amíg bírom..
Ha lehet, szeretnék tőled kérdezni 2 dolgot.
Egyik, hogy esetleg egészségről lehet-e valamit tudni, vagy ’szerencsétlenségről’, vagy hogy mire kéne figyelnem.
Másik, nagyon köszönöm a jó tanácsodat. Ha bármi történne a gyerekeimmel, egy pillanatig sem gondolkodnék,hogy szenvedjek-e még tovább.. de biztos,hogy a másodszülött? ő szófogadó gyermek, nincs vele sok probléma, én születésétől mindig a nagylányom sorsától tartottam, mert az ő életvonala nagyon rövid. sokat sírtam is emiatt, mikor megszületett. és ő nagyon öntörvényű, oroszlán, olyan, mint én. (aranyos, ahogy leírtad, hogy ne legyek paranoiás,köszönöm- mert azt hiszem az vagyok. de lehet, hogy te ezt már tudod is:))
Nagyon köszönöm a válaszodat.
Oxána
May 19th, 2009 at 7:41
Kedves Oxána,
A legfontosabb, amit eddig elmondtam, hogy figyeld magad és az életed. Ennek a sok megpróbálatásnak csak akkor van értelme, ha megtanulod kívülről személni megadat. Ez elején csak az esemény után megy, aztán ha sokat gyakorolsz, akkor már képes lehetsz magában a történésben felismerni az üzenetet.
Betegségről nem szívesen beszélek, főleg, annak nem, aki szeret félni:-). Csak annyit jegyeznék meg, hogy a leghangsúlyosabb a gerinc a központi idegredszer, és a szív, valamint a mozgásszervek. Ha ezekkel szembesülsz, akkor nagyon eltértél a feladatodtól.
Igen, valóban az első szülött kapta meg a te mintádat, és viszi tovább, amit neked nem sikerült. Aggódsz érte, mert magadat látod benne. Én mégis azt mondom többet foglalkozz a második gyermekeddel. Pontosan azért, mert ha nála történik valami, nem biztos, hogy megtudod idejében. Újra mondom, nincs mitől tartanod, amit tehetsz, hogy többet beszélgetsz vele, és több figyelmet szentelsz neki.
Mindig legyél éber!
Szeretettel:
Attila
May 19th, 2009 at 20:43
Attila,
Köszönöm szépen, megpróbálom felismerni az üzeneteket, és mindig éber lenni. További sok sikert kívánok Neked.
Tisztelettel,
Oxána
May 20th, 2009 at 8:45
Kedves Dóra,
Nálad fordítva kezdem az elemzést, mert az életfeladatod látszólag elkülönül a személyiségedtől. Ezért nézzük meg, mi végre születtél, és hogyan tudod használni ennek megvalósításához a kapott tehetségeket. A feladatod, hogy felnézzenek rád, azért, amit tudsz, vagy azért, amit, ahogyan tanítasz. Ez amolyan tanító horoszkóp, ahol a hitelesség és az önbízalom lehetnek a banánhéjak. Mivel hajlmaos vagy az ideológiák gyártására, sokszor ezeket mint pajzsot tartva bújsz ki a felelősség alól. Ez olyan, mint amikor tolvajtól lopni, nem lopás, és társai. Meg ahogy egy régi cimborám mondta, egy intelligens ember, mindent meg tud magyarázni. Nos te is, ezért vigyáznod kell, ne essél a demagógia csapdájába. Mindehhez komoly önkritika szükséges, és sok sok nyitottság. Az igazi tanítás, amikor az ember a saját életével tanít, és képes felvállalni cselekedeteit. Az előbbiek tükrében ezt kell megvalósítanod, és akkor majd felnéznek rád.
A másik markáns vonulat a képetedben a birtoklás és biztonság témaköre. Ez természetesen egy jóval tágabb analógia lánc, de próbálom megfogni a lényegét. Neked nagyon fontos, hogy anyagilag rendben legyél, és lehetőségeidhez mérten önállóan megteremteni az anyagi biztonságot, függetlenséget. Ezzel együtt erős késztetés munkál benned, hogy ezt a törekvésedet minden áron elérd, legyen az anyagi, vagy elvi kérdés. Ezek ritkán erőszakosak, inkább álhatatos és kitartó erőfeszítések a cél érdekében. Mindezzel csak egy gond van. Ezek nem rajtad múlnak. Persze tehetsz érte, de beteljesülés már nem a te kezedben van. Pont ez az oka annak, hogy a vágyaid megélését is és az akaratodat szembe helyezték egymással. Ez az a bizonyos megkaphatsz bármit, ha már nem akarod:-). Te meg annál jobban akarod, minél inkább akadályoznak. A megoldás a vágyaid elengedése, és vágyni arra, ami van, áthelyezkedni a befogadó oldalra.
Itt lenne egy kicsit intim kérdésem hozzád. Szexel nincs gond? Itt főleg arra gondolok, hogy rendben megy és nincsenek gátló tényezők? Modjuk hogy nincs kivel:-) Ez csak félig humoros!
Itt át is térek a párkapcsolati részre, ami talán a legtöbb fejtörést okozza neked. Ennek fő oka az, hogy kiszolgáltatott helyzeteket kapsz: Szerted, de nem szeretnek, szerető vagy, anyagi kiszolgáltatottság, megcsalatás stb. Pont az a nagy biztonság, ami neked elengedhetetlen egy kapcsolatban, valahogy mindig billeg, a szék egyik lába mindig hiányzik.
Értek e nagyobb anyagi veszteségek? Volt e abortusz?
Üdvözlettel:
Attila
May 26th, 2009 at 9:00
Kedves Andrea,
Azt hiszem megleltem a szót, amit kerestem, hogy “megnevezzelek”: a Világmegváltó. Nem mondom, hogy ezért születtél, de ez van a fejedben, és ezen keresztül valósíthatod meg a feladatodat. Egyik ilyen feladatod, (talán a legfontosabb), hogy rátalálj a saját belső utadra. Ez az a fajta belső magány, amivel mindannyian szembesülünk néha, és ami elől menekülünk, mert ismeretlen és segítségre csak magunktól számíthatunk. Itt nem értenek az emberek, és te sem másokat. Az érzelemiddel egyedül mardsz, és el kell jutnod oda, hogy felismerd, csak azért félsz az úttól mert sötét van, tehát nem ismered. Ez olyan, mint amikor éjjel sétálsz egyedül az erdőben. Félsz, pedig pont az van ott, mint nappal, csak éppen most nem látod. Elbizonytalanodsz és hatalmába kerít a fantáziád, ami a félelmeidre alapozva vagy ufókkal vagy szatirral fenyeget. Ezt a kezdetben sötét belső utat kell kivilágítanod a belső fényeddel, ami nem más, mint önmagad megismerése.
Amíg ide eljutsz sok világmegváltó törekvésen leszel túl. Amikor szeretnéd az embereket megváltoztatni, mert te úgy gondolod, tudod mi a jó, nekik és a Világnak. Pontosan ezekhez kaptad lázadó természetedet, erődet, és nagy igazságérzetedet. Ez nagyon jó így! Ez a dolgod. Ezen az úton kudarcok és sikerek árán juthatsz közelebb magadhoz. Rá fogsz döbbenni, hogy senkit és semmit nem tudsz megváltoztatni, csak ha Te változol.
Elítéled az erőszakot és mélységesen felháborít valahányszor szembesülsz vele. Igen, mert lényed apalja. Harmóniába kell hoznod ezt az energiát az életedben, azzal, hogy elfogadod és a megfelelő mederbe tereled.
Mindenzen lázadó elvek és meggyőződések nehezítik meg a párkapcsolataidat is. Nehezen tudsz áldozatot vállani benne, mert nem érzed, hogy kellene, mert azt gondolod azzal magadat adod fel. Drága Andrea, az elvek olyan önmagunk által választott korlátok, melyek soha nem lehetnek tapasztalati alapúak, mert akkor azokat az ego állította. Az ego pedig folyamatosan változik így vele az elv is. Probáld meg az egyetemes elveket követni, melyekbe ősidők óta kapszkodnak a hívők. Igen, mert a valódi elvek megtartásához hit és tiszta szív kell.
Hogy a szülőkről is beszéljek keveset, neked anyukád hozta a feladatod, és őt kell elfogadnod és megértened, hogy azon a bizonyos úton fények gyúljanak. Olyan, mintha erős akartú ám áldozati szerepbe kerülő asszony lenne, akiben azt az erőt tiszteled és szeretnéd tovább vinni. Itt lehetnek olyan érzéseid is, hogy neked nincs szükséged senkire és egyedül is boldogulsz, holott te is tudod, hogy vágysz a szeretve legyél. Az meg egyedül elég nehézkes:-).
A gyeremekvállalás egy kényes kérdés lesz az életedben, számtalan okból, de erről most nem szeretnék beszélni, mert nem tudnám úgy átadni, hogy félelmek nélkül fogadd be a mondandóm. Ha úgy gondolod ezzel kapcsolatban kérdéseid vannak inkább tedd fel.
Lehet ez az elemzés nem olyanra sikerült, mint számítottál, de javaslom tedd el, és talán évek múlva többet mond:-)
Üdv.: Attila
May 26th, 2009 at 16:17
Kedves Attila!
Furcsa volt olvasni az elemzést. Néhol kicsit a pityergés kerülgetett.
Világmegváltó, ami furcsa, én valamilyen szinten tényleg ezt gondolom magamról.
Legtöbbször azt érzem, hogy nem akarok rátalálni a saját belső utamra, éppen ezért, mert akkor el kell vonulnom. Nem bírom a magányt semmilyen szinten. Az egyedüllétet sem viselem túl könnyen. Nem is akarok magamra koncentrálni, nem is akarok egyedül lenni, épp ezért érzem azt, hogy csak “úgy” élek,sodródok.
Az igazságérzetem valóban nagy, nem viselem az igazságtalanságot, se mással, se magammal szemben.
Az ego…. minden egyes rám vonatkozó elemzésben előkerül…. :)
Nem tudom az egómat leküzdeni.
Anyukám valóban erős akaratú, aki valahol áldozat, valamilyen szinten belekényszerült a házasságába. Ma már viszonylag szépen élnek egymás mellett apukámmal, így időskorukra.
Régen nagyon haragudtam rá, amiért ilyen életet él, és nem lép ki ebből. Ma ezt már elfogadtam, az ő élete, és az ő döntése.
Párkapcsolatok esetében viszont éppen azt érzem, hogy NÉHA teljesen feladom magam, és mindent megadok. Ami nem jön vissza. És tudod mit érzek? Néha élvezem ezt a helyzetet. Ez nem normális. A korombeli fiúk nem érdekelnek, inkább a 30-40 körüliek. Ami szintén nem normális.
De egyébként alapjában véve valóban nem teszek semmit, úgy van ahogy írtad: nem akarom feladni magam, és nem is fogom.
És miért lesz kényes kérdés a gyermekvállalás? Ez volt, ami igazán megrémiszetett.
A legnagyobb vágyam a saját család. Ami olyan lesz, mint amilyet szeretnék, amiben nekem nem volt részem.
Elvehetnek tőlem mindent, elveszíthetek mindent, de ezt nem. Ezt soha.
Köszönöm:Andi
May 26th, 2009 at 19:52
Kedves Andrea,
A párkapcsolati részbe nem mennék bele, mert megtanultam, hogy az a legszubjektívabb terület, amire szinte senki nem tud objektíven tekinteni. Ha úgy gondolod néha feladod magad, nézd meg mikor, és miben. Ki fog derülni, hogy te is így akartad. Na de nem ez a lényeg. A mintád is erről beszél, anyukád. Analógiában(!) az ő útját kell követned, ezért sose tagadd a mintád, és tanulj tőle.
Tudom, hogy fontos Neked a gyermek, és pont ezért nem is ijesztgetlek. Ne félj! Egy apró kapaszkodó azért: Ne halogasd sokáig, mindig tökéletes apára és időre várva. Ne akard görcsösen, várd meg míg a párod is azt szeretné.
Még nagyon fiatal vagy, semmivel nem késtél el. Pont ezért kell most figyelemmel lenned. Ha még mindig itt leszek és kérdésed van, írjál.
Ami a belső utadat illeti, a Sors nem kérdezi mit szeretnél. Vannak dolgok, amiket csak meg kell élni.
Nem kell az EGO-d legyőzni, elég ha uralod. Olvasd el az EGO-s írásomat a bejegyzéseim közt, hasznodra lehet.
Legyél mindig éber!
Üdvözlettel: Attila
May 26th, 2009 at 22:02
Kedves Attila!
A gyermek, a család a legfontosabb nekem. Minden más mulandó, a karrier, a siker, természetesen ezek is fontosak.
Éppen ettől félek, hogy nem fogok olyan férfit találni, akivel létrehozhatnám azt a családot, amilyet szeretnék. Nem találok olyan embert, aki megfelelne. Pedig ha lenne ilyen férfi, úgy érzem, már most szülnék. De nincs ilyen, úgy érzem, minden egyes férfinél, hogy nincsenek olyan erősek, mint én. Akkor mégis hogy tudnék felnézni rájuk? Hogy tudnám őket tisztelni? Nem akarom, hogy sikeresebb legyek náluk, én valahol támasz akarok lenni, a hagyományos férfi-női szerepben hiszek. Hogy ez gyakorlatban hogy valósul meg, az már más kérdés.
Egyébként sikertelennek érzem magam minden területen. Főleg a munkában.
Párkapcsolatban szintén sikertelen vagyok. Nem találom a helyem. Nem tudom, mit szeretnék. Épp ezért kerülöm is azt, hogy egyedül legyek, és ezeken gondolkozzam.
Uralni az egót, nagyon nehéz. Képtelen vagyok rá. Tudom, hogy ez fontos feladat, hogy megtanuljam.
Köszönöm: Andi
May 27th, 2009 at 8:54
tisztelettel kérném az elemzést. 1972 július 7 én születtem romániában, kovásznán. jelenleg budapesten élek, születésem pontos ideje 14 óra 20 perc. előre is köszönöm.
May 27th, 2009 at 15:00
Kedves Andrea,
Mindig voltak, és lesznek erős nők. Az erős nők legtöbbször gyenge férfiak mellé kerültek. Mivel azonban a nő tudta a “dolgát” (máramelyik) ki tudta hozni a férfiból a minden férfiben benne rejlő teremtő erőt, amire fel lehet nézni. Nézd meg anyukád hogyan csinálta. Ő ezt az árat vállata, hogy családja legyen. Te mit fogsz vállalni? Ne gondold, hogy egy erős férfi mellett könnyebb lenne. Látszólag igen. Azt javaslom próbáld ki. Ezek a férfiak sokszor lemondatnának önérvényesítési szándékodról, mert ők akarnak irányítani. Ne a férfiakat akard magadhoz passzítani, te formálódj a helyzethez. Ezért vágyod az idősebb férfiak társaságát is, mert rájuk könnyebben felnézel. A megoldás azonban nem ez, bár ha Neked ez megfelelő működhet.
Az egot megtanulni uralni számtalan élet tapasztalatával lehet, nem kell elkeseredni, ha nem megy. A lényeg, hogy törekedj az ezrarcú kaméleon, az ego felismerésére, és megértésére.
Ha valóban hiszel a férfi-női szerepben, akkor élj akként. Pont ezekről írtam a legutolsó két bejegyzésemben.
Üdvözlettel: Attila
May 27th, 2009 at 16:50
Kedves Judit,
Kérem akkor jelentkezzen, ha újra megnyitom a lehetőséget.
Köszönöm!
Attila
June 4th, 2009 at 19:18
Kedves Erika,
Eljött a Te időd:-). Nálad megint eszembe jutott, mi szél hozott hozzám, pontosabban, mit szeretnél megtudni, miben kérsz segítséget. Az a jó hírem van, hogy bármi nehézséggel küzdjél is az életben, csak magadnak köszönheted. Persze, valamennyien saját magunk teremtjük a problémáinkat, de a te esetedben ez könnyen csap át az önpusztításba. Ennek pedig nem más az oka, mint meglehetősen ellentmondásos természeted. A Sorsnak nem is nagyon kell tornáztatnia magát, hogy megteremtse a helyzetet a tanulásra. Mire gondolok itt?
Kaptál egy meglehetősen erős, kifelé forduló személyiséget, komoly önérvényesítési és függetlenségi törekvésekkel. Ugyanakkor vágysz a gyengédségre és nem tudod elképzelni az életedet társ nélkül. Mindennek tetejébe egy gyermekkorból fakadó bizonyítási vágy is hajt, amit jó volna tudatos szintre emelni. Ez könnyen lehet, hogy apukádnak szól, aki esetleg szigorúságával plántált beléd bizonyos fokú megfelelési kényszert. Nos, ha mindezt összerakjuk, akkor láthatóvá válik egy amazon természetű, de titkon szeretere és elismerésre vágyó lány. Elmondom mi a legnagyobb veszélye ennke a horoszkópnak. Képes elhitetni az egod veled, hogy te tényleg csak megértésre és biztonságra vágysz, de az a randa külvilág nem engedi. Bár látszik, hogy ha már erre az oldalra vezéreltek az égiek, hogy valami már elindult benned, amihez szerencsére hajlamot is kaptál, de fontos, hogy ne engedj a külsődégeknek, és az előítéleteknek. A te életedben különösen igaz a mondás, hogy nem minden arany ami fénylik.
Semmi esetre ne tekintsd az imént említett valódat legyőzendő ellenségnek. Neked szükséged van az erődre, hiszen feladatod, hogy érezd az elismerést, a tiszteletet. Ennek útja viszont csak az érzelmeidbe kapaszkodás lehet, mert ott tiszta maradsz, és önmagad. Csak akkor leszel képes másoknak segíteni, ezzel tiszteletet kiharcolni, ha szereted azokat az embereket, és átélheted, hogy szükség van rád.
Amit még fontos volna helyére tenni magadban, az a nőiességed. Itt kis sérülést látok. Őrizd meg természetességedet e területen.
Van testvéred? Volt e valaha auto, vagy egyéb közlekedési baleseted? Abortusz? Mi a hivatásod? A születésed környékén minden rendben volt?
Most ennyi.
Üdv.: Attila
June 9th, 2009 at 8:39
Kedves Katalin,
Első kérdésem, hogy honnan ez a pontos születési idő?(11:02).
Egy kellemesen kiegyensúlyozott horoszkóp a tied. Ez viszonylag ritka, és nagy áldás, mert segít, hogy az élet valamennyi területén boldogulni tudj, ha kell. Értem az alatt az anyagi természetű dolgokat, az ézelmieket, a kapcsolatiakat, és a tetteket. A sorsod irányultsága viszont már súlyozottabb, kifelé irányuló. Ez azt jelenti, hogy a saját személyiségedet inkább a visszajelésekből rakod össze, minthogy a belső intuicióidra hallgatnál. Nem mintha nem lennének neked megérzéseid, sőt… Mégis nehezen vagy képes elvonatkoztatni, és önmagad lenni.
Ami nehézséget okozhat az életedben, hogy a sorsod, és amit te szeretnél, nem feltétlen van szinkronban. Mondhatnám úgy is, hogy az élet másfelé terel, mint amire te vágyol. Ennek az az oka, hogy erős az igény benned az önmegvalósításra, hogy saját erőből érd el céljaidat. A sorsod ezzel szemben az áldozatkész gondoskodásra ösztökél, és ezen keresztül adja meg neked a boldogág érzését. Ha kissé befelé forduló is lennél, ne engedj az ego trükkjeinek, ez csak védelem a sérelmek ellen, a múlt tapasztalatai jogán. Nem, te jó úton vagy, ha kint érvényesíted magad, azonban ez egyedül nem fog menni. Szükség van az erődre, az empátiádra, és a biztonságra, amit nyújtani tudsz.
Alapozz jó verbális adottságaidra, majd az információkat alaposan rág meg, és tedd a helyére.
Fontos lenne egyensúlyba hozni magadban a női-férfi energiákat. Neked kell érezned, hogy ez miben áll. Természetesen ez a nőiesség sérülését mutatja leginkább. Ilyenkor nehezen tudod elfogadni magadat, és férfi energiákkal kompenzálsz.
Mutatkozik jelölés gyermekkori nehézségekre, ezért elsősorban az érdekelne, hogy apukáddal milyen volt a kapcsolatod, és hogy anyukád mennyire hordta a gatyát?
Üdv.: Attila
June 9th, 2009 at 11:33
Kedves Attila
Köszönöm a válaszodat, már nagyon vártam…és találó, így ismeretlenül….a kérdéseidre válaszolva nem tudom mennyire pontos a születési időm az anyukám azt mondta 11 órakor születtem, egyszer pontosították akkor mondták azt, hogy 11.02 és közölték, hogy nagyon jó horoszkópom van, igazából nem tudom ez mit jelent akkor éppen a válásom kezdetén voltam és teljesen kilátástalan helyzetben, érzelmileg és fizikailag is…Nem olyan régen ismételten kértem pontosítást akkor azt írták vissza, (egy másik helyről), hogy 10.59 perc, nem tudom ez mennyit módosít a horoszkópban, gondolom a nagy ” vonalak” és az alap dolgokat nem. Olvastam Te is azt írtad, hogy “kiegyensúlyozott” a horoszkópom és hogy ez jót jelenthet….Most már elhiszem, évekig éltem egy olyan házasságban ahol én mindig megfelelni akartam és cserében csak bántást kaptam (nem fizikailag), soha sem volt jó semmi…legalábbis én így éreztem…biztos a másik félnek is voltak gondjai, de mindig csak én voltam úgymond terítéken… és az Ő általa alkotott jelszó az volt, hogy “Nem az eszemért” vagyok….én ezt elfogadtam pontosabban belenyugodtam talán szerelemből talán csak megszokásból….szültem két gyönyörű gyermeket akik a világon mindennél fontosabbak nekem és próbáltam nevelgetni őket….sok sok megalkuvással….7 évig voltam velük otthon és akkor mivel nagyon nehezen éltünk anyagilag elmentem dolgozni és “felébredtem” mert akárhol dolgoztam mindenhol megálltam a helyem és mindenhol elismerték a munkámat és akkor jöttem rá, hogy másképpen is lehet élni, nem csak valakinek az utolsó cselédjeként….és kimondtam azt ami már évek óta ott volt bennem , hogy elég…és akkor jött a fekete leves…..mert kiderültek a dolgai, hogy éveken át egyik nőtől a másikig…de még milyenek voltak…..és ez nagyon tudott fájni…még most is…DE most már talpra álltam, igaz néha úgy érzem, hogy ez a nagy felelősség agyonnyom, de büszke is vagyok arra hogy megállom a helyem…és szerintem nekem ez kellett is , hogy úgy érezzem most élek…Félreértés ne essék én nem szidom, vagy sározom az exet tudom, hogy ahhoz hogy megjelenjen egy harmadik a kapcsolatokban kell mindkét fél…én is sokat hibáztam és Ő alapjában nem rossz ember, csak nem az “én foltom”…nem könnyű ezeket leírni, de kellett az élettől egy ilyen nagy pofon, hogy okosabb legyek…és másképpen lássam a világot…és ez egy jóval szebb világ…
Most ismét párt keresek, aki talán a foltom lesz….nem tudom mekkora esély van erre a következőkben…de próbálkozom…
Bocsánat egy kicsit “bő lére ” eresztettem a gondolataimat…de elég beszédes vagyok….
A másik kérdésedre válaszolva elég jól beletrafáltál a dolgokba, az apukámat imádtam gyerekként nagyon felnéztem rá….ő volt az én hősöm…ő bányász volt, a 80-as években, onnét is ment nyugdíjban, azt hiszem ezt nem is kell magyarázni a kommunizmusban mit jelentett egy bányászvárosban élni és az mit jelentett, ha valakinek bányász volt az apukája….amikor elkezdtem kamaszodni, azt nem igazán tudta elfogadni, talán azért mert én voltam a picike lánya…és nagyon hasonló a temperamentumunk…elég sokat vitáztunk…amikor bejelentettem 20évesen, hogy férjhez megyek akkor egy hétig nem beszélt velem….most is jó a kapcsolatom vele,de nem neki mondom el a problémáimat, sőt sokszor úgy gondolom jobb ha nem tudja….nem tudom, talán félek, hogy nem vagyok elég jó…Folytatva a kérdésedre a választ a nadrágot az anyukám hordta és hordja a mai napig is…ez nekem néha kicsit furcsa, de azt hiszem így van rendjén, apu egy álmodozó típus, tele jó szándékkal amit könnyű kihasználni, anyukám pedig egy határozott ember, aki mindig tudja mit akar…legalábbis szerintem..néha kicsit túl szigorú…de az élet őt igazolja…
Akárhánszor elolvasom amit írtál annál jobban meg vagyok döbbenve….mert nagyon igaz…mindig szerettem volna önmagam lenni és nem mertem anélkül, hogy visszaigazolást ne kapjak róla….és fő célom az volt, hogy elfogadjanak olyannak amilyen vagyok és inkább alkalmazkodtam, mint hogy felvállaljam magamat, a házasságomban addig mentem, hogy teljesen feladtam magamat, az álmaimat, a vágyaimat és az életemet is…és csak azt éreztem, hogy valami nagyon hiányzik…és az ördögi kör kezdődött elölről…Most megpróbálok önmagam lenni és ezért is keresem minden úton azt, hogy megismerjem önmagamat erre az oldalra is így találtam…remélem itt kapok némi “útmutatást” és azt is ogy ez nem hangzott túl követelödzőnek.
Köszönettel: Katalin
June 9th, 2009 at 17:07
Kedves Katalin,
Köszönöm a bőséges és kielégtő válaszod.
Nagyon jó, hogy nem táplálsz haragot volt férjeddel kapcsolatban, és ne temesd el akkori önmagadat sem, mert az is te voltál, te vagy. Az illúziók és önfeladás, része személyiségednek, és ha más analógiában is, de élned kell őket. Fontos, hogy az életedben a gondoskodás, mindig szerepet játszon.
Üdv.: Attila
June 9th, 2009 at 21:44
Kedves Attila
Köszönöm, hogy válaszoltál. Ha jól értem amit írtál akkor nekem a fő életfeladatom a GONDOSKODÁS. nem tudom, hogy ez egy párkapcsolatra is igaz-e, vagy csak nem értem…Nekem az nagyon fontos, hogy mindig kapjak visszajelzést a tetteimről, sőt fontos, hogy érezzem amit csinálok jó, és amit tudok adni az elég és valamicskét kapok is cserébe…ha ez mellett gondoskodnom is kell az csak jó…ha ez ezt jelenti.
köszönettel Katalin
June 10th, 2009 at 9:45
Szia Katalin,
Igen, jól érted, a gondoskodást kell megtanulnod. Erről már sokat beszéltem ezzen a fórumon. Ez a fogalom egészen pontosan azt jelenti, amikor alárendeled akaratodat egy gyengébbnek, mert érzelmileg kötődsz. Ennek legtipikusabb példája az anya és babája kapcsolata, de erről van szó akkor is, amikor idős szüleinket ápoljuk, vagy bárkit, aki a mi segítségünkre szorul, és érzelmi kötődést okoz.
Ez természetes, megszületésünktől kezdve a visszajelzések alakítják személyiségünket, gondolkodásunkat. A te esetedben pedig különösen fontos, hogy érezd, szükség van rád. Nálad ez annyival módosul, hogy áldozatvállalás is párosul ehhez, pontosabban, ezen keresztül kell gondoskodnod. Sokszor ez nem áldozatvállalás hanem aldozattá vállás, ami ugyan az, csak nélkülözi a tudatosságot, ezért kicsit nehezbbnek tartom.
Ne kapkodj mindjárt fűhöz, fához, hogy ezeket miként valósíthatod meg. Jönni fog a lehetőség, a te dolgod “csak” annyi, hogy felismerd, és tedd, amit vállaltál:-).
Üdvözlettel:
Attila
June 10th, 2009 at 21:20
Kedves Köles!
Nagyon szépen köszönöm a válaszát.
Szeretnék még írni Önnek, de most nem érzem azt, hogy meg tudnám fogalmazni a bennem zajló érzéseket, gondolatokat. Kicsit magamba kellett most fordulnom, hogy helyre rakja magam.
Köszönöm: Andi
June 11th, 2009 at 10:11
Kedves Andi,
Ahogy érzed, nem várok el választ, ha írsz, szívesen veszem.
Bátorságot az elmélyülésedhez!
Üdvözlettel: Köles
June 17th, 2009 at 7:23
Kedves Attila!
Elnézést, hogy nem válaszoltam azonnal, de többször átrágtam magamat a válaszokon és sajnos elég nagy kutyaszorítóban vagyok, míg megpróbálom megoldani a párkapcsolati dolgaimat, addig a munkahelyi gondok sajnos csak egyre sűrűsödnek…pedig itt is próbálom megvalósítani (már kezdetektől) az életcélomat a gondoskodást és az áldozatvállalást, de ez mintha pont ellenkezőleg sülne el. Lehet ez ellen tenni valamit…vagy most már nem?
Köszönöm, ha válaszolsz.
Üdv: Katalin
June 17th, 2009 at 14:21
Kedves Katalin,
Valami ellen sose tegyél, mindig valamiért küzdjél!
Nem késő, ám nézd meg jobban megértetted e mi a feladatod. Nem tudom mi a munkád, de valóban érvényesülni tud ott a gondoskodás?
Nem tudom mit értesz az alatt, hogy visszájára sül el. Elmagyaráznád, konkrétan?
Üdv.: Attila
June 18th, 2009 at 6:52
Kedves Attila
Köszönöm, hogy ilyen gyorsan válaszoltál…és újból elgondolkodtam a dolgaimon…
Egy irodában dolgozom adminisztrátorként és hogy hogyan próbálom megvalósítani az életfeladatom…
Én szeretek mindenkinek segíteni fizikailag és lelkileg is, elég sokat dolgozunk, nekem is rengeteg a munkám, de amellett akárki megkér rá, hogy segítsek a munkában, vagy csak hallgassam meg…mindig szivesen megteszem és nem azért, hogy cserében kapjak valamit…én adni szeretek a legjobban, ha kell a tudásomat, ha kell a hallgatásomat….és cserében szeretet kapok….nagyon jó viszonyban vagyok a kolléganőimmel…már már barátiban…pontosabban eddig így gondoltam..de az utóbbi időben a fönökasszonyomnál ez nem igazán müködik, ő egy érdekes személyiség, legalábbis szerintem kivülről határozott magabiztos…de belül….
Valahogy mostanában mintha féltékeny lenne rám és ennek nagyon sok negatív helyzetével szembesülök, pedig neki is mindig szívesen segítek és mindig is segítettem….lehet csúnya dolog ilyet mondani, de néha úgy érzem ő akkor érzi jól magát ha valakinek nagy bánata vagy gondja van…én amikor idekerültem akkor ez így volt…de hogy kiléptem a rossz házasságomból és megprobáltam felépíteni az új életemet, magabiztosabb lettem és állítólag “meg is szépültem” ezt valahogy nem tudja elviselni. Tudom, hogy ez elég fellengzősnek hangzik először én is azt mondtam, hogy nem így van, de be kell látnom hogy van benne valami….
Most pedig szembesültem azzal, hogy a leépítési listán én vagyok az egyik ember…pedig én vagyok itt legrégebben és eddig a munkámra nem volt panasz…sem az ő illetve a tulajdonosok rézéről sem az ügyfelek részéről…Én alapvetően barátságos vagyok és megprobálok mindenkivel úgy beszélni és úgy foglalkozni, hogy ő érezze hogy fontos.. ő az ÜGYFÉL…és nekem is jó érzés, ha nem úgy megy el az irodából, hogy de bunkó volt az ügyintéző és meg is találom a hangot mindenkivel….pedig néha nagyon nehéz….
Erre gondoltam amikor azt mondtam, hogy visszájára sül el…..de valószínű ebből mint minden pofonból tanulnom kell, csak az nem világos, hogy mit…..
Köszönettel.Katalin
June 19th, 2009 at 8:14
Kedves Katalin,
Nem értettél meg. Gondolkozz még egy kicsit, mit írtam a gondoskodásról. Olvasd el újra. Alárendeled magad? Gyenkébb akaratnak? Érzelmileg kötődsz? Szép dolog ami teszel, és valóban jó irányba haladsz. A gondoskodást azonban, mint legfelsőbb szintet nem tudjuk élni a hétköznapokban, csak nagyon ritkán. Amit te érzel, az a középső szint, hogy “szükség legyen rád”. Ez teljesen a helyén van, de ne keverd össze a gondoskodással.
Ami a főnöködet illeti, ez valóban többször fellelhető emberi tulajdonság, ami arra épül, hogy saját problémái kisebbnek látszanak, a másik nehézségehez viszonyítva, illetve némi irigység üti fel a fejét a másik derűjét látva. Az emberek nagy része ezért olvassa a bulvárt, és ezért van nagyobb hírértéke a katasztrófáknak a sikerekkel szemben. Ez ellen nem sokat tehetsz, kivéve egyet. Boldogan csinálod, és éled azt, ami vagy. Nem hagyod, hogy bele vigyen a játszmáiba, ahol akár pillanatokra is de érezheti, hogy ura az életednek. A másik, ami néha működik, hogy beszélsz vele. Nem a munkahelyen, hanem valahol, ahol le tudja dobni a főnöki álarcot. Akkor meg fogod tudni, hogy mi nyomasztja az életét. Ha mindezt természetesen és elfogadóan tudod kezelni, befogad, és nem ellenségként, hanem lelki támaszként tekint majd rád. Nem könnyű egy ilyen beszélgetésig eljutni, de ha okosan csinálod, sokkal könnyebb, mint gondolnád. Elhívod, hogy szükséged van a segítségére, és mire felocsudik, már eléd önötte a lelkét. Minden csak azon múlik, hogyan tudod kijátszani az egoja védműveit.
Jól látod, minden ilyen helyzet értünk van, és ne nyugodj addig, mig meg nem tudod miért.
Üdv.: Attila
June 19th, 2009 at 13:08
köszönöm
June 22nd, 2009 at 7:51
Kedves Lea,
Ahogy végig néztem a horoszkópod energia minőségeit egy szó jutott eszembe, ami feladatodat legjobban leírja: Teréz anya.
Gondolom most magasra szaladt a szemöldököd:-). Pedig ez benned van. Szavakat mondok, melyek minőség nélkül adják össze, ami vagy, csak össze kell gyúrni őket: erő, küzdelem, gondoskodás, önfeladás, hit, meggyőződés, fensőbbség, tisztelet, vezető, magány, tudattalan.
Legszívesebben most abba is hagynám az elemzést, mert minden amit ezután mondok, csak torzítja, a valóságot. Gondolom ennek azért nem örülnél, ezért lássuk mit értek én az előbbieken.
Teréz anya nekem egy olyan fogalom, aki életét sok közdelem és megpróbáltatás árán mások szolgálatába tudta állítnani úgy, hogy ezzel megbecsülést és elismerést váltott az emberekből. Ráadásul nem csak azok néztek fel rá, akiken segített, hanem mindazok, akik értették, érezték azokat a nemes elveket, melyeket e a nő képviselt. Igen, ezek vannak benned is.
Nem mindenki lehet Teréz anya, ám aki annak született, analógában meg kell valósítani ugyan azokat. Ebből számodra a legfontosabb a család-gyermek kérdése. Ezt a gondolatot most nem folytatom. Ha visszajelzel, szeretném, ha te tennéd.
A végtelenül erős meggyőződés, melyet magadénak érzel sokszor arra való, hogy utat mutas embereknek, és ha kell, támaszuk legyél. Persze nem árt, ha ezeket a meggyőződéseket újra és újra felülvizsgálod, mert ahhoz, hogy az egyetlen úton elindulj, jópár zsákutcából kell visszafordulnod. Ha mindig meghallgatod a másik oldalt, és nyitva tartod az elméd, elkerülheted a dogmatizmus csapdáját.
A függetlenség és az elköteleződés harcát benned, csak a hit oldhatja fel.
Üdv.:
Attila
June 28th, 2009 at 16:14
Üdvözlöm, Kedves Attila!
Nagyon szeretnék élni megtisztelő felajánlásával, és egy elemzést kérni Öntől.
(Láttam volt már előttem Katalin, ezért a 3-as szám a nevem után)
1964 február 26.-án születtem Szegeden. Anyukám csak annyit tudott mondani a pontos időt illetően, hogy úgy fél nyolc körül reggel. Szüleim meghaltak, nagy ürt hagyva maguk után, különösen édesapám.
1983 május 28-án kötött házasságomra szinte pontosan 20 év múlva lett kimondva a válás. Két fiú gyermekünk született 1984 és 1985-ben.
Jelenleg élettársi kapcsolatban élek.
Ha megkapom az esélyt, és kérhetek is ilyesmit, azt kérném, hogy az elemzése a családi kapcsolataimra terjedjen ki. Elsősorban édesapámmal való kapcsolatomra, a hugaim (2 húgom van), fiaimmal való kapcsolatom érdekelne. Természetesen ezen kívül is minden, ami Ön szerint belefér, és közölhető.
Ha szükség van mindezeken kívül még adatokra, írjon, és mindent pontosítani fogok.
Előre is köszönöm!
Tisztelettel: Katalin 3
July 2nd, 2009 at 14:44
Kedves Attila!
Ha jól értettem, utánam zártad le a lehetőséget, (vagyis én vagyok az utolsó szerencsés) ezért türelmesen, bár izgatottan várom az elemzést.
Köszönettel,
Tamás
July 3rd, 2009 at 7:22
Kedves Tamás,
Jól tudod, te vagy az utolsó. Már most elnézést kérek tőled, mert úgy néz ki ezen a héten nem fog beleférni az elemzés. Helyesebben megcsinálom, de nem leszek internet-közelben, hogy feltehessem. Hétfőn érek haza, akkor, vagy másnap olvashatod.
Kellemes hétvégét!
Attila
July 3rd, 2009 at 7:25
Kedves Katalin3,
Nagyon sajnálom, de mivel még nem nyitottam meg a lehetőséget, hogy következetes és igazságos maradjak a többiekkel, nem elemezhetem az önét sem. Hamarosan újra megnyitom a lehetőséget, akkor kérem, hogy újra jelentkezzen.
Köszönöm megértését!
Attila
July 3rd, 2009 at 15:05
Kedves Attila!
Igazán semmi gond, csupán amiatt írtam egy emlékeztetőt, hogy jelezzem Feléd; visszanézek rendszeresen a fórumra és várom az elemzést.
A fordulópont környéki élethelyzetben úgy gondolom, nagy segítség lesz olvasni és értelmezni az írást, egyben remek lehetőség lesz magamba nézni, új nézőpontokat felállítani (esetleg pár konkrét kérdést is feltenni).
Előre is köszönöm a munkád, természetesen várok. :)
Üdvözlettel:
Tamás
July 7th, 2009 at 8:28
Szia Tamás,
Lehet furán hangzik, de nem tudok neked ilyen asztrológust ajánlani nyugodt lelkiismerettel. Mivel jómagam nem fektetek nagy hangsúlyt a szinasztria elemzésére, nem tudom kollegák ilyen irányú tudását lemérni. A szinasztria egy olyan terület, ami önmagában felemésztene egy teljes asztrológust, és én nem ismerek kifejezetten erre specializálódott asztrológust. Nem tudom mire vagy kíváncsi, de az ha gondolod pár dolgot szívesen megnézek neked, az én „módszeremmel”.
Sejtem miért a hivatást kérdezed, noha nem ott van a kutya elhantolva. Nálad nincs gond a hivatással. Neked az akaratoddal van a gond, aminek következtében azt érzed, nem lehet, amit szeretnél, vagy ha valamit elkezdesz, könnyen meggondolod magad, esetleg akadályba ütközöl. Illetve gyakori lehet az érzés, hogy „de anyám én nem ilyen lovat akartam”.
Az életed pilléreit az áldozat a gondoskodás a harc alkotják. Harc mely lételemed, és az akaratod, amit próbára tettek az idők, mind arra vannak, hogy a megfelelő mederbe tereld őket Az első két pillér mutatja hova, hogyan. Ahhoz, hogy valaki képes legyen áldozatot vállalni, sok erő kell. Sőt a legtöbb ehhez kell. Lemondani valamiről, csak a legerősebbek képesek. Persze itt nem az áldozatokról beszélek, akiktől elvesznek, hanem azokról, akik önként adják oda, illetve mégis elvesznek, emelt fővel lépnek tovább. Nos, Neked is ezt a fajta áldozatvállalást kell megtanulnod.
Hogy ezt a magánéletben vagy a hivatásban valósítod meg, az rajtad múlik. Hivatásban csak olyan terület jöhet szóba, ahol emberekkel kell foglalkozni. Lehetőleg olyanokkal, aki rád szorulnak, akikért küzdeni lehet.
Látom van itt egy erős anyagi motiváció is benned, ami nem könnyen egyeztethető össze az iménti feladattal, de emiatt ne aggódj. Ha az utadon vagy, nem fogsz hiányt szenvedni. Olyan nagy igényeid egyébként sincsenek:-).
Vállalkozáson is törheted a fejedet, ami nem elvetendő ötlet, ha össze tudod egyeztetni az imént elmondottakkal. Ám egyedül nem javaslom.
Jól érezheted magad egy olyan területen, ahol közösséghez tartozol, és sok gondolati impulzus ér, illetve kiélheted a közlési vágyadat, és módod van az egészséges eszme- tapasztalatcserére. Eszembe jutott az is, hogy olyan emberek tartozhatnak ide, aki veszteségeikben szorulnak fizikai, lelki, szellemi segítségre.
Fontos, hogy ne várj hálát, és ne a köszönömök bezsebelése hajtson. Nem biztos, hogy megkapod. Önmagad boldogságára tedd. Persze jó, ha az ember pozitív visszajelzéseket kap, de ne azért csináld
Valóban mostanság lehet itt az ideje a változásnak, ami egyébként már 4-5 éve elindulhatott, de most is lesz-van egy aktivizálódásod. Ez annyit jelent, hogy tőled függetlenül átrendeződnek az energiák, és változik az életed. Az irányába viszont módod van beleszólni.
A rák Szaturnusz analógiában mutathat család vesztésre, de csak nagyon ritkán determinál ez a jelölés. A sors nagyrészt házak szintjén operál. Egyébként valóban felmerül a kérdés, mi volt a szüleiddel, egészen pontosan apukáddal a helyzet?
A családvesztéstől nem kell félned. Önfeláldozó, és gondoskodó apuka nem kerülhet ilyen helyzetbe! Van családod?
A Hold és a Szaturnusz kölcsönös egyenrangú uralmi recepcióban van, magyarul uralmi csere esete forog fent. Ez jótékony hatású a két egyébként gyengén álló bolygóra nézve, hiszen egymás vendégeiként nem „merik” bántani a másikat. Szerintem az nálad anyagi téren hoz majd a konyhára.
Sorsot cserélni nem lehet, de mondjuk, hogy analógiát váltani igen:-)
Mesélsz, hogy mi változott, és mik a lehetőségeid most? Miért érzed a fordulópontot?
Üdvözlettel:
Attila
July 8th, 2009 at 19:45
Szia Attila!
Koszonom az elemzest. Nekifutok meg parszor, hogy feltehessek nehany kerdest. Ugyanis melyen ott lehet, vagy inkabb VAN benne a lenyeg, de meg elottem sem tiszta teljesen. Vagy megis, az “akarat, akarathiany” a kulcsszo?…
A kerdeseidre is valaszolok hamarosan, kicsit melyebbre ashatunk, de ehhez par nap turelmet kerek. A napokban koltoztem uj helyre, es meg nincs a lakasban internet. Igy most egy dublini konyvtarbol irok…(azert nincs ekezet sem)…
Nagyon erdekes, amit irtal, most kicsit magamba nezek, es hamarosan valaszolok, illetve kerdezek toled nagy tisztelettel.
Meg egyszer koszonom Attila, udvozlettel:
Tamas
July 8th, 2009 at 22:18
Szia Tamás,
Most én is elutazok két napra, ezért van időd gondolkodni. Ami az akarat kérdését illeti, akarttal el vagy látva, itt a sors az, aki ezt kissé aláássa, ha nem megfelelő irányba használod. Ez sok pofon után önbizalomhiányhoz vezet, ami tovább gyengíti a tettek lendületét, meggyőződését. A te esetedben inkább a valódi meggyőződést hiányolom.
Üdvözlettel:
Attila
July 13th, 2009 at 12:58
Szia Attila!
A hivatásról, munkáról:
Termelőiparban dolgoztam középvezetőként éveken át, ahol beosztásom miatt emberekkel is foglalkoztam, de az energiámat a minőségbiztosítás folyamatos ellenőrzése kötötte le, több műszakban, lehetetlen beosztással és hatalmas felelősséggel. A mókuskerékből ki akartam lépni, ezért tavaly óta külföldön élek. Az új közeg segít abban, hogy korábbi aranyifjú, és anyagközpontú gondolkodásomat kútba vessem. Emiatt éreztem a sorsváltozást (amit említettem neked), máshogy gondolkozok, de a régi világot és látásmódomat még nem sikerült elfelejteni, megszabadulni tőle, időnként visszahúz. Emiatt persze azt sem érzem, hogy már az utamon lennék, sokszor csak a lebegés van: oda MÁR, ide MÉG nem tartozom. Tehát ha azt mondod, nincs gond a hivatással, azzal vitatkoznom kell, mert még csak egy kérdőjel van a helyén. Abban igazad van, hogy nehezen viszek végig dolgokat és rám vall az is, hogy több remek (?) állásom volt, de mindig más kellett, tovább akartam lépni, vagy ha már egy kis sikerélmény ért, akkor azt a munkakört kipipáltam, hogy: “na, ehhez is értek, jöhet a következő”.
Amit szerettem csinálni évekkel ezelőtt, de sajnos most csak hobbi szinten űzhetem, az a képi és hangi világhoz köthető, hangmérnökként, grafikusként, illetve rajzfilmrajzolóként végeztem iskoláimat. Most verset, mesét írok, ezekhez rajzokat készítek, és ezekből gyerekkönyvet szeretnék összeállítani. Vagy hangoskönyvet, mert zenéket is írok. Szerinted ez járható út?
Szívesen vállalkoznék, de majd 1-2 év múlva, ha hazatelepülünk. Szerencsére most már mondhatom, nem egyedül vágok bele, szeptemberben házasodom. Nem tudom elhinni, hogy a mai világban dolgozhat az ember olyan munkakörben, amit szeret(ne csinálni), ami hozzá leginkább való. Mert érzésem szerint a piac diktál, és éppen azt kénytelen az ember csinálni, amiből ki tudja fizetni a csekkeket. Ez a tudat engem megbéklyóz. Pár alkalommal azért nem mentem olyan irányba, amin jó lett volna elindulni, mert csak az anyagiak lebegtek a szemem előtt.
Azt mondod, hasznos lenne, ha emberekkel foglalkoznék, lehetőleg olyanokkal, akik rászorulnak. Erre most meg azt mondom: “és ebből meg lehet élni?” vagy ezt: “és ebből van annyi javadalom, hogy befizessem a ház törlesztőrészletét?”
Életem pilléreiről:
A gondoskodás valóban fontos pontja életemnek, örömet és elégedettséget okoz, ha “szolgálhatom” szeretteimet, ha terheket vehetek le a vállukról, vagy akár főzhetek, lelki támaszt nyújthatok.
A harc életem része valóban, ahogy említed, de inkább ez belső harcot jelent, valójában nagyon jámbor, konfliktuskerülő lélek vagyok.
Az áldozatvállalásról már korábban is tudtam, legalábbis sejtettem, hogy előbb-utóbb meg kell tanulnom.
Az anyagi motiváció valóban fontos szempont sajnos még most is, bár próbálom a sokadik helyet kibérelni számára a fejemben, nem tudom figyelmen kívül hagyni. Az előző életemben szinte központi helyet foglalt el, és sok emberhez hasonlóan én is költöttem ész nélkül, ehhez sok pénzt fizető munkahely kellett, és persze azt hittem, ha költök (legtöbbször olyanokra, amikre nincs is szükségem), nagy autóval járok, minden nap étteremben eszek, attól leszek boldog, vagy legalábbis elégedett. Az új környezet és leginkább menyasszonyom hatására már nem ragaszkodok foggal-körömmel ehhez az életmódhoz, de észreveszem magamon ma is, hogy még mindig nem a múlté. Ez sajnos irigységben mutatkozik meg.
Halak lévén én hömpölygő vízként jellemezném magam, ami ide is folyik, meg oda is. Páromban érzem azt, hogy akaratossága és annak a tulajdonsága révén, hogy végigvisz egy feladatot, nem adja föl; lehet életemben a meder.
A köszönömökről:
Kiemelted, hogy szeretem bezsebelni a kézfogásokat, hálával telt pillantásokat. Ez tényleg így van, jó kedvre derít és önbizalommal tölt el, ha “odavannak” a szolgálataimért, ha megveregetik a vállam. Eddig tényleg kellett a pozitív visszacsatolás. Ezt fizetségnek fogtam fel, és amolyan önigazolásnak, hogy valamit jól csináltam.
A változásról:
Valóban 4-5 éve elkezdődött egy folyamat, amiben eljutottam odáig, hogy végre felelős felnőtt életet élhetek. 2 hónap múlva házasodom, gyerekeket szeretnénk, házat, kertet. Igaz, mostani helyzet szerint nem én vagyok az elsődleges családfenntartó, még szinte csak lebegek, de most érzek lehetőséget a VALÓS értékeket képviselő családi élethez. A gondolkozásom fokozatosan átalakult, más lett az értékrendem. Említetted a tőlem független energia-átrendeződést életemben, az irányt milyen módon lehet befolyásolni? Mire kell figyelni?
Jól sejtem, hogy ha sikerül az áldozatos, gondoskodó életet megvalósítani, lehetőségem nyílik az üdvözülésre, értem ez alatt, hogy szabad lélekként kiléphetek a nagy körforgásból?
Szülőkről:
Szüleim elváltak, anyukám egyedül nevelt, de apuval tartom a kapcsolatot, teljesen jó köztünk a viszony. Ő is önzetlen ember, aki az új családjában önmaga igényeit háttérbe szorítva él.
Amivel anyagi oldalról erősen kötődök a családomhoz, az a közös házunk. Dublinban élek a párommal, az otthoni házban anyu és nővérem, illetve a kisfia él. Gondolom, nem kell ecsetelnem, mekkora összeget fizetünk havonta a banknak. Ez az a része életemnek, ami a legjobban megbéklyóz. Emiatt nem tudok (merek) lépni semmilyen irányba. Ha sikerül eladni a házat, akkor ezt nevezem el igazi fordulópontnak az életemben. Most sajnos minden gondolatomat leköti és mint csörgő, nehéz lánc követ mindenhova. Gond. Teher. És sajnos nem tudom élvezni a jelen hétköznapjait sem emiatt úgy, ahogy lehetne.
Az általad említett “uralmi csere” mit jelent? Kapcsolatban áll ingatlannal?
Aszcendensem Nyilas vagy Skorpió? Azt gondolom, inkább az első.
Amit nyolcadikán írtál, az igaz lehet, ki tudod picit bővebben is fejteni? Ugye arra célzol, hogy érdeklődésem és irányultságom olyan mértékben szétszórt, hogy a kitartás hiánya vezetett zsákutcába?
Köszönöm az eddigi munkádat, nagyon hasznosnak és értékesnek gondolom.
Válaszodat várva, őszinte tisztelettel üdvözöl:
Tamás
July 14th, 2009 at 8:16
Kedves Tamás,
Köszönöm a részletes, mélyreható válaszodat.
Nem azt mondtam, hogy a hivatást illetően az utadon vagy, hanem, hogy nincs dolgod vele. Ez alatt azt értem, hogy nem kiemelt terület az életedben a feladatod betlejseítése szempontjából. Magyarán, ha a hivatásban nem találod a helyed, az nem azért van, mert az sors ebben hátráltat, vagy befolyásol, hanem mert TE nem tudod mit akarsz. Amit eddig csináltál, az tökéletesen illik a hivastásod analógiájába. Az, hogy nem érzed tőle magad egésznek az érthető. Bár jól bírod a “gépies” munkát, a lelked nagyobb része a változást és a kihívásokat szomjazza.
Ismerem a gondolatot a számlák befizetéséről, hiszen én is ezt az utat taposom. Én sem tudok kilépni. Tudom, hogy nem ez tesz tejsessé, de most ez van, és lehetőség szerint igyekszem jól érezni magam benne.
Ami a békjókat illeti, mindig van választás, a kérdés csak az ára, amit hajlandó vagy fizetni érte…
Az emberiség csak néhány ezred százaléka képes a feladatát a hivatásában élni. Ez ne fruszráljon. Az már jóval nagyobb gond, ha nem szereted, amit csinálsz. A gyermek könyvek, és zene, teljesen jó. Bár a feladatodat ezzel sem éled direktben, de elégedettséggel és örömmel tölthet el. Ez pedig nagy segítség, hogy harmóniában a feladatodat is könnyebben tedd, amit majd az élet hoz, neked “csak” fel kell ismerni.
Az életedet mozgató alapenergiákat befolyásolni nem tudod. Amit tudsz tenni, hogy megismered őket, majd úgy éled az életedet, hogy harmóniába kerül velük. Ez nem azt jelenti, hogy tündérmese lesz az életed, hanem, hogy nehézségek mellett is boldog lehetsz.
A körforgásból bármikor ki lehet lépni. Én nem tudtom, hogy te honnan jöttél, és merre tartasz. Lehet, lesz olyan pont az életedben, ahol átélheted a találkozást Önmagaddal. Az is lehet, hogy erre még párezer életet rá kell gyúrnod. Az ajtó mindenki előtt nyitva áll, ha képes vagy megleni, átléphetsz rajta.
Az uralmi csere a házzal nem, jóval inkább az anyaggal, anyagiakkal van összefüggésben. A külvilág és a közted való anyagi függést erősíti fel. Ha adsz, mindig kapsz, és ha kapsz, mindig adj. Mikor, kinek, kitől, hova? Figyelj, és jönni fog. Rendkívül fontos viszont, hogy bármit teszel, csak akkor tedd, ha valós meggyőződés van mögötte.
Az általad adott időpont szerint skorpió az ASC-ed.
Valódi meggyőződés alatt azt értem, ami miatt ezt e levelet is írtad nekem. Nincs az életedben olyan stabil pont, amire építkezhetnél. Olyan pont, amiről tudod, hogy semmilyen körülmény nem tudja megingatni. Család, hivatás, hit, pár stb. Ez egy olyan cél is lehet, ami életed iránytűje minden pillanatban.
Gratulálok a jövendőbelidhez!
Üdvözlettel: Attila
July 15th, 2009 at 19:41
Szia Attila!
Tehat az eletem nem a hivatasra van kihegyezve. Ez uj megvilagitast ad a jovore nezve… :) Azt hittem ez az egyik kulcs, illetve a legfontosabb piller.
Az uralmi csere, amin meg gondolkodom. Tehat erdemes az eddigi anyagi ragaszkodast feladni, nem kotodni a penzhez, es ezzel a szabadabb latasmoddal, ha mar nem tartom annyira fontosnak, mennyi van, vagy mennyi nincs, akkor viszonylagos mederben erezhetem magam e teren. Igy van?
Gratulaciodat koszonom, azt hiszem a parom lesz az a pont az eletemben(amit emlitettel, hogy eddig nem volt ilyen fogodzo), ami megadja a stabilitast a jovoben.
Nagyon koszonom a valaszodat, udvozol:
Tamas
July 16th, 2009 at 17:50
Kedves Tamás,
A hivatás mindig fontos terület az egy ember életében, főleg a férfiről van szó. Valóban nem a kulcs, de segíthet a kiteljesedésben. Egy férfinek ritkán adatik meg a családban kiteljesedés, ezért marad a hivatás. Amit mondtam, azért mondtam, hogy ha nem érzed magad a helyeden e téren, az nem azért van, mert akadályokat gördítenek eléd és feszültséget keltenek, hanem mert egyszerűen te nem tudod merre menjél.
Az anyagi terület sem olyan borús a te esetedben. Természetesen a pénzhez túlságosan kötődni sosem “egészséges”. Neked is a félelmek és a bizonytalanság a legnagyobb ellenfeled. A pénz pedig látszólag biztonságot ad. Ez így van, és ez így van jól.
Arra törekedj inkább, hogy megtaláld azt a bozonyos célt, ami meg tudja adni a kereteket az életednek. Ha ez megvan, ha tudod merre tartsz, félelmek és bizonytalanságok is nehezebben érnek el.
Üdv.: Attila
July 18th, 2009 at 15:36
Szia Attila,
köszönöm a válaszod és azt, hogy lehetőséget adtál az elemzéssel önmagam, az utam jobb megismerésére. Ez nagyon hasznos volt (van) számomra.
Munkádhoz további erőt, egészséget és jókedvet kívánok, üdvözlettel:
Tamás
July 19th, 2009 at 17:22
Kedves Attila
Amit írtál, azon eléggé elgondolkodtam, de tényleg nem egészen értem. Azt tudom, hogy az én életem a gondoskodásról és az alázatról szól. Ám azt nem hogy ezt hogyan érhetem el, mint ahogy te is írtad. Azóta eléág sok minden történt az életemben, mégha csak egy hónap telt is el. Elöször is elbocsátottak a munkahelyemről és eléggé megviselt, másodszor a jelenlegi mkapcsolatom is valószínű, hogy nem az igazi és ami miatt irok az pedig a fiam, akivel egyre nehezebben találom meg a közös hangot és ettől teljesen meg vagyok ijedve. Ő 2000.06.12-én 12,10-kor született Szekszárdon.Ha lehetne róla szeretnék kérdezni eléöször is általánosságban és talán ha tudnál egy két okosat mondani a kettőn nehezen kezelhető viszonyáról. Előre is köszönöm.
Üdv Katalin
July 20th, 2009 at 8:47
Kedves Katalin,
Ezek szerint nem sikerült a főnöknővel kijönni? Vagy más volt az oka az elbocsájtásnak? Van kilátásban új munka?
Nem tudom, ez mennyiben vígasztal, de ami a fiad és közted történik, ez törvényszerű. Azt érzed, hogy sehogy nem tudod megfogni, és nem tudsz rá hatni. A tiltások és rábeszélés is hatástalan. Miért mondom, hogy törvényszerű? Először is: A fiúnak azt kell megtanulnia, hogy az akaratát korlátozzák, valamint, hogy az édesanyja szigorú és nem érti meg őt. Tudom, hogy ez milyen nehéz egy anyának, de ettől te jó anya vagy! Pont olyan, ami a lurkónak kell.
Nagyon érdekes, hogy ez a gyermek alapvetően nem lázadó, és jól irányítható. Ez egyedül kettőtök kapcsolatában jön így elő, ahogy te érzed, mert valahogy meg kell tanulnia a dolgát.
A másik ok az apa. Lassan abba a korba lép, amikor már apára van szüksége. Már nem a befogadás és a mindet betöltő szeretet az, ami jellemét építi, hanem a külvilággal és a környezetével való megtapasztalás időszaka kezdődik, amikor teszteli a határokat. Fiú lévén fontos az apakép kialakulása, valaki akire felnézhet. Ebben a korban lassan átveszi az apa nevelést, pontosabban inkább rá hallgat a gyermek. Ezért nem sok mindet tudsz tenni, hacsak azt nem, hogy találsz neki egy jó apát, ami legalább olyan nehéz, hogy el is fogadja. Ez azonban még mindig jobb, mintha te akarnád eljátszani az apa szerepét. Most ugyanis arra készülsz, vagy már benne is vagy. Az is lehet megoldás, hogy ha még jóban van az igazi apjával, hogy vele többet van kapcsolatban, és tőle meg tudja tanulni, amire szüksége van.
Lehet, hogy most kissé felpörög a gyermek, és neked korlátoznod kell, mert úgy érzed, ha nem teszed, neki ártasz. Hát tedd. Vagy így vagy úgy, de csak a egyermek “győzhet”, ezért ne vedd a szívedre. A legjobb, amit tehetsz, hogy figyeled a srácot. Ő most a játszmák tanulásának második felvonását éli. Nem tudatos tetteivel igyekszik manipulálni a környeztetét. Ebben sincs semmi rossz, mind ezt tesszük ebben a korban, csak mindenki másként. Ő úgy teszi ezeket, hogy szembesüljön a korlátokkal, és az érzelmi elutasítással. Ha felismered, mit miért tesz vagy mond, meg fogod érteni a mozgató szálakat, és nem fogod hibáztatni magadat. Figyelj az ösztönös reakcoióidra, és kapd el a pillanatot. Így juthatsz egyre közelebb a megértéshez.
Üdvözlettel:
Attila
July 20th, 2009 at 20:01
Kedves Attila!
Köszönöm, hogy válaszoltál. Ilyenkor amikor úgymond “krizis” helyzetben van az ember akkor minden gond és probléma nagyobb súllyal nehezedik a vállára.
A kérdésekre válaszolva, nem rendeződött a kapcsolatom a fönökasszonnyal és megtörtént az elbocsájtás. Igazából az indoklásként a Cég anyagi helyzetét emelték ki és , hogy szakmai döntést hoztak. Csakhogy ez abban állt, hogy engem azért küldtek el, mert egy iskolai végzettségem még hiányzik a munkához, a másik kolléganőt pedig azért mert aki marad az “az olcsóbb”. A szakmai szempontok nem játdszottak szerepet és ezt nem én mondom, hanem aki ismer minket. Nekem nagyobb gyakorlatom volt és van is mintakit megtartttopttak az “olcsóbb” kolléganőt pedig beiskollázák, hogy legalább végzettsége legyen. Bár egyikük se vállalta így…., az egyik fel is mondott, amikor is engem megkeresett a fönökasszzony és visszahívott dolgozni. Én megköszöntem a lehetőséget és nemet mondtam….Tehát ennyi….
Mondjuk a büszkességemen kívül (már ami még megmaradta az utóbbi évek történéseiből kifolyolag) az is szerepet játszott ebben a döntésben, hogy kaptam egy sokkal jobb ajánlatot, ami már tény és a héten kezdek is az új helyen, tehát az én problémám meg is oldodótt. Bár egy kicsit izgulok, mivel ez szélessebb munkakör lesz, hogy minden jól menjen,de bizzom benn, hogy sikerül…
A fiamra visszatérve, igazából tényleg az APA hiányzik neki, nem tudom, hogy jó minta e egy felelőségtudat nélküli apa….Nem szereteke senki felett pálcát törni, vagy minősíteni valakit, de sajnos egyre jobban erre kell rájönnöm…és ezt nem a személyes sérelmek mondatják velem, hanem a tények…bár néha félek, hogy nincs igazam….ám olyankor megint történik valami ami engem igazol….
Tudom, hogy le kellene írnom ezeket a dolgokat, de nem tudom, hogyan fogalmazzam meg, hogy érthető legyen és ne csak az jöjjön le, hogy szidom, mert ez távol áll tőlem…
A legalapvetőbb dolog, hogy tartásdíjat nem fizet, tudom, hogy ez nem ritkasság, de meg sem kérdezi, hogy a gyerekeknek nincs e szükségük valamire. Most, hogy megszünt az állásom, ő ezt úgy dokumentálta, hogy Kirúgtak….Tudom, hogy ezek a személyes sérelmeken alapulnak és probálok higgadtan és tárgyilagosan viselkedni, de nagyon nehéz. Mostanában rendszeresen történik meg az , hogy a kislányomnaknak vesznek “ajándékot” és a fiam kimarad….Ő ezt már nem teszi szóvá, de látom rajta, hogy bántja….Mondjuk a fiamban mindig is benne volt a féltékenység amióta a kishúga megszületett, pedig szereti, de mégis….
És én “jó anyuka” módjára mindig elmagyarázom, hogy ez nem azért történik, mert tégeed nem szeretnek…bár nem biztos, hogy jól teszem.
Az apjukkal beszélő viszonyban vagyunk, igaz a kapcsolat eléggé “hűvös”,ám azért én ezeket a dolgokat szóvvá szoktam tenni….
És az ia igaz, hogy amióta külön mentünk, azóta legalább, ha elviszi őket akkor foglalkozik velük, mert még együtt voltunk sokszor csak pár percre találkozott a gyerekekkel…
Velem gondolom, az a baj, hogy túlságossan ragaszkodom a társadalmi elvárásokhoz, abból a szempontból, hogy milyennek kell lenni egy gyereknek…és talán ezért vagyok megijedve attól, hogy az enyém nagyon nem fér bele ebbe a sémába….meghát melyik szülő ne szeretne jobbat a gyermekének…és megfogadom as tanácsot figyelni fogom, hátha rájövök, hogy mit miért tesz..és én hogyan reagálok….
Üdv: Katalin
July 21st, 2009 at 22:05
Kedves Attila!
Örömmel látom, hogy újra élővé tette a lehetőséget, hogy a fölajánlására jelentkezhessenek az érdeklődők. Már régebben kértem Öntől egy elemzést, ez kérésem a 263-as számú üzenetben olvasható.
Egy későbbi jelentkezésében bátorított az újbóli jelentkezésre, és most ezzel a lehetőséggel élve szeretném kérni arra, hogy eredeti kérésemnek megfelelően, kérem vegyen sorba engem is, amint ez lehetséges.
Előre is köszönöm, és várom a nekem szóló jelentkezését. Szüksége van-e még valamilyen információra?
Tisztelettel: Katalin 3
July 22nd, 2009 at 7:13
Kedves Katalin3,
Ha nem gond, örülnék, ha tegeződnénk.
Köszönöm, nincs több információra szükségem. Nemsokára írok.
Üdvözlettel: Attila
July 22nd, 2009 at 7:26
Kedves Katalin,
A rossz minta is jobb, mint a semmilyen, szóval jó, ha a fiú több időt tölt az apjával. Ráadásul az apák általában, ha nem is foglalkoztak a gyermekükkel babaként, ahogy cseperedik az utód, úgy foglalkoznak egyre többet velük.
Sok sikert az új munkádhoz, a gyermekeidhez, az élethez:-).
Üdv.: Attila
July 23rd, 2009 at 13:06
Kedves Attila!
Amennyiben lehetséges, szeretnék élni az általad felajánlott horoszkóp elemzéssel, hogy közelebb tudjak jutni az életfeladatom megértéséhez. 1971.10.10-én, körülbelül 08.03 órakor születtem. Amennyiben további adatokra lenne szükséged, kérlek értesít!
Szia: Mónika
July 24th, 2009 at 9:17
Szeretettel köszöntelek!
Most találtam rá erre az oldalra.Nagyon tetszik!
Nagyon szeretnék élni a felkínált lehetőséggel.
Én 1972.02.12-én, kb.délután fél 4 körül születtem.
Nem zárkózom el a nyilvános elemzéstől,de sokkal jobban örülnék ha mailben is megkaphatnám!:)
Előre is nagyon köszönöm!
Szia
Erzsók…(vagyis Erzsébet)
July 24th, 2009 at 10:56
Kedves Erzsók,
Születésed helyét még legyél kedves megírni.
Üdvözlettel: Attila
July 25th, 2009 at 6:59
kedves Attila!
Kutakodtam valami hasonló lehetőség iránt, de remélni sem mertem volna, hogy ilyet találok. Nagyon tetszik az oldal és szívesen élnék a lehetőséggel, hogy kielemezd a horoszkópomat.
1979 november 16-án születtem Tiszalökön, kb 21.35-kor.
Segítségedet előre is köszönöm!
Andi
July 25th, 2009 at 15:51
Kedves Katalin 3,
A te horoszkópod remekül beillett volna a vizsgamunkám anyagába, ahol hasonló sorsú emberek életeit kutattam az égi tükörben.
Ennek megfelelően el kell mondjam, ide tartozó kedvenc mondásomat: Az életben a legnagyobb áldozatok hordozzák magukban a legnagyobb áldást is. Nálad is valami hasonlóról lehet szó. Sajnos az ilyen adottságú emberek nagyrészt csak az áldozatokat látják, és a lemondások és szenvedések oltárára borulva siratják magukat.
A te esetedben meg különösen fonákos a helyzet, hiszen komoly energiákat kaptál, melyek az állandó önmegvalósítás felé motiválnak, ahol a függetlenség csalóka délibábja lebeg a szemed előtt. Persze te nem akarsz független lenni, csak kiszolgáltatott nem. De az már ugyan az.
Olyan a te akaratod, mint akik vízben futnak. Komoly erőkifejtéssel is csak nagy nehézségek árán juthatsz előre. Persze nem azért, mert ki akarnak szórni veled, hanem, mert úszni akarnak tanítani. Nem bízod magad a vízre, hogy hagyd magad a sodrásnak, ő tudja merre kell menned.
Azt gondolom számodra a legnagyobb kihívás, hogy az erőddel képes legyél bánni. Ha nem mindet te akarsz megoldani már az első lépcsőfokra léptél:-)
Érdekes az anyaság, gyermekvállalás területe. Bár fontos számodra ez a terület, pont a kiszolgáltatottság elleni küzdelmed okán, nehezen tudod elengedni, magad és átélni a gondtalan anyai gondoskodást.
A feladatod, hogy megtedd azt, amire mások képtelenek, és harc, áldozatok árán segítsd azokat, akiket szeretsz.
Jó volna, ha megtalálnád azt a férfit akire fel tudsz nézni, és akiről nem veszed le a felelősséget, még ha ez olyan nehéz is:-)
Kérdéseim: Voltál e már szeretői viszonyban? Hogyan élted meg apukád, és most milyen a viszony.
Üdvözlettel: Attila
July 25th, 2009 at 16:00
Kedves Mónika,
Kérlek add meg a születésed helyét is.
Üdv: Attila
July 25th, 2009 at 22:26
Kedves Attila!
Megtiszteltél, hogy szántál ráma az idődből, és, hogy közvetlenebb, tegeződő hangra válthatunk, bár így sem egyszerű írnom arról, amiről kérdeztél.
Egész életemben szeretethiányban szenvedtem. És ennek gyökerei gyerekkoromba nyúlnak vissza, amikor is az apukám, akire Istenként néztem föl, igen kevés figyelemmel fordult felém, annál több szigorral. Ennek ellenére, így visszanézve érthetetlen módon csüngtem volna a szeretetén. Kamaszkoromban nagyon sok csatánk volt. És bármit is tett, idő kérdése volt csak, és mindent meg tudtam bocsátani neki. Most visszanézve azt mondhatom, hogy megfelelni vágyás motivált vele kapcsolatban, mert úgy éreztem, hogy csak így lehetek szerethető. Aztán amikor beteg lett, és nagyon lerobbant, és közel kerültünk egymáshoz, mint mindíg szerettem volna, reszkettem érte. Sajnos a habitusából nem sokat tudott letenni, és nem mindíg viselte türelmesen a betegségét, de akkor már éreztem a kettőnk kapcsolatában, amit mindíg szerettem volna… Örökre hálás vagyok a sorsnak, hogy ha a végére is, de mindez megtörténhetett. Annál igazságtalanabbnak éreztem, hogy vége kellett, hogy legyen.
Meglepődtem azon, hogy írod, olyan férfit kellene találnom, akire föl tudok nézni. Hát a férjem nem ilyen volt. Semilyen tekintetben. És igen, voltam szeretői viszonyban házasságom alatt többször is. Bár nem vagyok büszke rá. Viszont soha nem az motivált, hogy fölnézzek a partneremre, sokkal inkább, hogy női oldalamat is megélhessem egy rosszul működő házasság mellett, amit semmilyen körülmények között nem akartam befejezni. Maga a válás is a második nekifutásra, és nagyon bűntudatos körülmények között történt meg. Gyanítom, hogy ebben nagy szerepe volt annak a belém sulykolt szülői alapelvnek, hogy amilyen rózsát szakítottam, olyat kell szagolnom…
A mostani élettársi kapcsolatom is szeretői viszonyként indult. Tisztelem, és hálás vagyok érte, hogy amíg én a házasságom megmentését vettem a fejembe, ő töretlenül kitartott mellettem. Úgy, hogy nem szólt bele semmibe. Ez a mai napig hihetetlen számomra. És igen, ő olyan színvonalon végzi a munkáját, amiért föl tudok nézni rá. És más megnyilvánulásai, is erre késztetnek. És mostmár értem, hogy időnként miért tesz türelmetlenné az infantiizmusa, amellyel azt a feszültséget ellenpontozza, ami a munkájával jár.
Amit az anyasággal kapcsolatban leírtál, az mindenben fedi a valóságot. Bár igyekeztem a legtöbbet kihozni a lehetőségeimből. Gazdag lelkivilágú, érzékeny, önálló fiúkat neveltem, akikkel elmondhatom, hogy ma is (24 és 25 évesek)szoros kapcsolatot ápolunk. Nehéz nekem, hogy az önálló életükben egyre kevesebb szükségük van rám…
Miután mindkét szülőnket elveszítettük, az örökséggel kapcsolatosan korbácsolódó testvérviták miatt terhelt a kapcsolatom főleg a kissebb húgommal. Ezért kérném még, ha van rá mód térj még ki erre a területre is.
Azt írod, hogy “A feladatod, hogy megtedd azt, amire mások képtelenek, és harc, áldozatok árán segítsd azokat, akiket szeretsz.”
A másik kérésem, hogy erről írjál egy kicsit konkrétabban. Sokat segítenél vele!
Előre is köszönöm!
Katalin 3
July 26th, 2009 at 11:24
Kedves Attila!! Szeretnék én is beállni a sorba és ingyenes ellemzést kérni tőled. Jencski Mária szűl:1964.01.13. kb 17-ora Kaposvárott. Magamrol gyermekem nincs nem azért mert nem akartam ha nem mert ugy hozta a sors.38-évesen találtam meg a spirituális társamat férjemet.Az életem elég misztikus volt kaptam általa hideget-meleget,de nem bántam meg.Kérlek néz bele az életembe és egészségileg is hogy mi várhato. Kőszőnőm előre is figyelmedet!! Tisztelettel: Marika
July 26th, 2009 at 11:56
Kedves Katalin 3,
Köszönöm a kielégítő válaszodat!
A örökséget illetően, annyit szeretnék mondani, hogy sokszorosan jelenik meg a képletedben a lemondás e területen. Harcolhatsz, de annál többet vesztesz vele. A húgoddal való kapcsolatod eleve sok feszültséget hordoz, főleg az ő irányából. Mintha kezdetektől ha haragudna rád…Mi a te tapasztalatod?
A feladatod úgy is fogalmazhatnám, hogy azok helyett küzdeni, aki nem tudnak. Az alapanalógia az, hogy neked azt kell tenned, amit a másik nem. Ezért figyelhetted meg magadon azt, hogy te mindig jobbítani változtatni szerettél volna dolgokon, illetve a legtöbb dolgot fordítva közelítetted meg a megoldás érdekében. Egy adott közösségben, családba, te vagy az, aki megteszi azt, amit a többiek nem, legtöbbször a közdelem analógiáiban.
Még annyit a teljes elemzéshez, hogy bár ezt azt gondolom te is érzed, a te életed, hitrendszered a családon nyugszik. A gyökereid és a család a kulcsod a boldogulás ajtajához.
Üdvözlettel: Attila
July 27th, 2009 at 17:44
Kedves Attila, én is szeretnék elemzést kérni öntől, ha lehetséges, 1972. 07. 07. én születtem 14.20 perckor, romániában, az erdélyben található Kovásznán. Előre is köszönöm, türelmesen várom sorrakerülésemet. két éve már hogy különélek a férjemtől, két kislányt nevelek, kíváncsi vagyok hogy milyen változásokra számíthatok a jövőben.üdvözlettel:Judit
July 27th, 2009 at 21:14
Kedves Attila!
Egy egész napig emésztettem a soraidat.
Az örökséggel kapcsolatban hozzáfűzném, hogy hát igen, veszítettem. Túl az anyagiakon, a testvéremmel való kapcsolatot. Sosem volt felhőtlen ez igaz, de legalább volt valamilyen. Suta próbálkozásaim vannak, de nagyon kevés eredménnyel…
A távolságtartását elsősorban a férje hatásával magyaráztam, meg egy adag kissebbségi érzéssel, de az eszembe sem jutott eddig, hogy harag az alapja. (???)
A gyerekeimmel kapcsolatos ürt a párom lányaival szerettem volna betölteni, de ott meg azt látom, hogy ők az anyjuk kampányszerűen adagolt szeretetén szeretnének csüngeni. Ezt megjegyzem azért értettem meg, mert hasonló cipőben jártam az édesapámmal…
Tehát szorosan vett családról itt sem beszélhetek. A gyerekeim önállósodnak. A másik húgom külföldön él, amelyik itthon van, az örülök, ha fölveszi a telefonom, és szóba áll velem. Szüleim meghaltak. Család? A párommal jól élünk, de ilyen idős fejjel kezdtünk lakástörlesztést, kocsitörlesztést. Azt tesszük, amit fiatalon egyszer már végigcsináltunk, és csak egymásnak vagyunk fáradtan, én egy csomó hiányérzettel. Várhatok ezen a területen változásra?
És ha még belefér akkor az egészség területéről kérnék szépen egy pár szót arról, hogy mit mutatnak a csillagok?
Köszönöm!
Szeretettel: Katalin 3
July 27th, 2009 at 21:55
Kedves Attila!
Szeretnék élni az általad felajánlott lehetőséggel.
Szeretném tudni,milyen kilátásaim vannak a jövőmmel kapcsolatosan.
Pincehelyen születtem,1976-09-03 a pontos időt nem tudom,de azt hiszem 8:30 körül.
Köszönettel, Endzsy
July 28th, 2009 at 8:02
Kedves Katalin 3,
Az egyetlen módja, hogy megtudd, mi a gond a húgoddal, ha megkérdezed. Én az látom, hogy az ő életére nagy befolyással volt a te tevékenykedésed. Annyira meg ismerem az emberket, és látom a te horoszkópodat, hogy arra gondoljak a cselekedeteit, harag vagy sértődöttség mozgatja. Kellő figyelemmel és fegyelemmel ezt is megtudhatod.
Nem vagyok jós Katalin. Nem tudom lesz e jobb. Ha azt mondom igen, akkor hátradőlsz? A te életed nem erről szól! Tudom nehéz, de a legjobb, amit tehetsz, hogy elfogadod a sorsod, és nem Isten veréseként kezeled, hanem igyekszel tanulni belőle. Ha csak azt érzed, hogy fáj, de nem keresed, hogy miért, akkor minden szenvedés hiábavaló. Ha nem megy, akkor se legyen lelkiismeretfuradlásod. Van, ami még meghaladja a lehetőségeidet, de bármikor eljöhet az idő, hogy megértsd, ha elég nyitott vagy. Senki nem tudja helyetted megoldani az életed. Azért kaptál sok erőt, hogy te bárhonnan képes legyél felállni, és ezt a múlt igazolja. Persze könnyen esel az önsajnálat sötét, de annál kényelmesebb csapdájába. Ám ez sem baj, ha utána leporolod magad, és kiugrasz onnan, mert az élet megy tovább.
Az egészség egy olyan terület, amiről a legkevésbé éri meg beszélni. Egyrészt, mert ha nincs, akkor félsz, hogy mikor lesz. Ha meg van, akkor meg már nagyon nagyon nehéz (de lehtséges) rajta változtatni. A fejfájásra figyelj, a vérnyomásra. Ezek problémaként jelentkeznek, keresd meg hol van a görcs a tetteidben.
Ha meg valóban szeretnél tenni a boldogabb életért, ismered meg a sorsod, és tanuld meg a hitet. Nekem ebben az asztrológia segít. Keresd meg te is az utad.
Szeretettel: Attila
July 28th, 2009 at 23:44
Kedves Attila!
Igazán nagyon hálás vagyok!
Nagyon, nagyon, nagyon Köszönök mindent!
Ez az elemzés nagyon szép kerek lett a végére. Köszönöm bátorító szavaidat. Furcsa, de segített abban, hogy jobban higgyek magamban. (Eléggé önostorozó, bűntudatra hajlamos vagyok alapból. Dolgozom azon, hogy ez már múlt idő legyen.)
Annyit még visszajelzésként, hogy sokszor letaglózott a migrén, és pár éve a vérnyomásproblémák is jelentkeztek. Ahogy a migrént okozó feszültségeimen dolgozom egyre több eredménnyel, a vérnyomás is kezd rendeződni.
Tudd, hogy nagyon sokat adtál a figyelmeddel, a rám szánt időddel, a tudásoddal, ami előtt leborulok. Olyan sok hálát érzek most, hogy szeretnélek megölelni érte.
Igazán nagyon köszönök mindent.
Szeretettel: Katalin 3
August 3rd, 2009 at 10:03
Kedves Látogató,
Időm, most nagyon rövidke, az elemzéseket csak jövő héten tudom folytatni.
Elnézést kérek, de ami késik nem múlik.
Üdv.: Attila
August 5th, 2009 at 13:40
szeretném tudni az elkövetkező időben hogyan alakul a szerelmi életem.
1971.05.20 05 óra 25 perckor születtem Budapesten.
előre is köszönöm a választ.
August 5th, 2009 at 21:36
Sopron, 1977. 04. 06. 10.45
August 5th, 2009 at 21:37
Kérem szépen az elemzést. Köszönet: Lillia
August 6th, 2009 at 22:44
Kedves Attila!
Most olvastam az elején a figyelmeztetést, hogy pillanatnyilag nincs időd újabb elemzésekre. Igyekszem másfél hónap múlva jelentkezni, mert nagyon sok kérdésem lenne.
Köszönettel:
Lillia
August 8th, 2009 at 17:30
Szia Attila!! Ismered az asztrozofiát ugyanis én utánna néztem ami azt jelenti hogy valojában nem bak vagyok hanem nyilas!!Aminek nagyon őrűltem mertugyanis a bak sosem passzolthozzám sőt sok asztrologus megcsinálta a horoszkopomat talán ezért nem volt hiteles. Mi a véleményed??
August 9th, 2009 at 11:55
Kedves Attila!
Szeretném,ha az én képletemet is megnéznéd, és segítenél.
A szüleimmel nem tartom a kapcsolatot.Segít a több ezer kilométer is.de elötte is rossz volt a kapcsolatom velük.Így egyedül vagyok 100%.Legfőbb célom a stabilitás.Legyen egy olyan lakhely amiben jól érzem magam.4-szer költöztem 2 év alatt.A párkapcsolataim sem sikerülnek.Sikerül hamarosan családot alapítani.Nagyon vágyom rá.
Most is van egy két éves kapcsolatom,de bizonytalan mostanában,pedig nagyon szeretem.De ő is egy független figura,mint én.Párkapcsolatomban mit tehetnék,hogy boldog legyen?
Mi lehet az életfeladatom?
Születtem 1978.10.23 02-30-kor Veszprém
Válaszodat türelmesen várom,és nagyon köszönöm Kamilla
August 11th, 2009 at 20:53
Kedves Móni, Kamilla,
Kérlek titeket, látogassatok vissza kicsit később, amikor újra megnyílik a lehetőség.
Köszönöm a megértéseteket!
Üdvözlettel: Attila
August 11th, 2009 at 20:54
Kedves Lilla,
Várom majd a visszatérésed:-)
Attila
August 11th, 2009 at 21:15
Kedves Mária,
Hallottam már az asztrozófiáról, ha a Paksi féle asztológiáról beszélsz.
Tisztelem őt azért, ami felépített, de én csak egy fajta asztrológiát ismerek jelenleg, ami működik. Ha e szerint a te napjegyed bak, akkor az is vagy, és hogy illik vagy nem illik rád, az már más kérdés. Ha téged ez ennyire foglalkoztat, javaslom nézz utána milyen alapokon nyugszik a nyugati asztrológia, és meg fogod érteni, miért vagy te bak:-)
Ha újra megnyílik a lehetőség megnézhetjük, mi illik mi nem:-).
Üdv.: Attila
August 12th, 2009 at 13:52
Kőszi a válaszod!! A 289-esnél ott vannak az adataim.Várom az ellemzésedet sok rosszat ne irjál!! Űdvőzlettel: Marcsi
August 13th, 2009 at 19:20
Kedves Mónika,
A feladatod a hit tanítása. Most nem feltétlen az apácaságra gondolok, bár az sem rossz ötlet, hanem olyan élethelyzetekre, ahol jó magad is csak a hit által kerülhetsz ki megerősödve, és ezt kell a környezeted felé sugároznod. Látszik, hogy sok olyan esemény történt veled, ahol látszólag csak rossz döntést hozhattál. A hitet ilyenkor lehet a legkönnyebben elsajátítani. Ekkor mondja az ember, hogy rendben, legyen meg a Te akaratod. Igaz ezek a legnehezebb helyzetek, is, de hát ez csak így működhet. Ami talán nehézzé teszi, hogy ezt megtanuld, hogy te nem gondolod, hogy bármiről is le kellene mondanod, és nagyon nehezen is megy. A végletekig harcolsz, pedig már magad sem tudod miért.
Az okok és a minták miatt apukádról való képed adhat magyarázatot. Milyen volt vele a kapcsolatod?
Erős megfelelési kényszer uralkodik benned, ami egyedül önmagad felvállalásával és elfogadásával orvosolhatsz. Lehet fiúnak vártak? Vagy nem vártak?
A gyermekvállalás egy sarkallatos kérdés az életedben. Bár nagyon vágysz rá, és jó anya is vagy, az nehezen ugrasz fejest mert elriaszt az ezzel járó áldozat.
Érdekes ellentmondás kavarja a személyiségedet. Vágysz az egyedüllétre, és vonz a függetlenség is, ugyanakkor elképzelhetetlennek látod az életed pár nélkül. Ha lehet ne kergesd a párodat az őrületbe az “szeretsz még?” kérdésekkel:-). Mivel neked állandó visszajelzés kell, és az érzés, hogy szeretnek, és szükség van rád, könnyen előfordulhat, hogy valahogy mindig az ellenkezőjét tapasztalod.
Így hangzik a lényeg, kérlek kérdezz, ha van konkrétum.
Üdvözlettel: Attila
August 14th, 2009 at 21:53
Kedves Erzsók,
Azzal kezdem, ami a legerősebb jelzés a horoszkópodban. Ez az anya. Úgy a te édesanyád, mint a Te anyaságod. Láthatóan egy nagyon kemény anyukád van, volt akitől az tanultad, hogy az élet nehéz, ahol szívós kitaró munkával lehet csak célt érni. Ezek olyan analógiák, ami az érzelmeket háttérbe szorítják, hiszen a cél elérésében ezek hátráltatnak. Ebből következik, hogy érzelmileg nem voltál elkényeztetve, és előjöhet az a fura ellentmondás, hogy bár nagyon vágy a szeretetre, kimutatni, és átadni magad neki nehezen mered.
Tudnod kell, hogy bárhogy is jelenjen meg az életedben, azért van mert te azt kaptad feladatul, hogy kitartásod, szívós céltudatosságod révén levesd magadról az anyag láncát, és szabadon tehesd, ami másokért teszel. Egy olyan anyag nélküli biztonságot kell megtapasztalnod, ami felismeri, hogy valódi biztonság mindig belülről fakad. A hontalanság, amit néha érezhetsz, azért van, mert te mindenhol otthon vagy. Bárhol otthon érezheted magad, ha jól érzed magad. Ezt a jó érzést pedig semmilyen anyagi megjelenés nem adhatja meg neked hosszú távon.
Apukádnál arra van utalás, hogy őt mindig túl távolnak élted meg, amit a van is, meg nincs is szójátékkal tudnék leírni.
A nőiességed elfogadása terén is sokat kell dolgoznod. Ez egy olyan feszültség az életedben, ami azért van, hogy ébren tartsa a tudatodat. A miértek kutatásához, és magad megismeréséhez segít hozzá. Kicsit keménnyé is tesz, ugyanakkor elveszi az önbizalmad. Ez is az előbbiek felerősítését segíti.
Meg kell tanulnod figyelni a környezetedet a külvilágot. Számodra a legtöbb információ, segítség onnan érkezik a feladatod megoldásához. Ez azt is jelenti, hogy ha lehet ne irodai munkát válassz hivatásodnak, hanem olyat, ahol folyamatosan külső impulzusoknak vagy kitéve.
Felhívom figyelmedet a szexualtiás kérdésére. Figyeld meg, hogy hányszor múlt ezen, a párkapcsolatod.
Ha gyermeket vállalsz, tudnod kell, hogy anyukád mintáját viszed tovább…hogy hogyan, azt rajtad múlik.
Üdvözlettel: Attila
August 15th, 2009 at 19:56
Kedves Attila!
Később vettem én is észre mit írtál az elején..
Kivárom a heteket.Addig is olvasgatom mit írsz a többieknek.
De sorbaálltam,és megvárom heteket..
Üdv.Kamilla
August 26th, 2009 at 12:07
köszönöm a választ. a konkrét kérdésem az lenne,hogy van egy férfi,aki iránt érzek valamiféle vonzalmat,de férjnél vagyok,és van 2 fiam is. ez még elég kezdeti stádiumban van és még azt sem tudom,hogy ő mit szeretne tőlem.és hogyan fog alakulni a kettőnk kapcsolata. 1971.05 20 5 óra 25 perc az én szül.dátumom.az övé 1974.08.18.a férjem 1970.07.27 10 óra 50 p. az érzéseimet nem tudom visszatartani iránta,de ugyanakkor a férjemet is szeretem és nem szeretném elhagyni sem.ha van valami tanácsod kérlek írd meg!
köszönettel Móni
August 26th, 2009 at 19:39
Kedves Móni,
Nem dönthetek helyetted, mégha látom is merre mész. Viszont segítek pár kérdéssel, hogy Te is lásd, csak jól figyelj.
Miért mentél férjhez? Szerelmes voltál e belé? Mi változott? Miért vagy most vele? Mit szeretnél az új férfitől?
A szerelem a legirányíthatatlanabb, és egyben legerősebb érzelem, amit ember érezhet. Ennek ellenére eldöntheted, (ha csak rajtad múlik) hogy megéled vagy nem. Bár a szívnek parancsolni nem lehet, a tetteid felöl mégis te döntesz. Áldozni csak azért érdemes, ami maradandó. Ilyen egy gyermek, egy társ, barátság, egy elv stb. Persze mondhatod, hogy minden mulandó, és ebben igazad is van. Én azonban másként fogalmazok: minden változik! Válozik a gyermek, de gyermek marad, változik a kapcsolat, de kapcsolat marad, változol de az elv, ha igaz, megmarad. Nem mondom, hogy anyagi vágyaidat ne elégítsd ki, de nézd meg, hogy mit áldozol miért. A nőiségedet a gyermekért, vagy a gyermekedet a nőiességedért. Az egyik így is, úgy elmúlik, a másik mindig a tied marad.
Az embert attól ember, hogy képes a döntésre. A döntés pedig nem más, mint lemondani valamiről valamiért. Ezek a valós döntések. Te most itt állsz. Ha válaszolsz az elején feltett kérdésekre tudni fogod, mit, miért áldozol. A döntés a Tied.
Szeretettel: Attila
August 28th, 2009 at 8:11
Kedves Andi,
A Te életed kulcsát én a családban látom. Nem elsősorban a jövőbeniben, hanem a múltban. Ez némiképp általános mindenkinél, ám a Te esetedben olyan kulcsokat rejtenek ezek a területek, melyeket ha nem tudsz tudatosan kezelni, nem sok más út marad, hogy kiteljesítsd való önmagad. Az apa, az anya és a testvér is olyan mintákat tanításokat képviseltek, melyek mélyen a tudattalanodban élnek, és akár egy jéghegy az óceánban, csak a csúcsát látod.
Bár anyai oldalról egy olyan szülőt kaptál, aki nagyon szeretett volna jó anya lenni, ez jóval inkább jött akaratból, mint a tiszta érzések és a befogadás képében. Ilyenkor a nevelésben több az erőszakos, hatalmi elem, és nehezen megy az önzetlen szeretet megélése a lemondások oltárán.
Az apa kérdése már jóval összetettebb. Olyan, mintha nem lett volna. Ez jöhet úgy, hogy te mindig többet akartál tőle, mint ő adni tudodtt, vagy úgy is, hogy egyszerűen gyermekként nem tudott veled mit kezdeni. Az ilyen kapcsolat felnőttként komoly átalakuláson szokott átmenni pozitív irányba, mert akkor már nem egy síró, érzelmekkel kikényszerítő lény lát.
A tesóval való viszony igencsak megoldandó feladatnak tűnik. Mintha olyan korlátokat képviselne ő az életedben, aminek elfogadása elveid ellen való. Erről kérlek mesélj, már ha van benne valami:-)
Mivel kiteljesedetnek, boldognak csak akkor fogod magad érezni, hogy ha megleled a belső utadat, nagyon fontos, hogy minél hamarabb ismered fel mennyi mindenért hibáztatod a másikat, és érzelmi alapú elvárásaid csak színjátékra kényszeríthetik a másik felet.
Feladatod, hogy elfogadd a világ, és ezzel önmagad tökéletességét, és tapasztalataidon keresztül tanuld meg, hogy amíg hasonlítgatsz, sosem leszel egy.
Mindezekben segítségül kaptad remek analizáló, kritikai képességeidet, és a tehetséget az újra kezdéhez. Bár ez utóbbi inkább arról szól, hogy mindig bízol az új napban, ehhez már tettek szintjén segítségre van szükséged.
Az büszkeség és kiállás segíthetnek bizonytalanságaid megerősítésére, de ne használd, amikor vélt sérelmeid elé építesz vele védfalat.
A szexualitás kérdése sérülékeny terület, fedezd fel, hogy annak megléte, vagy nemléte, minősége, miként befolyásolja kapcsolataidat, önbizalamadat.
Üdvözlettel:
Attila
August 29th, 2009 at 13:52
köszönöm a válaszodat,de még most sem tudom hogyan fogok dönteni.nagyon nehéz és fontos döntés előtt állok,azt tudom.
köszönöm
September 4th, 2009 at 8:17
Kedves Marika,
Igen érdekes egy feladattal születtél. Ha asztológiával foglalkoznál, akkor csak annyit kellene mondanom, hogy az a dolgod, hogy megbarátkozz a Szaturnusszal. Lefordítva érthetőre, ez a következőt jelenti. Egyrészt meg kell tanulnod felépíteni magadnak a belső korlátaidat. Ez minden ember életében nagyon fontos, de nálad létkérdés. Ezek olyan belső meggyőződésen alapuló elvek, amelyeket semmilyen körülmények között szegsz meg. Ehhez meg is kaptad az álhatatosság képességét, ami a kívülállók sokszor makacsságként látnak. A trükk az a Sors részéről, hogy odaadta Neked ezen energia másik arcát is, aki nem hajlandó tűrni a korlátokat, és sokkal jobban tudja, hogy mit nem akar, mint, hogy mit igen. Az életed tanulási folyamatában először ez utóbbi érvényesül, majd szép lassan rá kell jönnöd, hogy korlátok nélkül szabadság sincsen. Ekkor elkezdheted kijelölni magadnak azokat a belső korátokat, melyeken belöl szabadon mozoghatsz. Ezáltal visszakerülsz eredendő feladatodhoz és szabadon tehetsz bármit, amit másért teszel. Ezekről sokkal többet lehetne beszélni, de azt gondolom, ha végigméred az életed, pontosan érteni fogod miről beszélek.
Ezután három területet látok jelentősnek, ahol az előbbieket tanulni tudod. Az egyik az anyukádtól hozott minta, aki nagyon erősen képviselte a feladatod jellemző analógiáit, úgy mint szigor, erő, kitartás, függetlenség, kiszolgáltatottság. Részben hozzá vezethető vissza a következő terület is, a gyermek kérdése. Ennek egyik oka az anyai minta hárítása, valamint ezen keresztül a befogadásra való képesség átmeneti hiánya. Eztán még jön a Sors is, aki a gyermekvállalást olyan áldozati területnek jelöli ki, ahol megválaszthatod, hogy lemondasz a gyermekről, vagy nem de akkor mást kell az oltárra tenni, ez pedig jórészt a vagyák és a szerelem lehetőségei.
Végül itt a hivatás és a munka kérdése, ami egy olyan értékrendet jelent az életedben, ami a stabilitás és biztonság illúziójával kápráztat. Ezen a délibábon akkor láthatsz keresztül, ha egyfajta alárendeltséget el tudsz fogadni, azaz alázattal élet az életedet. Tudom, hogy most nem látszik az összefüggés, de ha megfigyeled, hogy a munka területén milyen változásokon, mentél át, talán érthetővé válik.
Az egészségi állapotról nem szívesen beszélek, mint várható lehetőségről. Inkább azt mondom el, ha jön, mire figyelj különösen. Izületi problémák, különös tekintettek a térd és a könyök, csont és a bőr elváltozásai.
Szeretettel:
Attila
September 4th, 2009 at 10:34
Kedves Attila!! Kőszőnőm a válaszod,nagyon érdekes volt.A gyermek vállalást soha nem utasitottam el egyszerűen igy hozta a sors. Egyébként meg 38-évesen mentem férjhez és megéltem a legnagyobb szerelmet amit lehet. A mi házasságunk joval tulmutat egy sima főldi kapcsolatnál.Már joval előbb kezdődőtt.Ebben a házzaságban teljes és egész vagyok.Persze sokmindenre rávilágitottál amit tudok. Vannak kűlőnleges képességeim ezáltal probálok sok ebernek segiteni. Valoszinű hogy mindkét tenyerem majombarázdás,enek is kőszőnhető. Igen vannak hibáim ha minden nem ugy van ahogy én szeretném ősszedől bennem az egész világ.Ami hiányzik belőlem az az alázat,legfőképpen. Őntőrvényű vagyok de mélyen legbelűl a lelkem nagyon tud fájni. De azt már tapasztaltam hogy az én lelki fájdalmam odafent az égiszférákban nem szeretik,és gyorsan megis vigasztalnak valamivel,hogy mosolyt csaljanak az arcomra!!A másik a pénz,igen igazad volt egyszer fent egyszer lent. Az én barátom a szaturnusz az egyik kezével ad de a másikkal meg elvesz.A mostani időszakban elvesz. Nagyon tetszett amiket irtál és ha megkérhetlek rá megnéznéd nekem hogy ősszejőn-e nekűnk az Osztrák munka. A téli szezonokat kint tőltőttűk de a nyáron vissza akartunk menni de ha vért izzadtam sem jőtt őssze. Sok szeretettel: marika
September 4th, 2009 at 20:24
Kedves Marika,
Nem a gyermekvállalás elutasításáról beszéltem, hanem az anyamintáról.
Mesélsz nekem, milyen különleges képességeid vannak?
Ami a munkát illeti az egyik esély nem régen mehetett el, de újabb jön. Ez bár megvalósulhat, és sierülhet, de valami miatt ára lesz. Majd eldöntitek megéri e. Kérlek írj majd az eredményről.
Szeretettel:
Attila
September 5th, 2009 at 7:55
Kedves Attila!! Igen az anyaminta nem igen volt tőkéletes mert mivel én egyke vagyok tipikus majomszeretettel lettem nevelve,mindent megkaptam csak éppen őszinteséget megértést toleranciát megmég sorolhatnám mit nem kaptam meg. Az elmult 25-évben sok mindennel foglalkoztam mindent kiprobáltam ami az okkultizmussal kapcsolatos. Kisebb nagyobb sikerrel. Ebben foglaltatik mágia szellemidézés kártyavetés számmisztika tenyérjoslás.És persze a főldőnkivűliek. Volt is találkozásom velűk.Ez egy fantasztikus filmbe illő tőrténet. Az életem televolt misztikus tőrténésekkel kaptam hideget-meleget de mint tudjuk mükődik a klauzalitás mindennek ára van.A dőntés probája meghoznám-e ugyanazt a dőntést mégegyszer annak reményében hogy már tudom hogy miaz ára? 80-százalékban meghoznám.Elmondhatom hogy sok kivánságom teljesűlt de nem mindig abban a formában amiben szerettem volna. Szinte minden érdekelt ami az ezoteriával-spirituális dolgokkal kapcsolatos szerencsére nem csak olastam hanem megis éltem a dolgokat.Tőbb száz kőnyvet elolvastam rengeteg látoval jossal gyogyitoval ugynevezett mágusokkal volt személyes kapcsolatom bejártam az országot keresztbekasul.Sőt ezek az emberek mindig az utamba kerűltek ha akartam hanem. A kűlfőldi munkával kapcsolatosan igazad volt tegnap este hivott a főnőkűnk a téli munkahelyről hogy vár vissza bennűnket.És mi vissza megyűnk. Az ára az lessz hogy rengetget kell dolgozni. Ezért nem mentűnk vissza a nyáron de valoszinű ott van karmám. Ahogy montad alázatot és áldozatot kell hoznom a jolétért. Mert nem én vagyok a világ kőzepe. Atila sivesen irok még magamrol de a lényeg nem publikus az E-mail cimem kumara25@citromail.hu Nagyon sok szeretettel: Marika
September 6th, 2009 at 8:00
Ami még nagyon fontos az életben hogy nincs jo dőntés és rossz dőntés! Csak dőntés van. Sok mindent joval előbb eldőntőttűnk mielőtt leszűlettűnk volna. És most azért vagyunk itt a főldnevű bolygon hogy megértsűk a dőntéseink okát! Legfőbbképpen ebben segitek a hozzám forduloknak. Szeretettel: Marika
September 10th, 2009 at 14:28
Kedves Judit,
Elgondolkodtatott a válásod oka, hiszen a horoszkópod nem mutatja azokat a tipikus szimbólumokat, amiket az emberek nagy része csak válásként tud megvalósítani. Én arra gyanakszom, hogy valami olyan dolog történt az életetekben, amit nem tudtatok a helyén kezelni, ami elindított egy folyamatot, hogy váláshoz vezetett. Ilyen lehet például, egy megcsalatás, ami éket vert közétek, vagy olyan anyagi helyzet, ami megmérgezte a mindennapokat. Ezek azért más helyzetek, mint elsőre a legtöbb válási ok, mert a Te esetedben ezek bizonyos felismerések segítségével orvosolhatok lettek volna. Egyik ilyen, ha felismered, hogy nem mindig az az igaz, amit te annak látsz, és bár a legtöbb dolgoról határozott véleméyed van az élet másként működik. Vannak dolgok, amik csak egyszerűen nem logikusak, és csak akkor mutatják meg valódi természetüket, ha hagyjuk, hogy megtörténjenek velünk, és nem állítjuk be rögtön az egyik sarokba.
A másik a büszkeség kérdése. A büszkeség is csak egy szűk tartományban erény, a legtöbbször bilicsbe ver, és rugalmatlanná teszi a személyiséget. Neked ezen is komolyan el kell gondolkodnod, ha párkapcsolatról van szó.
Én ebben a horszkópban a kommunikációt találom a legfontosabb pontnak. Az emberi kapcsolataidban egyfajta diszharmónia tükröződik, ami egy részről abból fakad, hogy szavakkal próbálod megfogalmazni az érzéseidet, a másik, hogy az információkat egy igen apró lyukú szűrőn engeded át, miáltal kissé merevnek dokmatikusnak tűnhetsz. Mindez azért érdekes, és fontos, mert alapvetően remek kommunkiációs készségeket kaptál, pontosan azért, hogy a feladatodat önmagad felvállalását (önmagadat adni) véghez tudd vinni. Ahhoz, hogy ezt megtehesd olyan korlátokat kell állítanod magadban, amire mindig támaszkodhatsz, ha nehéz idők járnak.
A boldogsághoz számodra a gondoskodáson keresztül vezet az út. Ennek a legfontosabb alapfeltétele a szeretet. Adni, és szeretve lenni. Gondoskodni csak arról lehet, akihez érzelmileg kötődsz.
Olyan életed választottál, ahol a dolgok irányítása ritkán van a kezedben. Ez nem azt jelenti, hogy nem iráníthatod az életedet, hanem a külső hatások inkább késztetnek reakcióra, vagy pedig tőled teljesen függetlenül zajlanak le dolgok. Pontosan ezért legtöbbször nem támaszkodhatsz másra, mint a hitre, hogy biztosan az a legjobb, ami történt.
Édesapádról beszélj nekem kicsit.
Üdvözlettel: Attila
September 20th, 2009 at 10:25
Kedves Endzsy,
Te olyan ember vagy, aki az életben minduntalan a harmóniára vágyott, lehetőleg egy szeretetteljes párkapcsolaton keresztül, de az élet, valahogy csak kibabrált veled, és a fiúk pont olyanok voltak, akikben nem lehetett megbízni. Azért beszélek múlt időben, mert bár tapasztalatént ezt ott lapul a belsődben, a lecke eddig tartott, most már rajtad áll, hogy boldog akarsz e lenni. Még érthetőbben:
Azt a mintát kaptad otthonról, és a viszajelzésekből egy olyan személyiséget vettél fel, aki függetlenségre törekszik. Persze te nem így gondolod, te úgy fogalmazol, hogy nem bízhatod magad senkire, mert az férfiak megbízhatatlanok, és ha egyedül maradsz, akkor mi lesz veled. Ezért aztán úgy igyekszel építeni az életed, hogy szilárd háttered legyen, és a kiszolgáltatottság még a környékedre se vetődjön.
Mindezek okán a gyermekvállalás is nagy kérdés, mert ki az aki bizonytalanba vállal gyermeket. Nem beszélve a tényről, hogy erősen hárítod az anyukádtól hozott mintát, ami meg nem értés esetén akadályozza a gyermekvállalást. Anyukád eleve egy nagy feladat életedben, mert gondoskodónak szánt szigora és elvárásai nagyon mély nyomokat hagytak benned. Erre vezethető vissza az is, a vágyad, hogy szeretve legyél, azért nem tud igazán kiteljesedni, mert pont e befogadás az, ami nehezen megy, az előbb említett minta tagadása miatt.
A szigor magaddal és másokkal szemben, szintén a hozott minta eredménye, amit ha sikerül tudatosítanod, nem lesz akadály, inkább kapaszkodó.
Én ezeket látom a legfontosabbnak elmondani. Várom visszajelzésedet.
Üdvözlettel:
Attila
September 26th, 2009 at 16:40
Szia Attila,
köszönöm válaszod. Az e-mail cimedre válaszoltam.
Endzsy
September 29th, 2009 at 20:47
Kedves Attila
Eltünt a piros kiírás!
Bemásolom a régebbi kérdésemet.
Szeretném,ha az én képletemet is megnéznéd, és segítenél.
A szüleimmel nem tartom a kapcsolatot.Segít a több ezer kilométer is.de elötte is rossz volt a kapcsolatom velük.Így egyedül vagyok 100%.Legfőbb célom a stabilitás.Legyen egy olyan lakhely amiben jól érzem magam.4-szer költöztem 2 év alatt.A párkapcsolataim sem sikerülnek.Sikerül hamarosan családot alapítani.Nagyon vágyom rá.
Most is van egy két éves kapcsolatom,de bizonytalan mostanában,pedig nagyon szeretem.De ő is egy független figura,mint én.Párkapcsolatomban mit tehetnék,hogy boldog legyen?A párom 1977.01.29 Bp Vele lesz családom?
Mi lehet az életfeladatom?
Születtem 1978.10.23 02-30-kor Veszprém
Válaszodat nagyon köszönöm Kamilla
September 30th, 2009 at 8:23
Kedves Kamilla,
Szeretem a kitartó embereket, örülök, hogy nem adtad fel.
Az alapján, amit leírtál, és amit látok a horoszkópodban, az első és legfontosabb lépés, hogy elindulj az önismeret útján. Persze minden embernek az a dolga valahol, de a legtöbben ezt a feladataikon keresztül valósítják meg, míg nálad elsődleges, hogy erre fordítsd a legnagyobb energiát. Azért mondom ezt, mert amit írtál és én látok nincs szinkronban, pontosabban amit te stabilitásnak vágysz, az valójában szeretetéhség. Bár fontos, de nem anyagi alapokon és otthonon múlik a stabilitás. Az otthon csak azért, mert az feltételez egy családi légkört, de ha ez nincs, hiába van lakásod, nem fogod érezni a stabilitást, mert te érzelmi kiegyensúlyozottságra vágysz. Ez esetben viszont nagyon jó hírem van. Csak Rajtad múlik.
Amiért ez Neked nehezen megy, az azért van, mert a problémáid túlnyomó részét kivetíted a környezetedre. Ha valami nem megy, vagy nem sikerül, az más miatt van. Abban a szerencsés, és egyszerre “átkozott” sorsban van részed, hogy bármit teszel, direktben hat rád vissza, legyen az pozitív, vagy negatív. Szerencsés, ha elhiszed, hogy a körülötted zajló események érted vannak, és te vagy a kiváltója, és szerencsétlen, ha sorsverésnek éled meg, mint rajtad kívül álló történéseket, melyeknek csak elszenvedője vagy.
Mivel döntő részben érzelmileg közelíted meg a dolgokat, nehezen tudod kis egodat kívül helyezni a történéseken, ezzel mintegy megfigyelve önmagad. Figyeld az érzéseidet, reakciódat, mert ezek nagyon sokszor felvett rutinok, melyek nem szolgálják a fejlődésedet,csak visszahúznak a dagonyába, amiben jól lehet szenvedni, örlődni. Itt javaslom azt is, hogy jól nézz magadba, majd a szüleidre, hogy mit tanultál tőlük, mert az említett rutinok jelentős százalékát onnan hoztad.
Az állandó aggódásod és agyalásod, nem beszélve a bizalamtanságról olyan öngerjesztő folyamatokat indítanak el, melyek előre vetítik, amitől félsz.
Sokat láttál, tapasztaltál. Használd ezeket a tapasztalotak, elemezed ki, mert ahhoz nagy értesz. Remekül látod a logikai összefüggéseket, csak arra vigyázz, hogy már a kiindulás is helyes legyen különben bemész az erdőbe.
Abból amit leírtál és a képleted elárulja, hogy te életed nagy részébe menekültél, és az újabban, a másban vágytál enyhülésre, változásra. Megoldás azonban csak benned van, mindegy kivel élsz, és hol.
Feladatod, hogy felfedezd önmagad tökéletességét, ami nem az ego uralkodó tévedhetetlenségét jelenti, hanem valós lényed a világba tökéletes illeszkedésének megértését. Ebben sokat segít neked az általad rettegett belső magány, ami olyan sokszor próbálsz kitölteni valamivel, csak ne magadban legyél. Itt lehet arra is eséyed, hogy a kiteljesedésed egy másik kulcsát is a kezedbe vehesd, ami az önelfogadás, és felvállalás felé nyitja az ajtót.
Nem az a kérdés, hogy ez a fiú a férjed lesz e, gyermekeid apja, hanem, hogy Te el tudod e csendesíteni a lelked viharait, és kienged e az a fagy, melyen nehezen tör át az általad annyira vágyott szeretet. A szeretet egy olyan dolog, amit egészen addig nem érzünk magunkénak, amíg adni nem tudjuk. Persze most azt gondolod, hogy semmi másra nem vágysz jobban, minthogy adhassad, és ez így is van. A feltéeles szeretet azonban nem szeretet, hanem üzlet. Nem akarom az érzésidet megkérdőjelezni, csak rávilágítani, hogy ha ezt kóstolgatják fáj a legjobban, mert itt van a legtöbb tennivalód.
Kamilla, zárszóul egy nagyon fontos dolgott véss az agyadba. Szeretetet nem lehet elvárni, csak adni. Amit te érzel, ő nem érezheti. Ne akard őt megérteni, mert ő nem te vagy.
Annyit szeretnék én is kérdezni, hogy miért haragszol a szüleidre. Estleg apukád ivott? Mit tett veled anyukád?
Szeretettel: Attila
September 30th, 2009 at 9:28
Szia Attila :)
Szeretném, ha engem is kielemeznél. Nekem még nem igazán sikerült megismernem önmagam,de talán Te most segíteni tudsz nekem ebben.Ezért megkérlek,ha sorra kerülök ,nézz bele az én életembe is .
Kalocsán születtem,1972.09.01-én ,az óra-perc nem pontos,de kb. úgy éjjel fél 1.
Előre is köszönöm.
Üdvözlettel: Éva
September 30th, 2009 at 10:43
Szia Attila!Szeretném ha kielemeznél.Baján születtem,1970.05.09-én,délelőtt 9 és fél10között.Előre is köszönöm.Üdvözlettel:Anikó
September 30th, 2009 at 10:49
Szia Attila!Szeretnék élni a lehetőséggel hogy kielemezz.Csávolyon születtem 1953.01.15-én.Sajnos az időpontot nem tudom,de remélem így is eltudod készíteni az elemzést.Előre is köszönöm.Üdvözlettel:Erzsi
September 30th, 2009 at 20:22
Szia Attila!
Igazad van,tényleg mindig az új vonzott jobban.Mostanában értettem meg,hogy a kapcsolatomért inkább teszek,minthogy másikat keresek.
szeretném jobban kimutatni az érzelmeimet,de nem merem.A párkapcsolatomban.A barátaimmal más a helyzet.Ott nincs vesztenivalóm,és kapok-adok szeretet van.Bennük megbízok,és viszont.
Családon belül nem igazán volt meg a bízalom,a szeretet kimutatása.
Külömbséget tettek a testvérem és közöttem.Most meg pláne.Nekem küzdenem kellett mindenért,ami erőssé tett.De belül picit meghaltam miatta.A szüleim sokat dolgoztak.Nem haragszok,inkább hatalmasat csalódtam bennük.Ők a mai napig inkább ellenem fordulnak közösen.Megszakították a kapcsolatot.persze régebben küzdöttem ellene,de már nem tudok nekik megbocsátani.
Sok mindent elértem kb.2 évvel ezelöttig.Elötte könnyű volt pozítivan hozzáállni mindenhez.De most ha bajba(munkanélküliség)akkor bukik minden.Nincs senki aki segíteni fog átmenetileg átvészelni a bajt.Ezért törekszem stabil maradni.
És ezért törekszem egy stabil párkapcsolatra.Sokáig éltem egyedül,amit szerettem,De most jó lenne már valakihez tartozni.Hazamenni.
Ha kimerném mutatni a szeretetemet a párom iránt ,sikerülne boldog családot alkotni Vele?Szeretnék adni.És ha bízok valakiben nagyon is tudok adni szeretetet.
A képletemből látszik mikor sikerül megtalálnom a nyugalmat?
Szeretettel Szabina
September 30th, 2009 at 21:16
Kedves Szabina,
Ha feltétellel kezdődik, a szeretet adása, már megint nem az, csak üzlet. Persze én értem, hogy miért érzel így, de ettől még tény, hogy azt hiszed bármit is veszthetsz, ha szeretsz. Ez csacsiság. Ezzel csak saját magadat bünteted. A szereted adásához nem kell bizalom, mert nincs mit elvegyen tőled. Elveszi a szereteted és elviszi magával, és akkor már nem marad neked? Nem benne kell bíznod, hanem magadban és a Sorsban, aki tudja mire van szükséged.
Ez a testvér dolog valóban nagyon erős jelzés, de nem gondoltam rá. Egy dolgot minden esetre tudok. Mivel nagyon erős a sorsszerű vonatkozása, ne haragudj a szüleidre, azt tették, ami a dolguk. Értem, hogy ezt nagyon hehéz elfogadni, és fájdalmas egy gyermeknek, de a harag olyan méreg, ami lassan, de bitosan öl. Nem modhatom, hogy fogadd el, mert nem tudod. Még! Ha azonban egyszer megtapasztalod, hogy nincsenek véletlenek, talán azt is elhiszed, hogy nekik így kellett viselkedniük. Akkor majd megbocsájtasz, és a harag is átalakul.
Nem vagyok jós Szabina. Nem tudom mikor találod meg a nyugamat, de már elindultál az úton, különben nem írtál volna. Nem akarlak hiú ábrándokkal áltatni, mert ez egy hosszú út. Azonban sok segítséget kapsz majd, és ha figyelsz, egyre többet észre is veszel.
Minden érted van!!!
Szeretettel: Attila
September 30th, 2009 at 22:18
Kedves Attila!
Igazad van!Szeretetemet ki fogom mutatni.Majd a sors eldönti.Remélem tetszeni fog az eredmény!
A Szüleimre nem haragszom,csak csalódtam bennük.Tölük kaptam a kitartásomat és a küzdésemet.Csak félek,hogy ezért nem tudok párkapcsolataimban bízni.De mostantól különválasztom majd.
Talán egyszer rájövök miért kellett így viselkedni.
Remélem jó úton indulok el_!
Sok segítséget fogok kapni?Kevés ilyen jó Ember van,mint Te.
Nagyon Köszönöm Kamilla
October 1st, 2009 at 7:35
Kedves Kamilla,
A segítség sokszor egy jó nagy fenékbe billentés formájában érkezik, ezért ne szelektálj, jó és rossz között. Az, hogy konkrétan egy ember a hónod alá nyúl, amikor megbotlasz, vagy elmondja merre indulj tovább, az a legritkább. Csak a nyitottságod és figyelmed segíthet, hogy felismerd ezeket a segítségket.
Én is járom a szamár létrát, és volt egy olyan szakasz az életemben, amikor az gondoltam, tudom a tutit. Ezzel párhuzamosan egy magyar srác neve, tanítása, könyve folyamatosan felbukkant az életemben. De én mindig elutasítottam, mert volt bennem egy ködös emlék, hogy ő sarlatán, meg hát én már úgyis az úton vagy, mi újjat mondhat. Mikor aztán a Sors, szinte szó szerint (egy megdöbbentő eseménnyel) beledugta az orromat a könyvbe, fény gyúlt a fejemben, és még aznap megrendeltem. Az a könyve az egyik legnagyobb tanítás volt eddigi életemben. Nem csak azért, ami benne volt, hanem mert rádöbbentett, hogy mennyire szemellenzősé tesz egy apró morzsája a tudásnak.
Ezek a nagy segítségek, amik nem direktben jönnek, de minden nap jelen vannak, hol kisebbek, hol nagyobbak.
Nem kell hinned nekem, sem másnak. Ha elhiszed, hogy bármi történjen érted van, már nem tudsz letérni az Útadról. Persze ezt meg kell tanulni, tapasztalni, hogy elhidd.
Boldogságot és kitartást az élethez:-)!
Attila
October 5th, 2009 at 9:44
Kedves Éva,
Az elemzés egyik legfontosabb támaszpontja a szülői vonal, amit mindig megvizsgálok, de nem mindig ez a legbefolyásolóbb tényező. Nálad viszont az, méghozzá elsősorban az anyukád esetében. Olyan, mintha elnyomott, kiszolgáltatott helyzetben nevelt volna titeket, legalábbis te így láttad. Olyan körülmények közt nevelt téged, titeket, ami egy feltétlen szolgálattal párosul, és ezért kicsit meg kellett tagadnia magát. Nagyon fontos, hogy töviről hegyire elemezd anyukád mintáját, mert azt te sem kerülheted el, tehát hárítani semmi képpen nem tanácsos. Azt viszont Te választod meg, milyen analógiában éled meg a kapott feladatot. Ez a terület azért is különösen fontos, mert a feladatod egy része is ide kapcsolódik, valamint a nemed anyai oldala, és az érzelemid ezzen alapszanak. Kérlek erről mesélj nekem.
Az édesapádnál is van min dolgozni bőven, de ez eslősorban a párválasztásnál okozhat nehézségeket. Itt a kritika, és a magas elvárások, szigor minták jelennek meg. Kérlek erről is adj visszajelzést.
A feladatod a hiteles lét. Az alatt azt értem, hogy nem szabadna mást tenned mint amit mondasz, és mást mondanod, mint amit gondolsz, helyesnek vélsz. Egy erős szolgálat, alázat jelzés mutatkozik, ami visszautal az anyukádtól kapott mintához. Ezért kaptad segítségként, hogy ne tudd az akaratodat direktben érvényesíteni, hanem csak másik emberen keresztül. Neked segíteni kell neki, vagy szolgáni, hogy ő megvalósítsa, ami neked fontos. Ez persze nem üzlet, hanem önzetlen segítség, ami ha valóban az, magától megvalósítja a Te céljaidat. Mindebből az is kiderül, hogy nem ajánlott a magányos farkas, szingli szerepe sem, mert neked csak kölcsönös “együttműködés” hozhat teljes életet. Ezt azért mondom, mert úgy látom az élet téged pont az ellenkezőjét tanította, hogy senkire nem számíthatsz és légy önálló. Ezt azért kicsit gondold át:-)
Szeretettel: Attila
October 6th, 2009 at 1:46
Kedves Attila!
Olvastam, hogy jelenleg nem tudsz több elemzést vállalni az elkövetkező hetekben, de én türelemmel várom, amíg rám kerül a sor. :)
Szeretnék élni az általad felkínált lehetőséggel és remélem az elemzés segítséget nyújt abban, hogy tisztábban lássam magam és bizonyos dolgokban.Születési időm: Miskolc,1971.03.04. kb.11ó50p, de a pontosítás miatt írnék egy-két fontosabb eseményt.
Első házasság: 1994.06.11, első gyerek: Miskolc, 1996.01.19.10ó35p, válás: 1998.május 20.
második házasság: 2007.09.29., második gyerek: Miskolc,2008.02.03.14óra
A jelenlegi férjem időpontja: Miskolc, 1972.10.22.kb.1ó30p, a pontosítás miatt egy fontos dátum: édesanyja halála: 2006.március vége
Előre is köszönöm, hogy időt szánsz rám és türelmesen várom a válaszod.
Üdvözlettel: Izabella
October 6th, 2009 at 7:29
Kedves Izabella,
Természetesen segítek, ha tudok, de ehhez akkor kell leadnod a kérésedet, amikor újra megnyitom a lehetőséget. Ez azért fontos, mert ha kicsit belegondolsz, akkor mindenki ezt csinálná és ott tartanánk, mint előzőleg, hogy 15-en vannak “előjegyzésben”. Természetesen nem kell újra bevinned az adatokat, csak írj, hogy itt vagy és kéred az elemzést. Sajálom, de ez így igazságos a többiekkel szemben.
Köszönöm megértésedet!
Szeretettel: Attila
October 6th, 2009 at 10:47
Kedves Attila!
Köszönöm válaszod, és elnézést kérek, ha türelmetlennek tűntem volna.:)
Előre is köszönöm segítségedet!
Üdvözlettel: Izabella
October 15th, 2009 at 11:42
Kedves Anikó,
Három fontos területet szeretnék kiemelni. Az első egy kicsit elvont lesz, de talán a legfontosabb. Bízom benne, hogy Te megtalálod mire vonatkozik. A kommunikáció és a kapcsolatok témaköréről van szó, de ide tartozik, minden mozgással kapcsolatos analógia, és a gondolkodás. A kommunikációt, és ezen keresztül ez emberi kapcsolataidat úgy kell elképzelni, bár számodra ezek létfontosságú megnyilvánulások, valahogy pont ők teszik nehézzé az életedet, és okozzák a konfliktusokat. Van benned egy igen erős késztetés a külvilágban való megnyilvánulásra, de mégis azt tanította az élet, hogy ne tedd, mert akkor sérülsz. Ilyenkor alakul ki egy általános bizalmatlanság az emberekkel szemben, noha igyekszel, velük közvetlen és bensőséges kapcsolatot ápolni. Fura ellentmondás, de fontos tudnod, hogy ez nem sajátod, cask egy felvett pajzs, védelmi rendszer, addig, amíg meg nem tanulod kezelni az embereket, de leginkább saját magadat.
A második terület a birtoklási és anyagi viszonyulásodról szól. Ez az a szint, amikor a birtoklás komoly érzelmi kötődéssel párosul, és éppen ezért nehezen kezelhető racionálisan, pontosabban egyáltalán nem. A birtoklásod mértékén van a lényeg, hiszen önmagában azzal semmi gond nincsen, hogy számodra az elengedés kissé nehezebben megy. Mivel a feladatod és a boldogságod kulcsa is itt van, fontos, hogy nagyon mélyen nézz magadba amikor pénzzel, anyagiakkal, stabilitással kapcsolatos élethelyzetekbe kerülsz. Az anyag nélüli biztonságot kell megtanulnod, ami azt jelenti, hogy a bitonság belülről fakad, és az anyagi (nem csak pénz!) állapodot ettől teljesen független. Ezt megtanulni egy hosszú folyamat, és ha nem megy, nem kell rajta körcsölni, csak figyeld. Figyeld magad, és rá fogsz jönni, hogy minden ami kívül van elvehető, elveszthető, ezért arra a bitonságodat alapozni, futó homok. Ezt csak önmagadban lelheted meg, miszerint, mindig annyid lesz, amennyire éppen szükséged van.
Végül a párkapcsolati kérdés. Ez a legingoványosabb terület ezért ebben nem megyek messzire. A lényeg, hogy az elvárások azok, amik legtöbbször megölhetik a kapcsolataidat. Persze olyankor a másik a dög, de mint minden ez is csak tükör, és üzenete van. Erős határozott nő vagy. Legalábbis kívülre ezt mutatod, azaz ez látszik. Valójában viszont nem akarsz az lenni, és nem is vagy az. Anyukád mintáját kelle jó átnézni, hogy tisztább legyen a kép, onnan sok olyan viselkedésformát hoztál, aminek nem vagy a tudatában. Mesélnél kicsit erről? A gyermek kérdés is ezért lehet akadályozva. Nem sors szinten, cask a Te elmédben. Erről is mondj nekem picit többet kérlek.
Milyen a viszonyod a testvéreddel?
Szeretettel:
Attila
October 22nd, 2009 at 7:33
Kedves Erzsébet,
Születés órája,perce nélkül kevésbé lesz konkrét az elemzés, de íme:
Ebben az életedben a szekértoló szerepét kaptad. Ez azt jelenti, hogy akkor érezheted magad jól a bőrödben, ha mások céljait tudod segíteni, ezzel mintegy lemondva az önérvényesítésről. Amennyiben saját céljaid egy irányba mutatnak a szekérrúdnál állóéval, akkor ezt örömmel, és nagy odaadássak, kitartással tudod tenni. Amiért ez mégis nehéz, lehet, hogy te sokszor jobban tudod mi a “frankó” és inkább mennél a saját fejed után. A másik, hogy az erős anyagi kötődésed nehezen viseli a kiszolgáltatott helyzeteket, ezért gondolhatod, hogy majd te megoldod. Itt van a utolsó trükk. Amennyire ugyanis lehet, téged a párkapcsolathoz köt ez a feladat. Legkönnyebben rajta keresztül tudsz kiteljesedni, aki viszont folyamatosan szembesít(het) azzal, ami alapban benned van, hogy nem vagy elég jó. Persze te nem így látod, sőt. A kívül állók keménynek és rendíthetetlennek látnak. Ami igaz is az ego szintjén, ám valójóbán te támaszra és elismerésre vágysz.
Ezért az a feladatod, hogy felvállald magadat, miáltal nem tudnak kibillenteni egészséges öntudatodból, és nem érzed kevesebbnek magadat azért, mert nem te vagy a szekérrúdnál.
Édesanyád jó mintával járt elöl…:-)
Szeretettel:
Attila
October 26th, 2009 at 8:40
Kedves Izabella,
Úgy néz ki, Te leszel az utolsó elemzett ezen a fórumon. Kiderült sajnos, hogy az ingyennek nincsen becsülete, és az emberek a jelentkezésük után már nem látogatnak vissza. A tiedet még megnézem, mert láttam fontos, de újjabbakat nem vállalok. Elnézést kérek mindenkitől, aki komolyan vette(volna) a lehetőséget.
Szeretettel: Attila
October 26th, 2009 at 8:59
Hát, ez kifejezetten rosszul esett, és dühít. Hónapok óta ezért nézem minden nap kétszer ezt az oldalt, mikor tűnik el a piros kiírás… Úgyhogy kössz…
October 26th, 2009 at 9:21
Ezt nem is értem. Én is régóta várom türelmesen a soromat. Mit kellett volna tennem? Hozzászólnom a többiek elemzéséhez? Sajnálom azt az időt, amit minden nap erre az oldalra fordítottam. Én nem úgy látom, hogy az ingyennek nincsen becsülete, hanem ha ingyen kínálnak valamit, ott biztos, hogy valami nem stimmel.. Itt is bebizonyosodott.
October 26th, 2009 at 9:22
Kedves Lillia,
Más stílusban szívesen tettem volna veled kivételt, hiszen fontosak nekem azok, akik tényleg komolyan veszik a felajánlásomat. Ha gondolod olvasd el a mostani piros betűs megjegyzésmet.
Üdvüzlettel: Attila
October 26th, 2009 at 9:40
Rendben Maja, Lillia, és a még mostanság iró felháborodott, ám mélyen tisztelt olvasó.
Nekem sok időmbe, energiámba kerülnek ezek az elemzések, és de szívesen teszem, mert segíthetek. Ha azonban nincsenek visszajelzések, mégis mit kellene tennem? Mi lenne, ha kicsit a másik oldalt is megnéznétek?
Kérlek olvassátok el a piros részt, és tegyetek javaslatot. Lehúzó megjegyzésel és megsértődéssel sem nektek nem jön megoldás, sem nekem nem esik jól, hiszen és a legjobb szándékkal tettem, amit tettem.
Szeretettel: Attila
October 26th, 2009 at 10:33
Kedves Attila!
Én azt mondom, ne foglalkozz senkinek a lehúzó véleményével! Nagyon sok portált látogattam már és Te vagy az egyetlen, aki tényleg segíteni akar és minden ellenszolgáltatás nélkül!! Minden tiszteletem a Tiéd!
Már én is nagyon váltam, hogy eltűnjön a piros kiírás, addig nem akartam írni, hogy ne hogy erőszakosnak tűnjek. Ugyanis időközben egy web lapon egy asztrológus bepontosította a születési dátumunkat és kiderült, hogy az enyém és a férjem képlete is teljesen már lett.
Ha megnéznéd Te is a korábbi levelemben írt események által, hogy pontos-e, azt megköszönném. Szóval az én képletem a pontosítás után: Miskolc, 1971.03.04.0óra37perc, a férjemé: Miskolc, 1972.10.22. 0óra50perc (az ő anyukája 2006.április 18-án halt meg).
Nagyon szépen köszönöm előre is az elemzést! A rosszindulatú megjegyzésekkel pedig ne foglalkozz! Gondolj azokra, akik tiszta szívből hálásak Neked, az általad nyújtott segítségért!
Tényleg agyon vártam már, hogy elmúljon a piros kiírás!:) Mindennap ellátogattam hátha…
Minden jót, és kitartást! Sajnos vannak ilyen emberek is…
Üdvözlettel: Izabella
October 26th, 2009 at 10:59
Kedves Izabella,
Kedves a biztatásod és megértésed, de amit írtál csak olaj a tűzre, hiszen olyan mondta (te), aki megkapta a lehetőséget, ráadásul soron kívül. Ha olyan írta volna, aki szintén napi szinten várta volna a lehetőséget, de megértette volna a dilemmámat, az más.
Remélem megenyhülnek, és ha elszállnak az indulataik, és tényleg várják a segítséget, visszajönnek, és nem a követelléssel, hanem építő javaslataikkal.
A pontosításodra sajnos nincs időm, ezért higgyünk a kollegának. Annyit azért megnézek, hogy a kettő között van e jelentős analógikus eltérés. A héten ok?:-)
Üdv: Attila
October 26th, 2009 at 11:38
Kedves Attila!
Köszönöm, hogy időt szánsz rám és hogy megkaptam Tőled a lehetőséget!
Hidd el, ha nekem is nemet mondtál volna, akkor is a fenti sorokat írom. Igaz, csalódott és szomorúbb lettem volna, de szívből megértem a soraidat! A többiek pedig majd megenyhülnek…:)
Üdvözlettel: Izabella
October 26th, 2009 at 22:43
Kedves Izabella,
Itt valamit nekem nem stimmel. Az általad tudott születési időpontra az írtad 11:50, tehát kicsivel dél előtt. A pontosított pedig éjjel 00:37????? Honnan van az első időpont? Ki mondta Neked? Anyukád? Ekkorát tévedett volna? Arra sem emlékszik, hogy este volt vagy világos? Ezt én nem értem. Elmagyaráznád?
Üdvözlettel:
Attila
October 27th, 2009 at 0:42
Kedves Attila!
Sajnos a kapcsolatom anyukámmal nem az igazi, de ez szerintem a képletemből is kiderül… Egyébként valóban ő mondta…Az az igazság, hogy mindig mindent fenntartással fogadok tőle, bármit is mond. Egyszerűen kételkedem minden szavában. Sajnos :(
Ezért lehet ez is…
Üdv: Izabella
October 27th, 2009 at 0:51
Kedves Attila!
Megadom anyukám születési idejét is, ha gondolod. Talán így jobban megérted, amiről írtam…
Anyukám: Tiszalúc, 1953.06.07., a pontos időpontot nem tudom :)
Üdv: Izabella
October 27th, 2009 at 10:30
Kedves Izabella,
Ha Neked valóban ilyen fontos az asztológiai vonal, javaslom járj utána a korházban, mikor születtél, mert akár mennyire rossz viszonyban vagy anyukáddal, nem hiszem, hogy ilyennel akarna becsapni. Minden esetre elbizonytalanító. Azt ugyanis tudnod kell, hogy ha nem tudni kb. mikor születtél, magyarán aznap bármikor, akkor igen jónak kell lenni a szakmában, hogy be lehssen pontosítani, nagyon könnyű hibázni.
Ha gondolod kielemzem neked az új időpontra, de azért jobb lenne utána járni.
Üdv.: Attila
October 27th, 2009 at 10:32
Izabella, apukád nem tudhatja? Legalább, hogy sötét volt vagy világos?:-)
October 27th, 2009 at 10:39
Kedves Attila!
Sajnos a szüleim másfél éves koromban elváltak. :(
Nem ismerem apukákamt, talán még óvodás korom körül volt egy-két próbálkozása, hogy látogasson.
Megkérdeztem keresztanyámat és ő azt mondta, hogy éjfél után születtem. Tehát az új időpont szerintem közelít a valósághoz. :)
Üdv: Izabella
October 27th, 2009 at 10:41
Kedves Attila!
Azok az események, amiket korábban leírtam esetleg segíthetnek pontosítani. Vagy kevés az adat hozzá?
Üdv: Izabella
October 27th, 2009 at 10:51
Kedves Izabella,
Rendben megnézem. Elmondanád még, hogy ki pontosította? Vagy írd be a linket, ahol rátaláltál. Köszi!
Üdv.: Attila
October 27th, 2009 at 11:12
Kedves Attila!
Az alábbi web-en találtam:
http://www.horoszkopszoftver.hu/korrekcio
Üdv: Izabella
October 28th, 2009 at 9:23
Kedves Izabella,
Lássuk a medvét:-). Induljunk ki abból, ami a legdominánsabban uralja az életedet. Ez nem más, mint az önfeláldozás és lemondás. Erről azt kell tudnod, hogy ez bizonyos fajta “egotlanságot” tanít. Amiket veszteségként, lemondásként élsz meg, azok azért jönnek, hogy lerombolják az ego birtoklási kényszerét, és ez által képessé válj a tiszta befogadásra. Befogadni az életedbe, azt ami van. Amikor azt tapasztaltad, hogy már megint neked kell engedned, ezért volt. A bökkenő ott van, hogy ehhez egy igen erős egot kaptál, aki amennyire csak teheti, igyekszik irányítani az eseményeket, és nem hagyja, hogy csak úgy történjenek. Erre még rájátszik az az igen erős minta, amit a szüleidtől kaptál, azaz gyermekként tanultál, hogy befogadni=gyengének lenni. Már pedig te nem akarsz az lenni, mert attól félsz olyan leszel, mint apa vagy anya.
Anyukád tanított meg arra, hogy te mennyire keveset érsz, és azt is, hogy csak magadra számíthatsz. Nos ebből egyik sem igaz, sőt pont az ellenkezője. Ez is egy tanítás, hiszen az ellenkező oldalra helyezkedni, előbb utóbb eljuttat oda, hogy te akkor is azonosulsz azzal, ami szemben van. Már csak azért is, mert ha egy teknősnek azt tanítják nem tud úszni, attól még nem fog elfelejteni, csak előbb el kell hinnie, hogy a vízbe merészkedjen. Neked is ez a hit segíthet a boldogulásban, ami erősen kódolt a “génjeidbe”, ami hozzásegít, hogy bíz a szebb holnapban. Ez csak egy csapdát rejt, az illúzió fantom csapdáját. A hit nem azt jelenti, hogy te erősen hiszel abban, hogy az lesz, amit te elképzelsz, hanem hogy az lesz, amire szükséged van. Illúzió gyártásban pedig profi vagy:-). Ez nem baj, mindenkinek meg kell küzdeni a szélmalmaival.
A feladatod az anyag nélküli biztonság megtapasztalása. Elhinni, és azonosulni azzal, hogy neked mindig pont annyit ad az élet, amennyire szükséged van.
Testvéred van? Féltestvér?
A válást megcsalás idézte elő? Ki adta be a keresetet? Mit dolgozol?
Szeretettel:
Attila
October 28th, 2009 at 12:06
Kedves Attila!
Többször elolvastam, amit írtál. Nagyon sok igazság van a kifejtésedben. Igen, valóban már kisgyerekként is mindig azt éreztem, hogy keveset érek. Kevés volt az önbizalmam és nagyon sok rossz dolog ért már gyerekként is. Mivel szüleim korán elváltak, anyukám reggeltől estig dolgozott, így igazából a nagymamám nevelt. Nagyon szerettem őt, nagycsoportos óvodás voltam, amikor meghalt. Sok szeretetet kaptam tőle és megvallom őszintén, jobban szerettem, mint a saját anyukámat! Nagy törés volt ez az életembe, amikor elment.:( Nagyon egyedül éreztem magam, talán egy kicsit magamnakvaló is voltam.
Már korán nagyon önálló váltam, saját akarattal. Anyukám nem mindig tudott mit kezdeni velem. 9 éves voltam, amikor beköltöztünk faluról Miskolcra, ahol anyukám megismerkedett a későbbi öcsém apjával (az öcsém 1981.08.31-én született). Nagyon furcsa volt az egész helyzet számomra, sőt az öcsém születése is. Még jobban egyedül éreztem magam. Nem nagyon szerettem ott lenni. Hatodik osztály végén visszamentem falura, hogy ott folytassam az iskolát. Anyukám szülői házába ott laktak a nagybáttyámék, hozzájuk költöztem. Ezt is önfejűen dötöttem el és mentem. :) Csak 1 évet jártam ott, a nyolcadikat már Miskolcon a korábbi osztályomban folytattam. Sok veszekedés volt a családban, természetesen a pénz miatt, no és persze ivott a nevelőapám. 2 éves volt az öcsém amikor eljöttünk az apjától.
Albérletről-albérletre jártunk. Anyukám egyedül nevelt két gyereket. Elég viszontagságos gyerekkorom volt. Sok mindenért anyát hibáztattam.
Nagyon szerény körülmények között éltünk és sokszor rossz volt látni gyerekként, hogy másnak mennyivel több van.
Sajnos, az anyagi helyzetünk a 2009-es évben nagyon rosszül alakult. Mindig arra törekedtem, hogy az én gyerekeim soha ne érezzék azt a nélkülözést, amit én gyerekként. Ezért is készültem ki egy kicsit az éven, mert semmi tartalékunk nem maradt. Azt láttam gyerekként is és később is, hogy a pénz nyújt biztonságot, ezért nagyon erősek a félelmeim, ha nem úgy alakulnak a pénzügyi dolgaim. Amikor először férjhez mentem egy álomvilágban éltem, elrugaszkodva a valóságtól. Ahogy írtad is illúziógyáros vagyok. :) Igen, valóban megcsalt a férjem, és én adtam be a válópert. Másfél éves volt a fiam, amikor a barátnőjéhez költözött. Teljesen a földbe dögölt az egész, ami történt, de erőt vettem magamon és feláltam. Muszály volt a kisvilágomból a valóság talajára lépni. Nagyon jól alakult a későbbiekben az életem. Találtam munkát, jelenleg is egy hirdető újságnál dolgozom, média referensként. Anyagilag is egyenesbe jöttünk a kisfiammal és 2006 nyarán ismerkedtem meg a jelenlegi férjemmel. Természetesen a férjem előtt is volt barátom egy pár, de egyik sem úgy alakult, ahogy szerettem volna.(ezekben a kapcsolatokban is megcsaltak.) Férjehez mentem és 2008.02.03.14órakor megszületett a kislányom. Most nagyon rosszul alakulnak az anyagi dolgaim, sajnos muszály volt a lakásomat eladnom (most a férjem lakásában élünk).
Igen, félek a pénztelenségtől és nehéz elhinni, hogy mindent megkapok, amire szükségem van. Valószínű, hogy hiányzik belőlem az ősbizalom?
Milyen megoldást látsz a képletemben? Mit kell tennem? A munkámat sem érzem az igazinak, mi az amit csinálnom kellene? Nagyon érdekel az asztrológia, szerinted elindulhatok ezen a vonalon, vagy inkább merre menjen?
Ne, haragudj, hogy ennyit írtam és hogy ilyen sok kérdésem van, de nagyon tanácstalan vagyok és fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem.
Üdvözlettel: Izabella
October 28th, 2009 at 23:29
Kedves Izabella,
Megértem, hogy elkeseredtél, de először azt nézd mi van, ne azt, hogy mi nincsen. Lehet közhely, de Neked itt kell kezdeni, ha nem akarsz a vágyaid fogságában sínylődni.
Nem hiszem, hogy ilyenkor lehet olyan tanácsot adni, ami bármit megold. Fájdalomcsillapítók vannak, de a probléma megmarad.
Mondhatom neked, hogy gondozz időseket, vagy dolgozz a rehabilitációban, mondjuk abból nem tudsz megélni, és képesítésed sincs. Amit én ilyenkor mindig tanácsolok, az az, hogy kezdd el tanulni a hitet. Erre persze az egyik legjobb az asztrológia, de lehet vallás, vagy egyéb út is.
Az életben nincsenek receptek, a megoldásokat mindenki maga kell, hogy megtalálja. Fel kell ismerned, hogy ami ma gond, az egy másik nézőpontból esztelen őrlődés olyanon, amire nincs is szükséged. Persze nehéz kilépni abba a másik nézőpontba, noha szerintem már te is sokszor megtetted. Ilyen szokott lenni a betegség, ami minden más gondot eltörpít.
Ilyen feladattal születtek milliárdosok is, és hidd el, ők sem érzik a biztonságot, hiába a mérhetetlen vagyon. Bármelyik feladathoz magadat kell megtalálni, hogy megoldjad.
Mit kellene tenned? Mondjuk semmit….befogadni azt ami van. Szeretni azt aki van. Ha a gyermeked nem azt látja, hogy téged mennyire frusztrál az anyagi nehézség, sosem fogja gondolni, hogy szerény életmód rossz. Te mutatod meg neki, miért rossz az, ami van, ahogy anyukád tette, amikor Neked csak rá volt szükséged semmi másra.
Ebbe ne menjünk mélyebbre, tudom én, hogy élni kell valamiből, de ez nem fehér meg fekete, az elvet kell megérteni.
Az ősbizalom benned is ott van, mint mindenkiben, csak nem hagyod szóhoz, mert azt gondolod, hogy te jobban tudod, mint ő:-).
Fel a fejjel, mert minden érted van!
Szeretettel: Attila
October 29th, 2009 at 0:26
Kedves Attila!
Nagyon-nagyon köszönöm az eddigi válaszaidat, de lenne még egy pár kérdésem.:)
Tehát a képletemben van olyan bolygóállás amiből arra következtetsz, hogy van fogékonyságom az asztrológiához? Aki bepontosította a születési időmet, küldött egy radixot is és abban a X. házban van két bolygó: az Uránusz és a Plútó. A Plútó együttáll az Mc-vel. Ez pontosan mit jelent? A munka és karrier témáról is írsz egy kicsit? Egyébként az általam elküldött bepontosított időt használtad fel vagy Te is pontosítottál rajta? Csak azért kérdezem, hogy tudjam én is a pontos születési időmet.
Megtennéd, hogy írsz egy kicsit a párkapcsolat témáról is? Ha megnéznéd a párom képletét is, hogy segíti-e a feladatom beteljesítését? Van-e a kettőnk közti felszültségekre megoldás? Egyáltalán illünk-e egymáshoz? Miben segítjük egymást és miben gátoljuk?
Köszönöm az eddigi segítségedet is!
Üdvözlettel: Izabella
October 30th, 2009 at 10:14
Kedves Attila!
Párommal rengeteget veszekedtünk egymással az utóbbi időben. Sok dolgot máshogy látunk, valamint én szerettem volna második gyermeket és ő nem. Azt szeretném kérdezni, hogy nekünk együtt kell-e maradnunk vagy engedjük el egymást. Lehet, hogy kölcsönös karmánk volt, hogy találkoztunk?
Születésem: 1971.10.25. (12.00 óra, Balmazújváros).
Feleségem Andrea: 1973.02.10. (21.58 óra Mátészalka).
Köszönettel: István
October 30th, 2009 at 23:59
Kedves Izabella,
Fogékonyságod van az asztrológiához. Ha annak tanulásán gondolkozol, csak támogatni tudom. Főleg azért, mert ha valódi megoldást, segítséget szeretnél, ez az egyik legjobb általam ismert ösvény. Én hiába mondok most bármit, az igazi átalakulást nem tudom elindítani benned. Azt azonban tudnod kell, ha elkezdenél ezzel foglalkozni, vagy bármivel, ami a sorsod, és önmagad megismerésében segít, nem lesz könnyebb, sőt… Viszont megvan az esélyed egy tudatosabb létre.
Az Mc-n álló Plútónak sok jelentése van. Ha anyukádra kérdezel, akkor az ő uralma feletted, vagy ridegsége, vagy elvesztése stb. Ha mint hivatást nézed, akkor alapjaiban megváltozó hivatás, vagy hivatás, ahol a hatalom a szempont, vagy hivatás, ahol az elmúlással vagy kapcsolatban stb. Ha a munkára kérdezel, akkor az egy kicsit nehezített terület, mivel az a sok munka, de kevés pénz kategória, de lehet szeretni, is de akkor ne ezen múljon a megélhetésed. A hivatás viszont már jobb. Ha rátalálsz, csak egy dolog tántoríthat el, hogy rombolja az egod. Szereted, de mégis azt érzed, akadályoz az önmegvalósításban. Nos ez persze nem igaz, csak akkor, ha valóban az egoddal azonosítod magaddal. Ezért kaptad, hogy akkor lehess boldog, ha nem magadért teszed.
Nem kaphatsz olyan párt, aki nem segít a feladatodban. A feszültségek is pont innen származnak. Ő megpróbál korlátozni téged, ahol is te az önállóságod elvesztését féltve, nem mered átadni az irányítást. Ő ráadásul hasonlóan hozzád, nem gondolja, hogy másnak is lehet igaza:-). Kicsit túlozva, de úgy értem, inkább kompromisszumokból áll a kapcsolat, nem pedig valódi elfogadásból.
Neki szüksége van az erődre, azért választott, de jó volna ha nem ellene használnád. Neked meg kellett az intellektusa, meg a jó dumája, és hogy “elhitesse” veled, te szerethető vagy.
Bízd rá magad, és ha ne félj a jövőtől. A gondviselés veled van!
Szeretettel:
Attila
October 31st, 2009 at 1:00
Kedves Attila!
Nagyon-nagyon köszönöm a segítségedet! Igaz, még meg kell emésztenem az általad írt sorokat. :) Sok minden kavarog bennem, igazából fogalmam sincs arról, hogy most mit érzek… Valójában még fel sem fogtam az egészet. Lehet, hogy azért mert egy kicsit fáradt vagyok és már elég késő is van. :)
A férjem elég erős egyéniség és időnként nehezemre esik engedni… Szóval azt mondod bízzam rá magam…?
Mindenesetre szeretnék foglalkozni az asztrölógiával. Tudsz nekem ebben segíteni? Egyáltalán hol kezdjem el? Ha lehet, folytathatnánk inkább ezt a témát az e-mail címeden?
Előre is köszönöm a segítségedet és az asztrológiával kapcsolatos útmutatást!
Üdvözlettel: Izabella
October 31st, 2009 at 10:16
Kedves Izabella,
Nem érzed az ellentmondást? A férjedre bízni magad, olyannak kellene lennie, mint az esernyőre zivatar esetén. Igen ő ezért van.
Az elérhetőségeimet a személyes segítség rovat alján olvashatod.
Üdvözlettel:
Attila
October 31st, 2009 at 17:46
Kedves István,
Nincsen nem karmikus találkozás, hiszen mindennek oka van. A tietek olyan találkozás, ami rengeteg lehetőséget rejt, ha odafigyeltek magatokra. Ezt azért mondom, mert sok a feszültség a kettőtök között, ami nagy energiákat termel, ami a felszínre hozza a saját problémáitokat. Neked a félelmet a veszteségtől, neki a kötöttségek okoznak komoly nehézséget. Ezért is nem akar még egy gyermeket. A másik, hogy amikor rád talált elsősorban a férfira kattant rá, és az apaszerep már nem fekszik neki annyira. Ő már ki akar törni.
Mindenképpen változtatnotok kell a kapcsolaton, különben menthetetlen. Találjátok meg az a középutat, ami megadja neki a szabadságot, neked pedig a család melegét. Ez csak látszólag nehéz. Ő annál jobban vágyja majd a tőled kapott biztonságot, minél nagyobb teret adsz neki.
Minél féltékenyebb vagy rá, annál messzebb lököd magadtól.
Szeretettel!
Attila
November 1st, 2009 at 20:43
Kedves Attila!
Láttam a piros kiírást az oldal elején és én is kicsit magamra vettem a dolgokat. Nem tudom pontosan ki volt aki ennyire megbántott a tetteivel, de én a nevében is elnézést kérnék. Én is kértem tőled az év elején és közepén elemzést és nm igaz, hogy nem látogatok vissza, csak szerintem velem egyetértésben sokan vannak úgy, hogy ha válaszoltál akkor megpróbálnak elgondolkodni a dolgokon…legalábbis én így teszek és próbálom az életemet úgy alakítani, hogy a te általad adott “figyelmeztetések” benne legyenek. Már több cikkedet is elolvastam és elég sokszor rápillantok az elemzésekre is. Ám az van, hogy szerintem nem lehetünk önzők, hogy mások ne kerüljenek sorra. Én is szívesen beszélgetnék veled a dolgaimról és az sem zavar, ha mások elolvassák, de úgy gondoltam, hogy nem illik tolakodni és kihasználni ezt a helyzetet annyira, hogy mások kárát lássák. Szerintem ez egy nagyon jó oldal arra, hogy az emberek (legalábbis azok akik tudatosan akarják) megpróbáljanak saját magukba nézni, megismerni önmagukat és nem mindig mást hibáztatni “az elrontott életükért”. Ezekre a dolgokra sajnos én is csak most jöttem rá, hogy kaptam egy óriási ébresztő pofont az élettől. Mondanom se kell, hogy megérdemeltem….A te segítséged is kellett ahhoz, hogy erre rájöjjek és megpróbáljak egy teljesebb életet élni…nem tudom, hogy sikerül..de a napfelkeltét már majdnem úgy élvezem, mint gyerekkoromban…..
Remélem nem veszed tolakodásnak és kritikának a soraimat…
Köszönöm…
Üdvözlettel Katalin
November 1st, 2009 at 22:56
Kedves Katalin,
Emlékszem rád, és köszönöm a hozzászólásodat. Nem bántott meg senki, csak az utóbbi pár elemzés szinte teljesen visszajelzés nélkül maradt, ami amellett, hogy feleslegesen dolgoztam, értelmetlenné is tette számomra a további elemzést.
Ezekkel a gondolataiddal és régi mondásomat elevenítetted fel nekem, amikor megkérdezték tőlem, miért csinálom az asztrológiát, ha nem hiszek benne, hogy annak tanulása nélkül is tud az ember változtatni az életén. Erre azt mondtam, hogy lehet, hogy százan már csak arra emlékeznek, mikor elmennek tőlem, hogy mennyire kicseszett velük az élet, és hajlamos a depresszióra. Ám, ha a 101. távozónak pont az a kis lökés kellett, hogy pályára állítsa, már megérte.
Nos, most is így kell lennie úgy látszik. Kell pár kidobott óra, hogy egy valakinek tényleg segítség legyen.
Rendben, folytatom, amit elkezdtem. Remélem Lillia és Maja is ki tud szabadulni az ego démonának karjaiból, és visszatérnek.
Köszönöm Katalin!
November 2nd, 2009 at 9:16
Kedves Attila!
Nagyon köszönöm az elemzést. Valóban így van és nagyon találó. Sajnos a kapcsolatunk talán tényleg menthetetlen, az a nagyfokú szabadság amit ő igényel az már nem házasság, nem kapcsolat. Én már gyakorlatilag teljesen elengedtem lélekben! De így sem jó neki. A megoldást nem igazán tudom!
November 2nd, 2009 at 9:47
Kedves István,
A döntést nem Te fogod meghozni, és ne is tedd. Ha el akar menni, nem tehetsz ellene.
Ne csabd be magad, nem engedted el léleben, csak gondolatban. Onnan tudod, ha lélekben is megtetted, hogy nem fáj, de ez ne legyen cél.
István, igazad van ez már nem házasság, de ez a korszak, most erről szól, és még sok sorstársad tapszataja ezt meg. Egy módon tarthatod meg őt, ha valóban engeded, hogy túllépjen a kapcsolat a házasság keretein. Ha ez túl nagy ár, valóban nem sokat tehetsz, Andrea el fogja dönteni mit akar, arra azonban vigyázz, hogy a döntés felelősségét NE vedd le a válláról.
Ha szereted, szeresd továbbra is, nem éri meg a játszma, és a sértődés. Ha őszintén, önmagad, érzéseidet felvállalva folytatod e kapcsolatot, emelt fővel fogadhatod, amit a Sors Neked szánt.
Szeretettel: Attila
November 2nd, 2009 at 13:47
Szia Attila!
Örülök, hogy újra itt vagy és segítséget nyújtassz a rászorulóknak!:)
Ajánlottam az oldaladat jó pár barátomnak…:)
Jó munkát és további sok sikert!
Üdv: Izabella
November 2nd, 2009 at 14:35
Kedves Izabella,
Tudtam, hogy nem maradok munka nélkül:-)
Köszönöm, és jó tanulást, és kitartást!
Szerettel:
Attila
November 3rd, 2009 at 11:45
Kedves Attila!
Szeretném én is az elemzésedet kérni!
Születtem: 1981.03.28. 21:20 körül Sopron
Köszönettel, Zsolt
November 4th, 2009 at 9:15
Kedves Zsolt,
A tied az egyik legérdekesebb horoszkóp, amit eddig láttam. Sajnos a miértjét nem tudom elmondani, hacsak nem konyitasz picit az asztológiához. Na de lássuk miben teljesedik ki ez az érdekesség.
Ha te 600 évvel ezelőtt születtél volna, biztos, hogy valami nagy haros lettél volna. Az a típus, aki megtörhetetlen elszántsággal küzd az igazságért, miközben a nők majd megvesznek, hogy csak egy éjszakát az ágyadban tölthessenek. Az erő, a megfoghatatlanság, magányos farkas képe mindig vonzotta a nőket. Azért is váltál ilyen harcossá, mert szüleid már kicsiként elhagytak,lehet apa, és anyukád harcost nevelt belőled, hogy életben maradhass, és te is ösztönösen kardot ragadtál, hogy megvédd a gyengéket.Mígnem egy hercegkisasszony rabul ejti szívedet, akinek kedvéért feladod kalanozásaidat, és immáron királyként gyámolítod az országod népét.
Tetszik mi? Nos hiszed vagy nem, egy ilyen hős lakik benned. Sajnos ami évszázadokkal ezelőtt így nézett volna ki, ma már kicsit nehezebben kivitelezhető, noha a lényeg ugyan az. Másokért küzdeni, miáltal felvállalva önmagad, az emberek elfogadnak, és te véredet adod mások boldogságáért, mert ekkor érzed te is, hogy vagy valaki. Ráadásul még hajlamos is vagy elvek, ideológiák tükrén keresztül nézni a világot, ami képessé tehet arra, hogy azért az eszméért küzdj, ne magadért.
Elérkeztünk a legérzékenyebb pontjához a horoszkópodnak, ez pedig az említett “magadért” szó. Tudnod kell, és bizonyára érzed is, hogy ez a mérhetetlen erő ami benned van, sokszor az önös érdekek beteljesítésért küzd, nem válogtava az eszközökben, nehéz lovas kopja, vagy pallos. Ne ijedj meg ettől az oldaladtól sem, csak tudd, hogy miért kaptad az erődet, és ha teheted ne használd mások ellen, mert az nem lesz fair küzdelem, és a végén nem fogsz megelégedettséget érezni, mert a gyengébbet nem kihívás legyőzni.
Szerencsére segítséget is kaptál, hogy képes legyél a köz érdekében hasznáni parttalan energiáidat. Ez pedig egy bizonyos megfelelési vágy formájában érezhető, ami fura lehet egy harcos szemszögéből, de ott van, és a harcos is akarja érezni, hogy őt is szeretik.
A filmekben mindig irigyeljük az ilyen hősöket, mert a kasszasikerre éhes rendezők nem mutatják meg a másik oldalát. Ők sokszor magányosak, és szüntelen belső harcban élnek magukkal, amit fegyelemmel és keménységgel lepleznek. Nem mind találja meg a királylányt, és nem mindből lesz király. Ám egy dolgot mindig megkapnak az élettől: Magukkal ránthatják ellenfelüket a vár fokáról, amikor ezen múlik a csata sorsa, mert ők hősnek születtek.
Szeretettel:
Attila
November 4th, 2009 at 9:45
Kedves Attila,
Valamikor régebben írtam már Neked egyszer. Segítségedet szeretném kérni.Nagyon nagy döntés előtt állok, és szeretném tudni, hogy most alkalmas e az időpont a döntés meghozatalára (Párkapcsolatom futott zátonyra). Lehet, hogy talán már túl sokat gyötrődöm, gondolkodom rajta és túl sok érvet sorakoztatok fel mindkét oldalra, olyan döntésképtelen vagyok.
köszönöm szépen.
szia
BEA
November 4th, 2009 at 10:30
Kedves Bea,
Ha megengeded, hogy így fogalmazzak, fodítva ülsz a lovon. Egy döntésed minősége nem tud más lenni, mint az aktuális idő minősége. Gondolj bele, ha neked el kell törjön a kezed, akkor az nem történhet olyankor, amikor éppen a harmónia uralja az életedet. Ha te el akarod hagyni a férjedet, akkor csak akkor lehet, amikor arra lehetőség van. Erre nem kell “időt” keresni. A kérdés sokkal inkább az benned, mit akarsz, nem?
Lehet többet tudok segíteni, ha megírod, mi a baj, miket sorakoztatsz a két oldalra. A döntést persze úgyis neked kell meghozni, de abban lehet tudok segíteni, hogy leszámolj egy két illúzióval.
Üdvözlettel: Attila
November 4th, 2009 at 13:03
Kedves Attila!
Köszönöm a választ,nagyon érdekes, sőt még hízeleg is nekem amit írtál, bevallom:-)
Mesének nem is rossz…:-)
Próbáltam gondolkodni, hogy ez az energia amit írtál, az hol jelenik meg, és a problémám pont ebből fakad talán. A környezetemmel elég nehezen jövök ki, vagy inkább szélsőségesen. Akit magam mellett érzek, akik ismernek azokkal nagyon renben vannak a dolgok-de persze velük sem mindig, a többiekkel már kevésbé. Nehezen fogadok el és ezért néhányan engem sem fogadnak szívesen, bár szerintem nem tettem rosszat.
Késői gyerek vagyok, tehát a szüleim is idősebbek, és ez meglátszott a gyerekkoromon is, bár semmiképpen nem választanék más gyerekkort. Nekik építési vállalkozásuk volt, amit én viszek tovább. Apámmal elég sokat vitázunk ezen, és nem biztos hogy ezt akarom csinálni egész életemben. Sőt, biztos hogy nem. Tudod ez érdekes dolog, mert nekem van önbizalmam és elfogadom a képet amit lefestettél, ugyanakkor néha mégis meginog a magamba vetett hitem. Ez teljesen ellentmond egymásnak,de mégis elférnek együtt.
A nőkkel tényleg nem voltak problémáim, legalábbis addig nem amíg megszereztem őket. Utána valahogy egyik sem tudott megfogni hosszú távon és ők elég nyersnek láttak engem. Már két éve van egy barátnőm, akivel eleinte nagyon nehezen idult a dolog, mert ő is egy egyéniség és sokat vitatkoztunk, de tudtuk, hogy szeretjük egymást és egyre kevesebb a vita, ránézünk egymásra és tudjuk mit gondol a másik (ez nem mindig előnyös:-)). Másrészt pedigéppen ezekkel a dolgokkal “inspiráljuk” egymást arra, hogy kettőnél tovább gondolkodjunk magunkról és mindenről…ami nem mindig kellemes, de mivel nagyon beleestünk egymásba, ezt megengedhetjük magunknak. Hogy mi lesz később nem tudom, de nagyon remélem hogy így marad.
Amiket írtál jól hangzanak, de ennyire egyszerű lenne minden?
:-)
köszönöm az elemzésed!
Üdvözlettel: Zsolt
November 4th, 2009 at 14:35
Kedves Zsolt,
Gondoltam, hogy kicsit majd nő a májad, de ez így jó, és természetes, így működik az ego szelektív hallása.
Legtöbbször, ha elém tesznek egy horoszkópot, azt látom meg elsőnek, mi rossz, nehéz stb. Nálad mégis csak a pozítív dolgokat emeltem ki, ami még a nehézségek közepette is hájjal kenegeti az egot. Valószínű, hogy annyira megfogott a képlet, hogy ezt a képet kaptam. Minek mondjam, hogy ugyan úgy benned van a önzés, a durvaság, az erőszakosság, törtetés, könyöklés, nyersség, amikor én a hőst láttam meg benned.
Nem könnyű hősnek lenni, noha az ego csak a szép oldalát látja. Feláldozni az önérvényesítésedet, ami benned rendkívül erős, más, egy gyengébb boldoulásáért, az nem könnyű feladat.
A nők élnek halnak a hősökért, de velük élni…na az már más. Mert ami előny egy harcosnak, annyira hátrány egy apának. A nők biztonságra vágynak, míg a te véred mindig forr.
Valóban, te csak egy amazon mellett tudod jól érezni magad, de ilyenkor a két dudás egy csárdában esete forog fent, ami okos amazon esetén harmonikusan tud működni, és drukkolok.
Remekül megfogalmaztad ami te vagy:”Tudod ez érdekes dolog, mert nekem van önbizalmam és elfogadom a képet amit lefestettél, ugyanakkor néha mégis meginog a magamba vetett hitem. Ez teljesen ellentmond egymásnak,de mégis elférnek együtt” Ez pont így van, bármilyen furán hangzik az egyik feladatod, hogy felvállald önmagad. Erő ide vagy oda, erőből ezeket nem lehet megoldani.
Az elemzésemben tényleg mindent leírtam, ami a lényeg, magyarázni még 20 oldalon keresztül tudnám. Tudd, hogy a legerősebb emberek kapják a legnehezebb feladatokat…
Egyébként mit csinálnál, ha nem ezt a vállalkozást? Sportolsz, sportoltál valamit?
Üdvözlettel.: Attila
November 4th, 2009 at 16:31
Szia!
Félre ne érts, én sem gondolom, hogy ideál lennék a hős képében.
Nagyon sok vitám van a környezetemmel, és azért dereng, hogy ez nem rajtam kívűl álló okokból van.
Másrészt sokszor azt gondolom, hogy csak nekem van igazam.
A párkapcsolatban folyamatosan tudom gyakorolni a lemondást az önérvényesítésről, de ez hosszú út volt és az érzéseim kimutatása sok időbe telt, kölcsönösen.
Én soha nem voltam nagy vadász, ebből a szempontból nem vagyok forróvérű típus. Nehezen kötődtem.
Vizilabdáztam, ma már csak úszom!
Régóta akarok bútorgyártással és tervezéssel foglalkozni!
És te miért és mióta foglalkozol asztrológiával?
Üdv.: Zsolt
November 4th, 2009 at 19:56
Kedves Attila
Örülök, hogy így döntöttél, és örülök, hogy újra a “régi” vagy…Mindenkinek meg kell harcolni a maga kis háborúit,és a mai világban egyre gyakrabban….de ha fel kell a nap és átsüt a fellegeken…akkor minden rendben van…csak erre kell gondolni. Na és arra, ha valaki megbántott minket attól ő sem lett boldogabb, csak nem vette észre….
További jó munkát és gondolj arra, hogy ha egy embernek segítettél azzal, hogy megmutattad neki a “saját világát” már nyertél…
Köszönöm…
Üdv Katalin
November 4th, 2009 at 21:13
Kedves Katalin,
Nem sértődtem meg, nem is haragudtam, csak azt éreztem hiába dolgozok. Ez már a múlté, és újra itt vagyok, mert a fölösleges munkák közt találkozhatok Katalinokkal, akikért megérti itt lenni:-).
Szeretettel!
Attila
November 4th, 2009 at 21:25
Szia Zsolt,
Ez a vizilabda nagyon ott van az analógiában, jól választottál. Nem mintha tudnál rosszul:-).
Nem túl régen, hat éve foglalkozom asztrológiával. Miért? Mert mindenre válaszokat akartam, tudni, mi miért van. Első sorban a lélek szintjén persze. Tudni akartam, az emberek mit, miért tesznek. Pszichológiához már nem volt erőm, de így lett a legjobb azt hiszem. Tudom, amíg élek tanulhatom, és mindig mond majd újat. Nagy csoda ez, és engem mindig öröm tölt el ha egy újabb nyomára bukkanok “Isten” ujjának.
Sok szerencsét kívánok Neked a hősök útján!:-)
Szeretettel:
Attila
November 4th, 2009 at 22:50
Kedves Attila,
Először is köszönöm szépen gyors válaszodat:))
Ő az élettársam, majdnem 9 éve vagyunk együtt. A világ legjobb szívű embere, de nem érzem úgy hogy fel tudnék nézni rá. azt érzem, hogy egyre csak én hordom a nadrágot és már belefáradtam. talán túlságosan összefásultunk, túl sok mindent fojtottunk magunkba, ami most a felszínre tört, mert engedtük, hogy így legyen. ő még szeretné ezt a kapcsolatot folytatni, de én nem igazán érzem úgy hogy értelme lenne, de legalábbis szerintem egy ideig jó lenne egy kis szünet. mellette nem éreztem nőnek magam, szerinte azért nem dicsérget, vagy udvarol mert túlságosan gátlásos. bizonyos helyzetekben úgy éreztem, hogy nem áll ki mellettem (pl. testvérével szemben). Egyszerűen csak belefáradtam hogy magamat tegyem boldoggá:(( és ezzel talán meg is mondtam magamnak a választ. de amikor arra gondolok, hogy már 32 éves vagyok, találok e még valakit aki majd szeret és megbecsül, akinek gyereket szülhetek. az is lehet, hogy túl sokat gondolkodom, hiszen senki sem tudhatja mi lesz a következő percben… talán az önbecsülésemet kellene újraépítenem.
(Amikor Amerikában éltem, volt egy idős asztrológus barátnőm, a Mrs. Aldridge, ha kérdésem volt, hozzá fordultam, hogy az adott helyzetben érdemes e változtatni, döntést hozni, kedvező e a helyzet (pl. üzleti döntésekben), ezért kérdeztem az alkalmas időt:)) )
köszönöm szépen
szia
BEA
November 5th, 2009 at 10:07
Kedves Bea,
A végéről kezdve. Mindenre lehet találni alkalmas időt. Ha házat akarsz venni, vannak alkalmasabb idők, de ehhez tudni kell milyen döntéshez találjuk meg az alkalmas időt. Előbb tudni kellene, mit döntesz.
Bizonyára emlékszel, illetve bármikor elolvashatod újra, amit akkor írtam. Ennek ellenére pár dolgot még hozzá tennék, ami a döntésedet talán más nézpontból is látni engedi.
Ha nem érzed magad nőnek, helyesebben inkább érzed magad férfinek egy kapcsolatban, az valóban nem tartható sokáig a te feladatoddal,lehetőségeiddel. Azonban nem születik férfi, akiben ne lenne benne, hogy férfiként nézzenek rá, ergo a másik nőnek érezze magát. Ha azonban a nő elveszi ezt a lehetőséget, a férfi meg hagyja, akkor nem nagyon van más út. A megoldás elvben nagyon egyszerű:
Legyél nő, és ő férfi lesz. Ha nem vennéd át a felelősséget, ha nem te akarnál irányítani, lenne esély. Tudom könnyű mondani, de a lényeg akkor is ez. Ő nem fog megváltozni, mert ez neki jó. Neked nem jó. Te tegyél érte. Add át a kormánykereket, már ha képes vagy rá persze. Ez ugyanis egy alárendelődéssel jár, de hát ezt jelenti nőnek lenni.
Azt gondolod, hogy a másik embernek kell téged boldoggá tenni??? Ez súlyos féreértés. Nem mondom, hogy nem segíthet ebben sokat a másik, de a saját boldogságodért csak Te felelsz. Ne érts fére, nem azt mondom, hogy bárki mellett meg lehet találni a boldogságot, de az az egy dolog, amit soha nem szabadna mástól várni, mert minden, ami nem belülről fakad elmúlik, és elvehetik bármikor.
Ha dícsérő szavakra vágysz, érthető, de erre is igaz, hogy nem ettől fogod magad nőnek érezni. Persze az ego ettől fürdőzik egy kicsit, de mivel folyamatos ilyen bókokat igényel, tudni lehet, hogy legbelül nincs rendben a nőiesség kérdése, különben nem lenne létkérdés az állandó külső megerősítés.
A másik a gyermek kérdés. Megkérdezhetem, mire vártatok 9 évig? Az anyává válás az egyik módja ugyanis, hogy automatikusan szerepet cseréjetek, ha ez forítva volt. Tudom ez már elmúlt, de jó ezt is tudatosítod magadban.
Tudom, milyen nehéz a döntés ilyenkor, és nem akarom, hogy úgy lássék bármit is elrontottál, bármiről lemaradtál, vagy rosszul tettél, és ezt csak egy hirtelen gondolatváltással egyenesbe lehet hozni. Ezek komoly átalakulást igénylő folyamatok, amiket az ilyen szívtelennek tűnő levelek talán el tudnak indítani. Ugye elhiszed nekem, hogy segítni akarok, és nem bántani téged?
Most is dönthetsz másik fiú mellett, de csak akkor tedd, ha tudod ezzel, mit adtál fel, és mit akarsz aztán. Vannak ugyanis dolgok, amiket a jelenlegi “szintünkön” nem tudunk kezelni, és azt gondoljuk már mindent megtettünk. Ekkor lehet változtatni, de hogy hol van az a mindent megtettem….az már nagyon egyedi. Nekem is volt ilyen, és máig azt mondom jól tettem, hiába volt a kezemben a lotto ötös szelvény, ha nem találtam fiókot, hogy beváltsam. Nem azért, mert nem volt, hanem mert én nem találtam! Tudtam mennyit ér, de inkább odaadtam másnak, aki megtalálta a fiókot, és kevésnek bizonyultam. Most is azt gondolom mindent megpróbáltam.
Tapasztalatom szerint az egot le lehet győzni, az érzésekkel viszont nem lehet mit kezdeni, legalábbis azokkal, amiket nem az ego táplál. Hogy mi a különbség azt viszont csak te tudod megtapasztalni. A lényeg, hogy megkapjad az információt, és hogy lesz e belőe tudás az csak rajtad múlik.
Remélem kicsit tudtam segíteni.
Szeretettel: Attila
November 6th, 2009 at 13:00
Kedves Attila!
Szeretnék én is élni az általad felkínált lehetőséggel.
Az elmúlt időszakban nagyon sok változás történt az életemben.
Jó és rossz egyaránt. Sokszor éreztem, hogy nem találom a helyem és a döntéseim sem voltak mindig megfelelőek. Szeretném, ha útmutatást adnál, ahhoz, hogy mi a feladatom és mit kell beteljesítenem az életemben.
Születési időm: Miskolc, 1977.04.05. 14ó57perc
Előre is köszönöm az elemzést!
Üdvözlettel: Zsuzsanna
November 6th, 2009 at 19:01
Kedves Attila,
köszönöm szépen válaszodat. Nagyon örülök őszinte levelednek, nem vettem szívtelennek, mert tudom, hogy önzetlenül segíteni szeretnél, viszont, hogy lássuk a fától az erdőt más álláspontokat, megvilágítást is ismernünk kell.:))
igen, a nőiességgel kapcsolatban nagyon helyesen fogalmaztál. bennem van a probléma, azaz én nem tekintem magamat “eléggé” nőnek. valahol olvastam egy cikket, hogy akit nagyon szeretnének, hogy kisfiú legyen és úgy várják a születését, annak esetleg nehezebb lesz elfogadni a női szerepet. nos lehet, hogy velem is ez történt, szüleim nagyon szerették volna ha fiú leszek. igen, ezen nekem kell dolgoznom a lelkemben.
a saját magam boldoggá tételét úgy értem, hogy ha valaki él valakivel akkor együtt alkotnak egy egészet, és egymást még boldogabbá teszik, és nem lelkileg lehúzzák. tudom hogy magam felelek a magam boldogságáért és azt akarni kell, dolgozni érte.egyébként, nagyon optimista, vidám személy vagyok.
a legfontosabb, hogy tudnom kell mit szeretnék az életben, határozott célokat kitűzni, megerősödni önmagamban, szeretni magam, de úgy hogy azt szívem mélyéből el is hiszem. hosszú folyamat előtt állok, de túl kell rajta jutnom, hogy tovább fejlődhessen a lelkem és az életem, ne mindig csak a vakvágányon legyek, hanem felkerüljek a valódi sínekre.
köszönök Neked mindent, úgy érzem, hogy Te is nyitottál a szemem, hogy ne csak előre, de oldalra is nézzek.
minden jót kívánok Neked.
szia
BEA
November 6th, 2009 at 19:32
Kedves Bea,
Tudom milyen nehéz, amikor benne vagy a helyzetben, én is ilyeneket élek át mostanában. Olyankor az elkeseredés és az önsajnálat bódító karjaiból csak az tud kitépni, hogy tudom, helyettem senki nem viszi tovább azt a keresztet.
A Hit legyen veled!
Szeretettel!
Attila
November 6th, 2009 at 22:32
Kedves Attila,
köszönöm a biztatást, jól esik, és sajnálom, hogy Te is ebben a cipőben jársz!
“A világos látáshoz néha elegendő a nézőpont megváltoztatása.”
-Antoine de Saint-Exupéry-
Vigyázz Magadra!
szia
BEA
November 11th, 2009 at 9:32
Kedves Zsuzsanna,
Sokáig kellett tanulmányoznom a horoszkópod, hogy ráleljek annak eszenciájára. Elgondolkodtató ugyanis, hogy miért kap valaki nagy erőt azzal a feltétellel, hogy akaratáról időről időre le kell mondania. Nem mintha az első ilyen feladatot látnám, de a mikéntek sokszor mások. Ennek az egyik oka, hogy nőnek születtél, és így segítenek, hogy meg tudd tanulni, ne törekedj a domináns szerepre, hanem képes legyél szekértolóként hasznosítani erődet. Az emberi ego ilyenkor sajnos úgy működik sokszor, hogy ha hátráltatják nem azt mondja, hogy rendben akkor legyen, ahogy te akarod, vagy átadja a kormányrudat, hanem nekiáll küzdeni, és másokat okolni a sikertelenségéért. Mindez nem azt jelenti, hogy te is ezt tetted, ám a hajlam erősen ott van. Főleg azért is van erre indíttatásod, mert mint a legtöbben, akik korán kénytelenek felnőni, azt tanulják, hogy csak magukra számíthatnak. Nos ez nálad úgy jelenik meg, hogy érzelmi oldalról olyan csalódásokat és igazságtalanságokat éltél át, ami mindegy életfilozófiaként ége(the)tte az agyadba az kiszolgáltatottságtól való félelmet, és a bizalmatlanságot.
Láthatóan az egyik, amivel legelőször meg kell küzdened, az apu és anyu mintája. Olyan, mitha apukád korán elhagyott volna (2-3 évesen)és anyukád küzdelme úgy szívárgott át a tudattalanodban, hogy a fentieket váltsa ki. Kérlek mesélj erről. Ha nem így történt, mitől érzeted azt, hogy apukád nincs, vagy félnek kell az elvesztésétől.
A feladatot, hogy átéld a tiszteletet a fenssőbbséget, hogy mások felnéznek rád, a tudás, esetleg egyéb verbális, információs lehetőségeid miatt. Erre harmónikusan egy férfi mellett tudnál szert tenni, aki az előbbiket képviselve beragyogja a te “udvarodat” is. Egyéb esetek nehezen vállalhatók egy nő életében, bár megoldhatók. Ilyen például olyan közösségek, ahol alárendeled magad a közösség érdekeinek, de az irányítás mégis a te kezedben van, mert ezt ők akarják így.
Kiegyensúlyozott energiákkal rendelkezel, ami megóvhat téged attól, hogy szélsőséges döntéseket hozzál. Mindannak ellenére, amit elmondtam, én egy kifejezetten jó adottságokkal bíró nőt látok nagy lehetőségekkel, akinek a párkapcsolatán dől majd el, milyen sorsot választ.
Szeretettel:
Attila
November 13th, 2009 at 18:38
Kedves Attila!
Először is megköszönöm válaszod. Máris sok igazságot véltem benne felfedezni, ami a multamat illetve jelenemet illeti. Türelmedet kérem, hogy az általad írtakat átértékeljem, magam számára is kifejtsem és felmerülő kérdéseim összefoglaljam. Bízom benne, hogy ezt a következő néhány napban sikerrel teszem.
Addig is minden jót és szép napot kívánok.Zsuzsanna
November 13th, 2009 at 19:09
Szia Zsuzsanna!
Köszönöm a visszajelzésedet, várom válaszod.
Üdvözlettel: Attila
November 15th, 2009 at 11:00
Szia Attila!
Szeretnék kérni egy elemzést.
Pincehelyen születtem, 1957-04-20 11:00 órakor.
Köszönettel, Rózsa
November 16th, 2009 at 9:56
Kedves Rózsa,
Egy meglehetősen izgalmas, és ellentmondásos horoszkópot látok magam előtt. Olyasmi lehettél, mint a királykisasszony a palota tornyába zárva. Ez alatt azt értem, hogy elvben bármikor elhagyatnád, mert te vagy a király lánya, ugyanakkor csak várod a herceget, aki elég erős és bátor, hogy meg tudjon szöktetni.
Lefordítva ez azt jelenti, hogy nagyon erős a szabadság (függetlenség) vágyad, de legalább ilyen erős, ha nem erősebb a törekvésed a stabilitásra, a biztonságra. A lényeg az itt, hogy amit te korlátnak érzel, és ami a szabadulási vágyadat felkelti, lehetőleg ne legyen azonos azzal, amit a biztonságodat adja. Lásd a vár példája.
Így eshet az, hogy ha egyszer kiszabadulsz a várból, már nagyon nehezen mész vissza, és keresel keresel keresel. A tökéleteset. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy már magad sem tudod, mit akarsz, pontosabban jobban, hogy mit nem. A kiszolgáltatosság mindenhol elér.
Az anyamintád arra utal, hogy önállóságra és célratörésre nevelt, azaz ezt láttad, és tanultad meg.
Fontos megjegyeznem, hogy az anyagi kérdések különös súllyal esnek a latba a döntéseidnél, ahol is a végén mindig kiderül, hogy nem azon múlott.
Feladatul azt választottad, hogy megtanuld, minden érted van, és minden úgy jó, ahogy van. Röviden a hitet kell megtanulnod. Bevallom nehéz egy ilyen feladatod válás nélkül megúszni…nálad ez hogy volt?
Mesélj kérlek anyukádról. Hány gyermeked született? Fiúk? Mi a hivatásod?
Üdvözlettel: Attila
November 17th, 2009 at 23:45
Kedves Attila!
Érdekes gondolatok kavarognak bennem, mert mint említettem nagyon sok igazság van abban, amit írtál.Hogy hol kezdjem?Talán ott, ahol a párkapcsolataim során valóban mindig az erő és a férfi én voltam.Közhely, lehet, hogy én hordtam a nadrágot, de valóban irányítottam,s hangot adtam annak, hogy én vagyok az Úr.Mindig kivívtam az akaratom, érvényesítettem azt és elértem a célom sokszor. Nem hagytam soha és nem is éreztem sokáig, hogy “gyenge” nőnek kéne lennem, akinek támaszra, támogatásra, figyelemre lenne szüksége.Aki mellé kellene valaki, dolgokat együtt megoldani.A feladatokat, bármilyen is volt, pikpak elvégeztem, el is végzem, sosem volt akadály, hogy megvalósítsak bármit a mindennapokban.Minden “férfimunkát” otthon is elvégeztem és ki is zártam a lehetőségét, hogy segítségre lenne szükségem (megj.persze, ha nem jött a segítség, valóban a hibás a másik volt, ha nem úgy sikerült).Igazán sose kértem,ezért úgy gondolom partnereimnek természetes lehetett nem felajánlani a férfiúi segítséget.Így is kezeltek.Ez kicsit sarkítottan hangzik, de az igazság benne van.Valószínű, hogy édesanyám “férfi” erejéből merítettem Ő nagyon erős akarat.Egyedül nevelt minket.Mikor elváltak a húgom 4, én 7 éves voltam.Segítségre Ő sem számíthatott soha, nem is volt neki.Mindenért maga küzdött meg.Munkával,eltartásunkkal,nevelésünkkel, házimunkával.Mindennel.Elismerést igazán sosem kapott, úgy érezte mindig, hogy hátrányban van mindennel szemben.Ez nem így van, mert nagyon sokat felmutatott.Elsősorban minket. De én úgy érzem nem így akarok élni, nem így szeretném az életem.(Talán itt jön az, hogy akaratról lemondani). Az idő teltével döbbentem rá, hogy valamit nem jól csinálhatok, mert lehet erős vagyok, de rengeteg bántást és fájdalmat éltem át (igazságtalannak tartott érzelmi zsarolás).Így visszatekintve rá kell jönnöm, hogy ami fájdalmat okozott az csupán abból adódik, hogy én nem kezeltem a férfit férfiként.Szerepet cseréltem.Ugy gondolom igazán mindig sikerült “beleválasztanom”.Olyan embereket választottam és olyanok választottak, akik “pátyolgatásra” szorultak.Sikerült mindig kiélnem velük az (anyai)segítő, irányító, hatalmi harcomat.Ezek a felismerések azt hiszem javamat szolgálták az elmúlt időben.Egy éve párkapcsolatban élek.Úgy érzem, találkoztam azzal akivel az életem képzelem.Azt hiszem vele nőként viselkedem. Mellette kezdem megtanulni hol a szerepem.Vannak gondok, erre később visszatérek, mert megoldani szeretném őket. Hogy ez hogy fog menni? Ezt a jövő eldönti.Nem tudom van -e lehetőségem, hogy ha az Ő születési idejét elküldeném Neked, kis útmutatást kaphatok-e Tőled.(1975.12.31. 15óra 55perc 38mp). Szeretném az életem helyesen élni.Tudom, ez rajtam múlik, de a “jótanácsokat” már szívesen fogadom.
Előre is köszönöm válaszod. Minden jót.
Zsuzsanna
November 18th, 2009 at 14:20
Kedves Attila!
Szeretnék élni az ingyenes asztrológiai elemzés lehetőségével.
Születési képletem: 1973.09.30. 16 óra 15 perc, Budapest.
Tisztelettel és köszönettel:
Kriszti
November 19th, 2009 at 10:02
Kedves Zsuzsanna,
Jól érzed, ezzel a férfivel megvan az esélyed, hogy megvalósítsd a feladatodat. Azt azonban tudnod kell, hogy továbbra is te vagy az erősebb. Én azt mondom, hogy ez egy nagy esély az életedben, és ha tudatosan teszed a dolgod, mellette kiteljesedhetsz. Persze ennek még sok egyéb vonzata van, de ha figyelsz, és azt tartod szem előtt, hogy neked őt kell támogatnod, és kiadni a kezedből a direkt irányítást, nem tudsz rontani. Nagyon erős utalás van a kettőtök képletében, hogy te az ő céljait segíted, ő pedig erősíti a te önmegvalósítási törekvéseidet. Neked az önmegvalósítás a másik sikerein keresztül való kiteljesedés…valahogy így:-).
Neked elsősorban arra kell figyelned, hogy ne mellette érezd jól magad, hanem vele.
Úgy olvastam, egész jól átláttad korábbi önmagad, és sokat tanultál belőle. Ettől persze nem célszerű hátra dőlni, mert alapvetően nem változtál, “csak” más szemszögből vizsgálódsz. Innetől kezdve csak élethelyzet kérdése, hogy újra előjöjjön korábbi önmagad.
Ha megtapasztalod, milyen jó nőnek lenni, már nem akarod többé az a kormányrudat.
Szeretettel:
Attila
November 21st, 2009 at 20:12
Kedves Attila,
szeretnék élni az ingyenes elemzés lehetőségével.
Debrecenben születtem, 1978. szeptember 2-án, 12 óra 45 perckor.
Várom válaszát!
Üdvözlettel,
Krisztina
November 23rd, 2009 at 9:17
Kedves Kriszti,
A te életed kicsit olyan, mintha filmet néznél. Történnek a dolgok, amiket elszenvedsz, vagy aminek örülsz, és szépen levonod a tanulságokat. Mondhatnám úgy is, hogy nem az a “legény”, aki adja a pofonokat, hanem aki állja:-).
Ebben az életedben nem arra kaptál erőt, hogy aktív cselekvőként provokáld az életet, a környezeted, hanem tanulnod kell a tükörből, amit látsz. Sokszor érezheted azt, hogy ez sem rajtad múlott, és te nem tehettél arról, ami megesett. Ez igaz is, meg nem is. Igaz, ha az ego oldaláról nézed, de hamis, ha elhiszed azt, hogy nem kaphatsz mást, mint ahogyan a világ felé fordulsz.
A legjobb, ha - és a sors is erre fog hajtani - a párkapcsolat tükrében nézegeted magad minden nap. Ilyenkor, ha jól figyelsz, a vállad mögött megjelenik anyukád, néha apukád, és elmondják véleményüket, mit látsz a tükörben. Tudnod kell, hogy ez az ő véleményük, és nem a tied. Neked csak a saját, tiszta képedet szabad látni, amikor értéket alkotsz.
Az is egy nagyon fontos tény, hogy a bűntudat, főleg, amiket az elvárások nem teljesítése okoz, úgy rombol, hogy azt magadénak hiszed. Nem jut minden embernek az életfogytig tartó házasság csodája. Van, aki csak másodszorra vagy még később találja meg élete párját, és van, akinek egyáltalán nem kell házasságot kötnie, hogy boldog párkapcsolatban élhessen.
A felelősség persze mindig a tied, de csak magaddal szemben vállalhatod ezt fel. Persze nehéz meglelni a határt, hol van ami a te kereszted, és hol van, amit mások akarnak rád aggatni. Ebben csak az elcsépelt önismeret segíthet.
Feladatul a gondoskodást kaptad, hogy érzelmi kötődésed segítségével segíts a gyengébbnek, rászorulónak, kiszolgáltatottnak.
Nőként, anyaként, sok tanult negatív mintát kell lehántanod magadról, mire rálelsz ezek valós értékére. Ebben csak magadra számíthatsz, és vigyazz, ne vetítsd ki másokra, mert akkor nem fogod tudni megoldani.
Szeretettel:
Attila
November 23rd, 2009 at 13:41
Kedves Attila!
Nagyon szépen köszönöm a válaszodat. Elgondolkodtam azon, amit írtál. Valóban nem arra születtem, hogy nagy dolgokat vigyek végbe, esetleg maradandót alkossak. Erre mondják, hogy “sodródik az árral”?
Igazából azért írtam Neked, mert a tanácsodat szeretném kérni. Azt hiszem, sorsdöntő változás (változtatás) előtt állok.
Jelenleg GYES-en vagyok kisebbik fiammal. Szerettem volna visszamenni dolgozni, de nemrég tudtam meg, hogy a munkaköröm megszünt, nem tudnak visszavenni. Korábbi munkámat több, mint egy évtizedig csináltam, igaz ezt sem én választottam, csak úgy “hozta az élet”. Eleinte szerettem, később már egyáltalán nem, legalábbis bizonyos részfeladatait. Mikor férjhez mentem, alig vártam, hogy gyerekünk szülessen, és az energiámat rá fordíthassam. Mostanra eljutottam oda, hogy szívesen lennék emberek között, szívesen dolgoznék, akár mást is, mint amit eddig.
A férjem vidéken született, egy nyugat-dunántúli faluban nőtt fel, ahol aktívan részt vett a falu életében. Nagyon szeretett ott élni, csak miattam jött a fővárosba. De azóta szüntelenül mondja, hogy szívesen visszamenne, hivják is, hogy dolgozzon a falu közigazgatásában. A jelenlegi munkáját nem szereti, azt mondja, az árral szemben úszik, úgy érzi nem ez az ő életfeladata.
Azt gondoltam (mint már annyiszor) hogy majd az Élet megoldja. Ha nem mehetek vissza a munkahelyemre, elköltözünk és folytathatja a munkát ott, ahol abbahagyta.
Most mégis millió kétségem van. Bármennyire hagyom is, hogy a dolgok megtörténjenek velem, mégsem tudom magam elképzelni csak feleségként, és anyaként. Kell, hogy legyen valami munkám, feladatom, amivel kapcsolatban pozitiv visszajelzést is kapok. Félek, hogy vidéken ezt még nehezebb megtalálni, mint Pesten. És ottvan még az ingatlanügy is. Most van egy otthonunk, ezt újra kellene teremteni máshol, anyagi lehetőségeink pedig erősen korlátozottak.
Az életem - nagyon remélem - végérvényesen összekapcsolódott a férjemével. Az ő születési képlete nélkül lehet, hogy nem tudnál tanácsot adni, úgyhogy megadom azt is: 1967.07.08., 0 óra 15 perc, Szombathely.
Úgy érzem ez a döntésem életre szóló lesz, és mindent meghatároz, ezért nem szeretnék rosszul dönteni.
Előre is köszönöm a válaszodat, és szép napot kívánok Neked.
Szeretettel:
Kriszti
November 24th, 2009 at 9:06
Kedves Kriszti,
Azt gondolom sejted, hogy nem fogok igen-nemmel válaszolni. Soha senkinek nem fogok, mert az életét mindenkinek magának kell élnie, és a döntésektől lesz az az övé.
Meg fogom nézni a férjed képletét, de tudnod kell, hogy ez nem róla szól. Hiába érzi jól magát ő, ha te áldozatként éled meg a költözést és nem tudsz azonosulni az új helyzettel. Ez egy olyan feszültséget eredményez, ami idővel megrengetheti a kapcsolatot.
Még jó legalább 2-3 évig 24 órás anyaként kell helyt állnod. Utána elgondolkodhatsz, miben fejezed ki magad, és természetes, hogy a munka az egyik ilyen lehetőség. Ezt azért nagyon gondold át, mert te nem vagy az az igavonós típus. Számodra az érzelmi, és emberi kapcsolatokra alapuló munkák jelentenek örömet. Nézz csak körbe, hogy a férjed oldalán abban a faluban mit tudnál tenni, esetleg milyen módon tudnál te is részt vállalni a falu életében.
Ha az megkönnyíti a döntésedet, nem ezen az esetleges költözésen fog múlni az életed. Természetesen nagy változás, és materiális szemmel nézve igenis meghatározza az elkövetkező éveket, de a feladatodat, ami felé mész, és amit át KELL élned, így is úgy is meg fogod tapasztalni, csak az út a kérdés.
Mint mondtam szinte semmi más dolgod nincs, mint a férjeddel együtt lélegezni, és elkerülhetetlenül mész a megfelelő irányba. Ez nem könnyű sokszor, de a feladatok sosem könnyűek, különben nem lenne az.
Mindezek ellenére igaz, amivel kezdtem. Ha nem tudsz a férjed döntésével, vágyával azonosulni, és áldozatként éled át, saját magad elől zárod el azokat a lehetőségeket, amik öledbe pottyanva örömet honának az életedbe.
Van nehéz, fájdalmas és meggondolatlan döntés, de rossz az nincs! Tudom ezt nem hiszed el, de nem is kell, jobb ha egyszer magad tapasztalod meg.
Szeretettel:
Attila
November 24th, 2009 at 12:34
Kedves Attila!
Megköszönöm múltkori válaszod és elnézésedet kérem elfoglaltságom miatt mindig fáziskésében vagyok, de jelentkezem. Addig is szép napot.
Üdv. Zsuzsanna
November 24th, 2009 at 13:38
Kedves Attila!
Köszönöm szépen a válaszodat.
Igen, a döntést tényleg nekem kell meghoznom. Ebben még a férjem sem segít, azt mondja, nem akar rábeszélni semmire.
Azért ez a 2-3 év 24 órás anyaként váratlanul ért! Annyira szeretnék már dolgozni. Persze ha a költözés megvalósul, egy darabig még biztos nem lesz rá lehetőségem.
Írtad, hogy megnézed a férjem képletét is. Ezt előre is köszönöm, mert nagyon kíváncsi vagyok, vajon neki tényleg az az életfeladata, amivel annyira szeretne foglalkozni, és amiben én esetleg segíteni tudnék neki?
Azt olvastam, hogy az asztrológia választ tud adni olyan kérdésekre is, hogy egy bizonyos időpont alkalmas-e munkahely, lakóhely, stb. változtatásra. Ha így van, nekem a következő hónapok alkalmasak erre?
Válaszodat előre is köszönöm, szép napot kívánok.
Szeretettel:
Kriszti
November 25th, 2009 at 9:15
Kedves Kriszti,
Nem sokat írtál, hogy ő most mit dolgozik és mit dolgozna abban a faluban. A lényeg viszont a következő. A férjed egy rendkívül erős családmintával rendelkezik. Ha a tapasztalás negatív, akkor menekül minden családi kötöttség elől, ha pozitív, akkor életét és vérét adja a családjáért. Lehet tudni, hogy ez esetben az utóbbiról van szó. Neki valóban egy olyan munka lenne az ideális, ahol átérezheti saját maga nélkülözhetetlenségét, ahol másokért küzdhet, amiért felnéznek rá. Ez természetesen családban az ideális, de ha már munka, akkor így a legjobb. Az ő kiteljesedésének anegriája azonos a te feladatoddal. Szóval van mit tanulnod tőle :). Ami neked nehéz, azt ő könnyedén ugorja és fordítva. Szóval szép páros vagytok!
Ezek szerint nehezen éled az anyai “szerepet”? Nem mondta a férjed, hogy szeretne még gyermeket?
Igen van ilyen, hogy mikor mire a legalkalmasabb az idő. Ez azonban úgy működik, hogy először meg kell hoznod a döntést, aztán keresni a megfelelő időt ennek megvalósítására. A megfelelő idő kiválasztása pedig pillanatok alatt semmivé válhat, nem nincs szinkronban az dolgoddal.
Szeretettel!
Attila
November 25th, 2009 at 14:57
Kedves Attila!
Az e-mail címedre válaszoltam.
Köszönettel:
Kriszti