Fényén: Asztrológia “Út”keresőknek: “Nincs jó, nincs rossz; Te vagy ki e kétséget teremted”

Az asztrológiának számtalan alkalmazási lehetősége van a gyakorlatban. Tulajdonképpen szakértő kezekben bármire használható, egyedül a sorsunk megkerülésére nem, noha a legöbben ezt várják tőle.

A legtöbbek által ismert alkalmazási terület az az adott emberről készíthető jellemrajz. Ez ugyen nem azonos “mi a horoszkópod? - Bika.” A bika meg ilyen meg olyan jellemrajzzal, de erről már beszéltem. Ez egy olyan fantasztikus lehetőség az ember számára, hogy nem csupán azt tudhatja meg, magáról vagy másokról, hogy milyenek ők, hanem azt is miért olyanok, és a különböző helyzetekben hogyan reagálnának. Ez rendkívül fontos! Nem azért mert innetől bele tudunk látni az egyes emberek lelki világába, hanem mert nagyban megkönnyíti az elfogadásukat. Miért?

Az ember azt a számára rosszat fogadja el a legnehezebben, amiről nem tudja, miért kapta, honnan jön. Még a legnagyobb nehézségekken is túl tudunk jutni, ha látjuk az értelmét. Ha tudnánk miért kellett, hogy ellopják az autónkat, miért halt meg valamely szeretett embertársunk, miért vagyok beteg, akkor nem mondom, hogy fájdalom nélkül, de erő és meggyőződés birtokában nézhetnénk szembe a kihívásokkal, nem pedig ellenkezve, az Sors vagy Isten igazságtalanságán sopánkodva.

Ha egy ember megnyilvánulásának okát a gyökereitől ismered, nem az embert fogod minősíteni, hanem a tettet, ami hatalmas különbség. Sőt még a tett éle is elvész, mintahogy az esőre sem tudunk haragudni ha elázunk azért mert nedves, hiszen egyszerűen ő ilyen, az eső már csak vizes. Ugyan így nem tudsz haragudni egy agresszív emberre, ha tudod, hogy most ő kosként reagált, mert a kos energia volt az, nem az ember. Persze ezt magára senki nem mondhatja, mert az már az ego megnyilvánulása volna, önmaga felmentése.

Egy ember jelleméből haloványan lehet következtetni a feladatára is, mert nyilván minden ember ahhoz kapja a tehetségét, ami a feladatához közelebb viszi.

A következő alkalommal az asztológia életfeladattal összefüggő vonatkozásáról fogok beszélni.

Mint korábban már írtam, és sosem tanulhattam azt, amit szeretek. Néha érdekelt, egy egy téma, főleg még általánosban a biológia, vagy a történelem, de a vágy a tanulásra sosem volt folytonos. Sőt olvasni sem szerettem. Azóta monduk több száz könyvet elolvastam már, és részem volt a tanulás örömében is, de ez akkor, amikor talán a legfontosabb lenne, gyermek korban, nem így volt. Még főiskolát is műszaki területen folytattam, mert a váltáshoz szükséges erőt nem éreztem magamban. Az más kérdés, hogy később az életben maradás a főiskolán sokkal nagyon energiát emésztett fel, mint egy esetleges váltás korábban. Ám az előbbi a szabad választáson múlott, az utóbbit pedig a kényszer szűlte.

Tanulság, hogy az ember erejét igazán külső kényszer hatására ismerheti meg igazán. Sokszor nem hisszük el mikre vagyunk képesek, csak mert nem muszály megtenni.

Végül, mikor az asztrológia iskoláját kezdtem el járni, ami igazán a szívem mélyéről jött, felismertem mit jelent tanulni. Emlékszem, hogy órákat ültem főiskolán képletek egyenletek fölött, és képtelen voltam megérteni, vagy hosszú távon megjegyezni, ne adj’ Isten alkalmazni azokat. Az azstrológia tanait viszont úgy szívtam magamba, mint a szivacs. Nem azért mintha én tehetséges lennék e területen vagy érzékem lenne, ahogy szokták mondani, hanem egyszerűen érdekelt, TUDNI AKARTAM.

Ma sok mindet megtanítattnak egy gyermekkel, ami őt nem érdekli, és láthatóan képtelen befogadni az adott terület tanait. Mégis erőltetik, és bűntudatot keltenek a gyermekben, csak mert ő nem tud annyit mint a másik. Nem születtünk egyformának!!! Sosem leszünk egyformák! Hogyan várhatjuk el egy lajhártól, hogy felvegye a versenyt a gepárdal? Persze, hogy nem várjuk el, hiszen másra születtek. Miért nem tudunk így gondolkodni az embereknél is?

Persze mindenki azt szeretné, ha az ő gyermeke lenne a legokosabb, legerősebb, legügyesebb. Na de van ilyen? Igen, az amerikai filmekben, de nem az életben. Hány gyermek szeret iskolába járni, hány ifjonc tanul azért, mert szereti, érdekli a tananyag? Nem sok ugye? Márpedig igazán jó és boldog csak abban lehetsz, amit szeretsz csinálni.

Nem tartom magam jó asztrológusnak, sőt asztrológusnak sem, hiszen nem a papír teszi, hanem amit az ember belül érez. Még nem tartok ott, hogy felvállaljam az asztrológus megtisztelő cím roppan felelősséggel járó terhét. Persze ez nem jelenti, hogy nem űzöm a szakmát, ha módom van rá, ám nem ringatom magamat abba az illúzióba, hogy na, majd én megmondom a tutit.

Volt idő, hogy megtettem. Kaptam pár pofont az élettől, és mindjár behúztam a kéziféket. Mint tudjuk az élet a legjobb iskola. Az iskolapad olyan, mint a katonánál a kiképzőtér. Lehetsz ügyes, és gyors, erős és okos. Amikor azonban golyó süvít a füled mellett, akna robban, társaid, barátaid halnak meg az oldaladon, elválik, hogy katonának születtél, vagy sem.

Azt gondolom minden hivatásban megtalálható az a tartó pillér, ami az adott foglalkozás gerincét adja. Amitől valaki valóban hivatásának érzi azt amit tesz. Legyen az utcaseprő, vagy agysebész, mindeketten érezhetik azt, hogy igen olyan tettek, ami jogosan ébreszi fel bennünk a büszkeséget a tartást.

Persze a mai társadalom több esélyt ad az agysebésznek, hogy hivatásnak érezze azt amit csinál, mint az utcaseprőnek. Ez persze csak addig lenne így, amíg el nem tűnénk a köztisztaságért felelősek a munkások közül, és térdik nem járnánk a szemétben.

Kicsit messze mentem az iskola témától, de olyan sok kapcsolódó gondolat kavarog a fejemben. Hamarosan folytatom:-)

Erre két választ tudok. Egy rövidet és egy jó hosszút. Természetesen az utóbbi, az egyszerű válasz magyarázata. Az egyszerű válasz tehát így hangzik: Az asztrológia egy Út.

Na de milyen út? Hova vezet? Milyen hosszú, és egyáltalán, mi az, hogy út? Erre is sok válasz van, de mind egyet jelent. Út a boldogsághoz. Út a kiteljesedéshez. Út a megvilágosodáshoz. Út az egységhez. Út, mely segít megérteni, miért vagyunk, és hogyan működik a “Rendszer”.

Miért mondom, hogy egy Út, és nem azt, hogy az Út? Természetesen azért, mert Út végtelen van. Mindenki maga dönt, hogy melyiket járja, és hajlandó e egyáltalán rálépni. Előbb-utóbb mindenki megteszi. Néha letér, eltéved, majd rátalál egy másikra, és azon halad tovább. A választás a miénk. Az asztrológia egy olyan út, amit már sokan bejártak, ismerik a jelzótáblákat, és segíteni tudnak utadon, de kizárólag iránymutatással. Az Utat mindenki egyedül járja be.

Ilyen “kijárt” út a Mágia útja, vagy a különbözó vallások is ezt szolgálják. Továbbá ott az alkímia vagy a jóga, de ide sorolhatók az egyes harművészetek is. Azok pedig, akik egyik irányzatatnak sem hívei, a saját tapasztalatukra hagyatkozva próbálnak új utat törni. Hogy melyik a könnyebb? Mindenkinek a sajátja. Kívülről nézve ezzel persze nem értünk egyet, hiszen, miért megy valaki a bózótosban, ha van aszfaltozott út is? Mert az út sokszor nem arra visz, amerre szerenénk:-) Ilyenkor járjuk a bozótost. Minél többször küzdünk meg a járatlan ösvényekkel, annál inkább hisszük el, hogy jobb az úton menni.

Térjünk azért vissza az asztrológia útjára. Milyen út ez, és ma hogyan jáhatunk rajta?

Az aki valaha kicsit is mélyebbre ásta magát az asztrológiában a szennylapok hátulján olvasható asztrológiai előrejelzésnek csúfolt firkálmánynál, az tudja, hogy itt egy több ezer éves tapasztalati TUDOMÁNY-ról van szó. E tudomány Achilles-sarka is éppen ebből fakad. Annyian annyiféle képpen magyarázzák, hogy tisztelt laikus vagy tanuló, már maga is kételkedni kezd az asztrológia hitelességében. Hozzá kell tegyem, hogy joggal.

Az utóbbi párezer évben, ahány nagy asztrológus, annyi elmélet született. Különböző népcsoportok más más szempontok szerint értelmezték a csillagok állását. Talán még ennél is nagyobb gondot okozott, a fordítások pontatlansága, és a sok sok megsemmisült jegyzet.

Annyira azért nem kell persze megijedni, hiszen a Mars az mindehol Mars, és a jegyekben sincs jelentős eltérés. Amiről nekem bővebb ismereteim vannak az a nyugati asztrológiaként aposztrofált ágazat. Ettől jelentős eltéréseket mutat az ázsiai vonulat, de a maga rendszerében az is tökéletesen működik.

A mai asztrológiát és két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyik, amivel ma is a legtöbbet találkozhatnak, és a legtöbb iskola ezt tanítja, azt nevezzük “modern asztrológia”-nak Ezen ágazat alig párszáz éves, és máig alakítgatják sajnos.

A másik ágazatot nevezzük eredeti asztrológiának avagy hívják középkorinak is, mert a legtöbb írásos emlék innen maradt fent.

Amiért mindezt el kellett mondanom, az azért van, mert a két irányzat nem csak módszereiben, de az “Útkeresésben” is jelentős eltéréseket mutat. A klasszikus változat sokkal inkább szól a jövő fürkészéséről, míg modern testvére jobban pszichológiai jellegű, és a személyre, a személyiségre fektet nagyobb hangsúlyt.

A középkori módszer eredetéből adódóan mérhetelenül nagyobb tapasztalattal rendelkezik újkori öcsikéjénél, melynek köszöneti, hogy szinte korlátlan lehetőségeket nyút hozzáértő kezekben. Ilyesztően precíz, ám roppant munkaigényes. Talán ez az egyik oka, hogy ma szinte senki nem tanítja. A tanulók részéről is elenyésző az igény, hiszen még az úkori változatnál is nagy a leforgácsolódás, ami közel sem annyira “száraz”, mint elődje.

Mivel a közékori asztrológiát csak felületesen ismerem, mint kezdő kérdőasztrológus, ezért nem e területen mutatom meg mi az az asztrológia.

Először lássuk, milyen elven működik e tudomány. Első és legfontosabb elve, hogy nincsenek véletlenek. Bármi is történjen, annak harmonizálnia kell az unuvezum energiáival, tehát mindennek rendelt ideje van. Itt az időnek nem hossza van, hanem minősége. Bizonyos időpillanatokban csak bizonyos dolgok történhetnek meg, nem pedig akármi.

Ugyan így működik a kártyajóslás, a kávézaccból, vagy akár csirkebélből, csontokból való jövendőmondás. Az adott pillanatban olyan az időminőség, hogy a csontok pl. nem véletlenszerűen rendeződnek, hanem pont úgy, hogy leképezzék az adott időminőséget. Aki pedig ezt képes olvasni, jósnak hívhatjuk:-)

Az asztrológia ugyan ez. Az adott pillanatban hogyan állnak a csillagok, bolygók. Születési horoszkóp esetén ugye olyan lesz az ember, amilyen a születés pillanatában az idő minősége. Ugye milyen egyszerű és logikus? Mindehez csak két dolog kell: Ismered a szimbólumok nyelvét, és tudd, hogy nincsenek véletlenek, és máris asztrológusnak mondhatod magad. Ehhez hozzátenném még, hogy aki e kettőt ismeri az nem csak a horoszkópfejtésben lehet sikeres, de az élet minden területén boldogulhat.

Nagyon tömören, erről szól az asztrológia. Most nézzük mit jelent ez a gyakorlatban, hogyan lehet használni, és hogy vezet minket azon a bizonyos úton…folyt köv.

Sokan elszörnyednek, hogy 4 évig?!?!? Mi tart 4 évig az asztrológia tanulásában? Az nagyon sok idő! Nem lehetne kissé intenzívebben, és akkor hamarabb befejeznénk? Eleve vannak 2 éves iskolák, sőt még pár hónaposról is olvastam. A tanítóm erre azt mondta. De lehetne, sőt az anyagot ő le tudja adni fél év alatt is akár. DE! Akkor én sem értettem miről beszél. Miért mondja, hogy a 4 év az a legkevesebb idő, amíg az agyunk képes átállni egy másfajta gondolkodásra. Azóta 5 év telt el, és még mindig nem mondhatom, hogy „átálltam”. Sőt azt gondolom, ez az életem bőven kevés lesz hozzá. A miértre a válasz egyszerű: A teljes átállás nem jelentene mást, minthogy elfodani a Sorsomat! Erről még sokat tudnék beszélni, de térjünk vissza az eseményekhez.

Azzal, hogy beléptem egy új világba, olyan ismeretekre tettem szert, és olyan tudományokkalismerkedtem meg, amire a legtöbb ember csak legyint: „kitaláció, ostobaság, babona, szemfényvesztés ill. olyan nincs isJ Számomra és azok számára, akik ebben a „világban” élnek ezek természetes dolgok, olyan mint, hogy a levlegőnél súlyosabb tárgy is képes repülni. Persze, mert láttuk, hallottuk tapasztaltuk. De az embert már csak úgy alkották meg, hogy leginkább a tapasztalatainak hisz, és ez így van jól.

Kérdem tőled, elhiszed e, hogy az ember képes repülni? Ugye nem. És a levitációrol halottál már? Szerinted kitaláció? Vagy. Létezhet, hogy az embert több száz vagy ezer évig is élhet? Ja, hogy Matuzsálem csak mende-mondaJ. Lehetséges e az, hogy az ember átmegy a falon? Ja, hogy a biblia is tévedhetJ. Tudod mit, egyszerűsítsük le a kérdést!

A parázson járás ma már egy egészen elterjedt, mondhatjuk hétköznapi tény. A megfelelő előkészítés után nem kell hozzá jóginak lenni, hogy valaki végigsétáljon a többszáz fokos parázsszőnyegen anélkül, hogy még csak picit is megpezselődjön a talpa. Azért mondom, mert én is megcsináltam. MEGTAPASZTALTAM! Igen ez működik, nem humbug. Most akkor tisztelt szkeptikus embertásaim, tessék ezt megmagyarázni. Tényleg érdekelne a biofizikus magyarázata, vagy bárkinek, aki e témában materiális választ tud adni. Hozzá teszem vannak. Például itt egy: http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=5569

Ennek a tudós bácsinak csak azt tudom mondani, hogy egy izzó parázsdarabra lépjen rá…hátha átírja a szakvéleményét.

Tehát, ha egy ilyen evidens jelenséget nem tudunk megmagyarázni, milyen jogon merünk cáfolni bármit!

Több ismerősöm látott már szellemet, vagy csak tapasztalta, amint a kanál vándorol a kávéscsészében. Szellemidézőből már Dunát rekeszteni, és a kóklereket leszámítva, minden kétkedőnek ajánlok egy szeánszot, bár a elhunytakat nem illik zaklatni.

Emberek egy fényképkép alapján képesek üzenetet küldeni az illetőnek. Még sorolhatnám sokáig!

Országunk egyik legismertebb parakutatója vallotta be (Paulinyi Tamás), hogy rengeteg tudományos kíséretet végzett a transzcentencia, és a parapiszhológia témájában, és bár ott vannak a megcáfolhatatlan tapasztalatok, tények, nem tud sokukra magyarázatot adni a modern fizika eszközeivel.

Most akkor mi van? Azt gondolom, hogy nem is kell ilyen messzire mennünk, hogy kérdőjeleket tegyünk a modern tudomány kijelentő mondatainak végére. A legtöbbünkel történtek olyan dolgok, amiket nem tudott megmagyarázni.

Az, hogy ma a legtöbb ember nem hisz a természetfelettiben, a sorsában, vagy bármi másban, amit a kis kezével nem tapinthat, egy az ember legjellemzőbb tulajdonságára vezethető vissza: Amiről nem tudok, az nincs is!

Lezárva a gonolatot, kételkedni mindig lehet, és kell is, ám ha nyitott vagy, mindenre választ kapsz. Ilyen az asztrológia is. Ha hagyod, hogy megismerd, és és előítéletek nélkül, a falakat lerombolva ismerkedsz meg vele, nem lesz kérdés, hogy működik e.

Van nekem egy közeli ismerősöm, akivel a kezdetektől fogva nem igazán „csíptük” egymást, de mivel mivel a baráti köröm kedvelete őt, hát megtűrtük egymást. Hogy is jutott volna eszembe, hogy pont ennek az embernek köszönhetem majd, hogy megváltozik az életem örökre.

Egy alkalommal, mikor összejött a társaság, valahogy szóban elegyedtünk. Már nem emlékszem, hogyan jött, kiderült, hogy ő nagyon érdeklődik az okkultista tudományok iránt. Mindjárt felvillanyozódtam, és onnantól kezdeve megvolt a közös hang. Órákat beszélgettünk, és azóta igen jó barátok vagyunk, már ha létezik két ellenkező nemű köz ilyen…(szerintem nem, de erről majd később).

Az tudni kell, hogy számomra az okkultizmus fogalma kimerült Nemere István olvasásában; ufók, szellemvilág, Bermuda háromszög, stb. Persze nagyon érdekeletek a világűr titkai, és én is feltettem számtalanszor a kérdést, hogy „na jó de mi van az után…olyan nincs, hogy valahol nincs vége. Akkor mégis meddig lehet menni”. Akkor még nem tudtam, hogy azt próbálom tenni, amit Münchausen Báró, sajátmagamat a hajamnál fogva felemelni. Erről is majd később…

Így esett, hogy ezzel a kedves ismerősömmel beszélgettünk, mikor meséli, hogy asztrológusnál volt. Roppant érdeklődéssel hallgattam, és nem tépelődtem, amikor javasolta menejek el én is. Nem mondom, hogy az asztrológia középpontjában állt érdeklődésemnek, sőt nem tudam róla igazán semmit. Még egy könyvet sem olvastam el. Azt azonban sejtettem, hogy ebben többnek kell lennie, mint a szennylapok hátsó oldalain olvasható badarság. Lássuk mi az igazság! Így jutottam el Bartha Tamáshoz. Leültünk a számítógép elé, beütötte az adataimat, és voala: körök, mindenféle szimbólumokkal, vonalakkal, táblázatok, hieroglifák. És mondta…Nem részletezném a hallottakat, de teljesen ledöbbentett. Hogy létezik – kérdeztem magamtól – ilyen személyes információkat is lát, amit nem ver az ember nagy dobra, sőt sokszor még saját maga sem ismer be.

Nyomban elhatároztam, hogy asztrológiát fogok tanulni. A skatujázás, az előítéletek, és egyéb az EGO kedvelt módszereit kikerülendő nem nemvezném meg tanítóm, de a lényeg, hogy első alkalommal mindjárt teljesen lehengerelt az előadása, így nála kezdetem el tanulni. Életemben először olyat tanultam, amit szerettem!!! Szomorú voltam, ha vége volt az előadásnak, és a lig vártam az következőt. Természetesen az évek alatt a lelkesedés alább hagyott, de sosem fordult elő, hogy ne lett volna kedvem ott lenni. 4 évig minden csütörtökön 2 óra asztrológia. Egy egészen új világ nyílt meg előttem, úgy éreztem 25 évesen, hogy megleletem a hivatásom.

Itt tennék egy nagyon fontos kitérőt! Folyt köv…