Elvi kérdés
Dec 07, 2009 in Az én utam
“Elvi kérdés” hangoztatjuk, amikor valami olyan dolgot teszünk, ami bár nem szolgálja az aktuális érdekeinket, kényelmünket, és sok plusz energiakiadással járhat, de hát az elveink betartása nem engedi, hogy egyébként könnyebbnek látszó utat válasszuk.
A napokban egy olyan esemény történt, ami számora mai napig megválaszolhatatlan, ha elvi kérdésként vizsgáljuk az esetet. Ez pedig nem más, mint az ORTT és a két radió állomás erőszakos, minden szabályt felrúgó “államosítása”. Azon belül is a Danubius reggeli műsora a Pirítós három fiának az új rádióhoz pártolása. Tegyük fel, hogy legnagyobb multú srác a Rákóczi Feri azt mondja, hogy hiába venné az új radió őket át, ő elvből nem áll át egy ilyen mocskos húzással támasztott adóhoz. Rendben. Ezzel lemond az egyik legnagyobb szenvedélyéről és munkájáról. Ha még képes is lenne erre elvei miatt, ott van, hogy ezzel a másik két embert is elleheteleníti. Plusz pármillió embert megfoszt a reggeli szórakozásától. No ilyenkor mi van? Egy elvvel kevesebb? Vagy feláldozom az elveimet a közért? Jól hangzik mi? Van helyes út?
Mondok másikat. Emberünk utálja az embereket kizsákmányoló, és tönkretevő gyógyszeripari gépezetet, de, amikor munkáját veszti csak egy gyógyszeripari cég titkárságán kap állást. Otthon éhes szájak. Na mi legyen? Elvek, vagy megélhetés?
Harmadik. Hölgy ismerősömnek elve, hogy a férfi kezdeményezzen. Ülünk egy kávézóban, amikor meglát egy nagyon helyes srácot, és majd kiugrik a bőréből, hogy megismerje, de hát a srác nem veszi észre, annyira leköti a társasága. Most menjen vagy ne? Elszalasztja a nagy Őt, mert elvi kérdés?
Még sorolhatnám az élet legkülönbözőbb területeiről az hasonló dilemmákat, és ahogy ezen gondolkodom, mindig ugyan oda jukadok ki. A legtöbben nem tudják, mik a valós elvek, miből lehet, és kell(ene) tényleg elvi kérdést csinálni. Nem vagyok vallásos ember, de idemásolhatnám a 10 parancsolatot, mert azok, mind ilyenek. Az, hogy ne kívánd felebarátod házastársát, joggal lehet elvi kérdés, mégis sokaknak ez nem akadály. Mondjuk a ne lopjjal tudnék vitázni, amikor mondjuk 4 napja nem ettem, és nincs más út…igaz az írás azt is mondja, hogy kérni kell és megadatik…Na de ne bonyolodjunk teológiai okfejtésekbe, már csak azért se, mert nem értek hozzá. A lényeg, hogy a legtöbb elvi kérdésünk az ego teremtménye, és nem a szívé. Azt gondolom, hogy igaz elvi kérdéssé csak olyat szabadna tenni, ami valós, azaz az szív szavával szóló morális érték.
Arra, hogy ne ölj, mindannyian azt mondjuk persze nem ölünk. Biztos vagy benne, hogy sosem ölnél? Önvédelem, mikor az életedre törnek? Ugye mindenre van kibúvó, még a legsúlyosabb morális értékek is képezhezik kivétel tárgyát. Akkor nincs is abszolut erkölcsi érték, amire azt mondod sosem szegnéd meg? Ugye milyen érdekes az ember? Ilyenek vagyunk, mert nincs hitünk. Azt gondoljuk, ha nem lopnánk éhen halnánk, ha nem ölnénk, megölnének stb. Erről egyébként megintcsak Jézus jut az eszembe. Ő noha akármikor kereket oldhatott volna, nem tette, mert hitte, hogy ő erre született. Mi nem tudjuk mire születtünk, és azt gondoljuk olyan is történhet velünk, amivel nincs dolgunk.
Valójában sosincs mit vesztenünk, csak az egonkat, ami ugyis elvész, ha itt az ideje, de se előbb sem később.
Jó ha vannak elveink, de ilyenkor mindig gondold át milyen erős alapokon nyugszik, és valós érték miatt áldozol e. Én ugyanis úgy vélem, az elvek azok, ami miatt ember tud lenni az ember.