Fényén: Asztrológia “Út”keresőknek: “Nincs jó, nincs rossz; Te vagy ki e kétséget teremted”

Minden embernek van egy felfogása a világról, egy kialakult kép, ami születése óta formálódik. Te aki ezeket a sorokat olvasod, szintén rendelkezel egy gondolati sémával, ami alapján osztályozol mindent, ami szembe jön veled az életben. Ez az ego rendkívűl csalafinta szűrője. Csak olyan dolgokat engedsz át rajta, ami számodra elfogadható, minden más fennakad, és legtöbbször elutasításra is kerül. Ez a mi életünk egyik legnagyobb problémája. Nem tudunk nyitottak lenni. Persze, mondjuk, hogy én mindent meghallgatok, meg el tudok fogadni, de kár, hogy ezek ritkán valós állítások.

Ha hallasz egy hírt, és nincs róla semmilyen háttérinformációd, készséggel elhiszed, mert hát mondta a tévé, vagy írta az újság. Ha történetesen szakirányú végzettséged van, akkor meg köpsz egyet, hogy már megint egy hazugság, hogy nőjön a nézettség vagy az eladott példányszámok.

Példa. Nagyon szeretem a Nationan Geographic TV-csatornát. Egyik alkalommal a jóslás témaköre volt terítéken, hát izgatottan vártam, vajon mit mondanak. Sok általam csacsiságnak tűnő kijelentés után rátértek az asztrológiai magyrázatokra a jóslással kapcsolatban. No akkor teljsen kiakadtam. Olyan orbitális butaságokat mondtak, és még fontosabb tényeket hallgattak el, hogy teljesen kihoztak a sodromból. Nem az zavart, hogy mit mondanak, hanem, hogy az emberek most ezt fogják gondolni az asztrológiáról. Persze lehetne mondani, hogy miért gondolom, hogy az én igazam az igaz, és jogosan. Mégis én akkor és most így érzem, de a lényeg a példa. Akkor elgondolkoztam, hogy a sok eddigi információ, amit eddig e kedvenc csatornámon elhangzott, abból mennyinek mekkora valóságtartalma volt?

Az eddigi ismereteink tapasztalataink alapján alakul ki az említett “szűrő-pajzs” ami alapján szemléljük a világot. A megértéshez a legjobb példa megint egy gyermek, aki a maga tisztaságának okán még mindent elhisz, és környezetét olyannak fogadja el amilyen. Az otthon az iskola, valamint egyre hagsúlyosabban a média azonban szép lassan kialakít benne egy viláképet, amin egyre nehezebb változtatni. Ez olyan, mint az agyag. Ez elején még könnyen formázható, ám amint telik az idő és szárad, merevebb, törékenyebb lesz. Az embernek egész életében a nyitottságot kellene tanulnia, mert annyira beszűkítjük a gondolkodásunkat a meglévő (ál)ismereteink által. Minél többet “tudunk” azaz, minél több információ van a fejünkben, annál apróbbak a lyukak azon a szűrőn. Ezért van az is, hogy éppen a tudományos elit képes a legkevésbé nyitni újabb más utak irányába, és kitartóan, olyakor fanatikusan védik a saját igazukat.

Azért merek erről a témáról írni, mert velem is megtörtént a fenti eset. Dogmatikusan hittem egy felfogásban, és nem jutott eszembe megkérdőjelezni. Minden más tanítás úgy pattant le rólam, mint falnak hajított labda. Rendkívűl intenzív, és direkt “támdásoknak” kellet érnie e falat, hogy leomoljanak, és egy új eszmét is be tudjak fogadni. Persze most éppen ennek a falait emelem bizonyára, de igyekszem kispórólni a meszet, hogy könnyebben döljön, ha új jő:-)

A másik nagy hiba, amit az emberek elkövetnek az igazság távoltartása érdekében, az a tapasztalás nélküli hit. Amire ugyan a hit szót használom, mert nincs másik, de szeretném ez a szót a nagy HIT megnevezésére tartogatni, amit nem akarok keverni a hétköznapi szinten ismert, használt szóval. Tehát, amikor nekünk azt mondják a tévében, hogy holnap havazik, akkor inkább átszervezzük a másnapi programot, mert hát azt mondták. Ha nem havazik, akkot maximum tévedtek. Ha bemondják, hogy kitört a 3. világháború, azonnal káosz törne ki, mert az emberek ezt is elhinnék. Nem azt akarom mondani, hogy csak azért is tegyünk az információk ellen, hanem ha már beengedtünk egyet, akkor azt ne tegyük mindjárt sajátunkká, és adjuk tovább mintha a sajátunk lenne, mert hét a TV meg újság, de főleg Joli néni nem csapna be. Győződjünk meg róla, több forrásból ha személyesen nem lehet, fenntartással kezeljük annak gyakorlati visszaigazolódásáig.

A kedvenc példám az igazság magyarázatára, amikor megkérdezem valakitől, milyen színű a fű? Ő azt mondja zöld. Rendben. Ha minden ember rajtad kívül azt mondaná kék, te meddig tartanál ki az álláspontod mellett? Igenis el kellene tudnunk fogadni, hogy annak az emberek zöld a fű míg a többiek kéknek látják. Mindenkinek saját igazsága van. Amíg ezen a Földön élünk csak relatív igazság létezik, annak szemszögéből, aki állít. Az IGAZSÁGOT onnal lehet felismerni, hogy senki nem akarja bizonygatni.

Had’ idézzem az elhíresült és számomra sokat jelentő szlogent: “Az igazság odaát van” - itt jobb nem keresni!

Az egyik legtöbb feszültséget okozó tényező az emberek életében az, amikor mások akarnak lenni, mint amik. Ez alatt lehet érteni a külső megjelenést, testi adottságokat, környezeti hátteret, társadalmi pozíciót, szellemi teljesítőképességet, stb. Ennek oka természetesen megint a társadalom egoba nevelt elvárásaival magyarázható.

Gondoljunk csak bele, hogyan érezhet “Pistike”, aki nagy nehezen kiizzadta az általános iskolát, és amikor szülei elváltak, édesanyja lemondott róla, és egyedül maradt iszákos apjával, jobb híján a köztisztasági vállalatnál helyezkedett el, megkapva a narancssárga munkaruhát. El tudjuk e azt képzelni, hogy egyik hajnalban, mikor Pistike éppen egy buszmegálló járdaszegélyét söprögeti, megáll mellette egy sötétített üveges BMW és egy fuxos kéz a járdára üríti hamutartója tartalmát, majd csikorgó gumikkal továbbhajt? Felróhatjuk e Pistikének a bűnös gondolatot, amikor ezen esemény után az élet igazságtalanságát igen velős tőmondatokban az égre függesztett szemmel adja ki magából?

Azt gondolom hasonló gondolatok a legtöbb ember életében előjönnek egy-egy nehéznek ítélt helyzetben. Mindennek elsősorban az összehasonlítás az oka. Mindig találunk olyan embert, aki az adott dologban nálunk előnyösebb helyzetben van. Sok az olyan is, aki látszólag minden szempontból az élet naposabb oldalát élvezi. Tegyük fel, hogy ez így is van, azaz abban a pillanatban Józsikának minden megadatott, Pisitke meg úgy érzi mindenki összeesküdött ellene. Az, hogy ilyen előfordulhatott, annak 3 oka lehet.

Az egyik, hogy Pistike nem élt az élete adta lehetőségekkel, és szabad döntéseinek köszönhetően most idáig süllyedt. Lehet szídni ugyanis a termetőt az aranbánya tövében heverészve, arra hivatkozva, hogy a Nap féme nem jön magától a felszínre.

A második, hogy egész nap dolgozik az istenadta a bányában, felhozza e nemesfémet, de hazafelé kirabolják. Ez az az eset, amikor a szakács bányászik, a nővérke meg topmanager. Magyarán szólva nem a számára kijelölt úton akar haladni emberünk, ahova az élet ilyen eszközökkel próbálja visszapofozni.

A harmadik, amikor a nővérke nővér, a bányász bányászik, de nem akarja csinálni. Bár a neki szánt úton halad, de ő ezzel elégedetlen, mert a vágyai, és a külső elvárások mást súgnak a fülébe. Ebben az esetben is boldogtalanságot fog érezni, és azt, hogy az élet igazságtalan, hogy másnak megadatott, ami neki nem.

Az én tanítom kedvenc példája igen személetese a téma megértéséhez. Ma is születnek jobbágyok, iparosok, koldusok, nemesek, vagy királyok. Ez annyit jelent, hogy a múlt társadalmi rendszerében, aki mondjuk jobbágysorba született, az jobbágy is maradt. Lehetett belőle tehetős, földműves ha jól gazdálkodott a neki jutott javakkal, de attól még jobbágy maradt. A király meg lehetett akár mekkora “looser” attól még király volt, mert oda született. Ők olyan korlátok közt mozogtak, ahova születtek, és eszükbe sem jutott királynak lenni, vagy nemesi sorba kerülni, ha egyszer földművesnek születtek.

Ma viszont azt az illúziót keltik az emberekben, hogy bármit elérhetsz, ha elég kitartó vagy és megvan a magadhoz való eszed. Így aztán az emberek már nem gondolják azt, hogy utcaseprőként a helyükön vannak, a legtöbben magasabbra törnek és vágynak, akkor is, ha nem arra születtek. Úgy érzik , igazságtalan velük a sors, mert a másiknak lehet, nekik nem.

A szabad akarat megadja a módot, hogy a jobbágyból nemes lehessen, ám az árát szigorúan megköveteli. Ha ugyanis a te feladatod a jobbágyi sorban élhető meg a legkönnyebben, akkor nemesként sokkal nehezebben tud majd olyan élethelyzetekbe kényszeríteni az élet, hogy átéld, amiért születtél. Ezek a helyzetek pedig sokkal jobban tudnak fájni, mint ha jobbágyként kellene velük szembesülni.

Az alapkérdésre a legegyszerűbb válasz megint csak az, amit már sokszor felhoztam írásaim folyamán:Elhiszed e, hogy nincsenek véletlenek? Magyarán minden, ami történik sorsszerű. Ha elhiszed, hogyan lenne az lehetséges egyenlőnek születni, amikor ahányan vagyunk annyi tulajdonsággal, családi, társadalmi háttérrel születtünk. Mégis milyen sokan elégedetlenek azzal, amilyük van, és vágynak arra, ami nem lehetett az övéké. Míg mások meg ezt az embert is irigylik.

Láttam olyan emberi sorsokat, amire azt mondtam: Te jóságos Isten, ezt hogyan lehet megoldani??? Hogyan választhat valaki ilyen nehéz sorsot? Ugyanis mi választjuk családunkat, országunkat abban a tudatállapotban, amikor még tudjuk mit kell megtanulnunk. Persze megszületünk és elfelejtjük, mert a kialakuló egó mindent elfed, és sokáig nem marad más mint a hit, hogy ami történik értem van, mert már nem emlékszem a miértekre…