Fényén: Asztrológia “Út”keresőknek: “Nincs jó, nincs rossz; Te vagy ki e kétséget teremted”

Elhatároztam, hogy kicsit más megvilágításból, amennyire lehet tárgyilagosan, és természetesen az asztrológia szimbólumait segítségül hívva levezetem a férfi és a nő eszencia lényegét. Főleg azért teszem ezt, mert e két nem folymatos konfliktusa sem lenne mindennapi téma, ha mindkét fél megértné mit képvisel a másik. Erre azért csodálatos az asztrológia, mert ha elfogadunk pár alaptételt, minősítés nélkül fogadhatjuk be ezeket az információkat.

Itt valóban elmondhatnám, hogy Ádámtól és Évától kell kezdenem. Azért kezdem a férfivel, mert Isten is itt kezdte, és nem azért mert már akkor megkezdődött a nők elnyomása, hanem mert ennek is szimbóluma, oka van. A férfit az asztrolófiában a Mars szimbolizálja, aminek kiterjedtebb formája maga a Nap. Most azonban csak arról a férfi energiáról szeretnék beszélni, aminek nem értése sok nőben ellenérzéseket vált ki, sőt még férfiakban is…

Tehát Ádámtól. Ahhoz, hogy valami létre jöjjön, erőre, teremtő erőre van szükség. Legyen az egy fogpiszkáló kifaragása, egy cég alapítása, vagy a Himalája kiemelkedése, aktív, kiáramló erők szükségesek hozzá. Természetesen ezzel egyidőben szükség van a másik oldalra, a női, befogadói részre, hiszen a mi szintünkön csak valamiből lehet valamit termeteni. Ám önmagában, hogy valami megmozduljon és változzon, aktív energia kell. Ezt az energiát testesíti meg a férfi az emberi társadalomban. Ő az erő, a formáló, a kezdeményező, az újító, a harcos, a teremtő. Az imént elmondott fogalmakkal csak pár lényeges megnyilvánulását említettem annak a végtelen formának, ahogy ez az energia a mi tapaszalásunkban megjelenhet. Maga a tiszta energia nem rendelkezik minőséggel. Az, hogy a férfi a neki adatott képességekkel erőszakos, gyilkol, vagy támogat és épít, az rajta múlik. Az azonban egészen biztos, hogy minden férfi, életében valamilyen összeállításban meg kell élje önmaga lényegét. Minden ami a teremtés koronáját jellemzi, testi szinten is a bizonyos Mars analógiát képviseli. A testfelépítése, ereje, a szörzet, és a nemi szerv. Igen, az elsődleges nemi jelölő is az aktivitásról, kiáramlásról szól. Ezt gondolon nem kell részleteznem hogyan:-).

Tömören ezek állnak a háttérben, ha a férfi lényegét meg akarjuk érteni. Persze, hogy a férfi az elsődleges oka a pusztulásnak, és a legtöbb ma rossznak tartott eseménynek, hiszen ő a változás. Az irány azonban rajtunk múlik. Ha azonban belegondolunk, hogy a hölgyek most nem a folyóparton mossák a ruhát, az is a férfiak érdeme, mint az is, hogy a szennyezett vizet a folyókban öntik. Pusztít és épít. A gond mindig az egyensúly felborulásával van, és most ennek lehetünk szemtanúi. A természt, avagy a Jó Isten azonban tudja a dolgát, és mindig visszaállítja a harmóniát, legyen bármilyen nagy az ára. Lehet a neve Hitler vagy Napóleon, Róma vagy Perzsia, Nagy Sándor vagy Atilla, jön az özönvíz vagy kis bolygó. Az erők tudják a dolgukat.

Visszatérve a ma élő ember-hímre, azt javaslom minden nőnek, hogy lásson ne csak nézzen, amikor azokat a közhelyeket puffogtatja, miszerint, mindegyik csak az akarja, vagy hogy mivel gondolkoznak az agyuk helyett, illetve miért nem érzik, amit kellene. Minden ember a saját életéért felelős, tartozzon bármelyik nemhez. Az, ha egy nő csak olyan férfivel találkozik, aki az első aktus után otthagyja, vagy megejti a titkárnőt, feltett lábbal nézi a meccset a házassági évfordulón, vagy állandóan veri, az bár érthetően fájdalmas események, okuk van, de az nem a férfi. Ezzel nem a férfiakat akarom felmenteni, csak egy nő sem kaphat mást, mint amire szüksége van. Mivel azonban jobbára férfit választanak párul, mindig önmaguk ellentéteivel fognak szembesülni.

A férfit negatívan beállító megállapítások mind visszavezethetők az alaptermészetükig. A fajfenttartás ösztöne, a küzdeni vágyás, alkotó szellem, önérvényesítlés stb. Pont annyira vágynak az ilyen férfiakra a nők, mint tartanak a szoknypecértől, erőszakostól, könyvmolytól, önzőtől.

Amikor egy nő befogadja az életébe a Mars energiáját, akkor azzal nem csak a csődört kapja meg, a védelmezőt és segítőt, hanem ennek másik oldaláit is, mert a kettő ugyan az. Az más kérdés, hogy mi csak a jót akarjuk, amiről mi azt gondoljuk, hogy jó. Nem tudni, hogy a csődörből lesz e mindenki bikája vagy a védelmezőből elnyomó. Ez már mindenkinek a saját egyéni sorsától függ. A lényeg, hogy értsük mi hajtja a férfit, és mielőtt leminősítenénk az érem egyik oldalát, tudjuk, hogy ezzel a másik oldalát is elítéltük!

Nem célom ezzel a pár sorral, az igaz bajnokaként kibékíteni a két oldalt ebben a legősibb háborúban. Csak felnyitni szeretnék pár szemet, hogy amikor az összecsapás után a felek elhagyják a csatateret és visszanulnak, a következő ütközet előtt a másik ágyában vigasztalódnak.

Abból az apropóból írom ezt a pár gondolatot, hogy édesanyám után számomra legszeretettebb nő kilépett az életemből, és a fájdalom talán könnyebben feldolgozható, ha “papírra” vetem.

Mindenki értetlenül áll a történtek felett, aki nem érti mi a különbség a szeretet és a szerelem között. Mióta ebben a kapcsolatban éltem figyeltem és hallgattam azokat az eseteket, ahol a fiú vagy a lány azért van együtt a másikkal, mert nagyon tiszteli és szereti, igaz a tűz, a szerelem lángja nem lobban fel a szívében. Nincs szenvedély, vágytól fűtött éjszakák, csak a megértő, és a mindent ismerő mély szeretet.

Én azt gondoltam, hogy a szeretet a legfontosabb, hiszen a szerelem úgyis elmúlik, a szenvedély tüze parázzsá szelidül, és van, hogy teljesen kihül. Most már tudom, hogy ez miért nem lehet így.

Az embert az egységből való kiszakadása után olthatatlan vágy hajtja az újra egyesülésre, ami itt nem más, mint amikor a két nem képviselője találkozik. A szerelemben, a két energia egybeolvadása fantasztikus erőket szabadít fel, melyek boldogságérzéssel vakítanak el és elhatalmasodik bennünk a teremtő erő.

Én azt gondoltam, hogy végre megtaláltam a másik felemet, és bár nem érzem a másik nem vonzását, a szeretet, az igaz lélektárs adta erő minden akadályt legyőz. Sokáig így is volt, ám a vágy a másik nemmel való egyesülésre ezzel csak egyre erősebb lett a lányban, bennem pedig ez ellenállás. Ezt nem lehet megmagyarázni, csak az értheti, aki ezt átélte. Magam sem gondoltam soha, de soha, hogy egy szép lányt egyszerűen nem fogok kívánni. Olyan volt mintha falat húztak volna, sőt, ő minnél inkább akarta, bennem annál nagyobb volt az ellenállás. Igen a szerelem, hiányzott. Az az érzés, amitől az egyik fél nőnek, a másik férfinak élheti magát. Ha pedig ez nem történik meg, akkor az egyik oldalon hiány a másikon, meg fájdalom lesz a böjtje. Persze hozzá kell tennem, hogy ezek azok az esetek, amikor az egyik fél nagyon szerelmes a másik meg “csak” szeret.

Aztán van egy pont, amikor nem bírja tovább, az aki szeret. A szerelem erősebb, minthogy ő mondja ki a végső szót, de valahol neki is megváltás a szakítás.

Nem mondom, hogy nem lehet, szerelem nélkül kapcsolatban élni, de az a két hálószobás variáció, ahol a közös célok alakította szent szövetség tartja egymás mellett a két embert, és önként mondanak le a vágyról. Ez is nagy próbatétel, de meg lehet csinálni. Ott azonban, ahol az egyik fél szerelmes, ez nem kivitelezhető. Előbb utóbb fájdalom és könnyek teremnek.

Mint minden esetben ezek sem fekete-fehér dolgok, mindenkinél kicsit más, de a lényeg a szív szava. Az érzelmeink, ami ellen tehetetlenek vagyunk. El lehet fojtani, egy ideig be lehet csapni, de végül mindig utat tőr.

Szeretlek Detti, mindig szeretni foglak drága lélektársam!