Fényén: Asztrológia “Út”keresőknek: “Nincs jó, nincs rossz; Te vagy ki e kétséget teremted”

Egész életünkben azon vagyunk, hogy jó döntéseket hozzunk. Nap mint nap kerülünk helyzetekbe, ahol dönteni kell. Az apróbbakra már oda sem figyelünk, pedig sokszor a nagyokra már nem is kerülne sor, ha az apróbbaknál “észnél” lennénk.

Vagy így, vagy úgy, de mindannyiunk életében vannak úgynevezett nagy döntések. Ezek azok, amiről azt gondoljuk, “ha meglépem az egész életem megváltozik, és már nincs visszaút”. Most nézzük az emberek általában mi alapján hoznak döntéseket.

Szinte minden ember egy megfontolás szerint hozza a döntéseit…hogy boldog legyen. A döntése következményeként örömöt, boldogságot éljen át.

A mérlegelés, hogy az adott lehetőségek hova vezetnek, a múlt és a pillanatnyi tapasztalatok, élmények, információk birtokában történik. Itt a kulcsszó: pillanatnyi

Pillanatnyi, mert a jövőbelátás képességével csak kevesen rendelkezünk, ezért csak a tapasztalatainkra hagyatkozhatunk. Ezért lehet az, hogy amit most eldöntünk, azt akár egy óra múlva már másként látjuk. Egyrész azért, mert az események, körülmények változtak, másrészt, mert mi is változunk. Ha még pár hónapja, minden vágyam volt, hogy beiratkozzak a tanfolyamra, de nem volt pénzem, ma már lehet nincs is hozzá kedvem, meg különben is felesleges.

Így vagyunk a legkülönbözőbb területekkel, a bélyeggyűjtéstől a házasságig. Mégis, hogyan lehet így dönteni, jól dönteni, ha így változunk mi, és a körülmények? Hááát ennek egy módja van csak. Ha SOSEM kérdőjelezzük meg a döntéseinket. Tehetjük azt azért, mert azon már úgysem tudunk változtatni, másrészt azért, mert ha akkor másképpen kellett volna dönteni, másként döntöttünk volna. Mondhatnám úgy is, hogy, ha tudtam volna, hogy elesek, akkor leülök.

Persze vannak az olyen döntések is, amikor már tudjuk a negatív végkimenetelt, mégis azt döntjük, abban a reményben, hogy hátha mégsem úgy lesz. Ez már másik kategória, bár a döntést itt is el kell fogadni, még ha az ember gyakran veri falba a fejét, sűrűn megkérdőjelezve saját elméjének épségét.

Az én tanítóm azt mondta nekem: “merjél bátran dönteni, mert az eredmény már úgyis megvan, most már csak a hogyan a kérdés. Ha elfogadod, hogy nincsenek véletlenek, akkor azt is el kell fogadnod, hogy veled csak az történhet, amire szükséged van. Minek szorongani egy döntés miatt, ha bármit döntesz, az érted lesz?”

Nem állítom, hogy minent megértettem ebből, és hogy telejesen egyet is értek az előbbiekkel, ám kétségtelen tény, hogy aki így tud élni az a legszabadabb lény a világon. Minket ugyanis a félelemink tartanak kétségek közt, okozzák boldogtalanságainakt. Ha szabadon, félelem nélkül, a következményeket mindig felvállalva, a lelkiismerefurdalást elhagyva mernénk dönteni, teljes, kiegyensúlyozott boldog életet tudnánk itt eltölteni.

A következő, és talán legkevesebbek által ismert gyakorlati alkalmazása az asztrológiának a szimbólumrendszer.

Ehhez nem kell sem horoszkóp, sem születési dátom, egyszerűen az asztrológiai szimbólumrendszert használahatja a hozzá értő a mindennapokban. Fantasztikus lehetőségek rejlenek ebben, mert aki képes olvasni a szimbólumokat, kis túlzással gondolatolvasói és látói képességek birtokába kerül. Lássuk hogyan is működik:

A minket körülvevő világ nem más, mint egy szigorú szabályok szerint működő rendszer, ahol a szabálykönyvet a szimbólumok nyelvén írták. Minden, ami körülvesz minket leírható az asztrológia valamelyik szimbólumával. Az érthetőség kedvéért nézzük a legegyszerűbbet, amit még az asztológiával nem foglalkozók is jól ismernek, a víz szimbóluma a Hold. Mivel az asztrológia analógiarendszerben gondolkozik, a Holdnak tulajdonléppen végelen analógiája van, amiből mi csak párat tudnánk megnevezni, amiből az egyik a víz. A Hold legfontosabb analógiái a víz mellett az érzelmek, a befogadás, az anya, az alárendeltség. Magyarán ha az említett analógiák közül bármelyikkel találkunk, az magával hordozza az összes többit, mert szimbólikusan egyek. Hogy még érthetőbb legyen. Ha valaki fél a víztől, vagy nem szeret fürdeni, biztosak lehetünk benne, hogy problémája van valamennyi holdi analógiával, hiszen eggyek. Így félhet az anyaságtól, esetleg nem tud alárendelődni, de az is lehet, hogy nem tudja kimutatni az érzelmeit, vagy fél azok kimutatásától.

Ezek csak példák, amiből nem lehet törvényt alkotni, de analógikusan biztosan helytállóak. Ez annyit jelent, hogy ha olyan emberrel találkozol, aki fél a vízől, már keresehet is mi a gond az anyával a családdal, az érzelmekkel. Ez nem azt jelenti, hogy aki nem fél a víztől ott nem lehetnek ilyen gondok. A “nem jel”, az sosem figyelmeztető! Ez most csak egy példa volt, de még rengeteg alkalmazása lehetséges.

Ha figyeled valaki mit eszik, vagy mit nem eszik, mit nem szeret, hogyan öltözködik, mi a hivatása, mi a hobbija, milyen a lakása, hogy néz ki a teste, testrészei stb.stb.stb. Ha valaki mindent megsóz és sósan eszik (Szaturnusz, Mars), tudhatjuk, hogy valószínű célratörő, kissé önfejű emberről van szó, aki nehezen mutatja ki az érzelemit. Ha szereti a csípős (Mars) ételeket, akkor feltételezhetően, hogy neki az akarattal, a vágyaival vannak gondok.

A leghatékonyabb, amikor tudatosan figyeled meg az egyes jeleket, ugyanis az ember általában egy bizonyos típusú szimbólumot vonz be a legyakrabban, és akkor jó, ha mindjárt felismerjük, hogy “ja igen ez megint olyan, mint múltkor”. Óvatosan hozzáteszem, hogy a biblia is azért olyan nehezen érthető, mert szimbólumokban beszél. Pléldául, amikor Jézus azt mondja, hogy “Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa” nem azt jelenti, hogy jó tudatlannak, vagy érzelmi sivárságban élni, mert akkor mennybe jutunk, hanem: Boldogok=Jupiter=azonosulás; Lelki=Hold=lélek; Szegények=Szaturnusz=feladat. Tehát az a lélek aki azonosni képes a a feladatával a mennyekbe jut, avagy megvilágosodik, tudatosodik, ki hogy hívja. Persze nem mindegyik ilyen furfangos, de kétségtelenül a szó szerinti értelmezés, a szimbólumnyelv ismeretnének hiánya rengeteg félreértésre adhat okot a bibliában, ill. sok esetben csak nem látjuk meg a lényeget, mert az a szavak mögött bújik meg.

Szegény Nosztradamuszt is azért nem értik, és értelmezik félre a jós verseit, mert mindet szó szerint vesznek, amikor ő asztrológusként pontosan tisztában volt a szimbolikával, és verseit ezen a nyelven írta. Tette mindez azért, hogy valóban csak olyan ember érthesse meg, aki a helyén tudja kezelni a megtudott információkat. Ez csak apró töredéke volt a szimbólumok gyakorlati használhatóságának, azonban azt gondolom elegendő, hogy felvillantsam milyen csodákat tartogat a Világ:-)

Az első részben, már ecsetetem milyen rendkívüli fontossága van gyermekkorunknak. Most pár szóban kifejtem, mit jelent ez a gyakorlatban.

Mire felnövünk, már csak nyomaiban hasonlítunk született önmagunkhoz. A társadalmunk a környezetünk a maga képére formált minket. Viselkedésmitákat veszük fel, sztereotípiákban gondolkozunk és beszélünk. Ezeket olyannyira magunkénak érezzük, hogy egyenesan azonosítjuk magunkat vele, mint saját gondolatok, és egyéni kifejeződés. Pedig ha tudnánk, hogy csak töredéke származik valójában igaz valónkból, az összes többit MEGTANÍTOTTÁK nekünk. Igen, megtanították, és nem a saját tapasztalatunk, meggyőződésünk az amit világ felé mutatunk. Pár példa:

Ha egy gyermek azt hallja szüleitől, hogy a szegények azért azok, mert nem dolgoznak, és csak élősködnek rajtunk, akkor neki az lesz a meggyőződése, hogy szegénynek lenni rossz, és megvetendő, noha személyesen sosem tapasztalta, sőt tartozkodni is fog az ilyen emberektől, akiről “tudja” haszontalanok élősdiek. Mivel tartozkodik, jó időbe fog telni, mire rájön, hogy az igazság azért igencsak más.

Ez igaz minden megnevezhető, felcimkézhető csoprotra, a cigányokra a zsidókra, a melegekre, a szocialistákra a neonácikra, a nőkre, a férfiakra, a kereskedőkre, a hegymászókra, a katolikusokra, a jehovásokra, kutyatulajdonosokra, a macskásokra, a dohányosokra stb. stb. stb. Bármelyik csoprotról kialakíttathatnak vele egy olyan véleményt, ami azonnal előítélettel indítja őket az ő szemében anélkül, hogy teszem azt valaha is megismerte volna akár egyikükkel is. A helyzetet tovább tetézi, ha megismerkedik egyel, és beigazolódik az előítéletben előre jelzett dodog, és akkor már tényleg meggyőződés lesz belőle, noha mondjuk a sok millió meleg közül csal egyel találkozott.

A másik példa. A pici gyermek azt látja, hogy amikor anyu ellenkezik apu lekver neki egy nagy pofont, és máris nics duzzogás. Hm, ez hatékony, raktározza el a gyerek, és amikor felnő, teljesen tudattalanul teheti majd ugyan ezt.

Harmadik példa. Kisgyermek az oviban bátran szerepel, amikor is játszótársai kicsúfolják, gúnyolódnak az előadásmódján. Kisgyerek megtanulja vállalni magamat rossz, visszahúzódni jó, akkor legalább nem sérülök. Máris kész az önbizalomhányos kisember.  De ugyan ez mondható el akkor amikor a szülő olyan elvárásokkal él a gyermek irányában, amit az nem tud teljesíteni. Mit tanul meg a gyerek? Én semmire nem vagyok jó, buta vagyok, csúnya vagyok stb. Ez egyébként az egyik leggyakoribb gyermekkori tapasztalás.

Egy kisgyermeket rendkívül könnyű befolyásolni, mert még mindenkire felnéz, és elhiszi, amit mondanak neki. Még nem kételkedik, és eszébe sem jut, hogy esetleg nem benne van a hiba.

Amiket elmondtam, nem tartom se jónak se rossznak, ezek csak vannak, mert így kell lenniük, egyszerűen így működünk. A mi felelősségünk csak az, hogy egyénileg, Neked vagy nekem, úgy kell kapcsolatba lépnünk egy kisgyermekkel, hogy abból a szeretet sugározzon. Egy gyermek ebből ért leginkább. Ha szeretet veszi körül pontosan olyan lesz, amilyennek lennie kell, hogy feladatát a lehető legkevesebb általunk ráaggatott kolonccal végezze.

Mint ígértem, most az életfeladatról fogok beszélni, ami talán a legfontosabb információ, amit egy horoszkópból nyerhetünk.

Már maga a tény, hogy nekünk ilyen feladatunk van, sokakban felháborodást kelt, és ellenkezést vált ki, hiszen ez azt jelenti, korlátok közé vagyunk szorítva, nem tehetünk azt, amit akarunk, mert a valaki által valamikor eldöntött feladatot el kell végezni. Ez teljességgel érthető, mert az ember nem szeret olyasmiben rész venni, amiről nem ő dönt, főleg, ha az a valami akadályozza, nehezíti az életét.

Itt megint az élet értelmét kellene felvázolni, ha végleges megértetés lenne a célom, de egyrészt az nekem sem tiszta, másrészt, ha az lenne, akkor sem tudnám elmagyarázni, hogy megértsék. Inkább a logikára hagyatkozom, és csak annyit kérdezek:”ha az ember életének nincs feladatban meghatározott célja, akkor minek élünk?”

A másik, hogy ki milyen feladattal születik, szintén azonnal mérlegre kerül: “jó ez nekem, rossz ez nekem?” Mindent így nézünk, ez természetes, de ha valamit nem szabadna minősíteni, az a feladat. Amint minősítünk, távol kerülünk a minősített dolog befogadásától. Főleg ebben az esetben, amikor a feladat szinte mindig negatív előjellel hat a személyiség megítélésére.

A feladatot a 12 állatövi jegy mutatja, mert ezek képviselik elsősorban a horoszkópban a minőséget, akár a mondatban a melléknevek. A Szaturnusz helye mutatja a feladat irányát, a Jupiter állása pedig az oda vezető utat. Mivel lassú bolygókról beszélünk sokan születnek ugyan azzal a feladattal, ami nem jelenti, hogy egyenlő feltételekkel, és módon kell elérni a kitűzött célt. Sok-sok egyéb tényező befolyásolja még lehetőségeinket, de a végcél nem változik, csak a magvalósítás módja.

A példa kedvéért lássuk mondjuk az én korosztályom feladatát, magyarán akik oroszlán Szaturnusz, Ikrek Jupiterrel születtek. Az oroszlán minsőség az uralkodásról a fensőbbségről, az irányításról szól ez esetben. Magyarán a cél, hogy felnézzenek rám, tiszeljenek, másokért uralkodjak stb. Az út a Jupiter, tehát mindezt ikrek módon érhetem el: teszem azt felnéznek rám a tudásomért, vagy mert tanítok vagy mert hiteles vagyok, vagy kommunikáció, kapcsolatrendszer miatt. Sok sok analógia van erre.

Ehhez jön még a Nap, a Hold, sőt még a transzcendens bolygók is mutatnak életfeladatot. A legfontosabb, és a legkeményebben számon kért analógiákat mégis a két legnagyobb bolygónk, a Jupiter és a Szaturnusz jelöli.

Ha valaki ismeri ez alapján mi a dolga, nem kell sem asztrológushoz, sem látóhoz, sem pszichológushoz járnia, hogy tudja helyesen cselekszik e. A buktató ott van, hogy még ha ésszel tudjuk is, hogy mi a dolgunk, amikor meg kell tenni, már nem hisszük el…

Az élet iskolája alig különbözik a hagyományosan vette iskolaformától. Folyamatosaan tanulunk, majd időközönként vizsgát teszünk. Ha a vizsga sikeres, tovább léphetünk, ha nem akkor ismétlés következik.

Az emberek mégis azt hiszik, hogy nincsen számonkérés, sem ismétlés, ezért újra és újra elkövetik ugyan azokat a hibákat, abban a reményben, hogy hátha ez alkalommal 2×2 mégis 5. Teszi ezt annak dacára, hogy a válasz múltkori alkalmakkor is balul ütött ki. A különbség talán csak annyiban állt, hogy akkor 2×2 alma volt, most meg 2×2 körte a kérdés. Igen nehezünkre esik ilyenkor meglátni az összefüggést.

Mindennek az lehet az oka, hogy nem is tudjuk, hogy ez egy iskola, azt meg még kevésbé, hogy vizsgák vannak. A tananyag és a vizsga is rendkívül változatos, de ami a legfontosabb, hogy mindenkinek az erejéhez, tudásához mért. Nem születtünk egyenlőnek, mindenki más-más körülmények közt született más-más adottságokkal, ami természetesen harmonizál a későbbi vizsga nehézségi fokához. Ez az egyik ok, amiért felesleges irigynek lennünk bárkire, hiszen nem tudhatjuk amit kapott miért kapta. Sőt azt sem tudjuk, hogy amit mi kaptunk miért kaptuk. Ez a nagyobb baj. Ha valaki nem ért az asztrológiához, sem egyéb tudományban nem jártas, ami irány tudna neki mutatni, hogy neki mit kell megtanulni, akkor is van lehetőség, hogy megismerjük a tananyag. Elvben semmi mást nem kell tennie, mint végignézni az addigi életén. Megfigyelni hova született, kik a szülei, és mit képviselnek számára. Megvizsgálni az aktuális problémákat, miért nem boldog. Megfigyelni érzéseinket tapasztalatainkat, vágyainkat, és nem utolsó sorban a minket körbevevő embereket. Nem könnyű e kirakós játék, de kellő figyelemmel a helyére lehet tenni a darabokat. Fontos, hogy ne keressünk benne igazságot, és amennyire lehet tárgyilagos, hideg logikával figyeljük meg az életünket.

Ha ügyesek vagyunk észrevehetjük azokat a pontokat ahol vizsgáztunk. A vizsga minőségéből a történésből pedig fény derülehet a tananyagra is. A tananyagra nem szoktunk figyelni, az csak jön, de a vizsga ritkán hagyja érintetlenül az embert. A legmutatósabb vizsgapontok a pótvizsgák, mert ilyenkor mondjuk azt, hogy már megint ugyan az, hogy már megint pont velem stb.

Sajnos vannak mai ésszel látszólag alig össze függő események, amik igenis pótvizsgapontok, csak kicsit másként teszik fel a kérdést. Ám ezekre is van megoldás, ha nem az eseményt vizsgáljuk, hanem a történést, ill annak eredményét. Pl: Az ha nem kell dolgoznom, mindegy, hogy azért nem tudok, mert kirúgnak vagy azért, mert eltörik a karom.

Tapasztaltam, hogy ez a bizonyos jelek keresése átcspahat állandó, mindenben a jelet látom szindrómába. Ebbe a legtöbb “ezoterikus” beleeseik. Nem baj, észhez fog térni előbb-utóbb és rá fog érezni, mi az, ami neki szól.