Fényén: Asztrológia “Út”keresőknek: “Nincs jó, nincs rossz; Te vagy ki e kétséget teremted”

Abból az apropóból írom ezt a pár gondolatot, hogy édesanyám után számomra legszeretettebb nő kilépett az életemből, és a fájdalom talán könnyebben feldolgozható, ha “papírra” vetem.

Mindenki értetlenül áll a történtek felett, aki nem érti mi a különbség a szeretet és a szerelem között. Mióta ebben a kapcsolatban éltem figyeltem és hallgattam azokat az eseteket, ahol a fiú vagy a lány azért van együtt a másikkal, mert nagyon tiszteli és szereti, igaz a tűz, a szerelem lángja nem lobban fel a szívében. Nincs szenvedély, vágytól fűtött éjszakák, csak a megértő, és a mindent ismerő mély szeretet.

Én azt gondoltam, hogy a szeretet a legfontosabb, hiszen a szerelem úgyis elmúlik, a szenvedély tüze parázzsá szelidül, és van, hogy teljesen kihül. Most már tudom, hogy ez miért nem lehet így.

Az embert az egységből való kiszakadása után olthatatlan vágy hajtja az újra egyesülésre, ami itt nem más, mint amikor a két nem képviselője találkozik. A szerelemben, a két energia egybeolvadása fantasztikus erőket szabadít fel, melyek boldogságérzéssel vakítanak el és elhatalmasodik bennünk a teremtő erő.

Én azt gondoltam, hogy végre megtaláltam a másik felemet, és bár nem érzem a másik nem vonzását, a szeretet, az igaz lélektárs adta erő minden akadályt legyőz. Sokáig így is volt, ám a vágy a másik nemmel való egyesülésre ezzel csak egyre erősebb lett a lányban, bennem pedig ez ellenállás. Ezt nem lehet megmagyarázni, csak az értheti, aki ezt átélte. Magam sem gondoltam soha, de soha, hogy egy szép lányt egyszerűen nem fogok kívánni. Olyan volt mintha falat húztak volna, sőt, ő minnél inkább akarta, bennem annál nagyobb volt az ellenállás. Igen a szerelem, hiányzott. Az az érzés, amitől az egyik fél nőnek, a másik férfinak élheti magát. Ha pedig ez nem történik meg, akkor az egyik oldalon hiány a másikon, meg fájdalom lesz a böjtje. Persze hozzá kell tennem, hogy ezek azok az esetek, amikor az egyik fél nagyon szerelmes a másik meg “csak” szeret.

Aztán van egy pont, amikor nem bírja tovább, az aki szeret. A szerelem erősebb, minthogy ő mondja ki a végső szót, de valahol neki is megváltás a szakítás.

Nem mondom, hogy nem lehet, szerelem nélkül kapcsolatban élni, de az a két hálószobás variáció, ahol a közös célok alakította szent szövetség tartja egymás mellett a két embert, és önként mondanak le a vágyról. Ez is nagy próbatétel, de meg lehet csinálni. Ott azonban, ahol az egyik fél szerelmes, ez nem kivitelezhető. Előbb utóbb fájdalom és könnyek teremnek.

Mint minden esetben ezek sem fekete-fehér dolgok, mindenkinél kicsit más, de a lényeg a szív szava. Az érzelmeink, ami ellen tehetetlenek vagyunk. El lehet fojtani, egy ideig be lehet csapni, de végül mindig utat tőr.

Szeretlek Detti, mindig szeretni foglak drága lélektársam!

You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed.
Szólj hozzá!, vagy használd ezt linket saját weblapodról.