Fényén: Asztrológia “Út”keresőknek: “Nincs jó, nincs rossz; Te vagy ki e kétséget teremted”

A következő terület a szinasztria, avagy összevetés. Ez az, amit napjainkban sokszor párkapcsolatanalízisre használnak. A legöbben azonosítják is e módszert, mint elkülöníthető terület, és párkapcsolati asztrológiának kiáltják ki. Ez természetesen butaság, mert egy párkapcsolat minőségére, és lehetőségeire ennél sokkal több ismeretet be kell vetni. Az azonban kétségtelen tény, hogy az összevetéssel két ember vagy két dolog egymáshoz való viszonyát és lehetőségeit remekül leírja.

Mivel horoszkópja nem csak embereknek van, hanem mindennek, ami egyszer létrejött, az asztrológia abban is tud segíteni, hogy feltárja egy ember viszonyulását pl. egy vállalathoz, autójához, kutyájához, barátjához, kedvenc cipőjéhez, stb.

Szinasztriában olyan dolgok is kiderülnek, amire sosem gondolna két ember, ha mondjuk házasságra lép. Fura összefüggések bontakozhatnak ki a szakavatott szem előtt. Hogy mit akar valójában az egyik fél a másiktól. Ha a nő gyermeket szül, hogyan befolyásolja párja sorsát. Mennyire van szinkroban két ember sorsa. Mit fognak nehezen viselni egymásban. Miben segíthetik és gátolhatják egymást.

Abban mondjuk van némi igazság, hogy aki horoszkóp-összevetésre vállalkozik, az kissé nagyobb fába vágja a fejszéjét, mint egy képletelemzésnél, hiszen itt bonyolódnak az analógiás összefüggések. Valamint akár csak egy radix képletben, csak itt fokozottan igaz, hogy egy fényszöget sem szabad külön elemezni, ha egyéb fényszögek is szerepet játszanak az adott bolygókapcsolatban.

Mindamellett, hogy a szinasztria egy hasznos módszer az asztrológus kezében, magam részéről nem tartom fontos területnek e tudományon belül, ha párkapcsolatok analízisére alkalmazzuk. A két ember képletét külön külön értékelve, azokban a feladatot és a temperamentumot, a szülői mintát meghatározva, legtöbbször elegendő információhoz jutunk egy párkapcsolati kérdés kiértékeléséhez.

Az ember nem szívesen olvas, vagy hall olyan dolgokról, amit már előtte sok ezren lerágott csontként hajítottak félre. Ilyenkor azonnal sztereotípiák ugranak be, fintorogva kapcsolja el a tévét, vagy csukja be a könyvet. Én is így voltam vele sokszor, míg szép lassan rájöttem, hogy a legősibb, és legrégebben boncolgatott elvek, fogalamak és hozhatnak újat. Ez egészen addig így lesz, míg meg nem érted a bizonyos szót.

Én így voltam a szeretet foglamával. Krisztus óta mást se hallunk, mint a szeretet gyógyító erejét, az univerzális erőt, mely minden akadályt képes legyőzni bla bla bla. Hallani, ezredszerre hallani, valóban kiábrándító és unalmas. Ha Te is így érzed néha, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem tudod mi az a szeretet. Lehet, hogy most sokan felháborodnak, különös tekintettel a gyermekes anyukák, hiszen ők nem tudnák mi az a szeretet?

Joggal tennék ezt, ha én arról az érzelemről beszélnék, ami ma a társadalom szeretetnek gondol. Mondják erre, hogy szeretni sokféle képpen lehet. Na ez igaz, ha az Ego szeretetéről beszélünk. Valójában azonban csak egyfajta szeretet létezik. Erre mondják krisztusi vagy univerzális szeretet. Mivel gondolom már ezek a szavak is mindjárt kellemetlen előítéletektől zakatoló gondolatokat citáltak el agyatok minden zugából, inkább arról beszélnék, miért mondják, hogy a gyógyír mindere, a kulcs, ami minden ajtót nyit.

Mindenki nagyon tud szeretni, egészen addig, amíg a tyúkszemére nem lépnek, be nem csapják, vagy veszteség nem éri. Ilyenkor bánatának okozóját nem tudja szeretni, hiszen ártott neki. Mégis, hogyan lehet szeretettel tekinteni arra, aki meglopott, megvert, ne adj’ Isten részt vett hozzának tartozó emberek halálában.

Ha összekapcsoljuk a történést az elkövető személlyel, állattal stb. akkor ez nem megoldhtó. Az Ego sosem fog szeretetet érezni az iránt, aki őt bántja. Ha viszont az eseményben a teremtő akaratát látjuk, akinek elfogadjuk mindenható bölcsességét, soha nem fogjuk minősíteni a velünk történteket. Ha minden emberben egy felsőbb akarat megnyilvánulását vesszük tudomásul, máris nem tudunk haragudni, amennyiben szeretjük ezt a hatalmat, Istent, mert tudjuk, hogy ő bármit tesz, értünk tesz, mert szeret minket.

Hogy kerek legyen a mese, ehhez már csak egy kis aprósággal kell rendelkeznünk: Hittel. A valódi hit pedig nem más, mint elhinni, hogy velünk csak az történhet, amire szükségünk van, aminek az adott viszonyítási rendszerben helye van. Hinni, mert megtapasztalni, átlátni már csak az képes, akinek egoja ezt már nem akadályozza. Márpedig aki itt megszületett, annak van egoja, ezért megkísérthető, megingatható.

Valóban az anya szeretete áll legközelebb az “isteni” szeretethez, aki gyemrekét feltétel nélkül önmagáért tudja szeretni. Isten, gyermekeit, minket ugyan így, feltétel nélkül szeret, és megbocsájt, ha kell 1000-szer, mint ahogy az anya is teszi ezt kisgyermekével, akről tudja, hogy még nem tudja mit cselekszik! Ugye ismerős a mondat?:-) Igen Jézus is ezért tudta mondani, amit mondott, mert így tudta szereni embertársait.

Ez a valódi szeretet, ahova előbb-utóbb mind eljutunk, és elnézően, igaz szeretettel fordulunk majd azon “gyermekeink” felé, akik csak most teszik meg első bizonytalan lépéseiket.

Az asztrológia legizgalmasabb, legpontosabb, és legpraktikusabb alkalmazása a kérdőasztrológia avagy Horay. Óraasztrológiának is szokták nevezni, mert az asztrológus a kérdés elhangzásának, és megértésének pillanatában az abban a momnetumban aktuális konstellációkat rögzíti, és ezzek alapján válaszol a kérdezőnek. Gyakorlott horay-s kezében e módszer félelmetes pontossággal és részletességgel ad választ.

Mivel e módszer kizárólag a középkori asztrológia eszköztárával működik, viszonylag kevesen ismerik, és annál kevesebben gyakorolják. A középkori asztológia legalsó lépcsőfokaként tartják számon, e sokszor elfeledett tudomány legegyszerűbb ágát.

Mint az asztrológiára általában, a kérdőasztrológiára különösen jellemző a gyakorlatiasság. Elméletben lehet ismerni, de tudni nem. Mivel komoly hatalmat ad hozzáértő kezekben, nem is baj, hogy nem terjedt el még igazán. Komoly próbára teszi az egot, könnyen megrészegülhet az asztrológus.

Pár példa, miket lehet kérdezni: “Megcsalt e a párom?” “Sikerül e a vizsgám?” “Melyik autót vegyem meg?” “Jó lesz e nekem ez a tanfolyam, iskola?” “Megkapom e ezt az állást?” “Hol hagytam az arany láncom?”

Még sokáig sorolhatnám. Elvben bármilyen kérdést meg lehet vele válaszolni, a gyakorlatban viszont a kevés ránk maradt írásos emlék miatt korlátozottak a lehetőségek. Több terület még újrafelfedezés előtt áll.

E módszer nem helyettesíti a születési vagy natális (radix) asztrológiát, ám ha valakinek gyors válasz kell, és nem ismeri születésének pontos idejét sem, a Horary a leghatásosabb módszer.

A tanítóm egyszer azt mondta, hogy semmi mást nem kell tennünk, hogy életünket a medrében tudjuk, minthogy kijelölni azt az egy területet, ahol elhatározásunkat minden körülmények közt betartjuk. Az ő kedvenc példája a sohasem válok, ill. a soha nem lopok.

Azért, hogy a furmányos gondolkodásnak mindjárt falakat emeljek, itt nyilván olyan fogadalmakról van szó, melyekkel kapcsolatosan egyébként is nehézségeket él meg emberünk.

Visszatérve alap mondandómra, egyszer egy kellemetlen élényt követően elhatároztam, mostantól nem hazudok, mindig az igazat mondom. Mondanom sem kell, azóta már számtalanszor megszegtem, de nagyon fontos tapasztalatokkal gazdagodtam.

Két fajta hazugság van. Az egyik, amikor azért lódítasz, mert félsz reakciótól, a következményektől. Ezt használjuk a leggyakrabban. Amikor apu megkérdezi a gyermeket, merre lődörögtél, akkor ő nem azt mondja, hogy a havernál számítógépezett, hanem, hogy könyvtárban volt. Ilyen az is, amikor önmgad által negatívnak tartott dologról állítasz valótlant abban a hitben, hogy azt a másik is hasonlóan elítéli. Megkérdezik például a 20 éves fiút haveri társaságban, hogy te szűz vagy még? Erre kevés szűz fiú válaszolna igennel. Ezek a típusú hazugságok az ego védelmi rendszerének részei, aki azt gondolja, ha felvállalja magát, a külvilág elítéli érte.

Apukás példára visszatérve, azoknak az embereknek hazudnak a leggyakrabban, akik a legkevsbé képesek szembesülni az igazsággal. Ha előre tudom a másik reakcióját a kérdésre, és ez negatív, akkor nem fogok igazat mondani, elkerülendő a konfliktust. Azok a szülők, akik szigorúan, büntetve nevelik a gyermeket, szinte rákényszerítik csemetéjükre a hazugságot. Ha a másik ember nem befogadó arra, amit teszek, vagy amilyen vagyok, akkor ezt megpróbálom más színben feltüntetni előtte.

A másik csoport, amit jótékony hazugságnak szoktunk mondani. Ez nem sokban különbözik az előbbitől, csak mi gondoljuk, hogy ez más. Egyébként mi tagadás, szerintem erre néha szükség van. Ilyen, amikor megkérdezik tűlünk: “szerinted én kövér vagyok?” vagy “ugye hiányoztam?”

Ide tartozik a “ha nem tudod nem fáj” esete. Például a férfi nem mondja meg párjának, hogy valaha bármilyen viszonya le volna egy adott nővel, mert tudja, hogy neki ez semmit nem jelent már, a feleségének meg csak fájdalmat okozna. Még akkor is ha tudja, hogy a felesége nem csinálna jelenetet, és elfogadná, csak mert nem akarja bántani.

A hazugság célja, hogy az ego ne sérüljön, hiszen egyedül neki van erre szüksége. Ha nem akarunk hazudni, legjobb ha megtanuljuk elfogadni önmagunkat, és felvállalni cselekedeteinket. Mások hazugságra ösztönző kérdéseit pedig visszakérdezéssel háríthatjuk el.

Kétségtelenül, nehéz megtenni, hazugság nélkül élni, de mindenkinek javaslom ennek próbáját, nagyon sokat tanulhat az ember magáról!

Az asztrológia következő alkalmazhatósági területe az elekciós, avagy időválasztó asztrológia. Hozzá kell tennem, hogy a legnagyobb hatékonysággal ezt a területet a középkori asztrológia módszereivel lehet kiaknázni, de az újkori is alkalmas.

E módszer lényege az általam sokszor emlegedett időminőség kiválasztása. Magyarán fogalmazva kiválaszhatjuk, hogy egy kívánt tevékenységhez, eseményhez, melyik a legalklamasabb idő. Ez olyan, mitha megválaszthatnánk, hogy mikor születünk, hogyan nézzen ki a horoszkópunk.

Hajdanán az uralkodók ezért folyamodtak mindig az asztrológusokhoz, hogy mikor kezdje a csatát, vagy mikor kezdje a vár építését, mikor házasodjon stb. Ha valaki elolvasta eddigi irásaimat az asztrológia alpeveiről és működéséről, és még el is tudta fogadni, annak ez teljesen érthető, és nyilvánvaló. Mégis, jómagam is feltettem annak idején pár logikus kérdést e tekintetben, amit felvethet ez a módszer.

Ha így ki lehet választani a számunra legkedvezőbb időpontot, akkor elvben manipulálni lehet sorsunkat, és komoly előnyökre szert tenni. De akkor hol vannak a törvényszerűségek, korlátok, és a feladat elvégzésének buktatói?

Azért az elekciós asztrológia mégsem tud akkora csodafegyver lenni, éppen a sors korátai szabnak határt. Ha például én házat akarok építeni, de a legközelebbi alkalmas időpont csak 3 hónap múlva lesz, de nekem a hitel szabta feltételek miatt már most el kell kezdenem, akkor nem választhatok…már ha házat akarok. A másik, amikor az univerzális törvények nem engedik a választást, mert azzal dolgunk van. Ilyen volt az, amikor egy műtét időpontját kellett megválasztani, és mikor a választott időpontban kezdődött volna befutott egy életveszélyes eset, doktorunk el, és óra múlva folytatás…de addigra persze már más konstellációk uralkodtak.

Az esetek nagyobb százalékában azonban használahtó e módszer, ami nem jelenti azt, hogy mondjuk egy elekciós képlettel választott házasságkötés sírig fog tartani, mert az ember legtöbbször maga dönthet. A “megfelelő” időben köttetett házasság is nagyon relatív, mert ugye amire akarjuk azt a házasságot alapítani, azt kell megerősíteni a horoszkópban. A családra, az anyagiakra, a szexre, stb. Nem lehet, hogy minden terület betonbiztos alapokat kapjon egy képletben, ezért azt a párnak kell eldönteni, mire építik a kapcsolatukat. Előfordulhat, hogy közben rájön, hogy az egyik fél, bár szereti a másikat és imádja a gyerekeket, van exisztencia, de neki hiányzik a kaland…

Az emberi vágyakat egy elekciós képlet sem tudja kielégíteni, de ha tudatosan él az ember, akkor egy nagyon stabil alapot adhat az adott élethelyzet sikeres megélésére.